Világgazdaság, 1978. január (10. évfolyam, 1/2255-21/2275. szám)

1978-01-03 / 1. (2255.) szám

Vi AGGAZd&SAG 1978. JANUÁR 3., KEDD Interjú Csikós-Nagy Bélával KÜLKERESKEDELMI ÁRVESZTESÉGEK VILÁGPIACI KÖVETELMÉNYEK A magyar külkereskedelem megbomlott egyensúlyát csak hosszú távon tudjuk helyreállítani, ha mellette törésmentesen akarjuk fej­leszteni a gazdaságot — mutatott rá lapunknak adott interjújában Csikós-Nagy Béla, az Országos Anyag-, és Árhivatal elnöke. Mint az interjúban kifejti, az olajárrobbanás teljes hatását csak 1979-re érzi meg a magyar gazdaság. Nem vezetett volna célra a nadrágszíj­­meghúzás politikája. Az árprognosztika kockázatait vállalni kell, a gazdasági döntéseknél nem lehet kiiktatni az értékkategóriákat. A termékszerkezet korszerűsítése javítja nemzetközi versenyképessé­günket, de a külkereskedelmi árveszteségek jelentős részét már a jelenlegi termelési szerkezetben is meg lehetne szüntetni, ha rugal­masabban alkalmazkodnánk a világpiac követelményeihez, s ha ja­vulna a külkereskedelmi ármunka is. Exportáraink ugyanis egyre jobban elmaradnak a világpiacon elérhető áraktól.­ ­ Az utóbbi időben talán túl­ságosan is gyakran hivatkoznak az 1973. évi olajárrobbanásra. Mekkora árveszteség érte valójá­ban a magyar külkereskedelmet? Mennyi időt vehet igénybe az egyensúly helyreállítása? — Értem a kérdés mögött húzódó indítékot. Hozzászoktunk a kampá­nyokhoz, pedig a kedvezőtlenné for­dult külkereskedelmi cserearányok következményeinek leküzdése nem kampányfeladat A megbomlott kül­kereskedelmi egyensúly helyreállítá­sa két ötéves tervet is igénybe ve­het. Ezért indokoltan marad e kér­dés még hosszabb ideig a figyelem előterében. Miről is van szó? Az 1972—1975 közötti cserearányromlás okozta kül­kereskedelmi árveszteség 1975-ben meghaladta a nemzeti jövedelem 9 százalékát. Ilyen veszteséget a töb­bi KGST-ország nem szenvedett, noha az NDK-t és Csehszlovákiát is súlyosan érinti a világpiaci árak vál­tozása. Az iparilag fejlett kapitalista országok közül csak néhány került nálunk rosszabb helyzetbe, viszont ezeknek az országoknak az 1975. évi adatai az olajárrobbanás teljes ha­tását tükrözték. A magyar gazdaság vonatkozásában a kedvezőtlen fo­lyamat csak 1979-ben zárul le. A KGST-n belüli áruforgalomban ugyanis, mint ismeretes, ötéves át­lagárak figyelembevételével követ­jük a világpiaci ármozgásokat. Ezek után inkább az lehet fel­tűnő, hogy társadalmunk alig ér­zett meg valamit a világgazdaság­ban lejátszódó, számunkra kedvezőt­len folyamatokból. Mindenesetre jó­val kevesebbet érzett, mint azok a kapitalista államok, amelyek nálunk kisebb veszteséget szenvedtek. Mi ugyanis a külkereskedelem meg­bomlott egyensúlyát törésmentesen, fokozatos fejlődéssel kívánjuk hely­­reállítani. Ez magyarázza a feladat időigényességét. Még évekig­ az im­portnál nagyobb ütemben kell nö­velnünk az exportot. Vagyis a nem­zeti jövedelemnek gyorsabban kell emelkednie, mint a belföldi felhasz­nálásnak. A nemzeti jövedelem és a felhasználás növekedési üteme kö­zötti megfelelő arányt a fogyasztás­nál sikerült kialakítani. Nem így a beruházásoknál. A beruházásokat 1978-ban kell a megengedhető kere­tek közé illesztenünk. — Szakértői körökben felvető­dött, hogy a világgazdaságban vég­bemenő változásokra