Világgazdaság, 1977. április (9. évfolyam, 64/2063-83/2082. szám)

1977-04-01 / 64. (2063.) szám

1977. ÁPRILIS 1., PÉNTEK IX. ÉVFOLYAM, 64. (2063.) SZÁM A szenátus jóváhagyta az inflációellenes törvényjavaslatot Andreotti újabb kölcsönöket remél A római szenátus jóváhagyta az új bérszabályozási törvényt, amely a kormányzatnak a szakszervezetekkel, illetve a Nemzetközi Valuta Alappal folytatott tárgyalásai során öltött végleges formát. Egyidejűleg jelentést hallgatott meg az előző év gazdasági eredmé­nyeiről s ebből kitűnik, hogy 1976-ban a vártnál nagyobb mértékben növekedett a nemzeti össztermék, ugyanakkor a fizetési mérleg defi­citje is több mint megkétszereződött. Jóllehet az IMF az eddigi en­gedményeket még nem tekinti kielégítőnek, Andreotti újabb kölcsö­nök fölvételének szükségességéről beszélt. Carli, a gyáripari szövet­ség elnöke élesen bírálta a belföldi hitelpolitikát, mondván, hogy az az állami vállalatoknak kedvez, a magánkézben levő kis- és középüzeme­ket mellőzi, azok versenyképességét veszélyezteti. Szerdán elfogadta a szenátus a bérkorlátozási törvényt, amelynek rövidesen jóváhagyást kell kapnia a képviselőházban is ahhoz, hogy áp­rilis 7-én törvényerőre emelkedjék. Úgy fest, hogy a fordulatokban és látszólagos holtpontokban bővelkedő tárgyalássorozaton kimunkált komp­romisszumot a törvényhozás másik háza is szentesíteni fogja. Nem egé­szen bizonyos még azonban a Nem­zetközi Valuta Alap hozzáállása. Stammati kincstárügyi miniszter Wa­shingtonban tárgyal, s információira tánaszkodva a kormányfő bejelen­tette, hogy a kölcsön ügye lényegé­ben rendeződött. Az IMF szóvivője azonban (és ez Andreotti tapintatos megcáfolásának tekinthető) kijelen­tette: „még nincs meg a teljes meg­egyezés”. Szenátusi nyilatkozatában a mi­niszterelnök kifejtette: Olaszország­nak további hitelekre van szüksége, s ezeknek megszerzése az IMF-fel kötött megállapodás­­után könnyebb lesz. Hozzáfűzte azonban, hogy a re­mélt kölcsönöket nem a folyó kiadá­sokra fogják fordítani, hanem az esedékessé vált törlesztések visszafi­zetésére. Olaszország teljes adósság­­állománya — közületi és magán — hivatalos becslés szerint 17 milliárd dollárra rúg. A kormányfő ezt az összeget „riasztónak” minősítette. Az IMF-fel kötendő megállapodást is­mertetve emlékeztetett arra, hogy a bérkorlátozáson túl kötelezettséget vállalnak a közületi kiadások csök­kentésére, a hitelexpanzió korlátozá­sára is, mint olyan lépésekre, ame­lyek lehetővé teszik a jelenlegi 25 százalékos inflációs ráta évi 16 szá­zalékra való leszállítását. A tanácskozáson Morlino költség­vetésügyi miniszter jelentést tett a múlt esztendő gazdasági eredményei­ről. Közölte, hogy a GNP reálnöve­kedése 1978-ban 5,6 százalékot tett ki, míg 1975-ben 3,7 százalékkal csök­kent. A gazdasági növekedés azon­ban javarészt annak következménye, hogy feltöltötték a készleteket, ame­lyek megapadtak az előző esztendők­ben. Hasonlóképpen növekedett a fogyasztás is, viszont a beruházások szintje nem emelkedett. A bérek gyorsabban nőttek mint az árak, a tényleges vásárlóerő 4,4 százalékkal gyarapodott. A líra a többi vezető valutához viszonyítva 17 százalékot vesztett értékéből, és ez egy sor kor­látozást, protektív rendszabályt tett szükségessé. A foglalkoztatottsági helyzet ugyancsak tovább romlott az év folyamán. Ennek mértékéről azonban a kincstárügyi miniszter nem tudott, vagy nem akart konk­rét adatokkal szolgálni. 