Világgazdaság, 1977. június (9. évfolyam, 105/2104-126/2125. szám)

1977-06-01 / 105. (2104.) szám

Esély a lassú növekedésre Az olasz jegybank közgyűlése Borús kilátásokat ígér a Confindustria, az olasz gyáripari szövetség jelentése, amelyet előző számunkban közöltünk. Tegnap újabb jelentés került nyilvánosságra, az Olasz Bank elnökének referátuma. Baffi a bank közgyűlésén tartott beszédében bizakodóbban szólt a jövőről, bár megállapításait számos intelemmel körítette, azt is leszögezve, hogy az olasz gazdaság talpraállítása szükségképpen lassú folyamatnak ígérkezik. A külföldi hitelezőkről sem megfeledkező bankelnöki nyilatkozata szintén tartalmazott ugyan agitatív elemet, de valószínűleg mégis reálisabb volt, mint az ipar vezetőié. A jegybank elnöke szerint az idén a GNP 3 százalékos növekedése várható az infláció leszorításával és a fizetési egyensúly javításával párhuzamosan. A hivatalos kimutatások szerint ban a köznek, hogy talpra állítsa a *— ezek ugyancsak a közelmúltban gazdaságot. Hozzáfűzte azonban, láttak , napvilágot — 1976-ban az hogy ez lassú folyamat lesz. A kőolasz gazdaság teljesítménye jobb vetkező években nagyjában 3 szóvolt, mint ahogy azt a szakértők zalékos növekedési rátával lehet feltételezték, a növekedési ráta rá számolni, ha nem tévesztik szom ratlanul magas volt: 5,6 százalék, elől azt a célt, hogy az infláció az Ezen belül az ipari eladások 35 sza- OECD-átlagra szorítandó le és a Zalákkal növekedtek, az ipar térfizetési mérleg egyensúlya helyremelése 12,5 százalékkal emelkedett, állítandó. Ez az előrejelzés figye- Római tudósítónk evvel kapcsolat-lembe veszi a munkaköltségek úrban megjegyzi: javult a világ hazszonyba állítását az inflációval, ésdasági helyzet, és a líra leértékelő azon a feltevésen alapszik, hogy dése versenyképesebbé tette az olasz nem változik a nyersanyagok és a exportot. késztermékek cserearánya. A 3 szá-Ezt az indoklást Baffi most egy zalékos növekedés elérése nagyobb új elemmel bővítette. Azt mondot- mértékben függ a külső feltételekra, hogy az olasz bankrendszer kitős, mint attól, hogy az olasz gazzonyos stabilitást kölcsönzött az ozdaság az adott termelési kapacitás számnak, ami esélyt ad a kormány alapján milyen teljesítményre kának, a szakszervezeteknek és általános. A potenciális és a jósolt növekedés közötti eltérés az az ár, amelyet az olaszoknak meg kell fizetniük mindaddig, amíg jelentősen — és tartósan — nem módosítják a túlméretezett import és a ki nem elégítőnek vélt export arányát. A megújulás és fejlődés egyben azt is igényli, hogy a közületi kiadásokat ismét egyensúlyba hozzák és ösztönözzék a termelő beruházásokat. Mondandójának a bank pénzügyi politikájával foglalkozó részében Baffi közölte, hogy október óta mintegy 2,5 milliárd dollár deviza áramlott vissza Olaszországba, ami a Banca d’ Italia számára több líra kiadását tette lehetővé. A beáramlás a kereskedelmi bankok külföldi kölcsönfelvételeinek jelentős növekedésével párosult, s ezeket az összegeket túlnyomórészt exportfinanszírozásra használták fel. Likviditásnövelő intézkedés volt az importletétrendszer eltörlése és a külföldön beruházott alapok repatriálására való ösztönzés is. Mindez lehetővé tette, hogy a vállalatok könnyebben jussanak kölcsönhöz. Ugyanakkor leszögezte: a panaszkodó ipari szektor nem remélheti, hogy a központi bank erőszakkal leszorítja az igen magas kamatlábat. (A prime rate ez idő szerint 1,5 százalék.) Csak az inflációs ráta csökkenését követően mérséklődhetnek a kamatszintek. Egyben megjegyezte: a bankoknak feladatuk ugyan a bajba került vállalatok megsegítése, ám semmiképp sem kezdeményeznek olyan politikát, amely mentőöv minden élhetetlennek. Ha mindenképpen pénzt kell szivattyúzni a gyenge vállalatokba, úgy ennek ösztönöznie kell a termelékenységet, amelyet a kollektív, szerződésekben is alá kell támasztani. A külföldi kölcsönök szerepéről szólva megállapította, hogy április végén a bankok rövid lejáratú adósságai 2,3 milliárd dollárral haladták meg a devizatartalékokat, s eme adósságok