Világgazdaság, 1976. május (8. évfolyam, 85/1829-104/1848. szám)

1976-05-04 / 85. (1829.) szám

Június 20-ra tűzték ki az olasz választásokat Kormányválság vagy a rendszer válsága? A kormányválság nem nagy esemény Olaszországban. A fasizmus 1943- ban bekövetkezett bukása óta harmincnyolcszor alakult új kormány. Ám ezúttal új helyzet van: a gazdaság romokban hever, terjedőben van a politikai erőszak, és a jelenlegi "vezető garnitúra, amely eddig felváltva adta a minisztereket, szemlátomást kifogyott az elképzelésekből. Egyes vészmadarak (és újságok) sötét mementóként a weimari köztársaság vég­napjait idézik fel, más lapok pedig oldalas cikkeket közölnek a Stavinsky­­botrányról, amely gyökeréig ingatta meg a harmadik francia köztársaságot. A botránykő ezúttal a Lockheed-vesztegetési ügy, ebbe — egyes hírek szerint — még a köztársasági elnök is belekeveredett. Két közvetlen fejle­mény utal az események várható menetére: a líra nagyarányú érték­vesztesége, illetve a fémipari dolgozókkal kötött kollektív szerződés, amely beleszólást ad a dolgozóknak a beruházások tervezésébe. A Moro-kormány, amely lemondott, de az ügyeket ideiglenesen továbbviszi, június 20—21-re tűzte ki a parlamenti választások időpontját. Ugyanekkor Szicíliában tartományi választást, egyes nagy­városokban (közte Rómában és Genovában) helyi választást tartanak. A bejelentésre a lira újabb mély­pontra esett a devizapiacokon. Milánó­ban hétfőn záráskor majd 903 lirát kellett fordítani egy dollár vásárlására, ami túlszárnyalja az április 12-én el­ért 897 lírás rekordot. Az értéktőzsdén, ahol az árak lejjebb mentek, jóformán alig volt forgalom a politikai helyzet bizonytalansága miatt. A kép teljessé­géhez tartozik, hogy aláírták az állami és a magániparban dolgozó fémmun­kások új kollektív szerződését. Az új szerződés az 1,4 millió fémipari dol­gozó bérét átlagosan havi 25 ezer lí­rával emeli, azaz nagyjában az ala­­csony bérű munkások bérének 10 szá­zalékával. Intézkedik a munkahét le­szállításáról 40 óráról 39 órára. Telje­sül a munkások legfontosabb követe­lése: a bérek további emelését indexál­ják, összekapcsolják az infláció növe­kedésével. Az előző két esztendőben — 1974-ben és 1975-ben — ennek kö­vetkezményeként mentek följebb 20 százalékkal a bérek. Emellett a dolgo­zók beleszólási jogot kapnak az invesz­tíciók tervezésébe. A válság fókusza a keresztényde­mokrata párt, ez a politikusokból, bü­rokratákból és üzletemberekből álló amorf tömörülés, amely a Vatikán nem lebecsülendő támogatásával 30 éve tartja kézben az ország irányítását. Vezetőinek politikai elképzelései a há­borút követő években, a hidegháború időszakában alakultak ki. Mind általá­nosabb a vélemény, hogy ezek az em­berek már nem alkalmasak a hetvenes évek Olaszországénak vezetésére. Kü­lönösen azt róják a terhükre, hogy fi­gyelmen kívül hagyták az utóbbi tíz esztendő nagy társadalmi változásait: az egyház befolyásának csökkentését, az elmaradott déli mezőgazdasági terü­letekről való kivándorlást a nagy északi városokba, a gazdasági virágzás végét és a világméretű recesszió bekö­szöntését. Az új helyzet érzéketlenül hagyta a