Világgazdaság, 1979. február (11. évfolyam, 22/2528-41/2547. szám)

1979-02-01 / 22. (2528.) szám

1979. FEBRUÁR 1. CSÜTÖRTÖK XI. ÉVFOLYAM, 22. (2528.) SZÁM MEGKEZDŐDÖTT MOSZKVÁBAN A MAGYAR-SZOVJET KORMÁNYKÖZI BIZOTTSÁG ÜLÉSE Napirenden a Dunai Vasmű fejlesztése Moszkvai tudósítónktól: Szerdán Moszkvában megkezdte munkáját a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bi­zottság XXII. ülésszaka. A tanácskozásra népes magyar küldöttség érkezett a szovjet fővárosba Marjai József miniszterelnök-helyettes, a bizottság magyar társelnöke vezetésével. A szovjet tárgyalódelegá­ció élén Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese áll. Az ülésszak figyelmének középpontjában a Ma­gyarországon szovjet közreműködéssel megvalósuló beruházások, a gyártásszakosítási és termelési kooperációs kapcsolatok, a műszaki­tudományos tervek koordinálása áll. Fontos napirendi pont a paksi atomerőmű építkezése helyzetének áttekintése, valamint a Dunai Vasmű fejlesztésében kialakított együttműködés továbbfejlesztése. Konsztantyin Katusev szovjet mi­niszterelnök-helyettes rövid, a ma­gyar—szovjet együttműködés legak­tuálisabb kérdéseit érintő bevezető­jével kezdte meg munkáját szerda délelőtt a KGST moszkvai székház­­ának tanácstermében a gazdasági és műszaki-tudományos együttműkö­dési kormányközi bizottság üléssza­ka. A bizottság szovjet társelnöke a többi között hangsúlyozta, hogy a magyar—szovjet gazdasági és mű­szaki-tudományos együttműködésnek nagy jelentősége van a két ország gazdasági és társadalmi fejlesztési terveinek sikeres megvalósításában. Utalt­­arra, hogy a tanácskozás so­rán nagy figyelmet fordítanak azon feladatok megvalósításának elemzé­sére, amelyeket Leonyid Brezsnyev és Kádár János múlt évi, a Krím­­félszigeten megtartott találkozóján jelöltek meg a hosszú távú gyártás­szakosítási és kooperációs programok kimunkálásával kapcsolatban. Katu­sev elismerte, hogy az illetékes mi­nisztériumok és tervező szervek már eddig is nagy munkát végeztek ezen a téren, de hangsúlyozta, hogy sok még a teendő. A szovjet minisztertanács elnök­­helyettese nagyra értékelte azt a ma­gyar javaslatot, amelyet a KGST végrehajtó bizottsága legutóbbi ülé­sén fogadtak el. Az indítvány — emlékeztetett — a részegységek, al­katrészek­­és komponensek gyártás­szakosításának és termelési koope­rációjának erősítésére irányul. E kér­désnek a kormányközi bizottság ülé­sén is nagy figyelmet kívánnak szentelni. Katusev végül szólt róla, hogy megvitatják a kölcsönös szál­lítási kötelezettségek teljesítésével, a forgalomban részt vevő áruk mű­szaki színvonalának és minőségének javításával, továbbá a szabványosí­tással összefüggő kérdéseket. Marjai József válaszában hang­súlyozta: a magyar—szovjet gazda­sági és tudományos-műszaki együtt­működés szocialista fejlődésünk egyik meghatározó tényezője s együttműködésünk jelentősége ál­landóan növekszik. Ebben a megkö­zelítésben különleges jelentőséget­ tulajdonítunk a bizottság ülésének, mert bizottságunk határozza meg és irányítja az együttműködést ezen a számunkra igen fontos területen. Népgazdaságunk jelenlegi helyzeté­ben még fokozottabb jelentősége van számunkra annak, hogy a bizottság munkája eredményesebb, konkré­tabb, operatívabb legyen és a nép­gazdaságunk előtt álló közvetlen feladatokhoz gyakorlatiasabban kapcsolódjék, ezzel is segítve a feladatok sikeresebb megoldását. „ Nemcsak népgazdaságunk egyen­súlya, hanem a világgazdaságban elfoglalt pozíciója szempontjából is alapvető fontosságú, hogy maradék­talanul teljesítsük a kölcsönösen vál­lalt kötelezettségeket — hangsú­lyozta Marjai József, majd kijelen­tette: rendkívül fontos, hogy már a mai feladatok megoldásakor is figyelembe vegyük a következő idő­szak szükségleteit, igényeit. Ezzel kapcsolatban a miniszterelnök-he­lyettes méltatta Alekszej Koszigin és Lázár György múlt év végi meg­beszéléseinek jelentőségét hozzáté­ve : az ott megkezdett munkát nagy erővel kell folytatni és idejében í­e kell fejezni, hogy minél nagyobb biztonsággal lehessen rátérni majd az 1980 utáni évek feladatainak megvalósítására. A miniszterelnök-helyettes külö­nös jelentőséget tulajdonított a sza­kosítás és kooperáció hosszú távú programja kidolgozásának és azon meggyőződésének adott hangot, hogy a magyar kezdeményezések, köztük az, amelyet Konsztantyin Katusev is említett, különös súllyal és hatékonysággal járulhatnak hoz­zá a kétoldalú kapcsolatok fejlesz­téséhez. Mindaz, amit a magyar— szovjet együttműködés fejlesztése érdekében teszünk, egyben a szo­cialista közösség együttműködése megerősítésének is fontos tényezője, elősegíti a közös feladatok megoldá­sát. Arra törekszünk — mondta Marjai József —, hogy a magyar— szovjet együttműködés elősegítse a szocialista gazdasági integráció fej­lődését a két- és többoldalú célki­tűzésekkel összhangban. A megnyitó beszédek után a bi­zottság hozzálátott a napirendi kér­dések megvitatásához. A tanácsko­zás résztvevői egyebek között be­számolót hallgatnak meg a Szov­jetunió műszaki közreműködésével létesülő paksi atomerőmű építkezé­sével kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséről, áttekintik a legfonto­sabb gyártásszakosítások és koope­rációk hosszú távú fejlesztési prog­ramjaival összefüggő javaslatok elő­készítését; a szerszámgépipar, a könnyű- és élelmiszeripari gépgyár­tás, valamint a nehézipar területén érvényben levő szakosítási és koo­perációs egyezmények teljesítésének helyzetét. Szó lesz a magyar—szov­jet szabványosítási együttműködési kormányközi egyezmény teljesíté­séről is. Napirenden szerepel az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság és a Szovjetunió Tudományos- Műszaki Állami Bizottságának be­számolója az 1981—85 közötti mű­szaki-tudományos tervek koordiná­ciójáról. Tanácskoznak a küldöttsé­gek a harmadik országok piacairól származó licencek megszerzésekor megvalósítandó együttműködés egyes kérdéseiről. Végül szóba kerül néhány új együttműködési program megvitatása is, így a Dunai Vas­mű új kokszvegyészeti blokkjának és ércelőkészítő művének építésé­ben tervezett együttműködés, vala­mint a gyógyászati technika terü­letén kialakított kapcsolatok fej­lesztésének távlatai. L. P. ISMÉT KORMÁNY NÉLKÜL OLASZORSZÁG Andreotti szerdán, a parlamenti vita befejeződése után benyújtotta kormánya lemondását Pertini köz­­társasági elnöknek. Az államfő már ma megkezdi politikai konzultá­cióit a politikai pártok vezetőivel, s pénteken vagy szombaton jelöli ki az új miniszterelnököt. Rómában biz­tosra veszik, hogy ismét Andreotti kap kormányalakítási megbízást. Előzőleg ,a parlamenti vitában Andreotti védelmébe vette a bal­oldali pártok támadásainak kereszt­tüzébe került Pandolfi-tervet, a há­roméves gazdaságstabilizációs prog­ramot. Ugyanakkor elismerte, hogy a