Világgazdaság, 1977. augusztus (9. évfolyam, 149/2148-169/2168. szám)

1977-08-02 / 149. (2148.) szám

VIZÁGGAZDASÁG 1977. AUGUSZTUS 2., KEDD IX. ÉVFOLYAM, 149. (2148.) SZÁM GAZDASÁGI INTÉZKEDÉSEK AZ IBÉRIAI FÉLSZIGET ORSZÁGAIBAN Portugáliában és Spanyolországban a dolgozók rovására kíván­ják szanálni a gazdaságot. Lisszabonban nagy nyugtalanságot váltott ki a Nemzetközi Valuta Alap bizalmas jelentése, amely további nad­­rádszíj-meghúzó intézkedéseket követel és szükségesnek tartja az escudo újabb leértékelését. Spanyolországban a bérbefagyasztási terv sokkhatását foglalkoztatási programmal akarják enyhíteni, de a nem kielégítő program csak a munkanélküliek 10 százalékán ké­pes segíteni. Portugáliában a múlt heti izgal­mak után, amelyeket a földreform­törvény reakciós színezetű módosítá­sa és a kártalanítási törvény tető alá hozatala idézett elő, a hét végén újabb nyugtalanságot váltott ki a Nemzetközi Valuta Alap bizalmas jelentése. E jelentés a hírek szerint sürgeti a közületi kiadások további csökkentését, a hitel szűkítését, ki­vált a közületi szektorban, bizonyos cikkek árainak további emelését, a nem alapvető import további korlá­tozását, a kamatlábak fölemelését. Ez azt jelentené, hogy a februári 15 százalékos leértékelés kapcsán el­határozott takarékossági rendszabá­lyok nem elegendők, további nad­­rágszíj-meghúzásra, mi több, az es­cudo újabb leértékelésére lenne szükség. A drasztikus terveket min­denekelőtt azzal indokolják, hogy az ország devizatartalékai jóformán teljesen kiapadtak, a fizetési mér­leg deficitje 1,1 milliárd dollár, és a behozott árucikkeknek több, mint fele élelmiszer. Ez a jelentés, amely helyet ka­pott az összes lisszaboni újságokban, megdöbbenést váltott ki, mivel az év elején a Soares-kormány határozot­tan megígérte: nem folyamodik újabb leértékeléshez. Hétfőn aztán hivatalosan is cáfolták a sajtójelen­téseket. Sousa Gomes tervezésügyi miniszter bejelentette, hogy a kor­mány gazdasági csomagtervet készít ugyan elő, ám ez nincs összefüggés­ben a Nemzetközi Valuta Alap tény­megállapító küldöttségének észrevé­teleivel, és nem fog "különösebben szenzációs”­ dolgokat tartalmazni. A miniszter hozzáfűzte: az IMF meg­bízottai szeptemberben ismét Portu­gáliába látogatnak, hogy tárgyalja­nak a 750 millió dolláros közepes lejáratú kölcsön második részleté­nek folyósításáról. E kölcsönt — mint emlékezetes — 11 ország kon­zorciuma szavazta meg Portugáliá­nak, hogy enyhítse fizetési mérleg problémáit. Ami a kártalanítási törvényt ,te­ti, ennek keretében 100 milliárd es­­cudós összeget folyósítanak kötvé­nyek formájában a kisajátított bel-és külföldi részvényeseknek, föld­­birtokosoknak. A törvény arra ösz­tönöz, hogy a kötvényeket új beru­házásokra fordítsák. A kormány azt reméli, hogy sok tőkés, aki­­most külföldön, főleg Brazíliában tartóz­kodik, élve a lehetőséggel, új üze­meket létesít. A törvényt fölötte csekély többség hagyta jóvá. A kon­zervatívok szembefordultak vele, mert a kártalanítást nem fizetik nyomban ki, a kommunisták elítél­ték mint kedvezményt a monopolis­táknak és a nagytőkéseknek. Spanyolországban 30 milliárd pe­setát irányoztak elő közmunkákra és lakásépítkezésre, szem előtt tart­va a munkanélküliség csökkentését. Az új intézkedés arra van hivatva, hogy eloszlassa a nyugtalanságot, amit a minap hozott takarékossági intézkedések idéztek