1977-re a kormány 2 százalékos növekedéssel számol, sőt az 1978. márciusáig ter­jedő 12 hónapban egyáltalán nem számol növekedéssel. Morlino rámutatott: mivel a ter­melés növekedését túlszárnyalta a kereslet növekedése, a fizetési mér­leg hiánya 2,38 trillió lírára emelke­dett, az 1975. évi deficitnek jóval több mint kétszeresére. A központi bank hivatalos prognózisa szerint az 1977-es évet a mérleg folyó tételé­nek csekély deficitjével fogják zárni. Az IMF prognózisa pedig azt jósol­ja, hogy Olaszország 1978-ban 1 tril­lió líra többletet érhet el, ha teljesí­ti a Nemzetközi Valuta Alap előírta összes feltételeket. Az olasz kormány, amely fölöttébb nehéz egyensúlyozásra kényszerül, figyelembe véve a külföldi hitelezők szigorú feltételeit, a kívülálló pártok igencsak feltételes és habozó támoga­tását, a szakszervezetek fogcsikorgat­va adott és bármely fordulat, meg­rázkódtatás esetén örömest vissza­vont beleegyezését, súlyos bírálatot kapott, onnan is, ahonnan nem várta. Kedden megtartották a kis- és kö­zépipar képviselőinek értekezletét, és e teljesen magánkézben levő szek­tor szószólói hevesen elmarasztal­ták a fennálló hitelviszonyokat a rob­banásszerűen növekvő költségeket, a vad sztrájkokat. Ez az ágazat, amely hozzávetőleg 70 ezer céget ölel fel, és az ország ipari termelé­sének nagyjában 70 százalékát szol­gáltatja, állítólag mindinkább elvesz­ti versenyképességét a külföldi pia­cokon, holott fejlett technikát alkal­maz és kevéssé van eladósodva. Carli, a központi bank volt vezetője, a gyáripari szövetség elnöke, a meg­beszélésen azt állította, hogy az ál­lami ipart privilegizálják a hitelfo­lyósítás tekintetében. A közületi szektornak nagymérvű részesedése a hitelből roppant hátrányos az új be­ruházásokra a kisiparban, amely így növekvő önfinanszírozási problémák­kal küzd, tekintettel a költségek nö­vekedésére, a profit csökkenésére. A megtakarítások, amelyeket a magán­­vállalkozás fölhalmoz, gyakorlatilag füstbe mennek, az állami deficit és a nagy infláció miatt. A líra gyenge­­sége rövid távon segíti az exportot, de nem oldja meg a problémát. Más hozzászólók arra hívták föl a figyel­met, hogy a szakszervezetek eltérően állnak hozzá a kérdésekhez fönt és helyi szinten. A központok elfogad­ják a kormány takarékossági tervét, de az üzemi szakszervezeti vezetők továbbra is gyakran béremeléseket alkudnak ki. Ugyanakkor a felszóla­lók java része elismerte: aggályaik jobbára a jövőre vonatkoznak, ma tele vannak külföldi rendelésekkel. V. J. A MÁSODIK BARRE-KORMÁNY GAZDASÁGI PROGRAMJA Röviddel a francia kormány beik­tatása után Barre miniszterelnök hivatala közölte: április 1-től 6,5 százalékkal emelik a közületi tari­fákat. Drágul az elektromos áram, a gáz, a szén, a vasúti teherszállítás és emelkedik a telefon használati díja. A vasúti személyszállítás díjai április 18-tól ugyancsak 6,5 száza­lékkal mennek feljebb, a párizsi vá­rosi közlekedés pedig júliustól lesz drágább. A közületi tarifákat októ­berben fagyasztották be, Barre mi­niszterelnök inflációellenes tervének részeként. A program célja — mint ismeretes — az idei áremelkedések leszorítása 6,5 százalékra. Korábban még szó volt a mostani tarifaeme­lések elhalasztásáról, de ez az ál­lamháztartást havonta több mint félmilliárd frankkal terhelte volna meg. A megfigyelők nem várnak sok újítást a második Barre-kormánytól. A