Világgazdaság, 1976. július (8. évfolyam, 127/1871-149/1893. szám)

1976-07-01 / 127. (1871.) szám

----------------------------------------------,----­-----. .................... - --------------m­nwwr.il - ...... ......... 1976. JÚLIUS 1., CSÜTÖRTÖK VIli. ÉVFOLYAM, 127. (1871.) SZÁM A közös piaci külügyminiszterek megállapodásai A görög csatlakozás ügye még mindig függőben van szélyeztetve. Ha július 8-ig sikerül e kérdésben megállapodni — határozták el a miniszterek — akkor július 20-án elkezdődhetnek a csatlakozási tárgya­lások Görögországgal. Ha nem, a ta­nácskozás a nyári vakáció utáni idő­szakra marad. A négynapos magánlá­togatásra ma Párizsba utazó Karaman­­lisz görög miniszterelnök többek kö­zött azon fáradozik,­­hogy ne az utóbbi eset következzék be.. A Közös Piac a jövőben szorosabbra akarja fűzni gazdasági kapcsolatait a Földközi-tenger menti arab országokkal. Ez­t célozza az az egyezség is, amelynek alapján a következő öt évben 350 mil­lió dolláros pénzügyi segélyben részesí­tik Egyiptomot, Szíriát, Jordániát és Libanont. A külügyminiszterek megál­lapodtak abban a tervezetben is, amely lehetővé teszi, hogy Pápua Új-Guinea és öt másik afrikai és kari­b-tengeri or­szág csatlakozzék a loméi konvenció­hoz. Egyedül Franciaország ágált Pápua Új-Guinea társulása ellen, a tengeren­túli területeinek ígért közös piaci se­géllyel azonban leszerelték ellenállását. A tanácskozás legkézzelfoghatóbb eredménye 18 szabványosítási megálla­podás — szokatlan, hogy ezzel a kül­ügyminiszterek foglalkoznak — ezek egységesítik a Közös Piac tagorszá­gaiban a villamosipari, kozmetikai, vegyipari termékek gyártási előírásait. A halászati és tengeri jogokkal kap­csolatban Nagy-Britannia járt az élen azzal a javaslattal, hogy egységesen 200 mérföldre terjesszék ki a parti vizek határát, s a halászati területe­ket 50 mérföldben szabják meg. Mi­vel a többi nyolc ország 12 mérföld­del is megelégedne, nem sikerült meg­találni a közös hangot. Mindössze ar­ról határoztak, hogy a brüsszeli bi­zottság nem hivatalos tárgyalásokat kezdhet Izlanddal és Norvégiával a felségvizek kérdéséről. • Csak a zárt ajtók mögött folyt nem hivatalos tanácskozáson került szóba a nyugat-európai politikai unió jövő­jével foglalkozó Tindemans jelentés, s az­­Európai Parlament képviselőinek megválasztási módja. Azt remélik, hogy erről a júliusi csúcstalálkozón hoznak határozatot. Ugyancsak az ál­lamfők tanácskozására vár az Olasz­országnak nyújtandó gazdasági segély mértékének eldöntése is. A közös piaci országok igen nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy ered­ményes legyen a csúcstalálkozó. Töb­bek között ennek előkészítésén serény­kednek a kormányfők, kiknek kétol­dalú konzultációi megsokasodtak az utóbbi napokban. Tegnap óta Schmidt nyugatnémet kancellár vendége Cal­laghan brit miniszterelnök, akivel az Európai Parlament jövője mellett azokról az intézkedésekről tanácsko­zik, amelyek elkerülhetetlenek a font sterling megszilárdításához. Callaghan után nem sokkal, július 5-én Giscard utazik Bonnba. Feltehetően ő is a Puerto Ricó-i csúcseredményeiről fog eszmét cserélni, és az UNCTAD nai­robi konferenciájának határozatairól, s érinti az Európai Parlament válasz­tási mechanizmusával kapcsolatos el­képzeléseket is. (Ezek egyébként a francia elnök múlt heti tárgyalásai nyomán lényegesen közelebb kerültek egymáshoz.) Valószínűleg nem kerül­hetik el a közös piaci agrárszubvenció problémakörét sem, mely szembeállít­ja egymással az NSZK-t és Francia­­országot. A miniszteri tanács előkészületeit a csúcskonferenciára mától kezdve már Van der Stoel holland külügyminisz­ter vezeti, aki a féléves megbízatását letöltő, holland kollégájánál jóval haj­lékonyabbnak ismert Thorn luxembur­gi külügyminiszter helyére