gyorsabban kellett volna reagálni és akkor talán a probléma zömén már túl­jutottunk volna. Mi erről a vé­leménye? — Bizonyára lehetett volna job­ban csinálni. Ez már csak azért is valószínű, mert 1973—1974 forduló­ján időrabló viták folytak róla, hogy gyakorolhatnak-e hatást gaz­daságunkra a világpiaci folyamatok. Mindig voltak és lesznek, akik a szocialista állami tervezésnek ter­mészetfeletti erőt tulajdonítanak. Mégis úgy vélem, azt az álláspon­tot, amit a pártpolitika fogalmazott meg a tiszta közgazdasági gondol­kodás is igazolhatja. A világpiac nézőpontjából a nyu­gatnémet, az angol és a többi ipa­rilag fejlett kapitalista ország gaz­dasága nyitott. Ezeknek a gazdasá­goknak az a sajátosságuk, hogy az export a valuta le- vagy felértéke­lésének függvényében széles sávban növelhető vagy csökkenthető. A mi gazdaságunk nem ilyen. Ipari ter­melési szerkezetünk alapvetően a KGST-n belüli követelményeknek megfelelően épült fel és fejlődik. Az áruk számottevő hányada értékesít­hető transzferábilis rubelért a KGST-n belül, de a tőkés piacokra automatikusan nem konvertálható. Ennek ismeretében vitatható az úgynevezett gyors reagálás alterna­tívája. Talán a nadrágszíj-meghúzás politikáját kellett volna alkalmaz­nunk? És mi lett volna, ha kide­rül, hogy ezzel csak az eladhatatlan termékek gyártását indítjuk be, a külkereskedelem problémája pedig még jobban kiéleződik? Helyes volt a termelési szerkezet problémáját előtérbe állítani, vagyis a konvertál­ható termékek részarányának növe­lését egyik fő feladatként megjelöl­ni. De ez nem megy egyik napról a másikra.­­ A külgazdasági politikáról és a termelési szerkezetről szóló párthatározatot hosszú viták előz­ték meg. E viták a hatékony ter­melési szerkezet kritériumai körül folytak. Miképpen tudná ezeket a vitákat jellemezni? — Felelevenedett a gazdaság és a technika viszonyáról folytatott régi vita. A párthatározatot előkészítő megbeszéléseken természetesen fel­vetődtek az árprognosztizálás bi­zonytalanságai. Ezért egyesek úgy vélekedtek, hogy a jövőt megala­pozó gazdasági döntéseknél az ér­tékkategóriákat lényegében ki kel­lene iktatni és úgynevezett reál­kritériumokat kellene meghatározni. Szerintük az anyagi-műszaki infor­mációrendszer keretei között a terv­szerű fejlesztés problémái kielégí­tően megoldhatók. Úgy vélem, a vitákban tisztázó­dott: nincs olyan, önmagában álló műszaki paraméterrendszer, amely­nek révén hatékony termelési szer­kezet hozható létre. Az árprobléma egyszerűen nem kerülhető meg. Ami az árprognosztizálás bizonytalan­sága, az egyben a fejlesztési dönté­sek kockázata. Egy ország gazda­ságfejlesztése a legtökéletesebbnek tűnő műszaki megoldásokkal is rossz irányba terelhető. Amikor például 1974-ben a cukor tonnánkénti ára a világpiacon 660 dollár volt, társadalmi érdeknek tűnt a cukorimport leállítása, az ex­portot lehetővé tevő cukorrépater­mesztésre való berendezkedés. Ma a cukor világpiaci ára 160—180 dollár körül alakul. Ebben a hely­zetben már vitatható, hogy éssze­rű-e akkora területen cukorrépát ter­melni, hogy cukorszükségletünket teljes egészében hazai termelés fe­dezze. Az egyértelmű, hogy exportra nem gazdaságos cukrot termelni. Külkereskedelem-érzékeny nép­gazdaságunkban a hatékony terme­lési struktúra nem