Világgazdaság, 1977. november (9. évfolyam, 213/2212-233/2232. szám)

1977-11-01 / 213. (2212.) szám

YSÜGGAZDASÁG 1977. NOVEMBER 1., KEDD IX. ÉVFOLYAM, 213. (2212.) SZÁM Zöld fény a font felértékelődésének A Bank of England beszüntette az intervenciót A brit jegybank egyelőre beszünteti a font árfolyamának ma­nipulálását. Az angol valuta és a dollár kapcsolatának júliusi látvá­nyos megszakítása után tehát attól a valutakosártól is eloldja, amelyhez július óta igazította a devizapiaci intervenciókat. A ban­­ bejelentése gyakorlatilag a font felértékelésével egyenértékű. Hogy ebben meddig akar elmenni, az még nem dőlt el, de általános véle­mény szerint 5 százalékos felértékelődésénél lesz az a határ, ami­kor a bank újra közbelép. A londoni bejelentést az angol gazda­sági helyzet javuló külföldi megítélése kényszerítette ki: az inf­lációs hatással fenyegető pénzbeáramlás ellen tenni kellett valamit. A nyugat-európai és amerikai de­vizapiacokon tegnap reggel már, a Bank of England szándékáról va­sárnap megjelent előzetes értesülé­sek hatására megindult a lázas fontvásárlás, amely átmenetileg 7 centtel is felverte az angol valuta árfolyamát. Ennek megfelelően a dollár jegyzései többhónapos mély­pontra estek valamennyi központ­ban. A hivatalos közlemény kiadása után egy ideig folytatódott a fenti irányzat, majd bekövetkezett a szo­kásos piaci visszahatás. A deviza­­tőzsdéken záráskor a dollár irány­zatát szilárdnak, a fontét lanyhának mondták a hírügynökségi jelenté­sek. Ebben a természetes, a nyere­ség besöprését célzó visszavásárlá­son kívül szerepe volt az amerikai pénzügyminiszter újabb nyilatko­zatának is. Blumenthal tegnap dél­után római sajtóértekezletén ünne­pélyesen kijelentette, hogy az USA fenn akarja tartani a dollár erejét , aminek egyébként biztosítéka az Egyesült Államok gazdaságának egészséges állapota is. A nyilatko­zat főleg az arab olajexportálók­nak szólt, akiknek képviselői erő­sen szorongatták Blumenthalt a dollár árfolyamának örökös hanyat­lása miatt (lásd lejjebb). A hivatalos közlemény, amely ilyen nagy zajt keltett a piacokon, meglehetősen szűkszavú: „A kor­mány úgy véli — mondja —, hogy a nagyarányú valutabeáramlás most már veszélyezteti a monetáris cél­kitűzés betartását. Ilyen körülmé­nyek között a Bank of England ennek megfelelően módosítani fog­ja intervenciós politikáját.” Akár­milyen furcsa, ebből minden érde­kelt azonnal megértette, hogy meg­szüntetik a dollárvásárlást, amel­­lyel eddig megakadályozták, hogy a font árfolyama túlságosan emel­kedjen (illetve a dolláré túlságosan essen). A dollár vételáraként kifi­zetett fontösszegek ugyanis a bank­hálózatba kerülve megduzzasztják a forgalomban levő pénztömeget. A pénzellátás növelését a brit kor­mánynak a Nemzetközi Valuta Alappal kötött egyezség szerint évi 9—13 százalékra kell korlátoznia, nem beszélve arról, hogy az inflá­ció lassításában elért eredményeket is veszélyezteti az ennél gyorsabb ütem. Július végén, amikor a Bank of England megszüntette a fontárfo­lyam rögzítését a dolláréhoz, 21 va­lutának a brit külkereskedelem ará­nyai szerint súlyozott átlagában mérték a font „stabilitását”. Az így kifejezett átlagérték akkor az 1971. decemberi (az úgynevezett Smithso­­nian megállapodásban rögzített) kö­zépárfolyam 