Világgazdaság, 1978. június (10. évfolyam, 104/2358-125/2379. szám)

1978-06-01 / 104. (2358.) szám

1978. JÚNIUS 1., CSÜTÖRTÖK X. ÉVFOLYAM, 104. (2358.) SZÁM FRANCIAORSZÁGBAN MA MEGKEZDIK AZ ÁRAK FELSZABADÍTÁSÁT Gazdaságpolitikai fordulat A francia kormány ma megkezdi az árak felszabadítását. Több mint 30 éves gyakorlattal hagy fel Barre­l m­iniszterelnök, amikor — mint egy hivatalos bejelentés tudtul adja — október 15-ig felszámolja az adminisztratív árszabályozás minden formáját. Nem egyszerű gaz­dasági döntésről, hanem lényeges — a dirigizmussal többé-kevésbé szakító — gazdasági fordulatról van szó, amelynek az árreform mel­lett része az adóreform, továbbá a vállalati szubvenció már elhatá­rozott felszámolása is. Jó néhány éves késéssel most kezdenek létre­jönni a Giscard elnök által már 1974-ben körvonalazott új gazdaság­politika feltételei. A szabadverseny mechanizmusának kibontakozá­sát azonban csak akkor segíti elő a ráfordításokat kifejező árrend­szer, ha megfelelő ipari háttérre és nem egy jobbára monopolizált gazdaságra támaszkodik. Kérdéses, hogy a vállalatok ott és olyan területen fektetik-e be a magasabb árak révén befolyó többlet­profitot, ahol ezt a foglalkoztatottság és az export érdekei megkíván­ják. A felperdülő infláció élezi a társadalmi feszültségeket, s ez ve­szélyezteti a reformokat. A tervezettnél egy hónappal ko­rábban, június 1-én megkezdődik az áttérés a szabad árképzésre — kö­zölte Monory gazdasági miniszter az Europe—I. rádiónak adott nyilatko­zatában. A liberalizálás október kö­zepén fejeződik be. Az első sza­kaszban feloldják a szerszámgépek, a gépkocsik, valamint a konzerv­ipar árait. Párizsi gazdasági szakér­tők szerint az árellenőrzés feloldása az infláció felgyorsulására fog ve­zetni. Már a választások utáni első hónapban, áprilisban 1,1 százalékkal mentek feljebb a kiskereskedelmi árak, a legnagyobb ütemben a Berre-kormány beiktatása óta. A kö­vetkező hónapok árindexei tükrözni fogják a közszolgáltatási díjak eme­lését és a szabadabb ipari árakat is, így az infláció az idén akár a 12 százalékot is meghaladhatja. Jobb versenyfeltételek A kormány viszont úgy véli, hogy az infláció ellen nem az árak ellen­őrzésével, hanem a szabadverseny feltételeinek javításával kell harcol­nia. Monory a már említett nyilat­kozatban bejelentette: törvényterve­zetet dolgoznak ki, amely megtilta­ná, hogy az exportőrök, az importőr­­ök és a nagykereskedelmi vállala­tok ármegállapodásokat kössenek. Az árszabályozás megszüntetése, a versenyfeltételek javítása több egy­szerű gazdaságpolitikai intézkedés­nél. Párizsi gazdasági szakértők szinte egyöntetűen úgy vélik, hogy gazdaságpolitikai fordulatról van szó. A francia gazdaságot a háború utáni években az adminisztratív in­tézkedések egész sora szabályozta, a francia kormányok gazdaságpoli­tikai vonalát sok kommentátor a „dirigizmus” szóval jellemezte. A Le Nouvel Observateur párizsi baloldali hetilap megállapítja: a francia szavazók csalódtak, amikor úgy vélték, hogy a baloldali prog­ram által indítványozott mélyreható reformok és a kormánytöbbség által képviselt folyamatosság között kell választaniuk. A kormány, igaz, más érdekeket szolgálva, de ugyancsak gyökeres változásra határozta el magát: egész iparágakat