választható el a világgazdaság állandóan változó fel­tételeihez való rugalmas alkalmaz­kodóképességtől. Ezért kell a gazda­sági döntéseket ott hozni, ahol az információáramlás rendszeres és a legtöbb esélyt nyújtja az időben történő döntés számára. Sok eset­ben ez éppen a termelő és a keres­kedelmi vállalat. Arra is gondolni kell, hogy a közigazgatás védőbás­tyái mögül hozott felügyeleti döntés jellegében tér el attól a döntéstől, amelyet a vállalatvezetés a nyere­ségérdekeltség s a kockázatvállalás alapján hoz. A vállalatok állami tá­mogatásának megszigorítása éppen az így értelmezett felelősséget kí­vánja erősíteni. Ezért nincs igazuk azoknak a minisztériumi funkcio­náriusoknak, akik társadalmi érdek­re hivatkozva, válogatás nélkül gyűjtik íróasztalaik számára a ha­tásköröket. (Folytatás a 3. oldalon) Portugália veszélyes pénzügyi helyzetben Eanes elnök újévi üzenete Borús képet festett Portugália politikai és gazdasági helyzetéről újévi üzenetében Eanes portugál elnök. Az államfő hangsúlyozta: az ország gazdasági helyzetének romlása olyan méreteket öltött, hogy egyre nehezebb a külföldi hi­telek felvétele. Mindez kikénysze­rítheti az aranytartalékok eladásá­nak „veszélyes lépését”. A keres­kedelmi mérleg súlyos deficitje miatt az idén Portugáliának ha­laszthatatlan gazdasági feladatokat kell megoldania. Ezért „kollektív erőfeszítésre van szükség”. Eanes elégedetten állapította meg, hogy 1977-ben javult a munkafegyelem. A portugál államfő csak futólag tért ki a jelenlegi kormányválság­ra. Mindössze annyit állapított meg, hogy az új kabinetnek tük­röznie kell az ország sorsáért fe­lelős erők politikai kompromisszu­mát. Soares ügyvezető miniszterelnök tegnap jelezte, hogy várhatóan ja­nuár 8-ig állítja össze az új kor­mány névsorát. A rádiónak adott nyilatkozatban mindazonáltal hoz­záfűzte, hogy „nem könnyű a fel­adata”. Soares utalt a gazdasági gondokra, amelyek az idén „min­den portugál életében éreztetik ha­misukat”. A portugál kommunista párt szilveszteri nyilatkozatában hang­súlyozza: „új és veszélyes helyze­tet teremtene, ha a szocialista párt valamelyik jobboldali párttal lép­ne koalícióra. Ez közvetett utalás arra a lehetőségre, hogy a szocia­listák a demokrata szociális centrummal lépnek koalícióra. Egy ilyen kormány megalakítása „nem oldaná meg, sőt súlyosbítaná a jelenlegi gazdasági, pénzügyi, tár­sadalmi és politikai problémákat”. A kommunisták sürgették a szo­cialista pártot, hogy a kormány megalakítása előtt dolgozzanak ki közös politikai programot. Csak ezután lehet szó a különféle poli­tikai formulákról. Egy jövendő kor­mány létrejöhet „a kommunisták részvételével éppúgy, mint nélkü­lük”. A kommunisták szerint a je­lenlegi válságból a szükségkormány megalakítása mellett az egyetlen kiút az általános választások ki­írása. (AP—DJ, Reuter, MTI) X. ÉVFOLYAM, 1. (2255.) SZÁM NAPRÓL NAPRA . A MAGYAR MŰANYAGFELDOLGOZÓ IPAR erősen decent­ralizált és ez nehezíti a központi elképzelések megvalósítását. A vállalkozói kedv elég lanyha a vállalatoknál és a preferált hitellehetőséggel sem élnek. (3. oldal) -f­első ízben kerülnek tőkés exportra rába-trak­TOROK: az AGROBER exportfővállalkozási irodája, az Agro­­invest szállítja majd a 4 darab 245 lóerős traktort Tunéziába. (3. oldal) + AZ NDK-RÓL SZÓLÓ ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKBAN a Humboldt egyetem neves professzora a tudományos-műszaki eredmények hasznosításáról nyilatkozik, berlini tudósítónk a külkereskedel­mi kapcsolatokról számol be. (6. oldal) + A SZOVJETUNIÓ EZENTÚL CSAK EGYEDI IMPORTENGE­DÉLLYEL vihet be acélterméket Angliába. A brit kereskede­lemügyi minisztérium rendelkezése január 1-én lépett életbe. (8. oldal) + 1978 A „KOMMUNISTA KÉRDÉS ÉVE LESZ” OLASZOR­SZÁGBAN — állapította meg az OKP elnöke. A keresztény­­demokraták már a kommunisták által kívülről támogatott há­rompárti koalíciós kormány gondolatával foglalkoznak. (2. ol­dal) + MÓDOSUL AZ OSZTRÁK KORMÁNY VALUTAPOLITIKÁJA. A jövőben a schilling nem követi olyan szorosan a márka ár­folyamát. (2. oldal) + BURNS UTÓDA KIÁLL A DOLLÁR SZILÁRDSÁGÁÉRT. Mil­ler az amerikai gazdaság távolabbi kilátásait derűlátóan ítéli meg. (2. oldal) + TÖRÖKORSZÁGBAN A GAZDASÁGI HELYZET MEGKÖVE­TELI, hogy Ecevit új kabinetje határozott és reális gazdaság­­politikai irányt szabjon a kritikus pénzügyi helyzet javítására. (2. oldal) +- AZ ÁLLATI EREDETŰ MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMISZER­­IPARI TERMÉKEK tőkés piacai viszonylag kiegyensúlyozottak voltak. (4. oldal) Carter elnök Szaúd-Arábiában * Teherán, Új-Delhi: tárgyalások az energiakérdésről Az energiaszűke okozta problémák csak oly módon enyhíthetők, ha a világ valamennyi nemzete részesülhet az eddigi kutatások és új energiaforrások kifejlesztésének gyümölcseiből — hangoztatta Carter elnök még Varsóban, s az energiaegyüttműködés előkelő helyen sze­repelt tárgyalásainak napirendjén Teheránban is, ahol a sah, és In­diában, ahol Deszai miniszterelnök volt partnere. Az olajárakról, az árbefagyasztáshoz kapcsolt szaúdi számláról, Izrael hatékonyabb megdolgozásáról (s a szerdára kitűzött „műsoron kívüli” Szadat— Carter találkozóról) lesz szó a ma kezdődő szaúdi megbeszéléseken, s egy nappal később az elnök Párizsban — egyebek között — a plu­tóniumot termelő s ezzel az atom­bómba terjedését segítő gyorsreak­torok veszélyére akarja figyelmeztetni Giscard d’Estaing-t. Az indiai—amerikai kapcsolato­kat lényegében két kérdés megol­datlansága árnyékolja be: az új­delhi kormány nem hajlandó elfo­gadni az amerikaiak által szorgal­mazott nemzetközi ellenőrzést a külföldről vásárolt atomreaktorok üzemeltetése felett, továbbá igyek­szik rábírni az USA-t, hogy sza­kítsa félbe a Diego Garcián létesülő amerikai támaszpont építését — ír­ják nyugati hírügynökségek Carter és Deszai megbeszéléseit kommen­tálva. Carter már vasárnapi meg­érkezésekor repülőtéri nyilatkozatá­ban hangot adott reményének, hogy az új esztendő új fejezetet nyit a két ország viszonyában, örvendetes véletlennek nevezte, hogy Washing­tonban és Új-Delhiben szinte egy időben történt kormányváltozás, s párhuzamot vont a Watergate-bot­­rány és Gandhi asszony kormá­nyának bukása között. Carter hétfőn beszédet mondott az indiai parlamentben és bár nem ajánlotta fel az indiai—pakisztáni háború kitörésekor, 1971-ben meg­szakadt amerikai gazdasági segélye­zés felújítását, kilátásba helyezte, hogy az Egyesült Államok támogat­ja Indiát a mezőgazdasági kutatá­sokban, gabonatároló kapacitások létrehozásában, s hozzájárul India, Banglades