hirtelen csökkenése vészes volna a tartalékállományra nézve. Baffi emlékeztetett arra, hogy a központi bank vevőként és eladóként egyaránt sűrűn interveniált a devizapiacokon. A külkereskedelem nagy volumene és a bérek indexelése azt jelenti — fejtegette —, hogy a líra és az infláció rendkívül gyorsan érvényesülő kölcsönhatással van egymásra. A devizakereskedelem pesszimizmusa következtében megesik, hogy az árfolyam az infláció indokolta mértéknél meredekebben esik, erre az infláció tüstént nyomon követi az árfolyamot. Ilyen körülmények között a központi bank egyik fő feladata, hogy elejét vegye a nagymérvű devizaingadozásoknak. Annál inkább is, mert a devizaellenőrzés arzenálja minden jel szerint kimerült. Egyes módozatait a külföldi partnerek tiltották el, más módozatai túl nagy megterhelést hárítanának a bankokra és a pénzügyi hatóságokra. Kedden egyébként bejelentették, hogy a Banca d’ Italia új 50 ezer lírás bankjegyeket bocsát ki. Ezzel teljessé válik az olasz bankjegyek hét év óta folyó új kibocsátása. Az olasz bankjegyek címletei a következők: 500, 1000, 2000, 5000, 10 000, 50 000, és 100 000 líra. A bank jelentése szerint a múlt évben 499 millió bankjegyet adtak ki, összesen 4542 milliárd líra értékben. 1975-ben 2939 milliárd líra értékű bankjegyet bocsátottak ki. V. J. Bizottságokban folytatódik a dialógus ’S. ■ '* / . . Tegnap megkezdődött az érdemi alkudozás az Észak—Dél dialógus miniszteri ülésén. A fejlett tőkésországok hétfőn előadott javaslatairól a fejlődő világ szószólója leplezetlen csalódással nyilatkozott és azt ajánlotta, hogy tárgyaljanak további engedményekről. Ajánlatát elfogadták és a miniszterek bizottságokra oszolva megkezdték az értekezlet megmentésének munkáját, amely előreláthatólag ma délig is eltart. Az értekezlet négy állandó bizottsága közül az „északiak” az energiabizottságnak tulajdonítják a legnagyobb fontosságot. A „déliek” követelésére azonban a tárgyalás csak három bizottságban folyik: az energia- és a pénzügyi bizottságot egyesítették az USA és Szaúd-Arábia társelnöksége alatt. A dialógus hétfői ülése csak ma nevükben a venezuelai Pérez Guernológot hozott. Vance amerikai külrerv, az értekezlet másik társelnöke ügyminiszter után (akinek felszóla- nyilatkozott, s udvariasan, de félrelását tegnapi számunkban ismertet- érthetetlenül elfogadhatatlannak hittik) sorra beszéltek a fejlett tőkés- nősítette a hallottakat. „Nem ráországok képviselői, csupán árnyalunk csodát — mondta —, de azért latnyi eltérésekkel ismételve meg többet, mint néhány elszigetelt geszaz amerikai álláspontot. Owen Brittust, amely nincs pontosan megkülügyminiszter, mint a Közös Piac határozva és csak pillanatnyi probminiszteri tanácsának soros emb- témák megoldására irányul”. Az eszke a Kilencek nevében hangsúlyoz- szegszerűen megadott kötelezettséga, hogy a nemzetközi gazdasági gek vállalásán kívül hiányolta a együttműködést, értekezlet csak két választ a fejlődőknek arra a követete egy folyamatnak, amely ezután telésére is, hogy szabályozzák a kell, hogy lendületet vegyen. Vagy multinacionális vállalatok tevékenyis a legfontosabb kérdésekben, mint ségét, a közös nyersanyagalap, a fejlődő a venezuelai társelnök javaslataországok adósságai, a fejlesztési sora a miniszterek három bizottságramélyek növelése, és mindenekelőtt oszolva kezdték meg a további alkuaz energiaforrások, Észak szerint hozást. Az energia és a pénzügyek most csak elvi megállapodást kell kérdéseivel foglalkozó bizottság felkötni, s a részleteket más nemzet adata, hogy a fejlődők exportbevéközi, fórumokon kialakítani. Ebben teleinek értékállandóságával, a feja tekintetben azonban még egymás lettek energiaellátásával és az közt sem teljes az egyetértés. Mint „energia-dialógus” folytatásával MacEachen, a konferencia Északot kapcsolatban dolgozzon ki javaslóképviselő kanadai társelnökevel- tekát. A nyersanyagbizottság (társmondta, nem minden fejlett részt- elnökei: az EGK és Indonézia) a vevő ért egyet azzal az amerikai közös árkiegyenlítő alap, a nyersjavaslattal, hogy