Világgazdaság, 1977. március (9. évfolyam, 41/2040-63/2062. szám)

1977-03-01 / 41. (2040.) szám

TILAGGAZDASÁG 1977. MÁRCIUS 1. KEDD IX. ÉVFOLYAM, 41. (2040.) SZÁM Bizonytalanság Lisszabonban a leértékelés után Szükségterv a gazdaság stabilizálására Pánikszerű felvásárlást és bizonytalanságot okozott Portugáliában az es­cudo 15 százalékos leértékelése. A közgazdászok szerint szinte elkerülhe­tetlen volt a lépés, mert Portugália külgazdasági helyzete állandóan rom­lott, az ország lassan a tartalékait is felélte. A devalválást több más szük­ségintézkedés is követte: így 60 százalékos importadót vezettek be a nem létfontosságú javakra, és 6,5 százalékról 8 százalékra növelték a kamatlá­bat. Emelték a postai és a telefondíjakat. Az exportot ugyanakkor adóked­vezményekkel ösztönzik és egy évre befagyasztották az alapvető fontos­ságú közszükségleti cikkek árát. Ennek ellenére majdnem bizonyos, hogy megugranak az árak, és ez tovább feszíti a közhangulatot, amit már amúgy is felborzolt a munkáselbocsátásokról hozott törvény. A devizatőzsdén uralkodó zűrzavar miatt tegnap felfüggesztették a jegy­zést — jelenti az AP—DJ Lisszabon­ból. A portugál bankárok tanácstala­nok, a központi bank hivatalosan egyáltalán nem jelentette be a pénzügyi műveletek felfüggesztését, sőt indoklást sem adott, hanem egész egyszerűen nem volt hajlandó közölni az új escadó-árfolyamokat a kereskedelmi bankokkal. Egyes megfigyelők azt re­besgetik, hogy a szombati 15 százalé­kos leértékelést újabb devalválás kö­veti. A hét végén a devalválás hatá­sára pánikszerű vásárlás lett úrrá az embereken, a háziasszonyok attól tar­tanak, hogy drasztikus áremelések lesz­nek a magasabb importárak miatt. Egyes cikkek eltűntek a piacról. A devalválásról szóló hírt Carriera pénzügyminiszter jelentette be a lisz­­szaboni televízióban. Az intézkedést azzal indokolta, hogy Portugália fize­tési mérlege évek óta deficites, a de­vizatartalékok kimerültek, az aranytar­talékok egy részét elzálogosították és a portugál valuta még a leértékelése előtt vesztett értékéből a dollárhoz ké­pest. A miniszter felszólította a portu­gálokat : dolgozzanak többet, legyenek takarékosak, korlátozzák a fogyasztást. „Le kell küzdenünk a válságot, még mielőtt a válság tönkretenne minket” — hangzott a miniszter figyelmezte­tése. Lisszaboni pénzügyi körökben a leértékelést kapcsolatba hozzák Portu­gália csatlakozási kérelmével a Közös Piachoz. Soares miniszterelnök — mint ismeretes — a közelmúltban négy nyu­gat-európai fővárosban járt támogatást kérve és kapva a belépéshez a Kilen­­cek szervezetébe. Tárgyalópartnerei azonban világosan megmondták: addig szó sem lehet Portugália befogadásá­ról, amíg a kormány nem szervezi át a gazdaságot. Az escudo leértékelése egyébként csak része a szombaton bejelentett szükségintézkedéseknek. A nem alap­vető fontosságú cikkek importját 60 százalékos különilletékkel terhelik. Drágítják a hiteleket: a bank kamat­lábakat 6,5 százalékról 8 százalékra emelik. Növekszik a postai és a tele­­fondíjszabás, az exportőröket viszont adókedvezményekben részesítik. Túl korai­­ lenne, még teljes körképei rajzolra a­ szükségterv fogadtatásáról, az első jelentések azonban vegyes­­reakcióról számolnak