számos frakcióra oszló pártot, ame­lyet továbbra is elfoglalt a pozíció­kért való marakodás, és úgy hitte: le­­kötelezetteinek, klienseinek serege a gazdaságban és igazgatásban bizto­sítja a hatalmi struktúra fennmara­dását. A jel már megjelent a falon (az 1974-es válási referendumkor a DC és vele együtt az egyház a vesz­tes oldalra került), de a kormányzók — és a „sottogoverno”, a felső aka­­­­rat aránytalanul széles rétegének — korrupciója inkább nőtt, mint csök­kent. Ez idő szerint 16 aktív és volt miniszter ellen folytatnak korrupció miatt vizsgálatot, s közülük kettő ki­vételével mind a kereszténydemokrata párthoz tartoznak. A nyugati hírforrások szinte gyanús egyöntetűséggel jósolják azt, hogy a választás fő haszonélvezője a kommu­nista párt lesz. Utalnak a múlt évi községtanácsi választásra, ahol az OKP a szavazatok 33 százalékát szerezte meg. Most 2,4 millió fiatal szavazó adja majd le első ízben voksát, s a közvéleménykutatások szerint az if­júság zöme baloldali. Emellett a nők is aktívabbá váltak politikailag. Már­pedig a női szavazók tekintélyes ré­szét a DC ellen fordította, hogy az abortusztörvény vitájában (ami a kor­mányválság közvetlen oka volt), a többségi párt keresztülvitte a fasisz­ta időkből való törvény fenntartását­, amely tiltja az abortuszt. Azok, akik messzebbre tekintenek, arra hívják föl a figyelmet, hogy az ország — elsősorban gazdaságilag — nehéz időknek néz elébe, függetlenül attól, hogy az ügyvezető kormánynak sikerül-e most még bizonyos gazda­sági szükségintézkedéseket keresztül­­vinnie. Rámutatnak arra, hogy a kül­földi eladósodás megközelíti a 16 mil­liárd dollárt, amivel 12 milliárd dol­láros tartalék áll szemben, de csak akkor, ha az ország aranyának érté­két mesterségesen fölbecsülik. A kincs­tár készpénze aligha haladja meg a 2 milliárd dollárt. A jelek arra valla­nak, hogy a líra gyengesége folytató­dik, s erősödnek a kísérletek a va­gyon kimenekítésére. Az infláció vár­ható üteme az idei évre 25 százalék. Mértékadó becslések szerint a 20 mil­liós munkaerőállomány 8 százaléka áll munka nélkül. Nem kétséges,­­ hogy csak az erők összefogásán alapuló, tiszta kezű és az áldozatoktól sem visszariadó kormányzat­­ vezetésével állhat csak talpra az ország. E kibontakozást (amit legalábbis a közvéleménykutatások kilátásba he­lyeznek), keresztezheti a külföldi be­avatkozás. Mindenekelőtt az ame­rikai külpolitika vezetőinek szájából hangzanak el borúlátó nyilatkozatok Olaszország és a NATO jövőjére vo­natkozóan arra az esetre, ha a kom­munisták bevonásával, netán majori­tásával jön létre az új kormány. De józanabb hangok is hallatszanak: Schmidt nyugatnémet kancellár sze­rint a kommunista párt részvétele az olasz kormányban nem jelentene ka­tasztrófát a nyugati világ számára. A New York Times vasárnapi vezércikke pedig — bár bízik a „kommunista fe­nyegetés” elhárításában, kijelenti: mi­nél kevesebb tanácsot kapnak az ola­szok a külső kormányoktól — kivált az Egyesült Államoktól —, annál való­színűbb, hogy körültekintően és meg­fontoltan szavaznak majd. V. J. Többet exportál Moldávia Moszkvai tudósítónktól. Az export árualapok