hagy ma­gára. Miért e fordulat? Az irányválto­zás, vélik sokan, elkerülhetetlen volt. Az agyonszubvencionált fran­cia gazdaság elmaradt a nemzetközi versenyben. (Az állami szektor a költségvetésből körülbelül annyi szubvenciót kap, mint amennyi e vállalatok teljes évi beruházása — írja a Le Monde.) Az életszínvonal szempontjából igencsak negatív ha­tású reformok számára a legjobb időpont a választások utáni szél­csend. (A szakszervezetek meglehe­tősen higgadtan fogadták a május­ban bejelentett közületi áremelése­ket, és nyáron sem várható a sztráj­kok megsokszorozódása, már csak a július—augusztusi vakáció miatt sem.) Monopolizált szektorok Más kérdés, hogy a politikai szempontból jó időben végrehajtott fordulat valóban meghozza-e a várt eredményt, megvannak-e annak a feltételei, hogy a mozgásszabadságu­kat visszanyert vállalatok egymással versenyezve korszerűbbnél korsze­rűbb termékeket dobjanak a piac­ra, amelyeket minden gond nélkül el is tudnak adni. A francia szak­sajtó szkeptikusan ítéli meg a libe­rális gazdaságpolitika esélyeit, rá­mutatva annak ellentmondásaira. A szabadverseny egyik legfőbb akadálya, hogy a francia gazdaság sok ágazata monopolizált (mindössze két nagy acélcsoport van, az elekt­ronikai berendezések piacát szintén két nagy konszern uralja, egy nagy­üzem kezében van a hűtőgépgyár­tás, egy cég uralja a konyhai tűz­helyek piacát, és négy vállalat a mosóporgyártást). A gépkocsiárakat egyszer már 1973-ban felszabadítot­ták és a négy nagy autógyár rögtön hasonló százalékarányban emelte a legkelendőbb típusok árát. ­ * Újra gyengül a dollár irányzata Bankártalálkozó Münchenben Tegnap megint hanyatlóra fordult a dollár irányzata a nyugati deviza­piacokon, s a szakértők többsége az amerikai valuta hosszantartó újabb gyengeségét jósolja. A tegnapelőtt Tokióban megindult s szerdán Nyu­­gat-Európára is átterjedő árfolyam­alakulás közvetlen oka az a jelentés volt, hogy az Egyesült Államokban a fogyasztói árak áprilisi indexe 0,9 százalékkal volt magasabb az előző havinál, ami 1977 februárja óta a legnagyobb havi inflációs ugrást je­lenti. Belejátszott a piacok hangula­tába az USA 2,68 t milliárd dolláros múlt havi importtöbbletének néhány nappal ezelőtt közzétett híre is, va­lamint az OECD borúlátó értékelése az amerikai gazdaság kilátásairól. Végül az a technikai körülmény is érvényesült, hogy a piac az amerikai kamatok emelkedésére számít, s így a kereskedők halasztják a dollár­vásárlást, amíg a várt emelkedés be nem következik. Miközben az amerikai valuta jegy­zései megint kezdenek a lélektanilag fontosnak minősülő 2,10 márkás 1,90 svájci frankos, illetve 220 jenes ha­tár közelébe süllyedni, az arany ára majdnem 2,50 dollárral felszökött, s ennek megfelelően drágult az ezüst, a platina, s más nemesfémek ára is. A dollár valószínű visszalépése — hogy a tőzsde színes nyelvén fo­galmazzunk — a bika jegyéből a medve jegyébe, rendkívül nyugodt piacokon történik. A forgalom vala­mennyi központban csekély, pánik­szerű dolláreladásnak, lázas márka­vásárlásnak nincs nyoma. Nem le­hetetlen, hogy az újabb nagy meg­rázkódtatástól a devizakereskedők nemzetközi szövetségének müncheni közgyűlése mentette meg a dollár piacát. A FOREX évi­ konferenciája ma nyílik, s a