lép. Meg­figyelők szerint Thorn hat hónapja — bár erről ő aligha tehet — az EGK legterméketlenebb féléve volt. Nem sikerült megállapodni a politikai unió jövőjéről, az északi-tengeri olaj árkü­szöbéről. Franciaország kivált a valu­takígyóból, Olaszország — megsértve az EGK alapelveit — importkorlátozá­sokat vezetett be, s emellett nem csök­kent a fejlettebb és fejletlenebb tag­országok­ közötti rés sem. F. Zs. A kilencek külügyminisztereinek kétnapos luxemburgi konferenciáján a napirendi pontok egy részéről határoztak, más részüket pedig a július 12-i csúcstalálkozó résztvevői elé utalták. Többek között megállapodtak a Görögországnak és Törökországnak folyósítandó hitelek összegében, sza­kosítási egyezményekben, néhány fejlődő országnak a loméi konvencióhoz való csatlakozásában. Igyekeztek előkészíteni az EGK kormányfőinek júliusi brüsszeli csúcstalálkozóját. Ezen fáradozik többek között a tegnap óta Bonnban tartózkodó Callaghan brit miniszterelnök is, valamint Giscard d’Estaing francia elnök, aki a csúcstalálkozó előtti héten fog tanácskozni Schmidt kancellárral. Sikernek könyvelik el, hogy a kül­ügyminiszterek egyezségre jutottak a Görögországnak, illetve Törökország­nak nyújtandó segélyek kérdésében. Sauvagnargues francia külügyminiszter meghajolt kollégái akarata előtt, le­tett arról a javaslatáról, hogy Athén­nek juttassanak nagyobb összeget. A megállapodás szerint Görögország az Európai Beruházási Banktól (EIB) 250 millió dollár kölcsönt, a Közös Piac költségvetéséből pedig­ 81,5 millió dol­lár támogatást kap­. Ugyanezekből a forrásokból Ankarának 368 millió, il­letve 90 millió dollárt juttatnak. A döntéssel az egyik legsúlyosabb aka­dály hárult el Görögország közös piaci csatlakozása elől. A tagságról való tár­gyalásnak azonban még az is feltétele, hogy a kilencek meg tudjanak állapod­ni Törökországgal. A két dél-európai ország között balanszírozó EGK-tól a törökök azt kérik, külön miniszteri ta­nácsot hívjanak össze problémáinak megtárgyalására. Elsősorban azt akar­ják elérni, hogy mezőgazdasági termé­keik könnyebben juthassanak be a Közös Piac országaiba. Olaszország er­ről egyelőre hallani sem akar, mivel saját mezőgazdasági cikkeit látja be- NYILATKOZATOK PUERTO RICO UTÁN Schmidt a kelet-nyugati kereskedelem növekedéséről Az állam- és kormányfők Puerto Ricóból hazatérve egybehangzóan méltatták a csúcskonferencia sikerét, a felszólalások magas színvonalát, a bizalom légkörét, de kénytelenek voltak elismerni, hogy konkrét meg­állapodások nem születtek. A pártatlan megfigyelők jelentős része is ugyan­erre célozva elhamarkodottnak nevezte az összejövetelt, sőt a New York­­Times azt írta: csak arra volt jó, hogy lejárassa az effajta csúcskonferen­ciák értékét. Bonnban Schmidt kancellár szólott Puerto Ricóról (és szem előtt tartva a közelgő választásokat) az ország gaz­dasági helyzetének javulásáról. Elmon­dotta, hogy a fellendülés a vártnál gyorsabb egy sor országban és ezek magukkal ragadják majd a gyengébb gazdasági helyzetben levő országokat is. Puerto Ricóban — mondotta — a vezetők újból késznek mutatkoztak ar­ra, hogy multilaterális hitelekkel se­gítsenek a rászorulóknak, miként ezt Angliával tették. Közölte, hogy véle­ménye szerint rövidesen tízre szaporo­dik a Közös Piac tagsága, mert Gö­rögországot felveszik. Túl ezen, Por­tugália és Spanyolország is közelebb kerül az EGK-hoz. Ez a folyamat anyagi terheket ró a régebbi tagokra, ám ennek vállalására őket politikai felelősségük kötelezi. Schmidt örömmel nyugtázta a ke­let-nyugati kereskedelem „viharos” expanzióját, amelyben az NSZK veze­tő szerepet játszik. Tovább halad a KGST-országok integrálása a világ­­gazdaságba, ami kiegyensúlyozó ténye­ző a két tömörülés viszonyában. A nyersanyagkérdésről szólva azt