be. A kommu­nista párthoz közel álló O Diario sze­rint az országnak „fizetnie kell az USA-tól és az európai monopóliumok­tól való függésért”. A szocialistáktól jobbra álló pártok általában pártolják a szükségprogramot. A szociáldemok­raták szóvivője szerint ugyan a szük­ségprogram „túl kevés és túl későn jött, a terv azonban több pozitív ele­met is tartalmaz”. A jobboldali CDS szerint a 15 százalékos leértékelés „várható és elkerülhetetlen” lépés volt, de hatása csak akkor lesz pozitív, ha hatékonyak lesznek a leértékelést kí­sérő intézkedések. Még egyáltalán nem bizonyos, hogy a portugál lakosság nyugalommal fo­gadja a szükségintézkedéseket. Nyu­gati sajtójelentések szerint sztrájk­hullám várható, annak ellenére, hogy a szükségprogramba, megnyugtatás­ként, felvették az alapvető fontosságú cikkek árának befagyasztását is. A CGTP szakszervezeti központ az intéz­kedések bejelentése nyomán még szom­baton összeült, de tegnap estig hivata­los állásfoglalást nem tett közzé. Lisz­­sza­bonban egyébként azt rebesgetik, hogy­­a fontos gazdasági bejelentéseket politikai intézkedések is követik, és Soares miniszterelnök rövidesen át­alakítja kormányát. Ennek az lenne a célja, hogy a kabinetet gazdaságilag képzett szakemberekkel egészítse ki. Soares egyébként masszív támoga­tást kap a nyugati országoktól, minde­nekelőtt Washingtontól. A Fehér Ház szóvivője bejelentette: Carter elnök személyes levelet küldött a vezető nyugati országok kormányfőinek, tá­mogatásukat kérve ahhoz, hogy mi­előbb megadják Portugáliának az 1,5 milliárd dolláros nemzetközi hitelt. A szóvivő szerint Carter „erőteljesen és aktívan támogatja a portugál demok­ráciát”. B. T. Az OECD prognózisa a gazdasági kilátásokról Próbálkozások az „Észak—Dél dialógus” felújítására Tanácskozássorozat kezdődött ezen a héten a Gazdasági Együttműkö­dési és Fejlesztési Szervezet (OECD) párizsi központjában. Tegnap a hármas számú munkacsoport az egyes társországok fizetésimérleg-trendjeiről foly­tatott eszmecserét, ma és holnap a testület gazdaságpolitikai bizottsága hallgatja meg Carter tanácsadó bizottságának elnökét, aki az Egyesült Ál­lamok gazdasági ösztönzési csomagtervéről ad tájékoztatást. Csütörtökön a fejlett és a fejlődő országok dialógusának „északi csoportja”, nyolc ipari ország vitatja meg, miként lehet a megszakadt párbeszédet újból megindí­tani. Hétfőn a vezető országok ipari szak­értői megvitatták a fizetési mérlegek várható trendjével összefüggő problé­mákat. Idáig — mutatnak rá a hírügy­nökségek — az OECD hármas számú munkacsoportjának figyelmét minde­nekelőtt a brit hitelkérelmek kötötték le. Ez azonban rendeződött, úgyhogy rátérnek a következő témakörre, amely a fizetési mérlegek alakulásával függ össze. A kilátás az, hogy 1979-ben az NSZK tetemes többletet halmoz majd föl fizetési mérlegének folyótéte­lein. Ugyanabban az évben az Egyesült Államok mérlege deficites lesz, Japán és Anglia mérsékelt többlettel rendel­kezhet, viszont a kis OECD-országok többségükben jelentős deficittel küsz­ködnek majd. A kisebb ipari országok tehát rákényszerülnek arra, hogy gaz­daságaikat „hozzáigazítsák” a folyó té­teleknél mutatkozó deficithez, ami álta­lában azt tükrözi, hogy valamely