tőkés világ minden tájáról legalább 1600 kereskedő, bankár és pénzügyi tisztviselő igyek­szik a bajor fővárosba. Az otthon hagyott helyettesek, persze, sokkal óvatosabban üzletelnek. A müncheni közgyűlés szerteága­zó napirendjének valamennyi pont­jának alapeleme a dollár helyzete és jövője. Ennek a fő problémának különféle vonatkozásait — s az olyan más irányú, de tőle el nem választ­ható kérdéseket, mint a­ nyugat­­európai valutapolitikai együttműkö­dés, a kígyó kibővítése vagy az EGK „párhuzamos valutájának” megalko­tása — bizottságokra oszolva tanul­mányozzák a résztvevők. Az össze­jövetel fő eseménye Emmingernek, a Bundesbank elnökének június 3-ra meghirdetett előadása lesz az „ak­tuális devizaproblémákról”. A hét végén plenáris üléssel fejeződik be a nagyszabású bankártalálkozó. (AP—DJ, Reuter) Beruházások és kereslet Az is kérdéses, hogy a szabad­verseny ténylegesen javítja-e a francia vállalatok exportesélyeit. A korszerűsítésnek együtt kell járnia új beruházásokkal. Hiába van meg azonban a kellő tőke, a vállalat csak akkor fog beruházni, ha meg­felelő eladási lehetőségek kínálkoz­nak. A belföldi vásárlóerő az idén (a tavalyihoz hasonlóan) legfeljebb 1 százalékkal nő. A Közös Piacon nem jók a konjunkturális kilátások márpedig a nyolc társországba irá­nyul a francia export fele. Egyes szakértők szerint a francia cégek éppen nem ott fognak beruházni, ahol a kormány szeretné: olyan gé­peket fognak például vásárolni, amelyek munkahelyek megszünteté­sével járnak a munkanélküliséggel küszködő Franciaországban. Az árak felszabadítása miatt képződő profittöbblet egy része külföldön kerül befektetésre. A Le Monde összeegyeztethetet­lennek tartja a szabadverseny el­veivel a hitel mennyiségi korlátozá­sát. Ez azt jelenti ugyanis, hogy a kamatok alakulásában a kereslet­­kínálat csak alig játszik szerepet. Végül kérdés, hogy meddig , tart a választások utáni szélcsend. Az inf­láció gyorsul, a munkanélküliség terjed, az átállás keserves folya­mata hosszú ideig eltarthat. A gaz­dasági miniszter azzal vigasztalja a franciákat, hogy a viszonylag egész­séges amerikai, nyugatnémet és sváj­ci gazdaságban már jó ideje stag­nál a vásárlóerő. Franciaországban viszont 1973 után is jelentős bér­emelések történtek. A bérek ezután legfeljebb az infláció arányában emelkedhetnek, oly módon, hogy a legalacsonyabb bérek vásárlóereje ha szerényen is, de javul. Egyesek megkérdőjelezik, hogy a bérskála összehúzása, valamint a közelmúlt­ban bejelentett szerény adóreform elégséges lesz-e a feszültség lecsil­lapításához. Boronkay Tamás NAPRÓL NAPRA -! OLASZ VÁLLALATOK AUTÓJAVÍTÓ ÉS -KARBANTARTÓ MŰHELYEKET SZÁLLÍTANAK MOSZKVÁBA még az olim­pia előtt — erről tárgyal a szovjet fővárosban egy gazdasági delegáció. (2. oldal) + A NEMZETKÖZI VALUTA­ALAP 720 MILLIÓ DOLLÁROS KÖLCSÖNT NYÚJT EGYIPTOMNAK. Rövidesen két másik kölcsönmegállapodás is várható, a Világbankkal, valamint az olajgazdag arab országokkal. (2. oldal) + EREDMÉNYTELENÜL VÉGZŐDÖTT AZ EGK ENERGIA­ÜGYI MINISZTEREINEK ÉRTEKEZLETE, a tanács nem tu­dott megállapodni az importfüggőség lazítására vonatkozó programban. (2. oldal) -­ A FEJLETT TŐKÉSORSZÁGOK TEXTILPIACÁN éleződik a verseny, s romlanak az üzleti feltételek az eladók számára — írja a KOPINFO tanulmánya. (4. oldal) + A NYUGATNÉMET SALAMANDER CIPŐGYÁR forgalmának fellendülése nem utolsósorban az NDK-hoz fűződő üzleti kap­csolatainak köszönhető. Tavaly gyártott cipőiknek több, mint 10 százaléka jutott az NDK-ba. (7. oldal) A KGST és az EGK tanácskozása után Haferkamp brüsszeli sajtóértekezlete Wilhelm Haferkamp, az Európai Közösségek Bizottságának külkap­­csolataival foglalkozó alelnöke szer­dán a belga fővárosban sajtóérte­kezleten számolt be azokról a meg­beszélésekről, amelyeket hétfőn és kedden Moszkvában Nyikolaj Fagy­­gyejevvel, a KGST titkárával és munkatársaival folytatott. A megbeszélések célja — mutatott rá Haferkamp — a gyors normali­zálás elindítása volt a KGST és az EGK, valamint a Közös Piac és a KGST egyes tagállamai között. „Ha ezt a célt tekintjük — fűzte hozzá —, Moszkvában most visszafordít­hatatlan fejlődés indult meg, amely új politikai irányvonalat jelent”. Az Európai Közösségek Bizottságá­nak alelnöke a továbbiakban elmon­dotta: a két fél együttesen kifejezte akaratát, hogy kölcsönösen tisztelet­ben tartják egymás céljait, gyakor­latát és intézményeit. Kölcsönösen ■azt a meggyőződésüket fejezték ki, hogy a két szervezet közötti keres­kedelmi egyezmény megkötésének nincs jogosultsága, mivel a KGST- nek nincs olyasfajta kereskedelmi politikája, mint a Közös Piacnak, tehát nem lehet olyan egyezményt kötni, amely a legnagyobb kedvez­mény elvéről, kontingensekről, vám­kérdésekről, stb. intézkedik. Keres­kedelmi egyezmények megkötésére a KGST egyes tagállamainak van lehetőségük, vél. Moszlyvában­­egyér­­telműleg megállapították, h­ogy ke­reskedelmi szerződéseit- megkötése a Közös Piac és az­ egyes a KG­ST-tag­­államok dolga”. Ami a két szervezet közötti kap­csolatokat illeti — folytatta Hafer­kamp —, mindkét fél megállapítot­ta, hogy a kapcsolatok rendszeresí­téséről, információcseréről, tervezési együttműködésről, statisztikai adatok egymással való közléséről, környe­zetvédelemről szóló egyezményeket lehet kötni. A kapcsolatok nemcsak szakértői, hanem politikai szinten is folytatódnak: júliusban a két szer­vezet szakértői, októberben pedig po­litikai képviselői találkoznak Brüsz­­szelben. A brüsszeli bizottság alelnöke ez­után kijelentette, hogy természetesen voltak vitás kérdések is, amelyek­ben még nem jutottak közös állás­pontra, „de a normalizálás útján va­gyunk és természetes, hogy 20 éves állapotot nem lehet két nap alatt mindenben megváltoztatni. A mun­kalégkör mindvégig jó volt” — fűzte hozzá. Kérdésekre válaszolva, Ha­ferkamp annak a véleménynek adott hangot, hogy voltaképpen a realitá­sok elismeréséről volt szó Moszkvá­ban. Azt is közölte, hogy Nyugat- Berlin kérdését a megbeszélések so­rán nem érintették. (MTI) Pekingbe utazik a spanyol király Kínai-argentin kereskedelmi megállapodás Június 16-án ötnapos látogatásra Kínába utazik a spanyol király. El­ső ízben kerül arra sor, hogy a spa­nyol állam feje szocialista ország­ba látogat Diplomáciai kapcsolat egyébként 1873 óta van a két or­szág között. Megfigyelők szerint a spanyol—kínai jó kapcsolatok első­rendű oka: Peking támogatja Mad­ridnak azt a törekvését, hogy az EGK és a NATO tagjává váljék. Argentína 3 millió tonna búzát és kukoricát és 75 ezer tonna nyers­gyapotot ad el Kínának