külön fórumot hoz- anyagpiacok szabad hozzáférhetőséhanak létre az energiaproblémák ge’ és a biztosított ellátás témáiról további megvitatására. Nem egység tanácskozik. A fejlesztési bizottsággal a fejlettek álláspontja az adósban Svédország és Algéria képsogok kérdésében sem. A javasolt viselője elnököl. Ennek kell elfogadegymilliárd dolláros alapra tegnap ható szöveget találnia a következő délig még nem sikerült összeszedni pontokban: a fejlődő országok adósa szükséges felajánlásokat, Kanadaságterhének enyhítése, a hivatal és „néhány más ipari ország” (mint mos fejlesztési segélyek növelése, a MacEachen mondta), pedig bejelen fejlődő országok iparának és metette, hogy egy csapásra eltörli aző gazdaságának korszerűsítése. A fejlődő országok minden adósságát, bizottságokban csak a miniszterek Kanada esetében ez mintegy 254 szólalhatnak fel, bár az üléseken millió dollárt jelent, a szakértők is részt vesznek. Mun-A fejlett tőkésországok monológkájukról a mára kitűzött plenáris lát a harmadik világ képviselői kü-ülés elé terjesztenek jelentést. (Reülönmegbeszélésen értékelték, majd tér, MTI, AP—DJ) NAPRÓL NAPRA -A MAGYAR—AUSZTRÁL VEGYES BIZOTTSÁGI TÁRGYALÁSOK folynak Budapesten. Szó esett az együttműködésről a mezőgazdaság és a műszaki tudományok területén és kedvező lehetőségek kínálkoznak a kooperációra a húsiparban. (3. oldal) + ÚJABB RÉSZLETEK VÁLTAK ISMERTTÉ AZ USA-BAN ROMÁN részvétellel nyitandó szénbányáról. (2. oldal) -I PHAM VAN DONG KOPPENHÁGAI LÁTOGATÁSA SORÁN várhatóan gazdasági és ipari együttműködési megállapodást írnak alá, s tárgyalnak a Vietnamnak nyújtandó dán fejlesztési segélyről is. (2. oldal) -A LATIN-AMERIKAI KÖRÚTRA INDULT CARTER ELNÖK FELESÉGE. A látogatásokon szó lesz többek között a Panama-csatorna ügyéről és az USA és Kuba kapcsolatainak normalizálásáról is. (2. oldal) - INDIA A VILÁG DRÁGAKŐEXPORTJÁBAN 9 százalékkal részesedik. Az ország ékszeripara bízik a kivitel további fokozásában. (6. oldal) -A SVÁJC ÓRAIPARA FELÜLVIZSGÁLJA termelési politikáját: a jövőben nagy szériában gyártják a mechanikai órákat, s rátérnek az elektronikus óra sorozatgyártására is. (6. oldal) Leonyid Brezsnyev Franciaországba látogat Eredmények és gondok a szovjet—francia gazdasági kapcsolatokban Moszkvai tudósítónktól: Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára június 20. és 22. között hivatalos látogatást tesz Franciaországban Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök meghívására. A Moszkvában bejelentett hír nem keltett meglepetést, hiszen a két ország vezetői több mint egy évtizede rendszeres csúcstalálkozókat tartanak. Az eddigi szovjet— francia megbeszélések mindig újabb vonásokkal gazdagították a kelet—nyugati kapcsolatokat. A jó hagyomány előreláthatólag most sem szakad meg. Leonyid Brezsnyev tárgyalásain a várakozások szerint szóba kerülnek az európai együttműködés továbbfejlesztésével, az atomfegyverek további elterjedésének megakadályozásával kapcsolatos kérdések. Ami a gazdasági témákat illeti, várhatóan központi helyet foglal el a kétoldalú együttműködés bővítésének lehetősége, illetve a nehézségek orvoslása. A hírek szerint Giscard elnök tájékoztatja majd a vendéget az Észak—Dél dialógus menetéről, s az sem kizárt, hogy szeretné megnyerni a Szovjetuniót az eszmecserében való részvételnek. A szovjet—francia gazdasági kapcsolatok nem problémamentesek — hangsúlyozzák moszkvai gazdasági körökben —, de a problémák gyakorlatilag az együttműködés továbbfejlesztéséhez, az útkereséshez kapcsolódnak. Az egyik ilyen alapkérdés az árucsere-forgalom gyorsütemű bővülésének a fenntartása. Tavalyi adatok szerint a kétoldalú szállítások meghaladták az 1,7 milliárd rubelt, egy esztendő alatt 400 millió rubellel bővült a kereskedelem. Ilyen arányú forgalomnövekedést a Szovjetunió egyetlen fejlett tőkésországgal sem könyvelt el 1976-ban. Az 1975—79-es évekre aláírt árucsere-forgalmi megállapodás az export-import megkétszerezését, megháromszorozását irányozza elő a korábbi ötéves időszakhoz képest. Gazdasági szakértők