Világgazdaság, 1977. február (9. évfolyam, 21/2020-40/2039. szám)

1977-02-01 / 21. (2020.) szám

. 11 KfifiA7 W JL JfiJURi^ji U Jhs§ JEi 1977. FEBRUÁR 1., KEDD IX. ÉVFOLYAM, 21. (2020.) SZÁM Lanyhulás, terjedő munkanélküliség BIZONYTALANNAK LÁTJA AZ EGK KILÁTÁSAIT A BRÜSSZELI BIZOTTSÁG­ ­adta a 10 százalékot. 1975-ben — jegyzi meg a bizottság — az EGK-ban 12,5 százalékos inflációt jegyeztek fel. A közös piaci országok összesített fi­zetési mérlegének egyenlege tavaly de­ficitbe fordult: az 1975-ös félmilliárd dollárnyi aktívum helyett 9,5 milliárd dollár passzívum mutatkozott. A bizott­ság még három hónappal ezelőtt is csak 7 milliárd dolláros deficitet jósolt 1976-ra. „Abszolút szükségszerűség” — mond­ja a dokumentum —, hogy a tagálla­mok mindent megtegyenek a gazdaság megszilárdítására, az infláció mérsék­lésére, a fizetési mérleg javítására és a beruházások élénkítésére. Ebben az esetben reális lehetőség van — az olaj drágulása ellenére — az infláció meg­fékezésére. A kilenc ország fizetési po­zíciója is javulhat, noha a cserearányok várhatóan romlanak. A bizottság országonként is foglal­kozik a tagállamok kilátásaival. A nyugatnémet gazdaság helyzetét erőtel­jesen befolyásolja az exportkereslet. A társadalmi össztermék várhatóan 4,5 százalékkal gyarapszik. .? «­ fizetési mérleg a tavalyihoz hasonlóan körül­belül 7,5 milliárd márka aktívumot mutat. Az infláció viszonylag szerény mérvű marad, de további lehűtése már kemény diónak bizonyulhat. Franciaország kénytelen lesz meg­elégedni 3 százalékos expanzióval a tavalyi 4,5 százalékos után. A munka­­nélküliség tovább fog terjedni, pedig már most is eléri az aktív lakosság 4,5 százalékát. A dokumentum szerint minden remény megvan arra, hogy az inflációt — a párizsi kormány re­ményének megfelelően — 9,9 száza­lékról 6,5 százalékra sikerül mérsé­kelni. Nagy-Britannia társadalmi összter­mékének mindössze 2 százalékos gya­rapodásával számolhat. Ennek mintegy fele a belépő északi-tengeri olajkutak növekvő teljesítményének köszönhető. A munkanélküliség még a kormány decemberben bejelentett intézkedései­nek ellenére sem szorul vissza. A fize­tési mérleg passzívumát az első fél­évben mérsékelten, a második hat hó­napban pedig kifejezettebben meg­­csappantja az olaj eladásából szárma­zó exportbevétel. Nagy-Britannia fő gondja továbbra is az infláció marad, ezért „életbevágó”, hogy a bérkorlá­tozások valamilyen formája fennma­radjon a jelenlegi bérpaktum júliusi lejárta után is. Olaszország alig-alig számíthat nö­vekedésre: az expanzió üteme a tava­lyi 5,5 százalékról 0,5 százalékra zu­han. A 17 százalék körüli infláció az év közepéig fennmarad, de utána „te­temes javulás” várható. Hollandiában, a kormány gazdaság­­ösztönző intézkedéseinek következté­ben, lassan visszaszorul a munkanél­küliség, az infláció veszít erejéből és fennmarad a tetemes fizetési aktívum. A Belga—Luxemburgi Gazdasági Unió, legalábbis rövid távon, aligha számíthat a fellendülésre. A munka­­nélküliség is fennmarad, reménysugár viszont, hogy lassul az infláció. A magánfogyasztás visszaesése miatt Dánia csak lassú fejlődést várhat, az export visszaesik, a fizetési mérleg passzívuma tetemes marad. Az ír gazdaság lassulása már 1976 közepén megkezdődött, és a folyamat tartósnak ígérkezik a gyér belföldi és exportkereslet miatt. A bizottság kitér a világgazdasági helyzetre is. A Gazdasági Együttműkö­dési és Fejlesztési Szervezet országai kénytelenek szembenézni a társadalmi össztermék gyarapodásának lassulásá­val: az ütem a tavalyihoz képest 1 százalékkal 4 százalékra lassul. Az USA-ban az expanzió 5 százalékos lesz a tavalyi 6,5 százalék helyett, Japán­ban várhatóan fennmarad a 6 százalé­kos