60 százaléka volt. Azóta (a múlt hét végéig) 62,5 százalékra emelkedett. A most bevezetett sza­bad lebegéstől további emelkedés várható. Hiszen eddig is csak a te­kintélyes dollárvásárlások szorították le a fontot. Az intervenciós művele­tek eredményeként a brit jegybank dollártartaléka több mint 20 mil­­liárdra emelkedett. (Szeptember vé­gén a hivatalos adat szerint 17,2 milliárd dollár volt a devizatarta­lék, s októberben becslések szerint 3 milliárddal duzzadt tovább.) A pénztömeg növekedése ebben a hó­napban évi 15 százaléknak felelt meg. A londoni kincstár közleményére az értéktőzsde a részvényárfolyamok esésével válaszolt, a CBS iparszövet­ség pedig tiltakozó nyilatkozattal. A brit exportárak már az eddigi ár­folyamon is hátrányosak voltak a nemzetközi versenyben — mondja a CBS. Ezt az érvelést cáfolják az ada­tok, amelyekről londoni tudósítónk számol be. Az OECD-országok ösz­­szes exportjában Anglia részesedése az 1976. második negyedévi 7,3 szá­zalékról 1977 azonos időszakában, te­hát a font emelkedése idején 8,1 százalékra emelkedett. (Igaz, hogy tíz évvel ezelőtt még 12 százalék volt a brit részesedés.) A szocialista országok viszonylatában még na­gyobb az angol előretörés. Az OECD tagállamainak a szocialista piacokra irányuló összexportját száznak véve a brit részesedés egy év alatt 4,1 százalékról 5,5-re ment fel. A megfigyelők szerint a tegnap bekövetkezett (a dollárhoz képest mintegy 3 százalékos) felértékelő­dés nem lesz elég, de 5 százaléknál a Bank of England majd újra köz­belép, mert ez az a szint, amelyet az exportárak még nem éreznek meg, de az importot már észreve­hetően olcsóbbítja, s így az inflá­ció lassítását szolgálja. A kincstár szakértőinek számítása szerint 3— 4 százalékos felértékelődés az inflá­ciós ráta 1 százalékos visszaesé­sét eredményezi 9 hónap alatt. Van olyan vélemény is — újra londoni tudósítónkat idézzük , hogy a fel­értékelődés miatt megszoruló gyá­rosok majd a munkabéreken igye­keznek spórolni, s így könnyebb lesz a kormánynak betartania a béremelésekre előírt 10 százalékos határt. London gondjai a rekordszinten álló devizatartalékot, az északi-ten­geri olajkincset, a javuló gazdasági klímát tükrözik. A megfigyelők bi­zonyosra veszik, hogy optimizmus fogja jellemezni a királynő trónbe­szédét, amellyel csütörtökön meg­nyitja a parlament ülését. — IP — Blumenthal Rijádból Rómába érkezett Blumenthal amerikai pénzügymi­niszter a hét végén közel-keleti kör­útjának utolsó állomáshelyén, Szaúd- Arábiában tárgyalt. A tárgyalások eredménye egy 100 millió dolláros napenergia-kutatási programról szó­ló megállapodás, amelyhez a két ország egyenlő arányban járul majd hozzá. Blumenthal úgy nyilatkozott, hogy a megbeszéléseken tapasztal­tak alapján Szaúd-Arábia a caracasi OPEC-találkozón ismét az olaj ala­csonyan tartása mellett száll majd síkra. Nem szólt arról, hogy a szaúdi olajpolitika befolyásolására ígéretet tett-e a dollár értékének védelmére. Blumenthal csak annyit közölt, hogy az amerikai valuta szi­lárdságára elég biztosítékot nyújt a kedvező amerikai gazdasági helyzet. Szaúd-Arábia, más olajexportáló or­szágokhoz hasonlóan, korábban ag­godalmát fejezte ki amiatt, hogy a dollár árfolyamának tartós esése összezsugoríthatja vásárlóerejét.