Világgazdaság, 1976. október (8. évfolyam, 191/1935-212/1956. szám)

1976-10-01 / 191. (1935.) szám

Kiújult a frank elleni spekuláció Ellentétek a kormánytöbbségben­­ * A frank gyengülésével válaszoltak a devizatőzsdék a francia kormány hitelkorlátozó intézkedéseire. A frank hanyatlásában közrejátszik az inflá­cióellenes program meglehetősen negatív fogadtatása is, annak ellenére, hogy Giscard elnök, meg a kormány tagjai arról igyekeznek meggyőzni a franciákat, hogy együttműködési készség híján jövőre a legrosszabbal kel­lene számolniuk. A vitákat figyelve a megfigyelőnek szinte az a benyomá­sa, hogy már a választási kampány előszele érződik, holott a választások csak 1978-ban lesznek. A tőzsdei spekuláció az angol font­ról ismét a francia frankra vetette ma­gát. A több milliárd dolláros brit kölcsönfelvétel gyengítette a brit va­lutára nehezedő nyomást. A francia szakszervezetek jövő hétre tervezett általános sztrájkja és általában Barre miniszterelnök inflációellenes program­jának lagymatag, sőt ellenéges fogad­tatása miatt, ugyanakkor sokan meg akarnak szabadulni frankjuktól. A francia valuta gyengesége kapcsolatba hozható a vasárnapi nyugat-németor­szági választásokkal is: sokan arra szá­mítanak, hogy a márkát valamikor a választások után felértékelik. Párizs érthetően nem kis irigységgel tekint keleti szomszédjára, akit mielőbb be szeretne hozni. A francia gazdasági helyzet azonban arra utal, hogy a kü­lönbség nem csökken, hanem növek­szik. Giscard elnök minden reményét Barre miniszterelnök inflációellenes programjába veti. Azzal vigasztalta szerdán a tv-képernyője előtt ülő fran­ciákat, hogy a szigorú program végre­hajtása esetén a jövő év második fe­lében Franciaország azon kevés álla­mok közé tartozik majd, amelyben si­került megfékezni az inflációt. Az el­nök szerint Franciaország jövőre „a gazdasági fejlődés éllovasa lesz”. Az adóemelések és az árbefagyasztás révén a jelenleg 11—12 százalékos inflációt jövőre 6,5 százalékra sikerül leszorí­tani. A nagy baloldali szakszervezeti központok sztrájkfelhívására utalva az elnök felszólította a franciákat, legye­nek szolidárisak Barre miniszterelnök programjával. Hozzáfűzte: nem lehet a köztársaság jelszava a „szabadság, egyenlőség és önzés”. Az elnök mind­azonáltal elismerte az adórendszer hiányosságait s megígérte, hogy jövőre intézkedéseket készítenek elő „egyes privilégiumok felszámolására és a hiá­nyosságok megszüntetésére”. A kormány több minisztere is nyilat­kozott, ecsetelve a Barre-terv érde­meit. Fourcade volt pénzügyminiszter, aki jelenleg az építésügyi tárca birto­kosa a „Perspectives et Realitás”-ben írt vezércikkében azt mondja: zűrza­varban nem lehet haladni, Franciaor­szágban a rendetlenség fő oka az infláció. Azok, akik a társadalmi egyen­lőtlenség mérséklődése mellett vannak, egyidejűleg nem tűrhetik a pénzrom­lást — írja Fourcade. Durafour pénzügyminiszterhelyettes egy rádióinterjúban elmondta, hogy az inflációellenes program első eredmé­nyei januárban jelentkeznek majd. Ha a terv kudarcot vallana, „összeomlana Franciaország gazdasági és politikai rendszere”. Durafour szerint az, hogy Francia­­országban jelenleg 1 millió munkanél­küli van, „nem jelent sokat”. Azért keresnek ennyien munkát — véli — mert sok fiatal, aki most fejezte be az iskolát, még állás nélkül van. A Barre­­terv, szerinte, alkalmas a munkanélkü­liség visszaszorítására is. Végül -­­ a pénzügyminiszter-helyettes megalapo-­­zatlannak nevezte azokat a vádakat, hogy Barre akadályozná a beruházáso­kat. Utalt arra a 3,5 milliárd frankos kölcsönalapra, amely kedvezményes ka­matfeltételekkel a kis és a középipar megsegítését célozza. Tegnap ismét megszólalt Barre mi­niszterelnök is. A kormánytöbbség képviselőinek ülésén kijelentette: az