bővítéséről ho­zott határozatot legutóbbi ülésén a Moldovai Köztársaság kormánya. A döntés értelmében a köztársas­ág az idén terven felüli mennyiségeket ajánl fel szőnyegekből, építőipari anya­gokból, zöldség- és gyümölcskonzervek­­ből, élelmiszeripari készítményekből — például étolajból: 4,5 ezer­­tonnát — exportra a külföldi partnereknek az össz-szövetségi külkereskedelmi egyesü­léseken keresztül. Bijedics afrikai körútja Hétfőn afrikai körútra indult Bije­dics jugoszláv miniszterelnök. Szene­gált, Nigériát és Ghánát keresi fel. Mindhárom országban az el nem kö­telezett országok augusztusban meg­rendezésre kerülő Sri Lanka-i csúcs­­találkozóját készíti elő, s tárgyal a kétoldalú együttműködés ’ kérdéseiről. (Reuter) A Péchiney alumíniumgyárat épít a Szovjetunióban Az Aluminium Péchiney, a francia Péchiney Xigine Kuhlmann cég egyik vállalata hétfőn egyezményt írt alá a szovjet külkereskedelmi miniszté­riummal arról, hogy évi 1 millió ton­na kapacitású timföldgyárat épít, a Fekete-tenger partján. A beruházás értéke több mint 1 milliárd frank. Az Aluminium Péchiney vezette kon­zorcium tárgyal arról is, hogy Közép- Szibériában évi 500 ezer tonna kapa­citású alumíniumfeldolgozó üzemet hoz létre. A szerződést még nem írták alá, de a tárgyalások végső stádiumba ju­tottak. A tervek szerint a szibériai üzem működésbe lépése után a fran­cia vállalat 10 esztendőn keresztül évente 50 ezer tonna alumíniumot kap a Szovjetuniótól. A szibériai vállal­kozással együtt az egyezmények ér­téke megközelíti az 5 milliárd fran­kot. (Reuter, AP—DJ) KISSINGER JAVASLATA A SZAHEL-ORSZÁGOK TÁMOGATÁSÁRA Az afrikai körúton tartózkodó Henry Kissinger amerikai külügyminiszter vasárnap Dakarban nemzetközi segély­­program kidolgozását és megvalósítását indítványozta­ a Szahel-övezet országai javára. A hétpontos program célja a gyakori szárazságok okozta katasztró­fák elkerülése. Az amerikai elképzelé­sek szerint az iparilag fejlett országok­nak — köztük a Szovjetuniónak — 10 év alatt 7,5 milliárd dollárt kellene fordítaniuk a Szahel-országok — Sze­negál, Mauritánia, Mali, Felső-Volta, Niger és Csád — mezőgazdaságának fejlesztésére. Az összegből a térség fo­lyamszabályozási munkálatait, vízkon­­zerválási programjait, a kiszáradt föl­dek feljavítását, az élelmiszerelosztás rendszerének fejlesztését, az erdősítést, a közlekedési és a távközlési hálózat kiépítését, a népbetegségek elleni küz­delmet és a szakmunkáshiány felszá­molását finanszíroznák. Kissinger Szenegálból visszautazott Nairobiba, ahol részt vesz az UNCTAD negyedik ülésszakán. Moszkvai jelenté­sek szerint elutazott a kenyai fővá­rosba, a szovjet delegáció is, amelyet Patolicsev külkereskedelmi miniszter vezet. Nyerere tanzániai elnök a hét vé­gén Stockholmban Palme svéd minisz­terelnökkel tárgyalt, tájékoztatta ven­déglátóját a dél-afrikai helyzetről. Nyerere hétfőn továbbutazott Bonn­­ba, ahol Schmidt kancellárral a rhode­­siai fejleményekről és a dél-afrikai problémákról tanácskozik. Látogatása során segélymegállapodást írnak alá. Ennek keretében az NSZK 1976-77- ben 150 millió márka támogatást nyújt Tanzániának. Hétfő óta hivatalos