a jövő ja­nuárban kezdődő hároméves időszak alatt. Az erről szóló kereskedelmi megállapodást szerdán írta alá Pe­­kingben Martinez de Hoz argentin gazdasági miniszter és Li Csiang kí­nai külkereskedelmi miniszter. Pe­kingi források szerint a gabona árá­ról a tárgyalásokon nem volt szó, erről a kínai központi bank képvi­selői már előzetesen megállapodtak az argentin pénzügyi szakemberek­kel. (Reuter) A szaúdi király befejezte párizsi látogatását Szaúd-Arábia nem szándékszik Mirage harci repülőgépeket vásá­rolni Franciaországtól és nem vesz részt — sem pénzzel, sem katonaság­gal — a közös afrikai „biztonsági erő” felállításában, aminek a javas­lata a múlt héten, a francia nyelvű afrikai országok párizsi csúcstalál­kozóján merült fel. Ez a két negatí­vum a legfontosabb abban a nyilat­kozatban, amelyet Fejszál herceg, Szaúd-Arábia külügyminisztere tett a francia fővárosban a szaúdi ural­kodó látogatásáról. Khaled király és kísérete tegnap befejezte franciaországi tárgyalásait (VILÁGGAZDASÁG, május 30., 1. oldal), de ezekről a sajtót tájékoz­tató külügyminiszter nem közölt konkrétumokat. A gazdasági kérdé­sekkel kapcsolatban csak annyit mondott, hogy mindkét fél meg van elégedve az 1977-ben kötött három­éves megálapodással, amelynek ke­retében Franciaország évente 12 millió tonna nyersolajat importál közvetlenül Szaúd-Arábiától. A herceg cáfolta azt a hírt, hogy kormánya a látogatás alkalmából hatalmas dollárösszeget (egyes lapok szerint 5 milliárdot) helyezett el francia bankoknál, de megjegyezte, hogy Szaúd-Arábia a francia ban­kok külföldi befektetőinek sorában a harmadik helyen áll. Tekintettel az OPEC június kö­zepén esedékes miniszteri értekez­letére, különös figyelmet keltett Fejszál kijelentése, hogy az olajpiac jelenlegi helyzetében kormányának álláspontja szerint nincs lehetőség az olajár emelésére. Ugyanezt az álláspontot Jamani szaúdi olajminiszter is megerősítette az olasz tv-nek adott nyilatkozatá­ban, hozzátéve, hogy kormánya a dollárt is meg akarja tartani, mint az olajár jegyzésének és az olajügy­letek kiegyenlítésének eszközét. Kuvait viszont fenntartja ellen­­véleményét, legalább is színleg. Al- Szabah olajipari miniszter legújabb sajtónyilatkozatában megint kijelen­tette: a genfi értekezleten igenis szó lesz az áremelésről és a dollár sze­repéről. (Reuter, AP—DJ, MTI) A Amerikai bankár állítólagos vietnami tárgyalásai A New York-i Chase Manhattan Bank egy magas rangú tisztviselője a múlt hónapban titokban Hanoi­ban járt, s tárgyalt a VSZK és az USA kapcsolatainak normalizálásá­ról — mondják tájékozott hong­kongi körökben. A meg nem erősí­tett, de nem is cáfolt értesülés sze­rint M. B. Knight, a Chase európai ügyeinek intézésével megbízott igaz­gató, Párizsból repült Vietnamba, s egyhetes látogatása után üzenetet vitt magával Carter elnökhöz. Knight megbeszélései főleg a nor­mális kapcsolatok helyreállítását megelőző és előkészítő gazdasági in­tézkedések, nevezetesen az amerikai részről fennálló kereskedelmi kor­látozások feloldása körül forogtak. A tájékoztatók nem tudták meg-­ mondani, hogy­­ a banktisztviselő útja a kormány egyetértésével tör­tént-e, vagy pedig a Chase elnöké­nek, David Rockefellernek a ma­gánkezdeményezéséről van-e szó. (AP—DJ)

Next