országnak előbb-utóbb „nagy áldozato­kat” kellene hoznia, ha elvetnék ter­vét. Az inflációt meg kell fékezni, mert 1974 és 1976 között az árak 33,5 száza­lékkal emelkedtek, holott az NSZK- ban csak 14,7 százalékkal. A pénzrom­lást „csak népszerűtlen intézkedések árán” lehet megzabolázni. Ami a gaz­dasági növekedést illeti, annak üteme a miniszterelnök szerint „kielégítő”. A fellendülés azonban „törékeny és meg kell védeni”. A franciák többsége nagyon is szkeptikusan ítéli meg Barre tervét. A Le Figaro közvéleménykutatás adatait közli: a megkérdezettek 54 százaléka úgy véli, a terv nem sikerül vagy csak kevés esélye van a sikerre. A rossz gazdasági helyzet érthetően aggasztja a kormánypártokat, amelyek rövidesen helyhatósági választásokon kell bizonyítaniuk, majd 1978-ban az általános választásokon. Chirac volt miniszterelnök levelet írt Guéna-nak, a gaulleista párt főtitkárának, amelyben sürgeti a pártkonferencia mielőbbi összehívását a párt reformjának meg­vitatására. Chirac széles körű jobbol­dali összefogás megteremtésére törek­szik. Chirac ellenlábasa, Debré ugyan­csak volt gaulleista miniszterelnök a párt vezetői előtt burkoltan támadta Chiracot. Elmondta, a problémák már annyira felhalmozódtak, hogy „Fran­ciaország ugyanabban a cipőben jár,­ mint Olaszország és Nagy-Britannia”. Az ország (amelynek miniszterelnöke két hónappal ezelőtt még Chirac volt) a „szétbomlás” állapotában van. Hiá­nyolta, hogy a vezetés nem elég erő­teljes. A kormánynak rendkívüli hatal­mat kellene kérnie, hogy rendeleti úton igazgasson — véli Debré. A kormánytöbbség tehát megosztott. A baloldal eleve elvetette a Barre-ter­­vet, az üzleti élet bizonytalan, amit a frank gyengesége és az árfolyamok zuhanása is mutat. Mindez pedig nem a legjobb előjel Giscard-nak, aki min­den áron eredményeket szeretne felmu­tatni a választásokig. .. Blackpool és a fontválság Nehéz helyzetbe jutott a brit kor­mány: a külföldi fonttulajdonosok , a nemzetközi hitelezők az eddiginél szigorúbb takarékossági intézkedéseket követelnek, Blackpoolban viszont a munkáspárti konferencián több hatá­rozat még az eddigi lépéseket is eluta­sította, többek között a költségvetési kiadások tervezett leszállítását. Healey pénzügyminiszter tegnap váratlanul Londonból Blackpoolba utazott, s meg­nyugtatta a konferencia résztvevőit: a kormány nem óhajtja még szorosabbra húzni a lakosság nadrágszíját. A párt végrehajtó bizottsága előzőleg felhívta a kormányt, ne fogadjon el a 3,9 mil­liárd dollár összegű kölcsön fejében olyan feltételeket, amelyek tovább csökkentenék a közkiadásokat és nö­­velné­k a munkanélküliséget, ugyanak­kor jóváhagyták a kölcsönfelvételt. Távolról sem keltett ilyen jó benyo­mást a beszéd a londoni devizatőzs­dén, ahol a font váratlanul ismét meg­ingott, s a részvénypiacon, ahol egy éve nem tapasztalt mélypontra süllyed a legtöbb brit konszern papírjainak jegyzése. , . , , Ford elnök demonstratív telefonbe­szélgetése Callaghan miniszterelnökkel az USA támogatásáról volt hivatott meggyőzni a nemzetközi közvéleményt az angol segélykérelem ügyében, a ve­zető amerikai lapok bíráló hangneme arra utal, hogy az IMF-ben vezető szerepet játszó USA kemény feltéte­leikhez fogja kötni a kölcsön nyújtását. Healey még blackpooli útja előtt drá­mai hangú nyilatkozatot tett, amelyben kifejtette, hogy az újabb kölcsön nél­kül a kormány könyörtelen pénzpoliti­kára kényszerülne, hetek alatt 3 millióra duzzadna a munkanélküliek száma, az életszínvonal hihetetlenül gyorsan süly­­lyedne, sőt utcai harcok kirobbanását is kilátásba helyezte. Közölte egyúttal, hogy az IMF megbízottai a kölcsön fo­lyósítása esetén negyedévenként fogják ellenőrizni az angol gazdaságot, a kor­mány politikáját. A londoni megfigyelők óva intenek a blackpooli konferencián elfogadott ha­tározatok jelentőségének túlértékelésé­től, hiszen ezek nem kötik a kormányt, több miniszter már közölte, hogy nem h­aj­land­ó tudomást venni a szociális ki­adások emelését követelő határozatok­ról. A kormány már jó előre elvetette a bankok és a pénzrendszer államosí­tását szorgalmazó indítványokat. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a mun­káspárti baloldal erős befolyással bír a szakszervezetekben, márpedig a szakszervezetek együttműködésén áll vagy bukik a kormányprogram sikere, elsősorban az, hogy a szociális kiadá­sokra fordított erőforrások egy részét a termelőberuházásokba tudják-e át­irányítani. (Reuter, AP—DJ) PÉNZÜGYMINISZTEREK ÉS BANKELNÖKÖK ÉRTEKEZLETEI MANILA ELŐTT Hongkongban megnyílt a Nemzet­közösség pénzügyminisztereinek érte­kezlete. A világ népességének egyne­gyede, a fejlődő világ lakosságának 44 százaléka képviseletében 36 miniszter két napon át a világgazdasági helyzet­ről, a Világbank és a Nemzetközi Va­lutaalap együttes közgyűlésének elő­készületeiről és a nemzetközösségi or­szágok közötti együttműködés kérdé­seiről tanácskozik (VILÁGGAZDASÁG 1976. szeptember 29., első oldal). A nemzetközösségi pénzügyminiszte­rek értekezletén — hagyományosan — az angol miniszter­elnököt, most a font sterling betegeskedése miatt ott­hon maradt Healey helyére Ringadoo mauritiusi pénzügyminisztert válasz­tották — ő tartja leghosszabb ideje kezében a pénzügyminiszteri tárcát. Az értekezletet tegnap az indiai S. S. Ramphal, a Nemzetközösség főtitkára nyitotta meg. Beszédében a többi kö­zött megállapította, hogy az ENSZ rendkívüli közgyűlésein megszavazott elvek és határozatok, a különböző nemzetközi értekezleteken elfogadott dokumentumok előírásai ellenére egy­re mélyül a fejlett és fejlődő, vagy ahogy ő mondta, a szegény és a gaz­dag országok közötti szakadék. A nem­zetközi pénzügyi intézményeket meg kell erősíteni — mondta, hogy az ed­diginél hatékonyabban segélyezhessék a fejlődő országokat. A Világbank ren­delkezésére álló tőkék növelésére pe­dig azért volna szükség — jelentette ki —, hogy jelentősebb szerepet tölt­hessen be a fejlesztés előmozdításá­ban. A nemzetközösségi országok a font sterling gyengülése kapcsán leginkább attól tartanak, London rákényszerül az import korlátozására, az pedig megle­hetősen kedvezőtlenül érintené az ő exportjukat. Most tették közzé a latin-amerikai központi bankok kormányzóinak évi közgyűlésén megszövegezett nyilatko­zatot. A San Franciscóban tartott ér­tekezleten elvben elfogadták a latin­amerikai országok külkereskedelmének bőségesebb finanszírozását lehetővé te­vő programjukat. Eszerint — egyebek között — Panamában létesíteni kel­lene egy multinacionális magánbankot, amely rövid és középlejáratú hiteleket folyósítana. A panamai nemzeti bank egyik vezetője részt vesz a javasolt bank alapokmányának kidolgozásában, s ő — mint mondta — bízik benne, hogy a multinacionális pénzintézet már jövőre megkezdheti működését. A központi bankok vezetői San Fran­cisco után a Világbank és az IMF közgyűlésére mennek, s ott — a ter­vek szerint — javaslatot tesznek, hogy a latin-amerikai országoknak az ed­diginél nagyobb összegű kölcsönöket folyósítsanak, lehetőleg kedvezőbb fel­tételek mellett. (Reuter, AP—DJ, VWD) NAPRÓL NAPRA -! A LENGYEL—JUGOSZLÁV KERESKEDELEM jól fejlődött az év ed­digi részében, különösen ami a gépipari termékeket és a kooperációs gyártmányokat illeti. A nyersanyagok és a fogyasztási cikkek terén van lemaradás, de Jugoszlávia nemrég 15 millió dolláros exporthitelt hagyott jóvá a Lengyelországba irányuló kivitel fellendítésére. + BORÚSAK A DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG gazdasági kilátásai. Nemcsak a politikai és szociális helyzet, s ebből következő beruhá­zási pangás ad okot aggodalomra, hanem a legfontosabb exportcikk, az arany árának esése is. + A MULTINACIONÁLIS VÁLLALATOK egyre jobban terjeszkednek a fejlődő országokban. Tevékenységük nem egyértelműen áldásos, írá­sunk ismerteti ezeknek a vállalatbirodalmaknak a praktikáit és az el­lenük való fellépés törekvéseit. + EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁST KÖTÖTT A MAGYAR ÉS MEXIKÓI kereskedelmi kamara. A két intézmény az információk gyorsításával és látogatások szervezésével mozdítja elő a magyar—me­xikói kereskedelmet.