látogatáson Pá­rizsban tartózkodik Felix Houphouet- Boigny, Elefántcsontpart elnöke, Gis­­card d’Estaing elnökkel az aktuális nemzetközi politikai kérdésekről, az Észak—Dél dialógus menetéről, az új világgazdasági rend megvalósításának kilátásairól, nyersanyagproblémákról, valamint az afrikai fejleményekről ta­nácskozik. (Reuter, AP,DJ, AFP, APA) Szekér Gyula­ az Egyesült Államokba és Kanadába utazott Dr. Szekér Gyula miniszterelnök­­helyettes E. Richardson kereskedelmi miniszter meghívására hivatalos láto­gatásra az Egyesült Államokba uta­zott, majd onnan az ottawai kor­mány meghívásának eleget téve hiva­talos látogatásra Kanadába megy. Wa­shingtonban az amerikai kereskedelmi miniszterrel és a kormány más tag­jaival, Ottawában D. Jamieson ipar­és kereskedelemügyi miniszterrel és más kormánytagokkal folytat megbe­széléseket a magyar—amerikai, illet­ve a magyar—kanadai kapcsolatok­ról, a gazdasági együttműködés fej­lesztésének lehetőségeiről. NAPRÓL NAPRA­ ­ BŐVÜLT AZ EURÓPAI SZABADKERESKEDELMI TÁRSULÁS hét országának kivitele a szocialista és fejlődő országokba. A behozatal­ban is nőtt a szocialista országok részesedése. Kívülük elsősorban az Egyesült Államoknak lett nagyobb súlya. A SZOVJET SEGÍTSÉGGEL NAGY TELJESÍTMÉNYŰ ALUMÍNIUM­­KOMBINÁT ÉPÜL ALGÉRIÁBAN. A két ország közötti eddigi legjelentősebb szerződés szerint az építkezést a Szovjetunió hitel­ben végzi, ezt Algéria késztermékkel fizeti vissza. Moszkvában alá­írt megállapodás szerint a Szovjetunióban francia cégek vesznek részt alumíniumüzemek létesítésében. + GÖRÖGORSZÁG AZ ÍR TAPASZTALATOKAT SZERETNÉ HASZ­NOSÍTANI KÖZÖS PIACI CSATLAKOZÁSÁHOZ. Athénben nagy­szabású terveket készítenek az ország gazdasági lemaradásának fel­számolására. Ma induló cikksorozatunk első része a beruházási programokkal foglalkozik. + A MAHART LEGJÖVEDELMEZŐBB ÁGAZATÁVÁ AZ ELMÚLT ÉVEKBEN A TENGERI ÁRUSZÁLLÍTÁS VÁLT. A magyar hajó­zás helyzetéről, a folyami áruszállítás problémáiról tartott előadást a MAHART vezérigazgatója. Beszámolóját kétrészes cikkben is­mertetjük. + MÉGIS TETŐ ALÁ KERÜLHET AZ ÖTÖDIK NEMZETKÖZI ÓN­EGYEZMÉNY: aláírásához Bolívia feltételesen hozzájárult. A világ második legnagyobb óntermelőjének mindeddig az árakkal szem­ben voltak kifogásai. + A JAVULÁS ELSŐ JELEI MUTATKOZNAK AZ AMERIKAI ALU­MÍNIUMIPARBAN. A fellendülés hátterében azonban még alap­vető és komoly nehézségek rejtőznek. Kedvezőtlen az árak alaku­lása, nagyok a költségek, s hatalmasra duzzadtak a készletek. M AMERIKAI FELLENDÜLÉS KÉRDŐJELEI Az amerikai gazdaság fokozatosan lendületbe jön, a fogyasztók vásár­lási kedve megélénkül, a vállalkozók gyarapítják készleteiket, igaz, ter­melő beruházásokba még nem kezdenek — erről tanúskodnak­­ a legújabb washingtoni statisztikai jelentések. Továbbra is feltűnően sok azonban a bizonytalansági elem: nem tudni, mennyire lesz tartós a konjunktúra, s elég erős lesz-e ahhoz, hogy magával ragadja Nyugat-Európa beteges­kedő gazdaságait is. Sokan viszont az „elszabaduló fellendüléstől” féltik az USA-t, amely visszahozná a magas inflációt, a termelést zavaró kapaci­táshiányokat, az 1973-as recessziót kiváltó