Világgazdaság, 1979. május (11. évfolyam, 82/2588-102/2608. szám)

1979-05-03 / 82. (2588.) szám

1979. MÁJUS 3., CSÜTÖRTÖK XI. ÉVFOLYAM, 82. (2588.) SZÁM MA VÁLASZTANAK NAGY-BRITANNIÁBAN Az utolsó pillanatban nyílt küzdelem • A csalhatatlan jóstehetségéről ismert tőzsde ezúttal bizonytalan: az utolsó pillanatban teljesen nyílttá vált az angol választási küzde­lem. A mai szavazáson Nagy-Britannia és Észak-Írország több mint 40 millió választójának egy minden eddiginél szélsőségesebben „kon­zervatív” Konzervatív Párt és egy meggyengült, de a végén magára talált Munkáspárt között kell döntenie. A választási hadjárat lezárá­sának pillanatában az látszott a legvalószínűbb kimenetelnek, hogy egyik sem jut kényelmes többséghez. A legkisebb harmadik, a Libe­rális Párt készül a mérleg nyelvének szerepét betölteni. Kedden, május elsején szinte pá­nikszerű eladási hullám öntötte el a londoni értéktőzsdét. Az ipari rész­­­­vények néhány óra alatt másfél­­ milliárd font sterlinget veszítettek együttes értékükből, s a Financial Times árfolyamindexe 13 ponttal esett. A font árfolyama szintén gyengült, ha nem is annyira vésze­sen: dollárjegyzése kerek egy cent­tel ment lejjebb. Szerdán a helyzet, ha nem fordult is meg, de norma­lizálódott: a­ Financial Times in­dexe 5,6 ponttal emelkedett, azaz a részvények napi értéke majdnem a felét visszanyerte az előző napi veszteségnek, a font árfolyamát pe­dig tartottnak minősítik. Mindebben a tőzsde bizonytalan­sága tükröződik a mai választás elő­estéjén. A keddi pánikot az a hír okozta, hogy a Munkáspárt a köz­vélemény-kutatások szerint — a vá­lasztási hadjárat alatt először ■— hajszállal megelőzte a konzervatí­vokat a választói népszerűségben. A választási hadjárat hivatalos lezá­rásának pillanatában a jelek a Reuter-iroda értékelése szerint egy­re inkább „függő” parlament meg­választására mutatnak, vagyis arra, hogy a két nagy párt egyike sem jut­ az, abszolút többséget jelentő 318 mandátumhoz. Ez a helyzet az utolsó napokban ráirányította a közfigyelmet David Steele Liberális Pártjára, amely ko­rábban szövetségben volt a Munkás­párttal, de vezére ezúttal kijelen­tette, szó sem lehet semmiféle pak­tumról egyik nagy párttal sem, amíg biztosítékot nem kap rá, hogy Anglia előbb-utóbb áttér a konti­nensen divatozó proporcionális vá­lasztási rendszerre (amelyben a pártok jelöltjei között a leadott sza­vazatok arányában osztják el a mandátumokat, s amelynél a libe­rálisok sokkal nagyobb parlamenti képviselethez jutnának). A jelenlegi rendszerben az lesz képviselő, aki a 635 választási kör­zet valamelyikében a legtöbb szava­zatot kapja (ebből 516 a tulajdon­képpeni Angliában, 71 Skóciában, 36 Walesben és 12 Észak-Írország­­ban van). Ebben a rendszerben nagy hátrányt szenved az Olyan, párt, mint a liberális, amelynek az egész országban elszórtan sok szavazója van, de csak nagyon kevés körzet­ben számíthat többségre. Erre jel­lemző, hogy a feloszlatott parla­mentben a liberálisoknak alig volt több képviselőjük, mint a pusztán helyi jelentőségű észak-írországi vagy skóciai nemzeti csoportosulá­soknak. A megüresedett mandátumok kö­zül 2 a Munkáspárt, 2 a konzerva­tívok birtokában volt. A válasz­tásra jogosultak száma 41,6 millió. A legutóbbi választáson, 1974-ben csak a jogosultak 72,8 százaléka szavazott. A leadott voksokból 39,3 százalék jutott a Munkáspártnak, 35,8 a konzervatívoknak, 18,3 a libe­rálisoknak. A skót és a walesi na­cionalisták együtt jutottak 3,5 szá­zalékhoz. Margaret Thatcher, a konzervatí­vok közmondásosan „acélkemény” vezére a választási kampányt le­záró sajtóértekezletén még mindig hangoztatta, hogy ő lesz az első nő, aki beköltözik a legendás Dow­­ning Street 10. számú miniszterel­nöki rezidenciába, de szokatlanul óvatosan válogatta meg szavait: „Nagyon alapos okunk van az opti­mizmusra”. Callaghan miniszterelnök, aki ál­talános vélemény szerint