elő és reményt adjon a mintegy 800 ezer munka­­nélkülinek. Emellett annak is figyel­met szenteltek, hogy a közmunkákat azokban a tartományokban (Anda­lúzia, Estremadura, Kanári-szige­tek) kezdeményezzék, ahol a mun­kanélküliség különösen súlyos. Ez azonban nem volt elegendő a kedélyek lecsillapítására. Tamames kommunista képviselő megállapí­totta, hogy a kormány elképzelései­­,e!feg?'1,’r‘tattenok antiszociális jel­legük miatt, s nem elegendők, mert nem mozgósítanak kellő erőforráso­kat, amellett pedig kivihetetlenek, mert politikailag nem megalapozot­tak”. A szocialista párt sajtóorgá­numai ugyancsak megállapítják, hogy az infláció elleni küzdelem ter­heit a dolgozókra hárítják át, a ter­vezett bérbefagyasztás ellenében semmit sem ígérnek a munkások­nak. De a kormányzat iránti bizal­matlanságot az értéktőzsde is visz­­szatükrözi. Madridban a hét végén a papírok hosszú idő óta a legala­csonyabb szinten voltak, 22 száza­lékkal alacsonyabban zártak az év eleji szintnél. Még súlyosabban esik a latba, hogy a szakszervezetek egyöntetűen bírálják a kormányzatot. A szocia­lista párthoz közelálló szakszervezet elégtelennek mondotta a miniszter­­tanács által elhatározott intézkedé­seket. Az UGT főtitkára kijelentette, hogy a tervezett intézkedések nem segítik a munkapiacra kerülő 150 ezer fiatalt. Camacho kommunista szakszervezeti vezető pedig rámuta­tott, hogy a kormány által előirány­zott 30 milliárd peseta csupán arra elég, hogy két hónapra munkát biz­tosítson 100 ezer munkanélkülinek. Ezt megerősítette a kormány szó­vivője is, aki beismerte, hogy e program csupán a munkanélküliek 10 százalékán segít. Konfrontációról mindamellett hely­telen volna beszélni: a szakszerve­zetek készek tárgyalni a kormánnyal a dolgozókat érintő gazdasági intéz­kedésekről. v. j. JAPÁN IPARI KÜLDÖTTSÉGEK KÉSZÜLNEK PEKINGBE A japán olajfinomító cégek elő­reláthatóan augusztus vége táján küldöttséget menesztenek Pekingbe. A Keidanren tájékoztatása szerint a küldöttség kínai olaj vásárlásá­ról tárgyal és egyúttal konkrétabb formába önti azt a hosszú távú ke­reskedelmi megállapodást, amely­ről a két ország képviselői a Kei­danren elnökének tavaszi pekingi útja alkalmával elvben már meg­állapodtak. A tervbe vett egyez­mény szerint Kína olajat és kok­szolható szenet szállítana Japánnak szénbányászati berendezésekért, egyéb ipari felszerelésekért, az épí­tésben nyújtott segítségért és mű­szaki dokumentációért cserébe. Ja­pán források szerint a delegáció tár­gyalást folytat a kínai olajszállítá­sok mennyiségéről és fajtáiról, va­lamint az importárról is. Japán még 1974-ben jelezte, hogy a következő öt évben évi 50 millió tonnát vásá­rolna Kínától. Legutóbb Komoto, a Liberális Demokrata Párt politikai kutatótanácsának elnöke úgy nyi­latkozott, hogy körülbelül 15 millió tonnát importálnának. A kínai—japán kereskedelmi kap­csolatok megélénkülésének újabb példája, hogy a következő hónapban első alkalommal látogat Pekingbe a japán autógyártók küldöttsége. A látogatás célja, hogy növelje a ja­pán járművek és alkatrészgyártó üzemek kínai bevitelét. A delegációt a Mitsubishi cég elnöke vezeti. A küldöttség látogatását eredetileg áp­rilisra tervezték, de a kínai vezetők a megbeszélések elhalasztását kér­ték. (Reuter, Kyodo) Bizalmat kapott Demirel új kormánya A török parlament tegnap 229 sza­vazattal­­219 ellenszavazat