Világgazdaság, 1976. november (8. évfolyam, 213/1957-233/1977. szám)

1976-11-02 / 213. (1957.) szám

1976. NOVEMBER 2., KEDD VII­. ÉVFOLYAM, 213. (1957.) SZÁM Gazdaságpolitika az amerikai elnökválasztáson Nehéz dolguk van az amerikai választópolgároknak, ma kell eldönte­niük, hogy a következő négy évben ki vezesse az Egyesült Államokat. Az elnökválasztási kampány során, Ford és Carter egyaránt adós maradt az USA belső helyzetének és külpolitikájának létfontosságú kérdéseire adandó -e válasszal — állapítja meg a Pravda washingtoni tudósítója az amerikai kommentátorok túlnyomó többségével egyetemben. „Ford képességei már ismertek, ez az ő esélyeit gyengíti, Carterral viszont az a baj, hogy meg­választása ugrást jelent az ismeretlenbe” — indokolja az egyik amerikai közvélemény-kutató intézet a várható szoros eredményt. Hiba lenne el­túlozni a leendő elnök cselekvési szabadságát, akár külpolitikai téren — ahol figyelembe­ kellett vennie a világon kialakult reális erőviszonyokat —, akár a gazdaságpolitikában, ahol a belső törvényszerűségek, a gazdaság tehetetlenségi nyomatéka eleve korlátokat szab az elnöki politikának. Mégis: a Fordnál merészebb, de kiszámíthatatlanabb politikus benyomását keltő Carter nagyobb teret akar engedni az állami gazdasági beavatkozás eszközeinek, erőteljesebben akarja élénkíteni a gazdaságot. A választási harc középpontjában még az „utolsó órákban is” az Egye­sült Államok gazdasági helyzete, a gondok megoldására tett javaslatok álltak. Előreláthatóan e kérdések lát­szók majd a főszerepet a választás ki­menetelében — írja az MTI washing­toni tudósítója. Szélcsend kérdőjelekkel Az utóbbi napokban közzétett gaz­dasági jelentések csak megerősítették az eddigi félelmeket: tartósnak ígér­kezik a szünet a fellendülésben, a konjunkturális szélcsend. Ford tábora „a szünet, amely felfrissít” jelszóval igyekezett a választókat meggyőzni ar­ról, hogy „az erőgyűjtés” időszakában lépett az amerikai gazdaság, a fo­gyasztói kereslet dinamikus növeke­dése kifulladt ugyan, de a vállalatok hamarosan megkezdik a felújításokat, a kapacitások bővítését. A gazdaság húzóerejének szerepét a beruházási ja­vak iránti kereslet felélénkülése veszi át. Nem keseríti el őket, hogy az ipari termelés — 73 százalékos kapacitáski­használtság mellett — stagnáló ten­denciát mutat, a gazdaság növekedési üteme fokozatosan lassul, s a harmadik negyedévben egész évre kivetítve már csak 4 százalék volt, édes kevés ahhoz, hogy lényegesen enyhítse a 7,5 milliós munkanélküliség gondját. Ford mind­eddig hű maradt a konzervatív tőkés gazdaságpolitikához, a magas munka­­nélküliség árán is fékezni kell az inf­lációt. (Kétségtelen, hogy a harmadik negyedévben 4,4 százalékra lassult a pénzelértéktelenedés üteme a második évnegyed 5,2 százalékáról, bár szep­temberben a nagykereskedelmi árak — éves szinten — ismét 11 százalékkal drágultak.) Meglehet, hogy csak a választási kampány része volt, vagy talán a ked­vezőtlen statisztikák okozták, hogy Ford a választás előestéjén bejelentet­te, 10 milliárd dollár adócsökkentést kér a kongresszustól a jövő év elején, ha az utolsó negyedévben sem sikerül 5 százalék fölé tornászni a gazdasági növekedés évi ütemét. Ennek tekinté­lyes részét szánja a vállalatok pénz­ügyi helyzetének javítására. Mert igaz, hogy az elnök tanácsadóinak számítása