kormány korántsem tudta leküz­deni a terrorizmust, amelynek leg­utoljára egy baloldali szakszervezeti vezető esett áldozatul. Az OKP par­lamenti csoportjának vezetője a ke­reszténydemokraták és a kommunis­ták együttműködésén alapuló, kom­munista minisztereket is magába foglaló kormány megalakítását sür­gette. A kereszténydemokraták siet­ve visszautasították az OKP felhí­vását, s ismét megerősítették: ellen­zik a kommunisták közvetlen rész­vételét a kormányban. Az 1l Mondo hetilap tegnapi száma úgy értesült, hogy a DC parlamenti csoportjának többsége új választások kiírását vá­lasztja a „történelmi kompromisz­­szum” helyett. A milánói értéktőzsdén viszont még emelkedtek is a vezető ipar­­vállalatok részvényei, a befektetők még mindig bíznak a vezető pártok kiegyezésében s abban, hogy végül mégsem kell kiírni az új választá­sokat. (MTI, AP—DJ) Újabb külföldi szakértőket hívnak vissza Iránból Közeledik az iráni dráma újabb felvonása, Khomeini a mára virradó éjszaka elindult hazafelé. Az iráni hadsereg felkészült fogadtatására, tegnap tankok vonultak végig Te­herán utcáin. De a hadsereget sem lehet monolitikus tömbnek tekinte­ni, a Reuter beszámolója szerint szerdán „a légierő néhány tisztje csatlakozott a tüntetőkhöz és meg­csókolta a síita vallási vezető port­réját”. Egyre több nyugati ország utasítja állampolgárait, hogy sürgő­sen hagyják el Iránt. Legutóbb Bel­gium hívta haza 200 gazdasági szak­emberét, akik közül 100-an a Bandar Abbas-i kikötő bővítési munkálatai­nál dolgoznak. Washingtonban csak most közöl­ték, hogy a Pentagon képviselői már hetek óta tárgyalnak Teheránban az iráni katonai vásárlások számottevő csökkentéséről. Az iráni hadsereg mintegy 20 milliárd dollár értékű amerikai fegyvert, fegyverrendszert rendelt, ebből 8 milliárd összegűt már leszállítottak. A fegyverrende­lések felülvizsgálását az olajbevé­­telek csökkenése tette szükségessé — hangzik a hivatalos magyarázat. (Reuter, AP—DJ) I NAPRÓL NAPRA •­ MI A TITKA EGYES MAGYAR EXPORTTERMEI­EK ANG­LIAI SIKERÉNEK? Háromrészes cikksorozatunk első része a jó menedzselés feltételeit mutatja be. (3. oldal) + A BRIT ERŐSÁRAMÉT IPAR KORMÁNYZATI DÖNTÉSEKET VÁR az iparág további racionalizálásának kérdésében és az új atomerőművek alaptípusának kiválasztásában. (6. oldal) + LÍBIA NÖVELI OLAJSZÁLLÍTÁSAIT TÖRÖKORSZÁGNAK — ez Ecevit miniszterelnök líbiai látogatásának legfontosabb eredménye. (2. oldal) + FRANCIAORSZÁG, OLASZORSZÁG ÉS NAGY-BRITANNIA ipari exportjának szerkezete átalakításra szorul, ha e három állam meg akarja őrizni eddigi pozícióit a fejlett országok so­rában. (4. oldal) -­- TOVÁBB DRÁGUL A NYERSBŐR világszerte. Szakértők sze­rint a kínálat az idén tovább mérséklődhet. (8. oldal) Szigorú olajtakarékossági terv az U­SA-ban Az amerikai kormány április 1-től kötelező energiatakarékossági intéz­kedéseket rendelhet el, ha addig nem újítják fel az iráni olajszállítá­sokat — jelentette be tegnap Schle­­singer energiaügyi miniszter. A mi­nisztérium intézkedési terveket dol­goz ki a nyersolaj és olajtermékek elosztására az olajfinomítók és a kereskedők között. Szóba jöhet a benzinkutak esti, illetve vasárnapi zárvatartása is. A benzineladások korlátozására egyelőre nem gondol­nak. (AP-DJ) Zürichben és New Yorkban Tanakodnak az aranyár irányzatáról Tanácstalanok a szakértők, a kereskedők és a bankárok, ha az arany piaci kilátásait akarják