és Nepál közös vízügyi és öntözési terveihez. Amerikai mű­holdakról időjárási adatokat továb­bítanak majd Indiának. Megfigye­lők lehetségesnek tartják, hogy a közeljövőben ismét felújítják az In­diának szóló amerikai segélyeket. A törvényhozás tagjai előtt Carter alig tett említést a két ország nuk­leáris együttműködésének kérdései­ről. Egy indiszkréció folytán azon­ban kitudódott, még nem sikerült rábírni az indiai kormányt, hogy egyezzen bele az országban működő nukleáris erőművek nemzetközi el­lenőrzésébe. Az USA 1974-ben sza­kította meg a dúsított uránium szál­lítását Indiába, miután az ázsiai ország, amely nem írta alá az atomsorompó egyezményt, békés célú nukleáris robbantást hajtott végre. Carter megválasztása után engedélyezte egy szállítmány útnak­­indítását és most felajánlotta, hogy újabb dúsított urán exportját enge­délyezi, ha Deszai változtat eddigi álláspontján. Teheránban már több sikerrel járt az elnök, sikerült meggyőznie az iráni uralkodót, hogy az ameri­kai kongresszus csak akkor hagyja jóvá 6­8 nukleáris erőmű export­ját Iránba, ha a nemzetközi ellen­őrzés terén kielégítő biztosítékokat kapnak. Az USA olajimportjának csak 5 százaléka származik ugyan Iránból, az­­elnök azonban nagyon is tisztában van Irán súlyával az olajpolitikában. Már varsói sajtó­­értekezletén a sah energiapolitikai elképzeléseivel rokon álláspontot hangoztatott, s bírálta saját orszá­gát a mértéktelen energiapazarlás miatt. Nemcsak ebben egyezik Washing­ton és Teherán érdeke. A két ál­lamfő hét végi teheráni tárgyalá­sain „érdemi nézetazonosságra jutott az Afrika szarvában fennálló hely­zet tanulmányozása során és egyet­értett abban, hogy összehangolt konstruktív kezdeményezéseket kell tenni e térségben.” Néhány órával ezután a sah figyelmeztette Etiópiát, hogy Irán „nem fogja tűrni a Szo­mália elleni agressziót”. A­­sah egyre aktívabb szerepet vállal a közel-keleti kérdés rende­zése ügyében is. Megfigyelők rámu­tatnak, hogy Husszein király Tehe­ránban találkozott Carterral, és ez­után jelentették be, hogy Carter szaúd-arábiai és franciaországi lá­togatása között holnap kétórás esz­mecserét folytat Szadat egyiptomi államfővel, kipuhatolandó: vajon a békefolyamat kiterjeszthető-e a töb­bi mérsékelt arabra, a jordániaik­­ra, a nem radikális palesztinokra. Szaúd-Arábiának a közel-keleti rendezés kérdésében elfoglalt állás­pontjáról első kézből tájékozódhat Carter, amikor Indiából ma Rijádba utazik. Egyes jelentések szerint a szaúdi kormány, illetve Khaled ki­­rály nagyobb megértést kér az arab ügy számára, mivel úgy érzi, hogy Szaúd-Arábia a maga részéről tel­jesítette ígéretét. Venezuelában si­került meghiúsítani az olajár eme­lését célzó törekvéseket. Az asszuáni kitérő után Carter ismét Európába, ezúttal Párizsba utazik. Három napig lesz az Elysée­­palota vendége, és, mint a francia fővárosban közölték, a nukleáris technológiák elterjedése, a tenyész­­reaktorok építése körüli francia— amerikai ellentétek éppen úgy he­lyet kapnak a megbeszéléseken, mint a közel-keleti konfliktus, a világméretű energiaválság, az eu­rópai biztonság és a szovjet—ame­rikai tárgyalások kérdése. Az ame­rikai elnök Párizsból Brüsszelbe utazik tovább, s a hét végén tér vissza Washingtonba. (MTI, AP— DJ, Reuter, DPA)

Next