szerint a vállalkozók jövőre 144 mil­liárd dollárt akarnak költeni termelői beruházásokra, az ideinél 17 százalék­kal többet, de más felmérések kétel­kednek ebben, s a beruházások ala­csony megtérülési arányára figyelmez­tetnek: 1950—65 között az átlagos megtérülés 15 százalék volt, jelenleg csak 9 százalék. Demokrata párti recept Carter és tanácsadói elsősorban Washington passzivitását okolják a szünetért, merészebb beavatkozást sür­getnek a gazdasági életbe. A demokra­tapárti jelölt adókedvezményeket, köz­munkaprogramokat ígért, megfogadva a liberális polgári közgazdászok taná­csait. Állami szubvenciót helyezett ki­látásba a „krónikus munkanékülie­­ket” felvevő vállalatoknak, közmunka­programokat hirdetett a városi nyo­mornegyedek felszámolására, program­jában felelevenítette a munkaadók és a szakszervezetek közötti elnöki békí­­tés­ demokratapárti hagyományait. Fel­vetette olyan jelzőrendszer felállítását, amelynek révén a kormány idejében értesülne a tőkések ár- és a szakszer­vezetek béremelési szándékáról. Meg­ígérte azt is, hogy garantálja a reálbé­rek növekedését, utólag mérsékelné a jövedelemadókat, ha az infláció gyor­sabban nő a nominál­bérnél. Az ár- és bérellenőrzést is feltámasztaná, ha az áremelkedés üteme kétszámjegyűre gyorsulna. Monetáris és költségvetési élénkítő szerek együttes alkalmazásá­val Carter szerint, fel lehetne lendí­teni a gazdaságot, az évtized végéig 4,5 százalékra leszorítani a munkanélküli­séget, sőt 1980-ra egyensúlyba hozni a költségvetést, amely az utóbbi két év­ben több mint 100 milliárd dolláros hiánnyal zárult, és az idei pénzügyi évben is legalább 50 milliárdos hiányt ígér. Ez összefér azzal is, hogy az infláció a következő években ne lépje túl az évi 5—6 százalékos ütemet — mutatnak rá a demokrata párt gazda­sági filozófusai. Az infláció legfőbb él­tető eleme ugyanis jelenleg nem a ter­melési költségek drágulása, hanem a gazdasági erőforrások kihasználatlan­sága, amely elégtelen kínálatot ered­ményez. Ford közgazdászai gyorsan kiszámí­tották, hogy Cartemnak megválasztása esetén már az első évben 100 milliárd dollárral kellene növelni a költségve­tési kiadásokat, ha valamennyi ígéretét be akarja váltani, az új munkahelyek létesítésére, az egészségügyi és okta­tási hálózat fejlesztésére, a szociális juttatásokra. Bár a költségvetési bevé­telek gyarapodnának, közel sem olyan mértékben, hogy e kiadási többletet fedezzék, így Carternnak vagy az adó­terheket kellene növelnie, vagy pedig nagyobb költségvetési hiányt előirá­nyoznia, az utóbbi pedig ismét az inflá­ciós veszélyt idézné fel. A választási kampány finisében el­mosódtak a válaszvonalak. Ford azt bi­zonygatta, hogy nem érzéketlen a mun­kanélküliek problémája iránt, Carter pedig, hogy távolról sem engedékeny az inflációval szemben. Továbbgyűrűzés A jövő év második felében a demok­rata párti vezetés alatt gyorsabb lenne a gazdaság növekedési üteme, de ezzel együtt az infláció veszélye is komo­lyabb lenne — találgatják az elnök­­választás gazdasági következményeit. A bátortalan, tehetetlen amerikai gaz­daságpolitika folytatódása azzal fenye­get, hogy lassul a világgazdaság kilá­balása a recesszióból — írja a magát Carter mellett elkötelező New York Times. Az­ USA nyugati partnerei vi­szont — közvetett formában persze — tudtul adták, hogy megnyugtató