or­szág exportja elmarad az importtól. Ezzel kapcsolatban a gond az, (amire idejekorán igyekeznek fölké­szülni), hogy a kiigazítás vagy deflá­ciót ígér, másszóval a foglalkoztatási helyzet­ további romlását, vagy restrik­ciókat a külkereskedelemben, másszó­val a protekcionizmus új hullámát. Decemberben az olajárak újabb eme­lése előtt Párizsban azt jósolták, hogy az OECD-országok együttes fizetési mérlegének deficitje idén 18 milliárd dollár lesz szemben az 1976. évi 22,5 milliárd, illetve az 1975. 6,5 milliárd dollárral. Ezen belül az amerikai hiányt az idei évre 3 milliárd dollárban adják meg, (1976-ban 1,3 milliárd dollár) az NSZK többletét pedig 5 milliárd dol­lárban (1976-ban 4­ milliárd dollár). A gazdaságpolitikai bizottság keddi és szerdai ülésén (ezen Schnitze, az el­nök gazdasági tanácsadó bizottságának elnöke is részt vesz az előzetes hírek szerint) a megjelentek ismertetést hall­gatnak meg a Carter kormányzat gaz­dasági csomagtervéről, illetve a japá­nok expanzívnak mondott költségvetésé­ről. A csütörtökön kezdődő megbeszélés eredményeként a nyugati ipari orszá­gok minden bizonnyal felszólítják a fejlődő országok 19 államból álló cso­portját, hogy április második felében térjen vissza a tárgyalóasztalhoz. Az észak-déli dialógus, mint ismeretes, novemberben megfeneklett. A 19 fej­lődő ország ekkor kijelentette: a terve­zett miniszteri konferencia kudarcra van ítélve, ha az ipari országokban nincs nagyobb politikai eltökéltség a megál­lapodásra. Ez a probléma az OECD vég­rehajtó bizottságának napirendjén is szerepel majd, ahol az Egyesült Álla­mokat Cooper, a külügyminisztérium gazdasági ügyekkel foglalkozó államtit­kára képviseli. A fő célja eme ülésszak­nak a kereskedelmi protekcionizmus to­vábbi elburjánzásának megakadályo­zása, illetve annak tisztázása, működés­be léptethető-e az OECD 25 milliárd dolláros támogatási alapja. A 24 OECD-országból 16 már ra­tifikálta az alap létesítésére vonat­kozó megállapodást, amelyet eredetileg 1975 áprilisában határoztak el abból a célból, hogy segítsenek az olaj drágu­lása miatt fizetési mérleg problémák­kal küszködő társországokon. A megfeneklett Észak—Dél dialógust, ha újrakezdik, egy további probléma komplikálja majd — mutatnak rá a szakértők. Ázsia, Afrika és Latin-Ame­­rika országai valósággal fuldokolnak az adósságokban. Ezeknek mértéke el­éri a 250 milliárd dollárt és némelyik adós ország kamatterhe akkorára gyűlt már föl, hogy megközelíti magának a kölcsönnek az összegét. A fejlődő országok ennek okát ke­resve az iparcikkek árának szüntelen emelésére mutatnak rá , megjegyez­ve, hogy a nyersanyagárak ugyanakkor ingadoznak, de emelkedésük minden­esetre elmarad az iparcikkek árának emelkedésétől. Az olajárak ugrásszerű emelkedése különösen megnyomorítja a legszegényebb fejlődő országokat. A nyugati ipari országok azt vetik szembe evvel, hogy a harmadik világ általá­ban a lehetőségein fölül költekezik, és sok olyan beruházásba fog bele, amely túl drága, sőt gazdaságtalan. Mint ismeretes, ez a háttere azok­nak a követeléseknek, amelyeket a fej­lődő országok 1976 elején előterjesz­tettek, a legszegényebb országok álla­mi adósságainak törlése, vagy leg­alábbis átalakítása „puha” IDA-köl­­csönné. Túl