ütem, a többi fejlett országban pe­dig (az EGK-t leszámítva) az ütem 2,5 százalékról 3 százalékra gyorsul. Az USA helyzetét javítja, hogy a beru­házások üteme növekszik és élénkül a fogyasztói kereslet is. (Reuter) Lassuló gazdasági növekedés, terjedő munkanélküliség. Ezt jósolja a brüsszeli bizottság a Közös Piac idei gazdasági kilátásairól. A jelentés meg­lehetősen pesszimista alaphangú, bár egyes megfigyelők megjegyzik: több gazdaságkutató intézet még ennél is rosszabbat, stagnálást vagy egyenesen recessziót jósol. Lassabban fejlődött a Közös Piac ta­valy, mint várták — mondja a brüsz­­szeli bizottság jelentése az EGK és a világgazdaság helyzetéről. A társadal­mi össztermék az előzetes adatok sze­rint 4,5 százalékkal gyarapodott a bi­zottság által várt 5 százalékkal szem­ben, s az idén mindössze 3 százalékos lesz a növekedés üteme. (Megjegyzen­dő, hogy a bizottság októberben 1977- re még 4 százalékos emelkedést jósolt.) A fejlődés lassulása valószínűleg a munkanélküliség elmélyülésére vezet. A kilenc tagországban jelenleg több mint 5,9 millió munkanélkülit tartanak nyilván. Tavaly átlagban az aktív lakos­ság 4,5 százaléka volt állás nélkül, 0,5 százalékkal nagyobb része, mint 1975- ben. A kilenc tagország gazdasági kilátá­sai a bizottság szerint „jobbára bizony­talanok”. A fejlődés üteme a kilenc tagországban még inkább eltérő lesz, mint tavaly, ami az egyes területek közti különbségek növekedéséhez fog vezetni. A legtöbb tagállamban megle­vő problémákat már, tavaly is egy sor negatív fejlemény súlyosbította: a csak lanyhán javuló exportkereslet, a világ­piaci áremelkedés, a kedvezőtlen idő­járás, továbbá a valutaárfolyamok el­térő alakulása. Az árak emelkedésének üteme a tavalyi év második felében gyorsult és közösségi átlagban mégha- OPEC: törekvések az olajár-kompromisszumra A kőolajexportálók az utóbbi napok­ban fokozták erőfeszítéseiket, megpró­bálnak kompromisszumos megoldást találni az OPEC árvitájában. Indonézia szinte habozás nélkül elfogadta az OPEC soros elnökének, a katari olajmi­niszternek azt a javaslatát, hogy ha­lasszák el a júliusra tervezett újabb 5 százalékos áremelést. A katari minisz­ter — aki két hete békítő misszióba kezdett, s a közel-keleti olajországokat járja — vasárnap óta Szaúd-Arábiá­­ban tárgyal. Előzőleg felszólította az olajárakat 10 százalékkal drágító 11 OPEC-tagállamot, halasszák el a­­ jú­liusra tervezett további 5 százalékos áremelést. Szaúd-Arábiát és az Arab Emirátusok Államszövetségét pedig ar­ra akarja rábírni, hogy az év köze­pén ugyanúgy, mint januárban, ismét 5 százalékkal drágítsanak. Az OPEC- ár így ismét egységes lenne. (VILÁG­­GAZDASÁG, 1977. január 29., első ol­dal). A kompromisszumot azonban más­ként képzelik el a szaúdiak: arra szá­mítanak, hogy a magasabb árral kal­kuláló „tizenegyek” értékesítési nehéz­ségek miatt a szaúdi árszintne mér­séklik áraikat, és azután júliusban egyhangú árhatározatot lehet majd hozni. Jamani­­már jelezte, hogy kap­csolatba lépett az OPEC-kollégákkal. A New York Times-nek adott interjú­ban úgy nyilatkozott, hogy e kétoldalú megbeszéléseknek kell megelőzniök a Kőolajexportáló Országok Szervezeté­nek újabb, az egységet helyreállító konferenciáját. Az egységes olajár helyreállítása főként az iráni maga­tartástól függ — hangsúlyozta az olaj­­miniszter, akit a teheráni sajtó az év eleje óta szinte megszakítás nélkül tá­mad, neki tulajdonítva a renegát szaúdi olajárpolitikát. Legutóbb a hét végén az iráni külügyminiszter arra figyelmeztette Jamanit: agressziónak fogják tekintetni, ha Szaúd-Arábia számottevően fokozza az olaj kiter­melését. (Reuter, AP—DJ) Kína emeli az olaj árát Tokiói értesülések szerint Kína