lenne­­számukra az amerikai vezetés válto­zatlansága. Carter külgazdaságpolitikai elképzelései ugyanis távolról sem kris­tályosodtak ki. Carter, mint elnökjelölt, a Ford-kor­­mányzatnál nagyobb megértést muta­tott a fejlődő országok nyersanyag- és jövedelemproblémái iránt, s nagyobb összetartást sürgetett a fejlett tőkésor­szágok politikai és gazdasági törekvé­seinél. Viszonylag szűkszavúan nyilat­kozott a nemzetközi valutapolitikai kérdésekről. Az árfolyamlebegtetést, Fordhoz hasonlóan, ő is az egyetlen járható útnak nevezte, de vetélytársá­­nál sokkal erőteljesebben hangsúlyozta, hogy a nemzetközi valutarendszer a világgazdaság szerves része, ha nem alapja. Carternek ezek az elképzelései s akkor is érdekesek, ha nem őt vá­lasztják elnöknek, hiszen a kongresz­­szusban minden bizonnyal megmarad a demokrata párti többség és ezek az állásfoglalások továbbra is hatni fog­nak. H. R. Willi Stoph beszéde a Népi Kamara ülésén Willi Stoph, az NDK minisztertaná­csának pénteken megválasztott elnöke a Népi Kamara hétfői ülésén több mint egyórás beszédben ismertette a kormány munkaprogramját, és bemu­tatta kormányának új tagjait. Willi Stoph bejelentette, hogy az 1976—1980-as évekre szóló ötéves nép­­gazdasági tervjavaslatot a kormány rö­videsen a törvényhozás elé terjeszti. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: az intenzív gazdálkodás minden tényező­jét céltudatosan kell alkalmazni. (MTI) A Keidanren küldöttsége hazaérkezett Nyugat-Európából Nincs kizárva, hogy a közös piaci or­szágok egyoldalúan importkorlátozáso­kat állítanak a japán termékek útjába, mondotta Doko, a japán gazdasági szer­vezetek szövetségének (Keidanren) el­nöke, nyugat-európai tárgyalássoroza­táról hazatérve. Hozzátette, hogy a ke­reskedelmi mérleg kiegyensúlyozatlan­sága az EGK-országokban nem egy­szerűen gazdasági kérdés, hanem poli­tikai, sőt érzelmi probléma is, többek között azért, mert munkanélküliséghez vezet. A leginkább bírált japán ex­portcikkek egyébként a hajógyártás, az acélipar, a csapágygyártás és az autóipar termékei. A Keidanren elnöke hangoztatta: nem tett ígéretet exportkorlátozó in­tézkedésre, (VILÁGGAZDASÁG, októ­ber 30., első oldal) csupán azt vállalta, hogy a kormánnyal és az ipari veze­tőkkel tanácskozni fog a helyzet meg­változtatásáról. Erre egyébként, je­gyezte meg Doko, nincs sok idő, mert a Közös Piac vezetői november 29-én határoznak arról, milyen intézkedése­ket foganosítsanak Japánnal szemben. Japán számára bizonyos engedmények elkerülhetetlenek lesznek. ■(Reuter) Szovjet-kanadai gazdasági tárgyalások Kanada jövőre 100 százalékkal eme­li a Szovjetunióba irányuló exportját és növekedni fognak a szovjet szállí­tások is, elsősorban az olajtermékeké. Jamieson kanadai külügyminiszter rendkívül sikeresnek ítélte moszkvai tárgyalásait. Ezzel egyidőben tartották a szovjet—kanadai gazdasági, ipari és tudományos—műszaki együttműködési bizottság első ülésszakát, melyen meg­állapodtak a hosszú távú együttműkö­dési program kidolgozásáról is. A tár­gyalások befejeztével Jamieson és Pa­­tolicsev szovjet külkereskedelmi mi­niszter jegyzőkönyvet írt alá az üzleti együttműködés fejlesztéséről. A Szovjetunió és Kanada áruforgal­ma a múlt évben elérte a 437,5 millió kanadai dollárt, a kanadai export 409 millió volt. (A kanadai aktívumot a jelentős gabonaszállítások