saját sze­mélyes sikerének tekintheti, hogy reménytelennek látszó helyzetből a választási győzelemnek, legalábbis a a lehetőségéhez elvezette pártját, nyilatkozatában kijelentette: a ki­sebbségben levő munkáspárti kor­mány nagyszerűen megállta a he­lyét, most „többségi Labour-kor­­mányt kérek a választóktól”. Maga a választási hadjárat az árak, az adók és a szakszervezeti hatalom kérdései körül folyt, s vi­szonylag nyugodt volt ahhoz képest, hogy a II. világháború óta még so­hasem volt ennyire ellentétes a hatalomért versengő két párt prog­ramja, azáltal, hogy Thatcher asszony egyre szélsőségesebben jobbra tolta bel- és külpolitikai té­ren egyaránt a konzervatívok irány­vonalát, a Labour soraiban pedig mintha erősödött volna a balolda­liak befolyása. Mint londoni tudósítónk jelenti, a konzervatívok kénytelenek voltak az adóleszállítási ígéretekkel kissé el­halkulni, mert ellenfeleik hamar le­leplezték: a jövedelmi adó csökken­tését a közvetett adók emelésével kell ellensúlyozni. A szakszervezetek elleni kampányt is vissza kellett fogni: Murray, a TUC elnöke igen komolyan kérte a Konzervatív Párt vezetőségét, hogy ne kockáz­tassa a „konfrontációt” a szakszer­vezetekkel. Az országnak — mondta — most igazán nincs szüksége olyan sztrájkokra, amelyeket a törvény­ben biztosított szakszervezeti jogok csorbítása vagy korlátozása minden bizonnyal előidézne. A konzervatívok egy pontot el­könyvelhettek az utolsó szakaszban: a befolyásos (igaz, főleg a pénzvi­lágban) The Economist hosszas ha­bozás után melléjük állt, ha nem is minden fenntartás nélkül. Érve­lése kissé furcsa. Csak a konzerva­tívoktól remélhetők azok a refor­mok, amelyekre a Munkáspárt len­ne ugyan hivatott, de visszariad tő­lük, mert „nem ismerte fel Anglia háború utáni hanyatlásának gyá­szos tényét”. Ha már a tőzsde jóslata nem vi­lágos, forduljunk a­­ bookmakerek­­hez: szaporodnak azok a fogadók, akik a „döntetlen”-re tesznek, tehát arra,­ hogy egyik pártnak­­ sem­ lesz abszolút többsége, de többségük még mindig a­­ konzervatívokat tartja fa­voritnak. -- SP --! Az április elején feloszlatott par­lament összetétele: Munkáspárt 307 Konzervatív Párt 282 Liberális Párt 14 Skót nacionalisták 11 Észak-írországi unionisták 10 Walesi nacionalisták 3 Skót Munkáspárt 2 Észak-írországi Szociáldemokraták ((SDLP) 1 Független katolikus képviselő ! Betöltetlen 4 Carterrel tárgyal a japán miniszterelnök Lesz-e kereskedelmi vita Washingtonban? Szerdán megkezdte­­hivatalos wa­shingtoni tárgyalásait Okira japán miniszterelnök, aki beiktatása óta első ízben kereste fel az Egyesült Államokat. A tervek szerint Ohira, akinek társaságában van egyebek között Szonoda külügyminiszter, hat napot tölt az USA-ban, tárgyal az amerikai kormány több tagjával, továbbá a kongresszus és az üzleti élet képviselőivel, s Washingtonon kívül felkeresi­k­ New Yorkot és Los Angelest is. A megbeszélések fő témája a tőkés világgazdaság hely­zete, az energiaellátás közös gond­ja, valamint az Egyesült Államok és Japán politikai-stratégiai együtt­működésének elmélyítése. Ohira szerdán két ízben is tárgyalt Carter elnökkel. Ohira beszédét előzetesen közzé­tették, ebben a kormányfő hangsú­lyozta:­Tokiónak és Washingtonnak együttesen meg kell akadályoznia, hogy a két ország között feszülő gazdasági és kereskedelmi viták megrontsák a két gazdasági óriás jó kapcsolatait. Ohira felsorolta, hogy Japán milyen sokat tett keres­kedelmi aktívumának leépítése vé­gett: szélesebbre tárta piacát a külföldi vállalkozók előtt, növelte a belföldi keresletet, csökkentette a vámokat, szükségimportot rendelt el, hatalmas fizetési aktívumának csökkentéséért. Kérdéses, sikerül-e Ohirának el­érnie, hogy a washingtoni tárgyalá­sokon ne kerüljenek a középpontba a két ország közé álló kereskedelmi nézeteltérések. Az állami megren­delések liberalizálásáról folytatott tárgyalások — mint ismeretes , — kudarcba