mondotta: esély van rá, hogy az ipari államok viszonylag egységesen lépnek fel, mi több, még arra is esély van, hogy megállapodnak a fejlődő orszá­gokkal. Az NSZK ismét, igazolta reputáció­ját, hogy „lokomotívja” a nemzetközi gazdasági javulásnak. A kancellár azt állította, hogy a jelenlegi fellendülés épp oly erőteljessé válik, amilyen az 1967—68-as volt. Washingtonban közölték, hogy napi­renden tartják a multilaterális finan­szírozás Puerto Ricóban szellőztetett kérdését. Arra törekszenek, hogy az IMF szabályait módosítva, a testület jogot kapjon a különféle „kölcsönko­­sarak” kombinálására, úgy, hogy Olaszországnak például akár 5 mil­liárd dollárt bocsáthasson rendelkezé­sére. Londonban a miniszterelnök cáfolta azt, hogy a csúcskonferencián­­a közü­leti kiadások 1 milliárd fonttal való csökkentését ígérte meg. Ám megje­gyezte: nem nyújthat biztosítékokat a kiadások jövő évi szintjére vonatko­zóan. Fukuda japán miniszterelnök-he­lyettes Tokióban kijelentette: Japán­nak nem kell azonnali módosításokat végrehajtani a gazdasági politikáján. Elismerte viszont, hogy az országot általános bírálat érte, amiért kevés részt vállalt a gyengébb helyzetben levő országoknak a recesszióból való kisegítéséből. V. J. Július 7-én kezdődik a KGST ülése A Kölcsönös Gazdasági Segítség Ta­nácsának XXX. ülésszaka július 7-én kezdi meg munkáját Berlinben, az NDK fővárosában. A tagállamok delegációit az előzetes megállapodásnak megfele­lően a kormányfők vezetik. A magyar küldöttség vezetője Lázár György, a Minisztertanács elnöke lesz. (MTI) Aláírták az orenburgi eurodollár hitelszerződést Aláírták az orenburgi gázvezeték építéséhez kapcsolódó eurodollár hitel­­szerződést. A frankfurti Dresdner Bank tegnapi bejelentése szerint nyugati bankok konzorciuma hatéves lejáratra 600 millió dollár kölcsönt nyújt a KGST-tagállamok Nemzetközi Gazda­sági Együttműködési Bankjának. A hi­telből az orenburgi gázvezeték építésé­hez szükséges nyugati importberende­zések vásárlását finanszírozzák. (Reuter) A szovjet—francia árucsere-forgalom Moszkvai tudósítónktól, Vlagyimir Kirillin miniszterelnök­­helyettes vezetésével szovjet kormány­­küldöttség utazott Párizsba, hogy részt vegyen a szovjet—francia tudományos­­műszaki és gazdasági együttműködési vegyes bizottság 11. ülésszakán. Az ülésen megkülönböztetett figyelmet szentelnek az árucsere-forgalom ala­kulásának. Tavaly a kölcsönös szállí­tások értéke meghaladta az 1,3 mil­liárd rubelt, s 30 százalékkal volt több az 1974. évi eredménynél. A további dinamikus növekedés feltételei is adot­tak, mivel — a gyorsmérleg szerint — 1976 első felében a külkereskedelmi vállalatok 20 százalékkal több magán­­jog­i szerződést írtak alá, mint a múlt év első felében. Moszkvában nem tart­ják kizártnak, hogy túlteljesítik az 1975—79-re előirányzott tervet a szov­jet—francia árucsere-forgalom meg­kétszerezését 1970—74-hez képest. (Lásd VILÁGGAZDASÁG, június 30., második oldal.) I NAPRÓL NAPRA . MÁSODSZOR IS SIKERÜLT MEGSZAVAZTATNI A BRIT PARLA­MENTBEN a hajó- és repülőgépipar részleges államosítását. A kor­mány a skót nacionalistáknak tett engedménnyel érte el a szavazat többségét. + JÓVÁHAGYTA A FRANCIA NEMZETGYŰLÉS az ötéves gazdaság­­fejlesztési tervet. A legújabb adatok azonban arra mutatnak, hogy a terv előirányzatai — legalábbis az idén — nem teljesülnek.