okozzák.) Kanada korábban összesen 500 millió kanadai dolláros hitelkeretet''nyitott a Szovjetunió számára, felét az idei évre, de ebből eddig csak mintegy 60 millió dollár került felhasználásra. (AP—DJ) Amerikai számítógép a Szovjetuniónak Az amerikai Control Data egy Cyber 73 típusú számítógépet adott el a Szov­jetuniónak, s a komputert már útnak is indították. A 6 millió dolláros szer­ződéshez az amerikai cégnek sikerült megszereznie a Pentagon, a Cocom (a NATO exportellenőrző bizottsága) és Ford elnök jóváhagyását is. A Cyber 73 kapacitása nagyjából a duplája a Cyber 172 teljesítményének; a közelmúltban (lásd VILÁGGAZDASÁG október 30., második oldal) . Kína két Cyber 172 gépet vásárolt az amerikai cégtől. A Szovjetunió a szeizmikus kutatásban, elsősorban kőolajlelőhelyek feltárására fogja alkalmazni a számítógépet. (AP— DJ) NAPRÓL NAPRA­ ­ A ROSSZ GAZDASÁGI HELYZET MEGRONTHATJA A PORTUGÁL SZOCIALISTA PÁRTOT. Tegnap fejeződött be a PSZP kongresszu­sa, amelyen elkerülték ugyan az ellentétek szellőztetését, de a hírek szerint elkerülhetetlen újabb megszorítások a balszárny kiválását eredményezhetik a kormányból. + FINNORSZÁG ÉS A KGST KAPCSOLATAINAK SZOROSABBRA FÜ­ZÉSÉRŐL írtak alá jegyzőkönyvet. A KGST-országok részesedése a finn külkereskedelemben már megközelíti a 25 százalékot. + CHILE KILÉP AZ ANDESI KÖZÖS PIACRÓL. Santiago számos gaz­daságpolitikai kérdésben összetűzött a többi tagállammal, ezért a ki­lépés híre nem jött váratlanul. + A RÉZPIAC MEGSZILÁRDÍTÁSÁRA TETT JAVASLATOT A CIPEC. A rézexportáló országok szervezete nagyobb befolyást juttatna a ter­melőknek a rézárak kialakításában. + AZ USA ACÉLIPARA A JAPÁN ACÉLCSÖVEK BEVITELÉNEK KORLÁTOZÁSÁT KÖVETELI. A japánok a rozsdaálló hegesztett csö­vek piacának 40 százalékát uralják, s szállításaik nyomasztó versenyt­­támasztanak az amerikai gyártóknak.­­ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBA IS EXPORTÁL A KOHÁSZATI GYÁRÉPÍTŐ VÁLLALAT, első exportüzletét a napokban kötötte. Eszerint jövőre villamos ívkemencét szállít mintegy 100 ezer dollár értékben. A Magyar—olasz atomenergetikai együttműködési MEGÁLLAPODÁST kötött a két ország atomenergia-bizottsága a múlt héten. Az öt évre szóló egyezmény részleteiről dr. Osztrovszki György akadémikus nyilatkozott római tudósítónknak. Helyzetkép a francia gazdaságról Párizsi tanácsosunk előadása a Kamarában Hogyan lehet élénkíteni a gazdaságot, hogy az infláció elviselhető le­gyen — ez az új francia gazdasági stratégia legnagyobb dilemmája. Az újon­nan kinevezett miniszterelnök, Barre az inflációt, s nem a gazdasági pan­gást ítéli veszélyesebbnek, s félti a francia gazdaság hajóját attól, hogy az infláció zátonyára fusson. Mindezt a magyar külkereskedőknek is figyelem­mel kell kísérniük — fejtette ki dr. Rédei Jenő, a párizsi magyar kereske­delmi kirendeltség vezetője a Magyar Kereskedelmi Kamarában hétfőn tar­tott előadásán, amelyre az MKK francia tagozatának ülésén került sor. Az év első 8 hónapjának statisztikái azt mutatják, hogy év végére a magyar export értékben, akár 15 százalékkal is több lehet az elmúlt évinél, impor­tunk viszont valószínűleg a tavalyi szint körül alakul. Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar passzívum az idén várhatóan kevesebb lesz. A francia gazdaság tavaly az­­ elmúlt 30 esztendő legrosszabb évét zárta — kezdte előadását a párizsi magyar ta­nács. Az idei helyzet kedvezőbb: az ipari termelés növekedési üteme­­az első félévben 4,3 százalékos volt. (Az 1974-es fejlődést azonban nem tudták elérni.) A munkanélküliek szám­ta francia sta­tisztikák szerint 1 millió alatt van, pontosan 960 ezer fő. A külkereskedel­mi mérleg augusztus végéig 9,5 milliár­dos összesített passzívumot mutat, év végére 15 milliárd frankos beviteli többlet várható. (Nem mellékes meg­jegyezni, hogy tavaly az import vissza­fogása miatt a francia külkereskedel­mi mérleg aktív volt.) A francia­ frank 9 hónap alatt 18 százalékkal értékelő­dött le a nyugatnémet márkához ke-A gazdasági tevékenység mindezek ellenére élénkül Franciaországban. Oly­annyira, hogy az újdonsült kormányfő a­z infláció és a gazdasági stagnálás közül az előbbit ítélte veszélyesebbnek. Ennek nyomán hirdették meg a jöve­delemadó 4 százalékos emelését,­­ami a bérből és fizetésből élők fogyasztásbra szánt pénzeszközeit csökkenti. Az új gazdasági program, a Barre-terv szer­ves része az a­­gazdasági rendelkezés is amely szerint az év végéig befa­gyasztják az árakat, s már most be­jelentették, hogy jövőre csak 6,5 száza­lékos áremelkedést terveznek. Ugyan­akkor a kormány megemelte az amor­tizációs kulcsokat, vagyis a termelő­­eszközöket gyorsabban lehet leírni, a telek és az úgynevezett kulcspénz­­,költségeket az üzleti könyvekben mó­­dosítani lehet, a kis- és köz­ép­üzemek­­­nek 3,5 milliárd kölcsönt nyújtanak, a mezőgazdaság pedig 6 milliárd fránil segélyhez jut. . Az új gazdasági stratégia magával hozhatja a gazdasági növekedés lassu­lását, amely a magyar külkereskedelem számára nem meghatározó jelentősé­gű, hiszen exportált termékeink meny­­nyisége Franciaországban marginális. A magyar—francia külkereskedelmi kapcsolatok elemzésénél viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni a fran­cia külgazdasági stratégiát. Franciaor­szág helyzete — bármilyen furcsa is — kicsit hasonlít Magyarországéhoz. Nyersanyagban szegény, fejlett mező­­gazdasággal és iparral rendelkező or­szág, külkereskedelmi mérlegét 45 mil­liárd frankkal az energiahordozók és 10 milliárd frankkal a nyersanyagok bevitele terheli. Érdekesek azok az adatok, amelyek a francia külkereske­delmi mérleg relációs megoszlását tük­rözik. Az EGK-val szemben összesen 6 milliárd frank volt tavaly a passzí­vum, az USA-val szemben 9 milliárd, Japánnal szemben 2,5 milliárd. Egész más képet mutat a szocialista országok, s egyes fejlődő országok vi­szonylatában a francia külkereskedelmi mérleg. A szocialista országokkal fenn­álló külkereskedelmi kapcsolatokban 5 milliárd frank a francia aktívum, a legnagyobb többletet a Szovjetunióval és a Jugoszláviával folytatott kereske­delemben érték el 1975-ben. Ami a többi szocialista országot illeti, a tava­lyi adatok szerint Bulgáriával 400 mil­lió, Csehszlovákiából 230 millió, Ro­mániával 120 millió, az NDK-val 70 millió frankos aktívummal zárt a fran­cia külkereskedelmi mérleg. A Ma­gyarországra szállított áruk értéke 300 millió frankkal haladta meg a tőlünk vásárolt árukét. A francia külkereskedelmi stratégia arra irányul, hogy készterméket, gépe­ket és mezőgazdasági nyersanyagokat értékesítsenek energiahordozók és egyéb nyersanyagok ellenében. Így érthető, hogy a szocialista országok közül a Szovjetunió, ahonnan