mel­lett bizalmat szavazott Demirel új kormányának­. A döntés nem keltett igazi meglepetést, hiszen a koalíció­ban részt vevő három pártnak (De­mirel Igazság Pártjának, Erbak­an Nemzeti Üdv Pártjának s a Türkes­­féle Nemzeti Akció Pártnak) össze­sen 230 képviselője ül a 450 tagú képviselőházban. Az üzleti körök ké­telkednek benne, hogy a gyakorla­tilag a június előttivel azonos koa­líció most képesebb lesz az ország súlyos gondjainak megoldására, mint előző kormányzása idején. Az előző kabinet figyelmen kívül hagy­va a romló fizetésimérleg-helyzetet, nagyszabású iparosítási programba kezdett. A szakértők többsége el­kerülhetetlennek tartja most a nad­rágszíj meghúzását, többek között a hazai szubvencionált olajárak emelését, a török líra jelentős leér­tékelését. Demirelt egyébként még saját pártjának egyes tagjai is bí­rálták, hogy ismét szövetségre lé­pett régi koalíciós partnereivel, ami­kor egyszer már bebizonyosodott, hogy nézeteltéréseik túlságosan na­gyok, semhogy egységesen lépjenek fel. (Reuter) Mi lesz a fejlődők tartozásaival? A jövő év elejére halasztották a harmadik világ adóssággondjainak megoldására összehívott világérte­kezletet. Több, mint 100 ország pénz­ügyminisztere szeptemberben talál­kozott volna, de a fejlett tőkés álla­mok és a fejlődő országok nézet­­eltérései miatt az ülést el kellett halasztani. A fejlődő országok (1975-ben 175 milliárd dollárra rúgó) adósságuk át­ütemezését és részleges elengedését kérik egy, az UNCTAD által most közzétett jelentésben. A pénzügyminiszteri értekezlet időpontjául eredetileg márciust je­lölték meg. Hogy az Észak—Dél dialógus eredményeinek ismeretében találkozhassanak, az ülést szeptem­berre halasztották. A dialóguson ugyanis a napirend előkelő helyén szerepelt a harmadik világ egyre súlyosbodó adóssággondja, de ott sem sikerült jelentősen előrelépni. A Genfben múlt hét végén közzé­tett UNCTAD-jelentés értelmében a miniszterek helyett az egyes kormá­nyok szakértői ülnek a tárgyalóasz­talhoz szeptemberben. A jelentés készítői javasolják, hogy a fejlett országok engedjék el a legkevésbé fejlett, az olaj és a nyersanyagok áremelkedése miatt legtöbb hátrányt szenvedő országok adósságait. (Reu­ter, AP—DJ) NAPRÓL NAPRA + AZ IKARUS-BUSZOKBÓL TÖBB MINT 600 fut Venezue­lában. Az újabb buszeladásokat nehezíti az éles verseny — ezt tapasztalta Venezuelában járt munkatársunk. (3. oldal) + KÖZZÉTETTÉK AZ ÚJ SZOVJET VALUTAÁRFOLYAMO­KAT. A dollárt minden idők legalacsonyabb árfolyamán vált­ják át. (2. oldal) + IRÁN ALUMÍNIUMIPARÁNK FEJLESZTÉSÉVEL ÖSSZ­HANGBAN szerződést kötött a Szovjetunióval egy timföld­gyár felépítését célzó tanulmány"elkészítésére. (8. oldal) -" A VILÁGBANK ÚJABB KÖLCSÖNT NYÚJTOTT JUGO­SZLÁVIÁNAK. A hitel nagyobb részét a mezőgazdasági ma­gánszektor fejlesztésére fordítják. (2. oldal) -­ KILEHELTE LELKÉT A BRIT BÉRPAKTUM, a szakszerve­zetek és a munkáltatók visszatérnek a szabad béralku rend­szeréhez. A kormány és a TUC szeretné, ha a béremelkedés ezután sem haladná meg az évi 10 százalékot. (2. oldal) + AZ OECD JELENTÉSE JAVULÓ FIZETÉSI HELYZETET, lassuló inflációt, de mérséklődő növekedési ütemet helyez ki­látásba a szervezet tagországaiban. (6. oldal) + EGYSÉGES MINIMÁLIS ACÉLÁRAKAT VEZETTEK BE A KÖZÖS PIACON, a döntést a piaci irányzatok alakulásával indokolta a brüsszeli bizottság. (8. oldal) I + AZ ÚJ NEMZETKÖZI CUKOREGYEZMÉNY ÉLETBE LÉP­HET MÁR AKÁR 1978. JANUÁR 1-ÉN, ha az exportőrök és az importőrök át tudják hidalni még meglevő ellentéteiket. (8. oldal) Witteveen beszéde A gazdaság ösztönzésének kockázatai Witteveen, a Nemzetközi Valuta Alap igazgatója szerint a fejlett tő­késországok reálértékben mért gaz­dasági növekedése átlagosan 5 szá­zalék körül marad 1978 közepéig. A brazil bankszövetség ülésén tar­tott előadásában Witteveen kiemel­te, hogy a fenti országcsoporton be­lül elég nagyok lesznek a különb­ségek. Az USA-ban megalapozott­nak tűnik a megélénkülés, noha az első félévi, különösen pezsgő ütem valamelyest mérséklődik. Japánban 1977 első hónapjaiban a gyors növe­kedést elsősorban az erősen emel­kedő export hozta, a második fél­évben ezt a szerepet részben az elő­irányzott nagy gazdaságösztönző költségvetési kiadások látják majd el. Lanyhult az üzleti tevékenység az NSZK-ban, de a nyugatnémet kormány már megígérte, hogy to­vábbi ösztönző intézkedéseket hoz, ha a növekedési ütem elmarad a kí­vánatostól. Witteveen szerint nem szabad túl­ságosan sürgetni a fejlettebb orszá­gokat a gazdaság ösztönzésére. Az erős gazdaságú országok, amelyektől az ösztönző intézkedések kezdemé­nyezését várják, érthetően félnek, hogy ismét elszabadul az infláció, ezért viszonylag óvatos pénzügyi po­litikát folytatnak. Gátolja a további stimulációt, hogy nehéz felmérni, mennyire elég­séges a rendelkezésre álló termelő­­kapacitás. A költségek és az árak, különösen az energiaárak emelkedé­se, a különböző környezetvédelmi korlátozások és a tőkeberuházások lanyhasága arra enged következtet­ni, hogy sok országban visszaestek a termelési lehetőségek. Éppen ezért tartja szükségesnek Witteveen a­ termelő beruházások­nak az eddiginél erőteljesebb ösz­tönzését. Ezáltal nemcsak az élén­külést lehetne fenntartani, hanem létrehozni azt a kapacitást is, amely­re a növekvő kereslet mellett szük­ség lesz. A világkereskedelem alakulásáról szólva, az IMF igazgatója azt jó­solta, hogy 1977-ben és 1978 első fe­lében a fejlett tőkésországok import­ja 7,8 százalékkal emelkedik. Ez az ütem a tavalyi 16 százalékos reál­­növekedésnek csak a fele ugyan, de Witteveen szerint még nagyjából ki­elégítő. A tavalyi kiemelkedően gyors növekedés főleg a hirtelen fel­szökő olajimportnak, tudható be. A fejlett tőkésországok az olaj erőtel­jes drágulásától tartva, a második félévben igen jelentős tételeket vá­sároltak. Az egyéb cikkek importja alig emelkedett tavaly, miután a fő ipari országokban a növekedés üte­me jelentősen csökkent. (Reuter) Az IMF a protekcionizmusról A protekcionizmus térhódítására hívja fel a figyelmet a Nemzetközi Valuta Alap legújabb kiadványa. Az IMF a devizakorlátozásokkal fog­lalkozó 28. évi jelentése szerint ma a fejlett ipari és a fejlődő országok­ban egyaránt több a beviteli korlá­tozás, mint 1974-ben, az általános dekonjunktúra kezdete előtt. „Az akkorinál nagyobb számú or­szágban vannak érvényben, s a vi­lágkereskedelem nagyobb hányadát érintik a megszorító intézkedések, különösen a szelektív módon (tehát egyes árukategóriákra vagy egyes országokkal szemben — a szerk.) al­kalmazott nem vámjellegű import­­korlátozások” — mondja az IMF- jelentés. Az import gátlására szolgáló in­tézkedéseket egyre nagyobb mérték­ben támasztják alá az exportáló or­szágokkal kötött, a kivitel visszafo­gását előíró