megítélni. Zürichben, az európai arany­kereskedelem egyik legfontosabb központjában, a Reuter-iroda in­tézett körkérdést az érdekeltekhez, New Yorkban egy szakfolyóirat rendezett ankétot. A válaszok, illetve hozzászólások nagyjából egyenlő arányban sorakoztatják fel a további drágulás vagy a várható áresés melletti érveket. A szokottnál is jobban eltérnek a vélemények Zürichben az aranypiac kilátásairól. Egyesek szerint az ár­­szintet annyira felhajtották, hogy a piac érett a „reakcióra”. Mások úgy vélik, hogy az iráni helyzet és az erőteljes közel-keleti kereslet miatt további áremelkedés várható. Az év eleje óta az arany zürichi jegyzése unciánként 220 dollárról 235 dollár fölé emelkedett. Még je­lentősebb volt a drágulás svájci frankban, kilogrammonként 11750- ről 12 700 frankra. A besszre számítók érvelése sze­rint a dollár stabilitása előbb-utóbb a „spekulációs pozíciók felszámolá­sára”, azaz a nyerészkedés céljából felvásárolt arany eladására ösztönzi a kereskedelmet, különösen, ha új­ra megjelenik az aranypiacon el­adóként a Szovjetunió. Jelenleg a szokottnál kisebb a dél-afrikai arany kínálata is. Hiányzik a defi­cites országok jegybankjai által fe­dezésül piacra kerülő arany. Ezek az országok inkább elzálogosítják aranyukat a deficit fedezését szol­gáló kölcsönök fejében. Végül te­kintetbe kell venni az amerikai kincstár tekintélyes havi árveréseit is. Eddig igen nagy volt a kereslet az aukcióra bocsátott amerikai arany iránt, de nem valószínű, hogy ez egész évben így marad. Az ilyen nagyságrendű kínálat előbb-utóbb éreztetni fogja hatását a piacon. A hosszra szavazó szakemberek nem várják a piac irányzatának megrendítését a szovjet aranytól, mert a Szovjetunió — mondják — mindig igen óvatos eladási politikát folytat és többször sikerült már nagy mennyiségeket elhelyeznie az árszínvonal leszorítása nélkül. Az iráni és a közel-keleti helyzet — folytatódik az érvelés — továbbra is ugyanúgy bizonytalan, mint a dollár kilátásai. Ebből olyan speku­lációs kereslet származhat, amely ellensúlyozná az esetleg felépő szov­jet kínálatot. A közel-keleti kereslet élénkülése olyan híreszteléseknek adott tápot, hogy a Perzsa-öböl olajtermelő államai ezúttal először, hivatalos tartalékaik kiegészítésére is vásárolnak aranyat. Végül alá­támasztja az aranyárak szilárd irányzatát más nemes- és ritkafé­mek, például az ezüst, a platina vagy a palládium árának szilárdsága. New Yorkban, az American Metal Market című folyóirat rendezésében „arany- és ezüstfórumot” tartottak. Azon is szélsőségesen ellentétes ér­tékelések hangzottak el az arany­piaci kilátásokról. Néhányan, főleg a kereskedelmi vállalatok és terme­lői érdekeltségek szóvivői közül, 260—300 dolláros árszint kialakulá­sát jósolták. A Domes Mines, a leg­nagyobb kanadai aranytermelő cég elnöke hangsúlyozta a termelés csökkenő irányzatát, amely „csak további áremelkedésre vezethet. Má­sok nem zárták ki a drágulás át­meneti folytatódását, de még az év vége előtt az árszint hirtelen visz­­szaesésével számoltak,­­mintegy 210 dollárra. Bergsten amerikai pénzügyminisz­ter-helyettes kifejtette a tanácskozá­son, hogy még 1979-ben becslés sze­rint 70 millió uncia „új arany” kerül a világpiacra. Ez 25 százalékkal lesz több, mint az 1978. évi friss kíná­lat. Tavaly Bergsten szerint Dél- Afrika 23 millió, a Szovjetunió 8,5 millió unciát értékesített, a