­­ Ugyanez foglalkoztatja a kuvaiti közvéleményt is. Az egyik napilap­ban a Blumenthal látogatását kö­vetően megjelent cikk megállapítja, hogy az amerikai pénzügyminiszter­nek a dollár erősségével kapcsolat­ban tett kijelentései korántsem osz­latták el az aggodalmakat. A közel-keleti körút befejeztével Blumenthal vasárnap Rómába érke­zett, ahol a két ország közti gazda­sági együttműködésről tárgyal. Olaszország ösztönözni szeretné az amerikai beruházásokat, amelyek ja­vítanák a gazdasági helyzetet és csökkenthetnék az olasz fizetési mér­leg deficitjét. (Reuter, AP—DJ, MTI) Rugalmas árellenőrzés Spanyolországban Új, az eddiginél rugalmasabb s a kormány szerint hatékonyabb árel­lenőrzési rendszer lépett tegnap élet­be Spanyolországban. Lényege: az eddigi 60-ról 30-ra csökkentették azoknak a termékeknek és szolgál­tatásoknak a számát, amelyek árát csak a kereskedelmi minisztérium hozzájárulásával lehet felemelni. (Közéjük tartozik például a tej, a cukor, az étolaj, a kenyér, a fa­gyasztott hal, a műtrágya, az olaj, az elektromos áram és a vasúti dí­jak). A minisztérium árellenőrzési tevékenységébe bevonják a fo­gyasztók képviselőit is. A szigorú árellenőrzés köréből ki­vont termékek és szolgáltatások (pél­dául a bor, a vaj, a kolbászfélék stb.) esetében 30 napos előzetes be­jelentési kötelezettséget írnak elő, s a kormány fenntartja magának a jo­got, hogy megvétózza a túlzott ár­emelési törekvéseket. A hatékony árpolitika a kormány gazdasági céljainak egyik legfonto­sabb eleme — mondják madridi megfigyelők. Az ellenzékkel kötött gazdasági paktum többek között ki­mondja, hogy 1978-ban a béremelé­sek üteme nem haladhatja meg a 22 százalékot. A szakszervezeteket mindazonáltal csak akkor lehet ön­mérsékletre bírni, ha sikerül a je­lenleg 30 százalékot is meghaladó infláció megfékezése. (Reuter) Az amerikai kereskedelmi deficit Az idei harmadik negyedévben az USA kereskedelmi deficitje sze­zonális kiigazítással számolva a második negyedévi 7,86 milliárd dollárról 7,56 milliárd dollárra szű­kült — jelentette be az amerikai kereskedelmi minisztérium. A ta­valyi harmadik negyedévben a ke­reskedelmi mérleghiány 2,81 mil­liárd dollár volt. A minisztérium szerint az idei deficit az eddig ren­delkezésre álló adatok szerint éves szinten 30,3 milliárd dollár. A legjelentősebb importtételből, olaj­ból és olajtermékekből a harmadik negyedévben 11,46 milliárd dollár értékben vásároltak, szemben az előző negyedévi 11,93 milliárd dol­lárral és a tavalyi azonos időszak 9,41 milliárd dollárjával. Az ed­digi adatok alapján az olajimport éves szinten 45,89 milliárd dollár­ra rúg szemben a tavalyi 34,57 mil­liárd dollárral. (Reuter) NAPRÓL NAPRA A TULAI BESZÉLGETÉSEK CÍMŰ SOROZATÁNAK második részében moszkvai tudósítónk egy kolhozelnökkel való be­szélgetését rögzíti. A mezőgazdasági vezető egyebek között szólt a háztáji gazdaságok szerepéről is. (6. oldal) -„ A MAGYAR VASKOHÁSZATNAK is ki kell alakítania gaz­daságos termékszerkezetét, de nem könnyű az ipar új igé­nyeinek kielégítésére való felkészülés. (3. oldal) + JÓL FEJLŐDNEK CSEHSZLOVÁKIA ÉS JUGOSZLÁVIA GAZDASÁGI KAPCSOLATAI. A továbblépés a kooperációk szélesítésével, a harmadik piaci közös fellépéssel látszik cél­szerűnek. (2. oldal) -I KUBAI—DÁN