miniszterelnök várhatóan április közepén terjeszti elő a parlament­ben a módosított költségvetési javas­latot, amely körülbelül 10 milliárd frankos deficittel számol. Barre mindazonáltal nem tervez adóemelé­seket a hiány kiegyensúlyozására. Egyes pénzügyi körökben azonban attól tartanak, hogy a deficit a ter­vezettet jóval meghaladhatja, ha a kormány beváltja Gisard ígéretét, és emeli a családi pótlékokat, a nyug­díjakat, valamint a fiataloknak ál­lást nyújtó vállalatok állami szub­vencióját. E tervezett lépések célja a választók kegyeinek megnyerése a jövő tavaszi parlamenti választásokig. Az infláció visszaszorítása s a jóléti kiadások emelése mellett a kormány várhatóan az üzleti körök kegyeit is keresi. Barre miniszterelnök már utalt arra, hogy 4 milliárd frankot fordítanak a beruházások ösztönzé­sére, továbbá egyes gyengélkedő­ iparágak támogatására. A megfigye­lők nem tartják kizártnak, hogy a központi bank a viszontleszámítolási kamatláb leszállításával hozzájárul a beruházások serkentéséhez. Szep­tember 23-a óta a kamatláb 10,5 százalékos, a frank viszonylagos megszilárdulása azonban lehetőséget nyújt a hitel olcsóbbítására. A Barre-program sikerét illetően megoszlik a megfigyelők véleménye. Az infláció februárban 0,7 százalé­kos volt, több mint kétszer akkora, mint egy hónappal korábban, és a most bejelentett tarifaemelések gyorsítják az áremelkedések ütemét.. A kereskedelmi mérleg deficitje vi­szont a januári 2,38 milliárd frank­ról februárban 1,52 milliárd frankra esett vissza. Az exportmegrendelé­sek állománya növekszik, és a belső kereslet­ is meglehetősen élénk. Ne­gatív jelnek tartják viszont, hogy egyes ágazatokban felduzzadnak a készletek, ami sok vállalatnál finan­szírozási problémákra vezethet. (Reuter, AP—DJ) Brüsszeli javaslat a dialógusra A brüsszeli bizottság új elgondo­lást dolgozott ki a legszegényebb fejlődő országok exportbevételének stabilizálására. A tervezetet, ha a tagállamok jóváhagyják, a fejlődő és tőkés ipari országok Észak—Dél dialógus néven emlegetett tanácsko­zása elé terjesztik, amely május 31-én Párizsban kezdődik újra. A tervet Cheysson, a brüsszeli bi­zottságnak a fejlesztési segélyek kérdésében illetékes tagja ismertette sajtóértekezleten. Nagy vonalakban hasonló a „Stabex”-rendszerhez, amelyet a Közös Piac léptetett élet­be 52 afrikai karib-tengeri és csen­des-óceáni országgal kötött loméi egyezményének keretében, de annál szélesebb körű lenne, több árucikkre terjedne ki. (Reuter) 057 Kedves Olvasó! Mától a VILÁGGAZDASÁG új nyomdai eljárással készül, az ed­digi íves magasnyomás helyett rotációs gépen, így lehetővé válik, hogy feloldjuk a hosszú ideje tartó előfizetési zárlatot és tovább bővítsük ol­vasói táborunkat. .... .. Az új nyomdai eljárással bizonyos változtatások is járnak. Az egyik ezek közül — amit kedves Olvasónk a kezében tartott lapon is észre­­vehet — a lap oldalfelületének néhány centiméteres csökkenése. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy-egy oldalon kevesebb híranyagot köz­lünk. Ellenkezőleg, a szerkesztőség munkatársai a tömörebb, a lényeget kevesebb szóval bemutató írások készítésére törekednek, hogy inkább több, mintsem egy sorral is kevesebb információt helyezhessünk el a lap oldalain. Olvasóink éppen ezt kérték tőlünk a néhány éve tartott köz­vélemény-kutatás során. Igyekszünk ennek eleget tenni. A további változás, amit a technika kívánt meg, a lap terjedelmét érinti. Megszüntetjük a pénteki mellékletet, de értékeit átmentjük az új formátumba. Mégpedig úgy, hogy az eddig megszokotthoz képest megvál­toztatjuk a lap oldalszámát: kedden, szerdán és csütörtökön 8 oldalon je­lenik meg lapunk, s ezeken a napokon a negyedik és az ötödik oldalon találja meg Olvasónk azokat a témákat, amelyeket a mellékletben meg­szokott — ugyanolyan rendben, mint eddig. Pénteken és szombaton vi­szont továbbra is négyoldalas lesz a VILÁGGAZDASÁG. A változások megtervezése során törekedtünk rá, hogy Olvasóink a megszokott oldalakon továbbra is ugyanazokat a rovatokat, híreket talál­ják meg, mint eddig, így az első és a második oldalon a világgazdasági információkat, a harmadik oldalon a magyar gazdaság híreit, értékelő írásokat (itt jegyezzük meg, hogy gazdasági életünk eseményei az eddigi három hasáb helyett öt hasábnyi terjedelmet kapnak), az árupiaci ese­ményekről szóló tudósításokat mindig a lap utolsó oldalán helyezzük el. Az eddig önálló rovatban közölt nemzetközi sajtószemlét megszüntetjük, s a világsajtóból átvett cikkeket részben a hasonló témájú világgazdasági hírekhez csatoljuk, részben különböző oldalakon közöljük, egyértelműen megjelölve, hogy honnan származnak. A többi oldalon Olvasóink cikkeket, háttéranyagokat, értékeléseket, rendszeresen visszatérő alrovatokat, egyszóval igényesebb magyarázó írá­sokat találhatnak, vegyítve a gazdasági vezetők számára is érdekes, fi­gyelemfelkeltő hirdetésekkel. Reméljük, hogy a megváltozott forma a régi, de gazdagabb tartalom­mal tovább erősíti kapcsolatunkat minden olvasónkkal. Szeretnék elérni, hogy mindenki megtalálja lapunkban az őt érdeklő speciális híreket és a világgazdasági környezet változásainak apró és nagyobb eseményeit, ezzel is erősíteni kívánjuk a nélkülözhetetlen nemzetközi áttekintést. S abban is bízunk, hogy a példányszámnak az új nyomdai eljárás adta növelési lehetőségét potenciális olvasóink kihasználják, lapunk még több helyre jut el és járul hozzá a szükséges tájékozottság megszerzéséhez. A szerkesztőség szívesen látja Olvasóink észrevételeit, amelyek segít­ségével lapunkat még gazdagabbá, munkánkat színvonalasabbá tehetjük. A szerkesztőség Magyar—jugoszláv földgázszállítási szerződés 62 millió dolláros hitel Kétszázmillió dolláros magyar— jugoszláv földgázszerződést írtak alá csütörtökön Budapesten a Külkeres­kedelmi Minisztériumban. A 20 évre szóló szerződés életbelépésétől kezd­ve, azaz ez év közepétől néhány évig Magyarország veszi át azt a földgázmennyiséget, amelyet Ju­goszlávia importál a Szovjetunióból. Cserébe Magyarország a Szeged-kör­nyéki gázmezőkről exportál hasonló mennyiségű földgázt Jugoszláviába. A lecserélés évente milliárd köbmé­teres nagyságrendű, az éves magyar földgázkitermelés mintegy 20 száza­lékát érinti. A 80-as évek elején, valószínűleg 1981-ben a szovjet földgáz a ma­gyar gázvezeték-rendszeren át juthat el Jugoszláviába. A szovjet és ju­goszláv földgázvezeték hazánk terü­letén történő összekapcsolásához Jugoszlávia 62 millió dollár összegű finánchitelt nyújt Magyarországnak 12 évre. Ebből az összegből 27 millió már közvetlenül a szerződés életbe­léptetése után, további 35 millió ké­sőbb kerül folyósításra. Három évvel az Adria-szerződés aláírása után tehát újabb hosszú távú energia­szerződés született a két ország között. Az érdekelt ma­gyar