­­ A CHILEI REZSIM MÓDOSÍTJA GAZDASÁGPOLITIKÁJÁT, amely a katonai diktatúra bevezetése óta katasztrofális eredményekre veze­tett. A bejelentett intézkedések között van a chilei valuta felértéke­lése. + KÉT SZAKOSÍTÁSI EGYEZMÉNYT ÍRTAK ALÁ LENINGRÁDBAN a KGST fémkohászati állandó bizottságának legutóbbi ülésén a METALIMPEX képviselői. Ennek alapján polikristályos szilíciumot, valamint bronz- és réztermékeket importál majd a vállalat. -s MAGYARORSZÁG SZAKOSODIK A MŰTRÁGYACSOMAGOLÓ KOMPLETT VONALAK, valamint más vegyipari termékeket ki­szerelő berendezések gyártására a szerdán Budapesten aláírt szer­ződés értelmében. A megállapodást a magyarokon kívül szovjet, len­gyel és jugoszláv részről írták alá, a közeljövőben csatlakozik Bul­gária és Csehszlovákia. A BOLÍVIA ÁTMENETILEG CSATLAKOZIK a nemzetközi önegyez­ményhez, s ezzel lehetővé teszi, hogy a megállapodás július 1-én életbe lépjen­­, de csak egy esztendőre. Nairobi mérlege II. Az árkiegyenlítő alap problémái A konferencia első számú gazdasági és politikai kérdésében egyhangú hatá­rozat született, amelynek értelmében az UNCTAD keretében integrált nyers­­anyagprogramot kell kidolgozni. E cél­ból az UNCTAD ,valamennyi tagálla­mának részvételével, Genfben ez év őszétől előkészítő tárgyalások lesznek egyrészt a közös pénzügyi alap létre­hozása, másrészt a programba bevont termékekre kötendő­­nemzetközi áru­­egyezmények feltételeiről. Az előkészítő tárgyalásokat követően 1977 márciusáig nemzetközi tárgyaló konferencia ül össze, amelynek döntenie kell a közös pénzügyi alap célkitűzéseiről, működési szabályairól,­­az alap nagyságáról, finan­szírozásának forrásairól és módjairól, valamint az alap nemzetközi irányítá­­­­sáról. A határozat felhatalmazza az UNCTAD főtitkárát, hogy nem^e^kjeljijj áruikonferenciákat hívjon össza^Smint arra az előkészítő tárgyalások alapján a feltételek megértek. A termésien^gt##11' tárgyalásokat 1978 végéig kel foly­tatni- V Integrált nyersanyagprogram A közös pénzügyi alap létrehozásá­val kapcsolatos elképzelés az, hogy a mintegy 6 milliárd dollár nagyságú alap a programba bevont termékek árstabilitását biztosítaná individuális tartalékalapok finanszírozásával. A program tehát azért kapta az integrált elnevezést, mert a különböző piaci helyzetű nyersanyagok egymást köl­csönösen­­ támogató rendszerét hozná létre. Más szóval, az erős piaci helyze­tű termékek tartalékalapjaiból meg­valósított eladások bevételeiből fedez­nék a gyenge piaci helyzetű termékek tartalékalapjai terhére történő vásár­lásokat. A közgazdasági feltételezés az, hogy adott számú termék piaci egyen­súlyának biztosítása ilyen módon ke­vesebb pénzügyi fedezetet igényel, mint az egymástól függetlenül, indivi­duálisan gazdálkodó tartalékalapok együttesen. A határozat szerint a tárgyalások­nak a fejlődő országok következő ex­porttermékeit kell felölelnie: banán, bauxit, kakaó, kávé, réz, vasérc, juta és termékei, mangán, hús, foszfát, gu­mi, cukor, tea, trópusi fák, ón, növé­nyi olajok és olívaolaj, valamint ola­jos magvak. E termékkör a tárgyalá­sok során tovább bővíthető. Az integrált nyersanyagprogram cél­jaiként a határozat, a nyersanyagár­ingadozások kiküszöbölését, méltányos és igazságos nyersanyagárak létreho­zását, a nyersanyagok kínálata és ke­reslete közötti egyensúly biztosítását és a fejlődő országok cserearány rom­lásának a megszüntetését írja elő. A nyersanyagárak megfelelő szinten tör­ténő megállapításának egyik eszköze az, hogy a fejlődő országok által im­portált ipari termékek árainak válto­zását mindenkor kövessék az általuk exportált nyersanyagok árai (indexá­­ció). Nyugati ellentervek E határozat egyhangú elfogadását követően Charles Robinson amerikai államtitkár-helyettes az amerikai kor­mány fenntartását jelentette be, kö­zölve, hogy a további tárgyalásokon ugyan részt vesznek, de nem osztják sem a közös pénzügyi alap, sem a pia­cok megszervezésével kapcsolatos meggondolásokat és célkitűzéseket. Az USA álláspontja változatlanul az, hogy a nyersanyagkereskedelmet a szabad­piaci viszonyoknak kell szabályoznia. Lényegében azonos álláspontot fog­lalt el a japán, az angol és a Német Szövetségi Köztársaság delegációja is. Egyidejűleg 