ezen kérték, hogy a nem­zetközi segélyintézmények növeljék hi­teleiket. A nyugati országok az adóssá­gok általános törlésének megtárgyalá­sába nem mentek bele, de azt ígérték, hogy a dialógus keretében hajlandók eljárást kidolgozni az akut pénzügyi problémák elhárítására, a fejlődő or­szágok esetleges államcsődjének meg­akadályozására. Emellett hajlandók tárgyalni az úgynevezett „strukturális válságok” elhárításának módozatairól Havasi Ferenc Olaszországban Római tudósítónktól: „ Havasi Ferenc, a Minisztertanács el­nökhelyettese Antonio Bisaglia állami részesedésügyi miniszter meghívására Rómába érkezett. Vendéglátóján kívül találkozni fog Ossola külkereskedelmi miniszterrel, Marcora mezőgazdaság­ügyi miniszterrel, valamint az iparügyi minisztérium vezetőivel, ezenkívül fo­gadja őt Andreotti miniszterelnök és Forlani külügyminiszter. Rómában tár­gyalni fog a négy nagy állami kon­szern — IRJ, ENI, EGAM, EFIM — vezetőivel, Torinóban meglátogatja a FIAT műveket, Milánóban az ENI egyik kőolajfinomító üzemébe, illetve az In­­nocenti kohászati berendezéseket gyár­tó üzembe látogat, s találkozik a Montedison, valamint a Sina Viscosa konszernek vezetőivel. -Si*«■ v.'EfdiKi NAPRÓL NAPRA -| A SZOVJETUNIÓ ÉS JAPÁN KORMÁNYKÖZI TÁRGYALÁSOKAT KEZDETT HALÁSZATI KÉRDÉSEKRŐL. Moszkvai tudósítónk beszá­mol a két ország kereskedelmi, gazdasági kapcsolatainak jelenlegi és várható alakulásáról is.­­ A VSZK MÁRCIUS KÖZEPÉN AMERIKAI KÜLDÖTTSÉGET FO­GAK, amely a két ország kapcsolatainak normalizálásáról tárgyal Az amerikai vállalatok Washington kereskedelmi embargója miatt ked­vező értékesítési lehetőségektől esnek el.­­ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK NAGY ÖSSZEGŰ DEFICITTEL ZÁRTA JANUÁRI KERESKEDELMI MÉRLEGÉT. A kereskedelmi miniszté­rium a hiányt azzal magyarázta, hogy a kedvezőtlen időjárás aka­dályozta az exportáruk kiszállítását.­­ A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA KERETÉBEN MŰKÖDŐ KOLLEKTÍV EXPORTÖSZTÖNZÉSI TITKÁRSÁG idei terveiről, programjáról közlünk cikket lapunk harmadik oldalán. Az idén a ta­valyi exportösztönzési keret megduplázódik.­­ A FEJLŐDŐ VILÁG ACÉLFELHASZNÁLÁSÁNAK jelenleg alig 50 százalékát állítja elő saját maga. Az UNIDO konzultációján a közel­múltban azt vizsgálták, hogyan növelhető az évezred végéig az acél­ipari termelés a fejlődő országokban a mostani 50 millióról 400 mil­lió tonnára, amivel a saját szükségleteknek már mintegy 80—85 szá­zalékát tudják fedezni. MST A Magas szintű magyar—brit eszmecsere Londonban Kerekasztal-beszélgetés a Magyar Kereskedelmi Kamarában Csupán véletlen, a kapcsolatok fejlődésére rávilágító véletlen, hogy mi­közben külügyminiszterünk, Puja Frigyes Londonban tárgyal, Budapesten magyar—brit gazdasági kerekasztal-beszélgetést tartottak a Magyar Keres­kedelmi Kamara székházában. Itt bemutatkozott M. J. Sellars, a londoni kereskedelmi kamara magyar tagozatának tavaly év végén kinevezett új elnöke, egyben a Shell-konszern kelet-európai igazgatója. Még egy magyar —brit vonatkozású fejlemény: Londonban parafálták a kettős adózást kizá­ró megállapodást, amely közvetve elősegítheti a vállalatközi együttműkö­dést, vegyes vállalatok létrehozását, licenc- és