hét­főn 6,8 százalékkal, barrelenként 13,15 USA dollárra emelte kőolajának ex­portárát január 1-ig visszamenő ha­tállyal. A Nihon Keizai gazdasági lap kereskedelmi forrásokra hivatkozva közölte, hogy Japán a tavalyi mintegy 6 millió tonnával szemben az idén 5,18 millió tonna olajat vásárol Kínától. (AP—DJ) CARTER ELSŐ ERŐPRÓBÁJA: AZ AMERIKAI TÉL Meggémberedett gazdaság A hét végén újabb sarki hideghul­lámok törtek be az Egyesült Államok középső és északkeleti területeire. Carter elnök katasztrófa sújtotta terü­letnek nyilvánította New York, Penn­sylvania és Florida államokat. A rend­kívüli időjárás, a hóviharok, a bénító hideg (Chicagóban napközben sem emelkedik mínusz 12 fok fölé a hő­mérséklet) az akadozó energiaellátás az USA tizenkét államát érinti, mintegy négyezer gyár kényszerült eddig kapui­nak bezárására. Másfél millióra teszik azoknak a számát, akik időlegesen munkanélkülivé váltak. Az egész or­szágban energiahiány lépett fel, ame­lyet egyesek az arab olajembargó idő­szakával hasonlítanak össze. Főként a földgázellátás akadozik, Carter elnök felhatalmazást kért a kongresszustól a földgáz rendeleti úton való elosztásá­hoz, s fontolóra vette a négynapos munkahét bevezetését. Az amerikai gazdaságnak szinte va­lamennyi szektorát visszaveti az em­beremlékezet óta legszigorúbb tél. A gyárak termelésének kiesése, az ener­giaszámlák felszökése már most is érez­teti hatását, de később még komo­lyabb következményekkel kell számol­ni. Floridában a zöldségtermés 40, a narancstermés 20 százaléka veszett oda, a fagyhullám másutt is a mezőgazda­­sági termés jelentős részét semmisítette meg. Kormánykörökben attól tartanak, hogy az első negyedben a vártnál ala­csonyabb lesz a gazdasági növekedés, csak 5 százalékos (éves szinten) a re­mélt 6 helyett. Felgyorsulhat az inflá­ció az élelmiszerek árát felhajtó fagyká­rok miatt, ráadásul emelkednek az ál­lattartás költségei is a tartós hidegben. Rövidesen még tovább nőnek az ener­giaköltségek, a törvényhozás talán még ezen a héten jóváhagyja a földgáz­árak felszabadítását célzó javaslatot. A nyugati államokban ugyanis ele­gendő földgáz lenne a súlyos energia­hiánnyal küszködő keleti államok ki­segítésére, de mindeddig igyekeztek visszatartani, mert a viszonylag ala­csonyan megállapított, s a­­kitermelés­től távolabb érvényesülő központi ár kevés hasznot hozott volna. Lehet, hogy az intézkedés későn jön, szakér­tők nagyarányú földgázhiánnyal szá­molnak még a jó idő beállta után is. Könnyen lehet, hogy Carter 11,4 mil­liárd dolláros adóvisszatérítési prog­ramja csak a magasabb energiaszám­lák kifizetésére lesz elegendő. A hideghullám elérte a dollár árfo­lyamát is: gyengült az amerikai valuta a nemzetközi pénzpiacokon, a valuta­­kereskedők is az amerikai élelmiszer­­termelés visszaesésétől, a magasabb energiaáraktól, a munkanélküliség nö­vekedésétől tartanak a következő hó­napokban. (Reuter, AP—DJ) IVŐ NAPRÓL NAPRA -! ÚJABB JELENTŐS LENGYEL—FRANCIA ÜGYLETRŐL FOLYNAK TÁRGYALÁSOK. Franciaország a következő öt évben 300 millió frank értékű acélterméket szállítana Lengyelországnak 80 ezer tonna ré­zért cserébe.­­ A KORONA LEÉRTÉKELÉSÉT SÜRGETIK SVÉD KÖZGAZDÁ­SZOK. Véleményük szerint csak a devalválással lehetne új lendületet adni a stagnáló exportnak. A kivitel elakadása ugrásszerűen növel­heti a munkanélküliek táborát.­­ A LEGSZEGÉNYEBB FEJLŐDŐ ORSZÁGOK MEGSEGÍTÉSÉRŐL TARTOTT SZAKÉRTŐI ÉRTEKEZLETET AZ OECD. Arról volt szó, hogy új nemzetközi segélyintézményeket lehetne életre hívni, amelyek a fölös olajdollárok segítségével gyorsítanák a fejlett műszaki eljá­rások átvételét.