EGYÜTTMŰKÖDÉSI EGYEZMÉNYT kötöt­tek, amely jó keretet nyújt az ipari-gazdasági kapcsolatok fejlesztéséhez. Jelenleg a két ország áruforgalma mintegy évi 14 millió dollár. (2. oldal) -f A TÖKÉSORSZÁGOKBAN A BERUHÁZÁSOK TERÉN leg­alábbis tétovázás tapasztalható, egyedül Ausztriában számí­tanak növekedésre. (4. oldal) + A DRASZTIKUS IZRAELI GAZDASÁGI INTÉZKEDÉSEKRE sztrájkokkal válaszolnak a szakszervezetek. A program meg­hirdetett célja megállítani az inflációt, csökkenteni a defi­citet és gyorsítani a gazdasági növekedést. (2. oldal) + JAPÁN PANASZT TETT A GATT-NÁL az USA acélim­­portpolitikája miatt. A harmadik érdekelt, az EGK, ha­marosan előterjeszti Washingtonnak az önkéntes exportkorlá­tozáson alapuló háromoldalú megállapodástervezetét. (0. oldal) „Hungary 1978” MAGYAR GAZDASÁGI RENDEZVÉNYSOROZAT AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN A Magyar Kereskedelmi Kamara szervezésében gazdasági rendez­vénysorozat kezdődik kedden az Egyesült Államokban. A washing­toni megnyitóra és az USA három másik nagyvárosában Chicagóban, San Franciscóban és New Yorkban rendezendő magyar napokra népes magyar küldöttség utazott az USA- ba dr. Hetényi István államtitkár­nak, az Országos Tervhivatal el­nökhelyettesének vezetésével. Ma délelőtt a főváros Mayflower szállodájában lesz az ünnepélyes megnyitó, itt üdvözli a megjelente­ket a kormány, a kongresszus és az üzleti világ képviselőit E. Tho­­mas, a magyar—amerikai gazdasági tanács amerikai tagozatának elnö­ke. Ezután Esztergályos Ferenc nagykövet szólal fel és dr. Hetényi István tartja meg előadását „Hun­gary 1978” címmel. Az ezt követő munkaebéden Kallós Ödön, a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara elnöke tart beszédet. Közvetlenül a ren­dezvény előtt a magyar delegáció vezetői találkoznak az amerikai kong­resszus képviselőházának több tag­jával, köztük C. Vanik és W. Frenzel képviselőkkel, akik az utóbbi idő­ben komoly érdeklődést tanúsítot­tak a magyar—amerikai kereske­delmi kapcsolatok erősítése iránt. Washingtonból továbbutazik a magyar delegáció, Chicagóban no­vember 3-án, San Franciscóban no­vember 8-án, majd New Yorkban november 10-én lesznek a magyar napok. E három városban a délelőt­ti órákban 4—4 előadás hangzik majd el: Antalpéter Tibor, a KKM főosztályvezetője a külgazdasági kapcsolatokról és a közös vállalko­zásokról. Bácskai Tamás, az MNB ügyvezető igazgatója a magyar pénzügyi és hitelpolitikáról dr. Satt­­ler Tamás, a Kereskedelmi Kamara főosztályvezetője a magyarországi marketing munka sajátosságairól, dr. Pálos György, a Találmányi Hiva­tal jogi tanácsadója pedig a véd­jegyvédelemről, licenceljárásokról számol be s válaszol kérdésekre. Ezt munkaebédek követik, ahol dr. He­tényi István szólal fel, majd délután kötetlen megbeszéléseken, munka­­csoportokban vitatják meg a keres­kedelem fejlesztésével kapcsolatos témákat. A munkacsoportok magyar tagjait lényegében a magyar kül­döttség tagjaiból választják ki; a delegációban a TANNIMPEX, a CHEMOLIMPEX, a TERIMPEX, a MEDIMPEX, az INTERCOOPERA­­TION és a MEDICOR vezetői kap­tak helyet. Az amerikai csoportok vezetőinek összetétele városonként némileg eltér majd egymástól­, ál­talában az amerikai kereskedelmi minisztérium és külügyminisztérium tagjai, továbbá