hivata­los készletekből pedig 16 millió un­cia került a piacra. Az USA kincs­tárának aranyeladási programjáról (lásd az 5. oldalt) a miniszterhelyet­tes kifejtette, hogy sem a program időtartamára, sem az elérendő ár­színvonalra nézve nincs előre elha­tározott célkitűzése. A havi 1,5 mil­lió unciás árveréseket folytatják, s ezt nem teszik függővé semmiféle árszínvonal elérésétől. Az aranynak a nemzetközi valuta­­rendszerben játszott szerepéről Bergsten kijelentette: „nem mutat rá semmi jel, hogy a központi ban­kok a magánpiacról igyekeznének feltölteni aranytartalékukat”. A Nemzetközi Valuta Alap is felszá­molja aranytartalékát a havi árve­rések útján, sőt a nyugat-európai valutarendszerről sem állítható, hogy újra monetáris szerepet akar adni a tartalékokban levő arany­nak. A felszólaló szakértők egy része élesen szembeszállt Bergstennek ez­zel az utóbbi értékelésével. Guy, a Rothschild bankház amerikai válla­latának igazgatója szerint például „az arany monetáris jelentősége a múlt évben újra növekedett”, s ez a tendencia 1979-ben is folytatódik. Rámutatott, hogy Franciaország, Olaszország és Hollandia a piaci árszinthez igazodva felértékelte a tartalékában levő aranyat. Ezt a példát valószínűleg a Közös Piac többi tagállama is követni fogja, tekintve, hogy a nyugat-európai va­lutarendszer közös alapjába hozzá­járulásuk egy részét aranyban kell teljesíteniük. A központi bankok „bizalmi szavazásának” eredménye kétségtelenül az aranyár további emelkedése lesz, unciánként 260—290 dollárra — hangoztatta a bankár. (Reuter, AP—DJ) Megfordul a kamatirányzat az USA-ban? Az USA harmadik legnagyobb bankja, a Chase Manhattan negyed százalékkal, 11,5 százalékra mérsé­kelte a tőkeerős nagyvállalatoknak nyújtott hitelek kamatát, a prime rate-t. New York-i bankkörökben felhívják a figyelmet, hogy két év után most először mérsékelték ezt a kamatot. A Chase akciója a ka­matirányzat fordulatát jelentheti, azt, hogy a jelenlegi gazdasági cik­lusban a kamatok 12 százalék körül tetőztek, s megkezdődik lassú ha­nyatlásuk. E feltételezés ellen óvott maga a Chase is. Elsietett lenne a kamatok tartós hanyatlási tendenciájának kezdetéről beszélni, egyszerűen arról van szó, hogy a hitelkamatok már túlzottan drágultak, s a bankok fé­lelme az újabb hitelmegszorítások­tól egyelőre nem következett be. A jegybank szerepét betöltő Federal Reserve Board-nak, a FED-nek már csak azért sem kellett tovább korlátozni a likviditást, mert a dol­lár kifejezetten javult a devizapia­cokon, és sikerült erőteljesen fé­keznie a pénzellátás növekedését. A prime rate csökkentését elő­idézte a vállalatok hitelkeresleté­nek év eleji lanyhulása is. Mind­amellett a közeljövőben aligha vár­ható további jelentős kamatmérsék­lés, mert a FED változatlanul szigo­rú hitelellátási politikát akar kö­vetni, az inflációellenes harc és a dollár védelme jegyében. A Chase döntése nagy figyelmet keltett az NSZK-ban is: a Bundes­bank igazgatótanácsának értekezle­tén foglalkozni akarnak a nyugat­német és az amerikai kamatszint közötti különbség csökkenésének veszélyeivel. Tartanak ugyanis a spekulációs tőke beáramlásának élénkülésétől. Kétségtelen azonban, hogy az utóbbi hetekben nyugodtak voltak a devizapiacok, s a Bundes­bank legutolsó intézkedései egyál­talán nem növelték a külföldi tőke beáramlását, a dollár­ márka árfo­lyama nem változott. (Reuter, AP— DJ)

Next