­­ A TŐKÉSORSZÁGOK KOHÓ ALUMÍNIUM-TERMELÉSE tavaly 10,2 millió tonnára emelkedett s ezzel 11 millió tonnás elsődleges alumí­niumfelhasználás állt szemben. Ennek ellenére a piac még óvatos, s további fejlesztéseket a nagy termelő országok még mindig nem haj­tanak végre. Új beruházásokat elsősorban a fejlődő országokban hatá­roznak el.­­ A SZOVJETUNIÓ SZÁLLÍTJA NIGÉRIÁNAK az afrikai országban felépítendő kohászati kombinátot, amelynek kezdeti kapacitását évi 1,3 millió tonnára tervezik. Az export kiterjed többek között az alap­vető technológiai berendezésekre, a kokszolóművekre, a konverterek­re és a nagykohóra. SZOVJET-IRAKI TÁRGYALÁSOK MOSZKVÁBAN Együttműködés a tervezésben Moszkvai tudósítónktól: Tegnap hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba érkezett Szaddam Husszein iraki alelnök, az iraki Baath-párt főtitkárhelyettese. Husszeint az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány hívta meg hivatalos, baráti látogatásra. A kétoldalú tárgyalások jó alapra támaszkodnak: a két ország között sokoldalú, egyes területeken igen mély együttműködés bontakozott ki az elmúlt években. A megbeszéléseken az egyik központi kérdés a ke­reskedelmi-gazdasági kapcsolatok komplex elemzése lesz. Nagy figyelmet szentelnek a nemzetközi élet eseményeinek is. Irak a fejlődő országok között a Szovjetunió egyik legjelentősebb keres­kedelmi partnere. 1976-ban a kölcsönös szállítások 20—25 százalékkal növeked­tek, több mint 700 millió rubelt értek el. A dinamikus forgalomemelkedés — ugyanúgy, mint 1973 óta minden esz­tendőben — , iraki aktívummal járt együtt. Az évente 50—80 millió rubeles iraki többlet nagyrészt az export, illet­ve az import szerkezetével függ össze. Irak szállítási listáján gyakorlatilag egyetlen tétel szerepel — a nyersolaj. Az áremelkedés ellenére a Szovjetunió ugyanis nem csökkentette vásárlását. A mérleghiány felszámolásának lehetősé­gét szovjet részről ezért az export fo­kozásában látják. A Szovjetunió eddig főleg olajipari berendezéseket,, geológiai eszközöket, járműveket, hengerelt árukat és fenyő-fűrészárut adott el Iraknak. Nemcsak az áruforgalmi adatok ér­zékeltetik, hogy a két ország a gazda­sági kapcsolatok építésében túljutott a kezdeti szakaszon. Szovjet közreműkö­déssel eddig mintegy 50 létesítményt helyeztek üzembe Irakban, egyebek között az elektronikában,­­a gyógyszer­­iparban és a mezőgazdasági gépgyár­tásban, vagyis olyan ágazatokban, ame­lyek néhány éve még szinte hiányoz­tak az iraki gazdasági térképről. A két­oldalú megállapodások szerint további 50 létesítmény épül szovjet közremű­ködéssel. Kiemelkedő az iraki kőolaj­­termelés fokozását célzó egyezmény. Ennek keretében Észak-Rumáliában a korábbi 18-ról 42 millió tonnára eme­lik az évi termelést. A Szovjetunió közreműködik az 1986-ig szóló távlati olajipari tervek elkészítésében is. A fel­­dolgozási gondok enyhítésére új fino­mítót építenek, a szállítási problémák megoldására pedig hét iraki tankhajó készül szovjet szakemberek részvételé­vel. Most dolgozzák ki egy vízerőmű­komplexum terveit is, a munkálatok befejezése után az iraki gazdaság egy évi 500 ezer kilowatt teljesítményű erő­művel és egy 7 milliárd köbméteres víztárolóval gazdagodik az Eufrátesz partján, Haditha körzetében. A beruhá­zásokhoz szükséges pénz egy részét, 120 millió rubelt a Szovjetunió biztosítja. A kölcsönt berendezések vásárlására és építési munkálatokra használhatja fel az iraki fél. Az együttműködésben új terület a tervezés. Iraki részről szovjet szakem­berek közreműködését kérték­­az ország hosszú távú, ötéves népgazdasági ter­vének összeállításához. Terv készül az egyes gazdasági régiók fejlesztéséről is. Az amerikai alelnök Tokióban Japán aktívum, gazdasági csúcs, Ázsia-politika Korai lenne még megvonni Mondale