veszélyeket. A demokrata több­ségű kongresszus abszolút elsőbbséget ad — választási évben — a még mindig magas munkanélküliség leküzdésének: a képviselőház Ford eredeti költségvetési programjánál 20 milliárddal nagyobb kiadási előirányzatot hagyott jóvá. A vártnál gyorsabb sebességre kap­csolt az amerikai gazdaság motorja, s — legalábbis egyelőre — tovább las­sult az infláció üteme. A Washington­ból érkező statisztikákból kitűnik, hogy a lendület (az első évnegyedben 7,5 százalékos volt — éves szinten — a növekedésükben) két forrásból táplálko­zik: a kiskereskedelmi eladások fel­­élénküléséből, és a vállalatok egyre nagyobb mérvű készletfel­töltéséből. A termelőberuházások még mindig kés­nek, de a szakértők arra számítanak, hogy év végére e téren fordulat követ­kezik be, pontosan akkor, amikor már a fogyasztók vásárlási kedve megcsap­pan. Washingtonban különösen az vál­tott ki örömet, hogy­­az első negyedév­ben mindössze 2,9 százalékkal nőtt — éves szintre kivetítve — a kiskereske­delmi árindex, amely 1974-ben még 12,2 százalékkal, tavaly pedig 7 szá­zalékkal emelkedett. Ez az alacsony inf­lációs ütem nem lesz hosszú életű, ta­lán idén nem­­ emelkedik 5 százalék fölé — figyelmeztetnek az amerikai közgazdászok. A prognózisok szerint a vállalkozók egyelőre nem hajtanak végre nagyobb arányú áremeléseket, mivel a ciklus jelenlegi szakaszában gyorsan nő a munka termelékenysége és még elég alacsony (márciusban 72 százalékos volt) az ipar kapacitáskihasználtsága. Ford gazdaságpolitikájának támogatói már előre a kongresszust teszik fele­lőssé azért, hogy felduzzasztja az álla­mi kiadásokat a munkanélküliség le­küzdésének jelszavával és ezzel ismét fellobbantja az infláció tüzét. A demokrata többségű kongresszus képviselőháza e bírálatokkal nem tö­rődve, 415 millárd dolláros költségve­tési kiadási programot szavazott meg az októberben kezdődő pénzügyi évre, amely 20 milliárddal több, mint ameny­­nyit Ford előirányzott. Döntő többség­gel elvetették viszont azt a módosítást, amely 2,5 millárd dollárral csökkentette volna a Pentagon tervezett kiadásait, és ezt az összeget a munkanélküliség felszámolására, az egészségügy és a társadalmi biztosítás szükségleteire for­dította volna.­­ A Bank of America legutóbbi je­lentése megpróbálja felmérni az ame­rikai fellendülés­ hatását a nyugat­európai gazdaságokra. Becslései sze­rint idén az USA 3—3,5 milliárd dol­láros hiánnyal fogja zárni külkeres­kedelmi mérlegét a fellendülés, a bő­vülő importfelvevő-képesség miatt. (Mint ismeretes tavaly több mint 11 milliárd dolláros külkereskedelmi ak­tívumot könyvelt el az Egyesült Ál­lamok.) A mérlegdeficit ellenére sem várható, hogy rövid távon éreztetni fogja hatását az USA gazdasági gyó­gyulása a világ többi részein — ál­lítja a jelentés. Ahhoz ugyanis nem elég erős. A nyugat-európai fellen­dülés fél-másfél éves késéssel fogja követni az Egyesült Államokét. Ez vi­szont — teszi hozzá — a protekcio­nizmus és a nacionalizmus malmára hajtja a vizet. Nyugat-Európában meg­oszlanak a vélemények az amerikai „húzóerő” jelentőségéről. A legnagyobb londoni bankház, a National Westmins­ter Bank