know-how-megállapodások kötését. Paja Figyes külügyminiszter hét­főn megkezdte tárgyalásait Londonban Owennel, brit kollegájával, aki alig egy hete vette át az angol diplomácia vezetését. Azóta ez második magas­szintű megbeszélése, a hét végén, Pá­rizsban a francia külügyminiszter ven­dége volt. Puja Frigyest háromnapos londoni tartózkodása alatt fogadja Callaghan miniszterelnök és Dell ke­reskedelmi miniszter is. A vezető angol lapok részletesen beszámoltak a magyar külügyminisz­ter­ látogatásáról. A Reuter hírügynök­ség kiemeli: N­agy-Britan­nia jelenleg a Közös Piac miniszteri tanácsának soros elnöke, s ez önmagában is ko­moly jelentőséget kölcsönöz a Lon­donban folyó tárgyalásoknak. „A két ország között nincs nagyobb jelentő­ségű vitás ügy, a kapcsolatok jók és korrektek” — idéz a Reuter hivatalos londoni forrásokat. A gazdasági kapcsolatok fejlesztésé­ben természetesen még sok a tenni­való. A brit statisztikák szerint ta­valy a Nagy-Britanniába irányuló ma­gyar export 30,7 millió font (előző év­ben 26,1 millió), a magyar import 49,5 millió font (1975-ben 44,5 millió) volt. Figyelembe véve a font tavalyi érték­csökkenését a legjobb akarattal is csak stagnálásról lehet beszélni. — A jelenlegi brit gazdasági helyzet nem ad okot túlságos derűlátásra, de az adott lehetőségek között még bő­ven van tere a kétoldalú áruforgalom, a kooperációs kapcsolatok fejlesztésé­nek — fejtette ki Budapesten ,a Ka­mara brit­­tagozatának hétfői elnökségi ülésén M. J. Sellars. Mint a londoni kereskedelmi kamara magyar tagoza­tának elnöke először látogatott­­ ha­zánkba, de mint üzletember — a Shell kelet-európai igazgatója — már 15 éve tart fenn üzleti kapcsolatokat a ma­gyar vállalatokkal. Részletesen szólt a brit gazdaság jelenlegi gondjairól. Az utolsó másfél évben elcsitultak a szt­rájkharcok, a kormány és a szak­­szervezetek közötti úgynevezett társa­dalmi szerződés a legutóbbi időkig tá­mogatásra talált. Közben azonban rendkívüli bérarány­­ta­lanság­ok keletkeztek: a legalacso­nyabban és a legjobban fizetett mun­kás-, illetve alkalmazotti rétegek reál­bére erőteljesen visszaesett. A munkás­ság körében most általános az elége­detlenség, az eddiginél erőteljesebb ipari megmozdulások várhatók. A Ley­­land konszernt megbénító sztrájk már ízelítőt ad az elkövetkező nehéz idő­szakból. Rendkívül időszerű az infláció miatt az adórendszer reformja. Paradox helyzet, hogy egy négy gyermekes ipa­ri munkás heti 70 font állami támo­gatást vehet föl munka nélkül, többet mint amennyi bért adólevonás után haza­vihet. Az adóreformmal persze csínján kell bánnia a kormánynak, hiszen tekin­tettel kell lennie a költségvetés egyen­súlyára is, annál is inkább, mert az angol gazdasági élet irányítása ma már nem kis részben a Nemzetközi Valuta Alap­ kezében van. (Hétfő délután je­lentette az MTI tudósítója Londonból: az angol szakszervezeti főtanács fel­szólította a kormányt, az 1977—78-as költségvetésben 2,4 milliárd fontot szi­vattyúzzon a gazdaságba, csökkentse a jövedelemadókat, emelje fel a nyugdí­jakat, költsön állami beruházásokra. Amíg követeléseit nem teljesítik, nem hajlandó a kormánnyal tárgyalni, a jö­vő évi bérpolitikáról, a július végén lejáró társadalmi szerződés