amerikai alelnök nemzetközi körútjá­nak mérlegét, hiszen hátravan még tokiói útjának keddi napja, s ennek napirendje a kétoldalú kereskedelem alakulása. Tokiói, megbeszéléseit azon­ban jólértesült körök eleve zökkenő­­mentesnek ítélték. A tárgyalások első napja után valóban úgy látszik, hogy Mondale tokiói tartózkodásának leg­főbb jelentősége maga a látogatás té­nye. Ezzel az amerikai elnök azt kí­vánta hangsúlyozni — mondta egy amerikai szóvivő , hogy az USA Ja­pánnak ugyanolyan fontosságot tulaj­donít a nemzetközi problémák meg­oldásában, mint a nyugat-európai or­szágoknak, és azt is, hogy az ameri­kai—japán jó kapcsolatoknak az USA Ázsia-politikájának alakításában is megkülönböztetett jelentősége van. Hétfőn délután került sor az ameri­kai alelnök és Fukuda miniszterelnök véleménycseréjére. Ezt megelőzően Fukuda megnyitó beszédet mondott a parlamentben, s ebben hangsúlyozta a kétoldalú kapcsolatok ápolásának fon­tosságát, illetve a kereskedelmi aktí­vum lefaragásának szükségességét. Mondale-lal a miniszterelnök a való­színűleg áprilisban megtartandó két­oldalú csúcs előkészítéséről, a GATT- tárgyalásokról " tanácskozott," s megvi­tatták azt is, milyen eszközökkel igyek­szik a két kormány a gazdaságát fel­lendíteni. Felmerült az eszmecserén Ázsia ügye is. Mondale hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok változatlanul nagy fontosságot tulajdonít az ázsiai térség problémáinak, s érdekelt ezek megoldásában. Nem került szóba az amerikai hadsereg kivonása Dél-Ko­­reából, Tokió ugyanis ezt már koráb­ban a két ország belső ügyének nyil­vánította. Nem azért, mert valóban közömbös számára az ügy (hiszen, mint Tokióban kifejtették, az ameri­kai katonaság kivonása megbontaná a jelenlegi egyensúlyt), hanem azért, mert így próbál kibújni a nagyobb kato­nai terhek vállalása alól. Ma kerül sor a megbeszéléseken a kétoldalú kérdésekre, a több mint 5 milliárd dol­láros japán aktívumot mutató kétol­dalú áruforgalom elemzésére, a japán exportőrökkel szemben hangoztatott amerikai dömpingvádak megtárgyalá­sára. Mondale Tokiót megelőzően Párizs­ban járt. Giscard d’Estaing-nel és más francia vezetőkkel folytatott megbeszé­léseit megfigyelők tárgyalásai legké­nyesebb szakaszának minősítették. A három legfontosabb kérdés, amiről ta­nácskoztak, az atomerőművek eladása, a fegyverexport, valamint a terroriz­mus elleni harc. Washington ugyan egyetért a francia nukleáris export­politika nemrég kifejtett elveivel, hogy tudniillik Franciaország nem kíván hozzájárulni az atomfegyverek elter­jesztéséhez, gyakorlatával azonban már kevésbé, újra kívánja tárgyalni a Pakisztánnak szánt urán újrafeldolgo­zó üzem eladási tervét. Franciaország, mint ismeretes, az USA után a máso­dik legnagyobb fegyverexportőr. Wa­shington főleg a Közel-Keletre irá­nyuló francia fegyverexportot szeretné korlátozni, az álláspontok ebben a kér­désben is eltérnek egymástól. A viták ellenére mindkét fél hasznosnak minő­sítette a tanácskozásokat. (MTI, AP— DJ, R­euter) Rekord külkereskedelmi deficit Ausztriában Rekordnagyságú, 54,1 milliárd schil­linges deficitet mutatott tavaly az oszt­rák külkereskedelem. A passzívum 21,6 milliárd schillinggel haladta meg az 1975-öst. Az import 163 milliárd schillingről 206 milliárdra emelkedett, az export viszont 131 milliárdról 152 milliárdra. Staribacher kereskedelmi miniszter szerint a hatalmas importtöbblet első­sorban a nagy járműimport és az ener­giahordozók növekvő bevitelének az eredménye. Az olajszámla például ta­valy 4 milliárd schillinggel volt több. Az óriásdeficit ellenére — mondta Staribacher — Ausztria nem tervez protekcionista intézkedéseket, sem a schilling devalválását. (Reuter)

Next