16 fejlett tőkésország — a fentiektől eltérően — egyetértését fe­jezte ki a nyersanyagkereskedelem át­fogó megszervezésére irányuló prog­rammal kapcsolatban és több ország közülük a közös pénzügyi alaphoz való hozzájárulását is bejelentette. Említést kell tenni a nemzetközi nyersanyagbankra vonatkozó amerikai javaslatról, amelyet Kissinger terjesz­tett a konferencia elé. A javaslatot egy sor ország elutasította és a viták so­­rán lényegében egyetlen ország sem­­támogatta. Ennek ellenére a konfe- rencia záró napján a fejlett tőkés ár- Sitigcsoport határozati javaslatot ter­jesztett be a nyersanyagbank létesíté­­­sének további tanulmányozására. A ja­vaslatot a konferencia 33 szavazattal (mellette 31, tartózkodás 41) elutasí­totta. A javaslat ellen szavaztak a szocialista országok, s több ázsiai és afrikai ország. A javaslat mellett vol­tak a tőkésországok és a latin-ameri­kai államok többsége. A nyersanyagkereskedelemmel kap­csolatos konferenciai döntés előrelé­pést jelent azon az úton, amely a nyersanyagszektorban a fejlődő orszá­gok számára kedvezőbb nemzetközi munkamegosztás létrehozására irányul. A határozat az UNCTAD további te­vékenységének központi feladatává tette az Integrált Nyersanyagprogram életbe való átültetését, amely által az UNCTAD nyersanyagkereskedelem- ,­mel kapcsolatos átfogó hatásköre egy­értelműen megerősödött. A kérdésben lefolytatandó további­­ tárgyalások rendkívül bonyolultak lesznek, figyelembe véve az említett fejlett tőkés országok ellenállását, to­vábbá azt, hogy a párizsi nemzetközi együttműködési konferencián párhu­zamosan ugyanebben a kérdésben a fejlődő és fejlett tőkés országok szin­tén egyezkednek. A fejlődő országok adósságai A konferencia második legfontosabb kérdése volt a fejlődő világ eladóso­dásának enyhítésére nemzetközi ak­ciók elfogadása. A fejlődő országok a bilaterálisan nyújtott kormányhitelek­ből származó adósságterheik enyhíté­sére világkonferenciát javasoltak ösz­­szehívni a jövő év folyamán, illetve a válsághelyzetbe jutott fejlődő orszá­gok adósságterheinek teljes elengedé­sét javasolták. A kereskedelmi hitel­­nyújtások során keletkezett tartozá­saik 25 éves moratóriumának kiter­jesztését indítványozták. Az egyhangú­lag elfogadott határozat „az adós­ hite­lező konferencia” összehívása helyett arról rendelkezik, hogy multilaterális keretben, gyors megoldásokkal kell or­­­vosolni a fejlődő országok megkere­séseit és az elért eredményeket az 1977. évi UNCTAD Kereskedelmi és Fejlesztési Tanács miniszteri szintű ülésének kell ellenőriznie. A „multi­laterális keret” kimondatlanul a párizsi tárgyalásokra utal, ahol ugyanezen kér­dés szintén napirenden szerepel. Furulyás Ferenc Púja Frigyes befejezte dániai látogatását Koppenhágában tegnap befejeződtek a magyar—dán külügyminiszteri tár­gyalások. Púja Frigyes, aki kollégájá­nak Knud Boerge Andersennek meg­hívására két napot töltött Dániában, elutazása előtt sajtókonferencián szá­molt be látogatásának eredményéről. Ezen — koppenhágai tudósítónk jelen­tése szerint — a többi között elmon­dotta: „Alapvetőe­n elégedettek vagyunk az országaink közötti kapcsolatok fej­lődésével.” Ugyanakkor — tette hozzá — kétségtelen, hogy további lehetősé­gek is vannak a fejlesztésre, politikai és gazdasági téren egyaránt. Rendkívül hasznosak voltak a meg­beszélések — jelentette ki az MTI munkatársának adott nyilatkozatában Andersen külügyminiszter. Egyúttal emlékeztetett rá, hogy a nemzetközi gazdasági­­helyzet alakulása­­miatt a magyar—dán kereskedelmi kapcsolatok fejlődésében­­mintegy két év óta bizo­nyos megtorpanás tapasztalható. A most befejezett tárgyalások eredmé­nyeként — fejezte fel meggyőződését — feltárhatók és kiaknázhatók az együtt­működés korábbi lendületét biztosító lehetőségek.

Next