gazdasági elemzésében azt jósolja, hogy a készletfeltöltés, a fo­gyasztók bizalmának újjáéledése, és a közkiadások, tehát alapvetően belső tényezők fogák a nyugat-európai gaz­daságokat feléleszteni. De ezzel együtt az infláció is felgyorsul és 1978-ban a boom összeomlik az infláció és a kapacitáshiány következtében. Egy má­sik londoni pénzintézet, a Continental Bank még ennyire sem derűlátó, jós­lata szerint a bérköltségeik állandó emelkedése, a termelékenység hanyat­lása még idén újabb leértékeléseikre bízhatja, Anglia, Franciaország és Olasz­ország gazdasági vezetését. Valutatar­talékaik megcsappanása, erőteljes poli­tikai vezetés hiánya­ miatt csak ez az út, illetve az importkorlátozások útja járható számuikra. E nyugat-európai vélemények nyug­talanságot okoznak az USA-ban is. Úgy vélik ugyan, hogy a bérköltsé­gek, a termelékenység és más egy­kor a külföld javára jelentkező, az ex­port versenyképességet befolyásoló elő­nyök eltűntek és a következő évek­ben még dollár megerősödése sem veszélyezteti az amerikai exportérde­keket. Hosszabb távon azonban a nyu­gat-európai országokban felgyorsuló infláció, a gazdasági növekedés lefé­keződése az Egyesült Államok gazda­ságában is zavarokat okozhat. (AP— DJ, Reuter) A Bank of America világprognózisa A nem szocialista világ változatlan áron számított gazdasági növekedése 5,3 százalék lesz idén, és ugyanilyen arányú lesz jövőre is — jósolja a Bank of America jelentése. Tavaly a világ társadalmi össztermékének reálértéke mindössze 1 százalékkal nőtt az előző évekhez képest. Amerika legnagyobb kereskedelmi bankjának prognózisa a fogyasztói árak átlagos emelkedését erre az évre 9,7, 1977-re pedig 8,7 szá­zalékra teszi, tehát lassuló világinflá­cióval számol. 1974-ben 16, 1975-ben pedig 12 százalékkal drágultak átlago­san a kiskereskedelmi árak. Az Egyesült Államokban a GNP nö­vekedése idén 6,1, jövőre 5,4 százalékot tehet ki, a fogyasztói árindex ebben az évben 5,9 százalékkal, 1977-ben 6,2 szá­zalékkal emelkedik — jósolja a bank­­jelentés. Nyugat-Európában már las­sabban nő a GNP reálértéke: idén 3,6 százalékkal, 1977-ben pedig 4,1 száza­lékkal. A növekedésben élen jár az NSZK és Franciaország. A nyugatné­met gazdaság reálnövekedése idén és jövőre 5,2, illetve 5 százalékos lesz, a franciáé 4,5 és 5 százalékos. Jóval sze­rényebb növekedési ütemet mondhat majd magáénak Anglia: idén 1 száza­lékot, jövőre pedig 2 százalékot. Gyors gazdasági fejlődés mutatkozik majd a közel-keleti térségben, ott idén 14,3 százalék gazdasági növekedéssel, jövőre 13,4 százalékossal számol a Bank of America. A földrészek átlagát tekintve — 1976-ban és 1977-ben — Latin-Ame­­rikában 3,7, és 5,3, Ázsiában 5,1 és 6,6 (egyedül Japánban 4,4, és 7,5), Af­rikában pedig 7,1 és 7,4 százalékos gazdasági növekedés várható. Ami az infláció alakulását illeti, idén és jövőre Nyugat-Európában 10 és 8,1, Észak-Amerikában 6,5 és 6,6, a Közel-Keleten 18,9 és 17,4, Latin-Ame­­ri­kában 24, és 21,8, Ázsiában 9,6 és 8,9, Afrikában pedig 22,8 és 17,7 százalékos lesz előreláthatólag a drágulás — legalábbis ezt jósolják a Bank of America közgazdászai. (Reuter)

Next