és jugoszláv vállalatok egy­részt a MINERALIMPEX és az Or­szágos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, másrészt az újvidéki Naftagas és Naftagas-Gas hároméves előkészítő tárgyalás után írták alá a szerző­dést. A szovjet Szojuzgazexport már korábban szerződött az újvidéki partnervállalattal, hogy Jugoszlávia szerbiai és boszniai köztársaságainak földgázt szállít. A Naftagas ezután fordult azzal a kéréssel a magyar vállalatokhoz, hogy az általa meg­vett szovjet földgázt a magyar­­szovjet határtól juttassák el Ju­goszláviáig, a vajdasági tartományig. Dr. Russay István, a MINERAL­­IMPEX vezérigazgatója a mostani szerződésről elmondta: a mindkét fél részére gazdaságos megoldás nagy előnye, hogy már egy év­en be­lül megkezdődhet a lecserélés. Nagy­jelentőségű a szerződés húszéves időtartama, hiszen ez biztosíték ju­goszláv partnereinknek, hogy a szov­jet gázexportőrökkel újabb hosszú lejáratú megállapodásokat köthet­nek. A magyar félnek pedig garan­tálja, hogy a gáz továbbításához szükséges beruházások hosszú távon ki lesznek használva. Ha csak a ma érvényes fuvardí­jakkal és a szerződésekben elő­irányzott mennyiségekkel számolunk, a húszéves szerződés értéke meghal­­adja a 200 millió dollárt.­ ­ H. R. Bolgár—osztrák vegyes bizottsági tárgyalás Bécsben Bulgária további erőfeszítéseket tesz Ausztriával szemben fennálló külkereskedelmi deficitjének csök­kentésére — jelentette ki Bécsben a két ország gazdasági-, ipari- és műszaki együttműködési bizottságá­nak tegnap kezdődött ülésszakán Krisztov bolgár külkereskedelmi miniszter. A miniszter, aki népes gazdasági delegáció élén érkezett az osztrák fővárosba, utalt arra, hogy tavaly 465 millió osztrák schillingre csökkent a bolgár im­porttöbblet az előző évi 732 millió­ról. Az Ausztriába irányuló bolgár gép- és berendezésszállítások a bolgár kivitelben mindössze 1,6 százalékos arányt képviselnek, ho­lott az NSZK-ban, Franciaország­ban és Olaszországban a bolgár ex­port géphányada eléri a 15—20 szá­zalékot is. „Igyekezni fogunk érté­kesítési hálózatunkat tovább fej­leszteni Ausztriában is” — hangsú­lyozta a miniszter. Hozzátette: a nyugati partnerek viszontvásárlási készsége javítja esélyüket a bolgár megrendelések elnyerésénél. Jelen­leg a VÖEST—Alpine állami nehéz­ipari céggel és más osztrák válla­latokkal folynak tárgyalások nehéz­ipari termékek vásárlásáról. Ezeket a beruházási javakat Bulgária, az osztrák Kontroll Bankkal kötött szerződés keretében, 2 milliárd schillinges értékhatárig hitelben vá­­­sárolhatja. A hitelkeretet eddig nem használták ki. Különleges érdeklődést tanúsít Bulgária a harmadik piaci együtt­működés iránt. .Osztrák cégek be­kapcsolódhatnának — alvállalko­zókként — a Nigériától, Iraktól, Irántól és Líbiától kapott megbízá­sok teljesítésébe, nagyszabású me­zőgazdasági beruházások, vegyipari és fémfeldolgozó üzemek szállításá­ba — mutatott rá a bolgár külke­reskedelmi miniszter. (APA) * Az Északi Tanács ülése A finn fővárosban megkezdte mun­káját az Északi Tanács ez évi ülés­szaka. A skandináv országok közös tanácskozó testülete negyed százada alakult meg. Az idei jubileumi, 25. ülésszak fő témái a part menti vizek alatti olajlelőhelyek sorsa és a nuk­leáris szennyeződés kérdései. Dánia, Svédország, Izland, Finnország és­ Norvégia kormányfői megvitatják a skandináv államok gazdasági együtt­működésének problémáit is. (Reuter)

Next