­­ A JAPÁN EXPORT ELŐRETÖRÉSE egyre több tiltakozásba ütközik Nyugat-Európában és Amerikában. Tokió tagadja a dömpingvádak alaposságát, választási sakkhúzást lát bennük. Hír szerint a Közös Piaccal sikerült megállapodásra jutnia. + ÚJFAJTA FEHÉRJETAKARMÁNYT állít elő földgázból az angol ICI. Gyártmányától azt reméli, hogy forradalmasítani fogja az euró­pai takarmánypiacot. HIVATALBA LÉPETT AZ ÚJ FINN KORMÁNY Tegnap kezdte meg működését a V­aiettinen vezette finn kormány. A centrumpárt, a liberális párt és a svéd néppárt tagjaiból álló koalíció, amely­nek­ Rekola pénzügyminiszter szemé­lyében egy párton kívüli tagja is van, mindössze 58 képviselői hellyel rendel­kezik a 200 tagú finn parlamentben, így sorsa főként a jelenleg ellenzéki pártok támogatásától függ. Ezek közül legnagyobb a befolyása a korábbi koa­lícióban még szereplő szociáldemokra­ta pártnak. Finnországban valószínű­nek tartják, hogy az egy hónap múl­va esedékes helyi választások után a szociáldemokraták újra bekerülnek a kormányba. Erre célzott egyébként kedd esti tévébeszédében Miettinen is, nem tett viszont említést a kommunis­ták kormányba kerülésének esélyeiről. Mint ismeretes, a kommunista párt is szeptemberben vált ki a kabinetből, mert nem értett egyet koalíciós part­nereinek gazdaságpolitikájával. Miettinen három párti kormányának legfontosabb feladataként az infláció és a munkanélküliség elleni harcot jelölte meg. Jelenleg a foglalkozta­tottak 3,5 százaléka állástalan, szá­muk most több, mint egy évvel ez­előtt volt. A tavaly még 18 százalé­kos inflációs ráta az idén már csak 10 százalék körül mozog, ez azonban még mindig komoly gazdasági nehéz­séget okoz. Külpolitikai téren a miniszterelnök a hagyományos semlegesség mellett szállt síkra. Hangoztatta, hogy tovább­ra is jó szomszédi kapcsolatokra tö­rekednek a Szovjetunióval és a skan­dináv országokkal, és erőfeszítéseiket tesznek a tavalyi európai biztonsági és együttműködési konferencia határo­zatainak valóra váltására. (Reuter) Lengyel-finn szabadkereskedelmi megállapodás Lengyelország és Finnország szabad­kereskedelmi megállapodást kötött, amelynek értelmében 1979-ig teljese­n eltörlik a külkereskedelmet hátráltató vám- és vámon kívüli akadályokat. Január 1-vel az importvámokat a jelen­leginek 40 százalékára mérséklik, s a következő két év alatt fokozatosa­n tel­­jesem liberalizálják az árucsere­ forgal­mait. F­innország szabadkereskedelmi vi­szonyban áll a kilencekkel, az EFTA- társországok­­al, továbbá Bulgáriával, Magyarországgal, Csehszlovákiával és az NDK-val. A helsinki külügyminisz­térium közleménye szerint a szabad­kereskedelmi egyezmények a finn ipar külföldi versenyképességének védelmét szolgálják. (AP—DJ) Az új svéd gazdaságpolitika körvonalai Ünnepelnek a kisvállalatok , megszűnt a Meidner-j­avaslat fenyegetése. Ezzel a címmel kommentálja a Veckans Affaerer című hetilap a rövidesen megalakuló svéd polgári kormány várható gazdaságpolitikáját. Alapvonásait tekintve a program eltér Palme-ék korábbi gazdaságpolitikai koncepciójá­tól, a kisüzemekre, a vállalkozói szabadságra épít, s egyáltalán nem tartal­mazza a szakszervezeti beleszólás, s az állami ellenőrzés növelésére tett ko­rábbi javaslatokat. Ezek többek