a két ország keres­kedelmében érdekelt amerikai cé­gek vezetői kapnak helyet bennük. A kamara a chicagói Miner cé­get bízta meg a rendezvénysorozat szervezésével. A cég összesen 32 ezer meghívót küldött szét, részben közvetlenül, részben különféle ame­rikai üzleti szervezeteken, helyi ka­marákon keresztül. A meghívókhoz mellékelték a Magyar Kereskedelmi Kamarának a legújabb magyar gazdasági adatokat ismertető kiad­ványát is. A küldöttség a New York-i ren­dezvény után hazautazik, de az ese­ménysorozat még nem ér véget, gyakorlatilag 1978 végéig tart. Ma­gyar szakemberek a kamara export­­ösztönzési alapjának támogatásával különféle szakmai konferenciákon vehetnek részt, havonként általában két magyar előadás hangzik majd el, így például az amerikai gumi­ipari szakértők konferenciáján, az országos kohászati szimpózionon. A HUNGEXPO pedig az amerikai szakkiállításokra jelentkező magyar vállalatoknak nyújt kedvezménye­ket. Washingtonban — mint a keres­kedelmi minisztérium kelet—nyugati irodájában kifejtették — úgy tekin­tik a magyar napokat mint annak bizonyítékát, hogy Magyarország ko­molyan törekszik a gazdasági kap­csolatok fejlesztésére, új amerikai cégek bekapcsolására a magyar— amerikai kereskedelem áramába. A kamara szervezői gondosan igyekeztek előkészíteni a programot, nem rajtuk múlott, hogy a magyar gépipar néhány prominens képvise­lője hiányzik a magyar küldöttség­ből. Többen az utolsó pillanatban mondták le részvételüket, holott két­oldalú külkereskedelmi forgalmunk­nak éppen az a legfőbb gyengéje, hogy a korszerű ipari termékek ke­reskedelme jóval elmarad a mező­­gazdasági áruk forgalmától. H. R. Viták az euro—arab párbeszéden Pénteken véget ért Brüsszelben az EGK és az Arab Liga „euro—arab párbeszédnek” titu­lált tárgyalássorozatának újabb fordulója. A közel-keleti kérdésről, valamint a gazdasági együttműkö­dés problémáiról volt szó. Az arab országok nem kapták meg a ga­ranciákat az EGK-tól nyugat-euró­pai beruházásaik védelmére és nem sikerült megállapodni a technoló­gia-csere elveiben sem. Arról vi­szont döntés született, hogy az EGK szakértői elkészítik két nagyszabá­sú terv kivitelezhetőségi tanulmá­nyát. Ezek között szerepel egy szíriai és egy iraki kikötő korsze­rűsítése, a hajószállítással kapcso­latos statisztikai adatok szabványo­sítása, az öntözési rendszer fejlesz­tése Szomáliában, a húsipar kiépí­tése Szudánban és a burgonyater­mesztés felfuttatása Irakban. A ta­nulmányok elkészítése 18,5 millió dollárba kerül, ebből az arab or­szágok 15 milliót finanszíroznak. Ami a párbeszéd politikai részét illeti, az Arab Liga arra akarta rászorítani az EGK-t, hogy foglal­jon világosan állást a palesztin ha­za mellett. (A Közös Piac mind ez ideig nem határolta körül ponto­san álláspontját, hogy hol alapít­sák meg a palesztin államot és mi­lyen autonómiát biztosítsanak neki. Azt sem sikerült az arab dele­gációnak elérnie, hogy az EGK is­merje el a Palesztin Felszabadítási Szervezetet. Végül kompromisszum­ként abban állapodtak meg, hogy az eltérő nézeteket kifejtik a közös közleményben. A Közös Piac, az említett fenntartások ellenére, min­den eddiginél keményebben ítélte el Izraelt, és állást foglalt izraeli települések létrehozása ellen a meg­szállt vidékeken. (DPA)

Next