véleménye szerint minden remény megvan az előirányzat túlteljesítésére. Változatlanul feladat a forgalom mérlegegyensúlyának javítása. Tavaly a szovjet export az 1975. évi 495 millió rubelről 773 millió rubelre, az import, lassúbb ütemben, 800 millió rubelről 923 millióra emelkedett. A következő években a mérleg további javulására számítanak a szakemberek, hiszen több kompenzációs ügylet keretében megkezdődnek a szovjet termékszállítások. Emellett bővül majd a szovjet energiahordozók, főleg a földgáz értékesítése is. A két ország kereskedelmének gondja a gépek és berendezések forgalma is. Francia cégek tavaly 2,1 milliárd rubel összegű megrendelést kaptak szovjet egyesülésektől gépek szállítására 1979 végéig. (A francia cégek korábban öt év alatt tudtak fele ekkora értékben, 1 milliárd rubelért berendezéseket eladni a Szovjetuniónak.) Elsősorban a vegyipari, könnyűipari és autóipari berendezések eladásában jeleskedtek a franciák. Az is sokatmondó, hogy a Szovjetunió már kétharmad arányban kihasználta a franciák által gépek, berendezések vásárlására biztosított hitelkeretet Ugyanakkor a szovjet gépeladások értéke még mindig jelentősen alatta marad a vásárlásoknak, jóllehet a szovjet gépexport is folyamatosan bővült az utóbbi esztendőkben. A két ország közös munkacsoportjának felmérése szerint a jövőben fontos szerepet, játszhatnak a közös vállalatok a szovjet gépexport fellendítésében, s ezért újabb vegyes vállalkozások létesítését ajánlja. Kedvező alkalmat kínál a francia nagyberuházásokba való bekapcsolódás is, amire korábban már a kohászatban és a kőolaj-feldolgozó iparban volt példa. A következő években a két ország közötti együttműködés egyik leggazdagabb területe lehet a szénhidrogén-kitermelés és -feldolgozás. A Szovjetunió az elsők között Franciaországgal írt alá „földgázt — acélcsőért” egyezményt. A szovjet földgáz szállítása tavaly kezdődött meg, a tervek szerint 1980-ra már eléri a 4 milliárd köbmétert. A tervek szerint a későbbiekben a két ország együttműködhet a szénhidrogén-lelőhelyek közös kutatásában is. Az első konkrét program a Barents-tenger kontinentális talapzatának feltárása lenne, a franciák berendezéseket, technológiai eljárásokat szállítanának. Moszkvában nem tartják kizártnak, hogy a két ország műszaki együttműködést valósít meg a tengeri olaj- és földgázkitermelő berendezések tervezésében és gyártásában, valamint a tenger alatti vezetéképítés műszaki kérdéseinek megoldásában. Sokrétű kapcsolatokat ígér a feldolgozás is: Franciaország évente 40—50 millió rubelnyi berendezést szállít a szovjet kőolajfinomító iparnak, a Szovjetunió viszont nyersolajfeldolgozó üzemet épít Gironde megyében. . Faragó András Fahd herceg az Elysée-palotában Szaúdi támogatás Dzsibutinak Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök tegnap az Elysée-palotában fogadta Fahd szaúd-arábiai trónörököst. Francia források szerint megbeszéléseik középpontjában a közel-keleti, az afrikai helyzet, olaj- és energiakérdések és az Észak—Dél dialógus álltak. Fahd közölte tárgyalópartnerével, hogy Szaúd-Arábia gazdasági támogatást ígért a rövidesen függetlenségét elnyerő francia gyarmatnak, Dzsibutinak. A beszélgetés után Fahd nyilatkozott Fahmi egyiptomi külügyminiszter fenyegetéséről, hogy az arab országok szükség esetén ismét olajembargót rendelnek el. A trónörökös, akit a francia sajtó a szaúdi rezsim erős emberének nevez, csupán annyit mondott: Szaúd-Arábiának szokása, hogy önmaga alakítsa ki álláspontját. (Fahd korábban Washingtonban elutasította az olajfegyver bevetését.) Mint ismeretes, Szaúd-Arábia Franciaország legfőbb kőolajszállítója. A közelmúltban nagy feltűnést keltettek azok a nyilatkozatok, amelyekben a szaúdi vezetők leszögezték: ellenzik a francia baloldal politikáját. Dzsiddában arra is utaltak, hogy Szaúd-Arábiának baloldali győzelem esetén módja lenne „nehézségeket támasztani” Franciaország kőolajellátásában, jegyzi meg az MTI párizsi tudósítója. A trónörökös hazautazása előtt rövid látogatást tesz Madridban is. (AP,DJ, MTI)