megállapodásokkal. Ko­rábban ilyen megállapodásokat szin­te kizárólag fejlett ipari országok kötöttek olcsón exportáló fejlődő or­szágokkal, újabban azonban egyre többször fordul elő, hogy fejlett or­szágok között jönnek létre kereske­delmet korlátozó egyezmények. En­nek okát a jelentés abban látja, hogy a nagy munkanélküliség miatt erő­södik a védelem­ követelése, elsősor­ban a fejlett ipari országok munka­­intenzív iparágaiban. A konkrét példák között a jelentés megemlíti az EGK ,,több tagálla­mát”, amely, az EGK előírásaival összhangban, új kontingenseket vagy importengedélyezési eljárásokat ve­zetett be, miközben a korábbi bevi­teli korlátozásokon enyhített. To­vábbra is érvényes néhány közös piaci országnak fejlődő országokkal kötött kivitel-korlátozási megállapo­dása. Az Egyesült Államokban korlátoz­ták a speciális acélok bevitelét és kontingenseket szabtak meg a hús­importra, Japánban pedig bizonyos cikkek bevitelét előzetes bejelentés kötelezettségével nehezítették. A Kö­zös Piachoz nem tartozó európai tő­késországok gyakorlatában elhara­póztak a mennyiségi korlátozások. A nemzetközi kereskedelem mégis élénkült 1976-ban, nagyrészt annak eredményeként, hogy az ipari orszá­gokban javult a kereslet. A világ­kereskedelmi forgalom az IMF becs­lése szerint tavaly 11 százalékkal nőtt az előző évi 4,5 százalékos visz­­szaesés után. Az olajjal nem rendel­kező fejlődő országok exportjának értéke ugrásszerűen emelkedett, s ezzel megfordult a kedvezőtlen irányzat a legszegényebb országok kereskedelmi cserearányaiban. Az importkereslet az ipari és az olaj­termelő országokban egyaránt javult, de a fejlődő országokban vontatott maradt. A jelentés végül megálla­pítja, hogy az ipari országokban a nemzeti össztermék reálértékben 5,5 százalékkal haladta meg , tavaly az 1975. évi eredményt, az infláció las­sult, de a munkanélküliség viszony­lag nagy maradt. (­Reuter) Alkudozás az IMF új segélyalapjáról A nyugati ipari országok elvben hajlandók összesen legalább 5,5 mil­liárd dollárt felajánlani a Witte­veen-alap néven emlegetett hitelke­rethez, amelyből a Nemzetközi Va­luta Alap fizetési nehézségekbe ke­rült tagjait támogatnák. A Párizsban tartott megbeszélésről (VILÁGGAZ­DASÁG, július 30., 1. oldal) időköz­ben kiszivárgott értesülések szerint ennek a hozzájárulásnak azonban változatlanul az a feltétele, hogy az OPEC tagállamai is ugyanannyival járuljanak hozzá a segélyalaphoz. Abból sem engedtek a nyugatiak, hogy a Witteveen-alapból csak ugyanolyan szigorú feltételekkel le­hessen részesedni, mint az IMF egyéb hiteleiből. Az olajtermelő országok egyr­észt még húzódoznak kötelezettségek vállalásától (eddig csak Szaúd-Ará­bia jelezte, hogy hajlandó fontolóra venni 2,5 milliárd dollár átutalását), másrészt enyhébb, a fejlődő orszá­goknak jobban megfelelő feltétele­ket, az IMF-től viszont beadott pén­zük után magasabb kamatot köve­telnek. Ahhoz sem sikerült még megkap­nia az IMF-nek az érdekeltek bele­egyezését, hogy hozzájárulásuk ér­tékét — az árfolyamkockázat enyhí­tése végett — ne dollárban, hanem SDR-ben rögzítsék. A párizsi meg­beszélésen részt vevő hét európai tő­késország pénzügyminisztereinek az augusztus 6-ra összehívott értekezle­ten tehát jó néhány vitás pontot kell tisztázniuk, hogy a Witteveen-alap, mint névadója szeretné, még augusz­tusban tető alá kerüljön. (Reuter)

Next