között azt tartalmazták, hogy az 50-nél na­gyobb létszámú vállalatok kötelesek évi jövedelmük 20 százalékát a szak­­szervezeteknek befizetni, akik e pénzből tőkét képezve nyernének jogot a vállalati ügyekbe való beleszólásra. Koppenhágai tudósítónktól: Az új gazdaságpolitika lényege az lesz, írja a svéd lap, hogy nem kon­centrál egyoldalúan a nagyvállalatok­ra, ahogyan azt — a polgári pártok szerint — a korábbi szociáldemokrata kormányzat tette. Az­ új politika cél­kitűzése a gazdasági élet decentralizá­lása. (Helyességét nemcsak az optimá­lis üzemnagyságra vonatkozó közgaz­dasági törvény teszi kétségessé, ha­nem az is, hogy — főként a recesszió következtében — tovább­ koncentráló­dott a svéd tőke.) A várható gazdasági programot a lap tíz pontban foglalja össze: Liberálisabb gazdaságpolitika, amely­nek jellege „keretterv alapján működő társadalmi piacgazdaság”. A kisebb és középnagyságú vállala­tok adómentes tartalékokat képezhet­nek az alkalmazotti biztosítási alapok­ból. Ez egyrészt megkönnyíti az önfi­nanszírozást, másrészt lehetőséget ad a vállalatnak, hogy válságos helyzet­ben is rendelkezzék finanszírozási esz­közzel. Adókönnyítések az újonnan létesülő vállalatoknak. Az örökösödési és vagyonadó módo­sítása, mégpedig úgy, hogy az a családi vállalatoknak kedvezzen. Enyhítik az egyazon cégnél dolgozó házastársak adóit. Növelik az állami hitelintézetek köl­csönnyújtási kapacitását. Nagyobb kockázati hiteltámogatást adnak a kisvállalatoknak. Növelik a kisvállalatoknak folyósí­tott nyugdíjalapokat. Felülvizsgálják a munkaadói illeté­ket. Átértékelik a vállalatok központilag előírt adatszolgáltatási kötelezettségét. A dán sajtóban jelentek meg az első reakciók a svéd gazdasági programmal kapcsolatban. A svéd kisvállalatok fo­kozott támogatása — írják — csök­kenteni fogja a dán kiscégek svédor­szági exportesélyeit. Eddig ezek a vál­lalatok igen sok félkész terméket szál­lítottak a nagy svéd ipari konszernek­nek, mert eredményesen konfeutráltak a hasonló nagyságú svéd vállalatokkal. EGK—Japán megegyezés híre A Közös Piac és Japán képviselői tegnap állítólag megállapodásra ju­tottak a kölcsönös kereskedelem ki­egyensúlyozásának módozatairól. Meg nem erősített tokiói sajtójelentések szerint mindkét fél kötelezte magát, hogy nem folyamodik protekcionista intézkedésekhez és alkalmazkodik az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény (GATT) előírásaihoz. A megállapodás kifejezetten a japán te­levíziós készülékek, személygépkocsik és golyóscsapágyak exportjára vonat­kozik. A japán kormány állítólag fel­szólítja az exportőröket, hogy önként korlátozzák a Közös Piac országaiba irányuló kivitelüket. (A hír előzmé­nyére vonatkozóan lásd a 4. oldalon közölt írásunkat.) A Közös Piac or­szágainak Japánnal szemben elszen­vedett kereskedelmi deficitje tavaly meghaladta a 3­ milliárd dollárt, és az idén becslések szerint elérheti a 4 mil­­liárdot. (AP—DJ) Jugoszláv—japán hiteltárgyalások Jugoszlávia a japán ipari berende­zések importjához nagy összegű hitelt szeretne felvenni a tokiói kormánytól — közük japán kormánykörökben. Az iparügyi és a pézügyminisztérium tiszt­viselői elmondták, hogy a hiteltárgya­lásokra Derovics jugoszláv pénzügy­­miniszter október első felére tervezett látogatása alkalmával kerülhet sor. A jugoszláv látogató a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank mandlai közgyűlé­séről visszatérőben szakítja meg útját a japán fővárosban. Hivatalos helyről még nem közöltek részleteket, de a Nihon Keizai gazda­sági napilap máris tudni véli, hogy a japán kormány 200—500 millió dollár összegű hitelkeretet szándékszik nyitni, amelyből a Jugoszláviában épülő erő­művek és textilfeldolgozó üzemek japán berendezéseknek szállítását finanszíroz­zák. (Reuter)

Next