a bevitel jelen­tős része nyersanyag és energiahordo­zó, valamint Lengyelország, ahonnan a vásárlások 50 százaléka kőszén, számí­tanak fontos piacnak. A Magyarországról származó francia importnak csupán 10—15 százaléka anyagféleség, 35—40 százaléka fogyasz­tási cikk, 35—40 százaléka mezőgazda­­sági termék, 6 százaléka — alkatré­szekkel együtt 10—15 százalék — a gé­pek kategóriájába tartozik. A magyar exportban tehát a késztermékek ará­nya jelentős, a szocialista országok kö­zül csak Csehszlovákia és az NDK ex­portszerkezete jobb. Ugyanakkor a másik oldalon, vagyis a magyar im­portoldalon a félkésztermékek és nyersanyagok (ide tartoznak az aktív alkatrészek) aránya 60 százalékos és 25 százalék a gépek, 10 százalék a me­zőgazdasági, valamint fogyasztási cik­kek részesedése. A magyar külkereskedelem törekvé­se az, hogy kivitelünkben a mezőgaz­dasági termékek helyébe fogyasztási cikkek és gépek lépjenek. 1976 első 8 hónapjának adatai szerint a fogyasztá­si cikkek csoportja áll exportunk első helyén, s célunk, hogy a későbbiekben tartósan a 40 százalékos fogyasztási­cikk arány mellett 30 százalékot te­gyen ki a mezőgazdasági termékek, 20 százalékot a gépipari javak, 10 száza­lékot a félkész termékek részesedése. Áruszerkezetünk diverzifikálható, s versenyképességünk akkor lesz jobb, ha a jogos minőségi kifogásokat gyor­san orvosoljuk, javítjuk a csomago­lást, a kikészítést és a minőségellen­őrzést. Jó példát mutat textil- és bú­torgyári ászmik, már javult a minőség. Számolni kell azzal, hogy a készter­mékek bevitele ellen protekcionista lé­péseket követelhetnek a francia ipar képviselői. Mivel a textilt, a cipőt, az elektromos fogyasztási cikkeket gyártó, a kohászati és a vegyi anyagokat gyár­tó francia ipar strukturálisan sebez­hető, ezért harcol a bevitel ellen. Noha a hagyományosan értelmezett export-import összekapcsolás nem min­dig egyértelműen kedvező számunkra, mégsem árt, ha az NDK gépkülkeres­kedelméről példát veszünk. Ott egy külkereskedelmi vállalat exportál és vásárol, így képes nagyobb volumenű vásárlás esetén saját terméket eladni. Ezzel szemben öt magyar gépimport­­vállalat koordinálatlanul vásárol gépe­ket, ami nyilván nehezíti exportun­kat is. Az év első 8 hónapjának a kétoldalú forgalomról készült statisztikái arra engednek következtetni, hogy a prog­nosztizált — értékben 15—16 százalékos — exportnövekedés elérhető az év vé­gére. (Az első 8 hónap 6 százalékos emel­kedést jelez.) A HUNGAROTEX, az ARTEX, a METALIMPEX, és a TRANSELEKTRO emelhető ki elsősor­ban. Ami az importot illeti, az való­színűleg értékben az elmúlt évihez lesz hasonló, noha az első 8 hónapban 10 százalékkal alacsonyabb volt, mint a tavalyi. Így a magyar passzívum vár­hatóan kevesebb lesz, mint az elmúlt évi 300 millió frank. Dr. Rédei Jenő előadásának végén kifejtette, hogy szemléletbeli változásra van szükség a magyar külkereskedők részéről — noha a francia vállalatok nem mindig a legrugalmasabb partne­rek, változás indult meg. A francia piac jobb megismerésével, a Párizson kívüli területek bekapcsolásával nem elképzelhetetlen exportunkat növelni. Ezt szolgálják egyébként a jövő év áprilisában Nantes-ban megrendezendő magyar napok, ahol a kiállítás és a műszaki előadások mellett fogyasztási cikkek árusítására és kulturális prog­ramra is sor kerül. Em­őd Pál

Next