megújítá­sáról.) A VILÁGGAZDASÁG munkatársának kérdésére a brit kamarai vezető kifej­tette: a magyar exportcikkek ellen ed­dig felhozott dömping-, illetve piacza­varás­ panaszok ügyében a brit keres­kedelmi minisztérium még nem fog­lalt állást. A londoni kereskedelmi ka­mara még tavaly ősszel levélben bírálta a brit exportérdekeket is sértő angliai kampányt, s magyar részről sokra ér­tékelték ezt a lépést. Nem ártana azon­ban, ha a brit sajtóban több cikk je­lenne meg, akár presztízshirdetések formájában, a magyar gazdasági ered­ményekről úgy is mint potenciális ex­portáló országról és importpiacról. A londoni magyar kereskedelmi kiren­deltség vezetőivel és a kamara londoni megbízottjával rendszeres megbeszélé­sek kezdődtek a kapcsolatok fejlesztése érdekében. Idén, ha reálisan nézzük a kilátásokat, az eddigi eredmények tar­tására kell törekednünk. Fel kell ké­szülni azonban arra, hogy kedvezőbb gazdasági helyzetben ismét felfelé ível az áruforgalom. Ennek jegyében szer­vez Budapesten a két kamara marketing­szemináriumot, amelyen brit szakembe­rek egy-egy iparág, így az élelmiszer­­feldolgozás, a fogyasztási cikkeket gyártó szektorok terén ismertetik az értékesítési munka sajátosságait — hangsúlyozta a brit kamarai vezető. Hirschler Richárd VÉGET ÉRTEK A MAGYAR-VIETNAMI GAZDASÁGI TÁRGYALÁSOK Hétfőn Hanoiban véget ért a magyar -vietnami gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési bizottság ha­todik ülésszaka. Az egy hétig tartó megbeszéléssorozaton főként azoknak a megállapodásoknak teljesítése került szóba, amelyeket a legutóbbi, 1975. ok­tóberi ülésszak óta írtak alá. Közü­lük a legfontosabb a két ország 1976— 1980-as népgazdasági terveinek egyez­tetéséről készült jegyzőkönyv és az er­re az időszakra vonatkozó áruforgalmi megállapodás. A mostani értekezleten megállapo­dás született arról, hogy meggyorsít­ják azoknak a beruházásoknak az elő­készítését, amelyekben hazánk is részt vesz (fonoda, fényforrásgyár, hűtőszek­­rénygyár). Elhatározták, hogy ezeknek a létesítményeknek a kivitelezését is gyorsítják. Magyarország emellett részt vesz a közreműködésünkkel korábban megvalósult üzemek műszaki állapo­tának felmérésében, a háborús károk során tönkrement berendezések pótlá­sában. A bizottság megállapította, hogy az idén a két ország közti áruforgalom 33 százalékkal bővül és meghaladja az 1,2 millárd forintot. A kapcsolatok gaz­dagodásához már az idén is hozzájá­rul hogy az újraegyesítés nyomán be­­lü­l az ipari együttműködés lehetősé­ge (főleg a textil, a bőr és a gépipar területén). A két ország közötti tudományos együttműködés fejlesztése érdekében a­­)'z°i­ság albizottságot hozott létre. (Főként a mezőgazdaságban, az élelmi­­szeriparban és a geológiában kedve­zőek a lehetőségek.) A bizottság felada­tul tűzte ki, hogy a két ország illeté­kes szervei már most lássanak hozzá az e­z utáni együttműködési tervek előkészítéséhez, s ezzel kapcsolatban keressenek olyan lehetőségeket is, ame­lyek még a jelenlegi tervidőszakban is segíthetik a gazdasági kapcsolatok bőví­tését. A tárgyalások végeztével a kül­döttségek vezetői, Borbándi János ma­gyar és Do Muoi vietnami miniszter­elnök-helyettes jegyzőkönyvet írtak alá. (MTI)

Next