fulladtak, s nem kizárt, hogy e problémáról magának Ohi­­rának kell tárgyalnia. A japán mi­niszterelnöknek az eredeti tervek szerint Carterrel való találkozása előtt tanácskoznia kellett volna Strauss amerikai kereskedelmi fő­megbízottal, Ohira azonban, nyilván a kereskedelmi kérdés másodrendű­­ségét hangsúlyozandó, lemondta e randevút. A két ország sajtója vi­szont a látogatás előtt éles keres­kedelmi háborúba kezdett. A japán lapok Tokió gazdasági jószándékát hangsúlyozzák, s utalnak rá, hogy míg az USA-val szembeni kereske­delmi aktívum januárban több, mint 1 milliárd dollár volt, addig már­ciusban csupán 286,3 millió, két év óta a legkisebb összeg. Az amerikai la­pok viszont a törvényhozók véle­ményét ismertetik, és arról írnak: Ohira látogatása az utolsó esély Ja­pán számára,­ hogy megakadályozza a kereskedelmi kapcsolatok romlá­sát. (AP—DJ, Reuter, MTI) Schmidt Szófiába érkezett Schmidt nyugatnémet kancellár tegnap Szófiába érkezett. A bolgár fővárosban emlékeztettek rá, hogy a két ország kapcsolatai az utóbbi években igen gyorsan fejlődtek. Bár a diplomáciai viszonyt csak 1973 vé­gén vették fel egymással, a gazda­sági együttműködés jóval régebbi időszakra nyúlik vissza. A tőkés­országok közül Bulgária az NSZK- val bonyolítja le a legnagyobb áru­csere-forgalmat, noha szófiai véle­mények szerint az ország ipari ter­­mékeinek kivitele messz­e elmarad a lehetőségek mögött. Jelentős koo­perációs megállapodások vannak ér­vényben a Daimler-Benz, a Siemens és a Krupp cégekkel, számos bol­gár-nyugatnémet közös vállalat is működik az NSZK-ban. Todor Zsivkov államfő a bolgár nemzetgyűlés ülésszakán tartott múlt heti beszédében közölte, hogy a látogatás során a két fél jelentős megállapodások aláírását tervezi. (MTI) NAPRÓL NAPRA + A TECHNOLÓGIA ÁTADÁSA A FEJLŐDŐ ORSZÁGOKNAK fontos kérdés az V. UNCTAD napirendjén. A szocialista orszá­gok a manilai konferenciára dokumentumot állítottak össze, amely értékeli a világkereskedelem és a világgazdaság helyze­tét (4. és 5—6. oldal) •A CARTER A LEGNAGYOBB KEDVEZMÉNY ELVÉNEK A SZOVJETUNIÓRA ÉS KÍNÁRA VALÓ KITERJESZTÉSÉT JAVASOLJA, mivel ez a lépés az érintett országokkal fennálló kapcsolatokra igen kedvező hatással lenne. (2. oldal) + AZ NDK-BAN A GAZDASÁG TELJESÍTŐKÉPESSÉGÉNEK ERŐSÍTÉSE A LEGFONTOSABB FELADAT és gyorsítani kell a tudomány eredményeinek ipari alkalmazását — mondotta Honecker, az NSZEP KB legutóbbi ülésén. (2. oldal) ♦ AZ OPEC-ORSZÁGOK JÖVŐBELI OL­A­JPOLITIKÁ­J­ÁRÓL’ tárgyal Szaúd-Arábiában a szervezet egyik bizottsága. (2. oldal) + AZ ÚJ ECUADORI ELNÖK, KOLDOS AGUILERA az állam sze­repének növelését és a gazdaság talpraállítását ígéri. (2. oldal) ■¥ TAVALY 683 400 TONNA MÉZET GYŰJTÖTTEK BE A VI­LÁGON, 5 százalékkal többet, mint 1977-ben. A termelés sor­rendjében változatlanul az USA áll az élen Kína és Mexikó előtt. (8. oldal)­­ Budapesti interjú az Osztrák Nemzeti Bank elnökével •A választások után sem változik Bécs gazdaságpolitikája’’ Stephan Korén professzor, az Osztrák Nemzeti Bank elnöke Tímár Mátyásnak a Magyar Nemzeti­ Bank elnökének meghívására a múlt héten néhány napot Budapesten töltött. Az Osztrák Néppárt vezető gazdaságpolitikusát tavaly év elején nevezte ki Kreisky kan­cellár a nemzeti bank élére. Végeredményben tehát ellenzéki poli­tikus irányítja a szocialista kormány bankpolitikáját. Már csak ezért is figyelemreméltó a véleménye, amelyet az elutazása előtt munkatár­sunknak adott interjúban fejtett ki: „Akárhogy alakul is a május 6-i parlamenti választás, az inflációt és a munkanélküliséget egyaránt távoltartó osztrák gazdaságpolitikában aligha várható irányváltás”. — Kikkel és miről tárgyalt Bu­dapesten? — Rendszeres munkakapcsolatban állunk a Magyar Nemzeti Bank ve­zetőivel, látogatásom is e kapcsola­tok ápolását szolgálta. De Tímár Mátyás bankelnök és munkatársai mellett találkoztam Faluvégi Lajos pénzügyminiszterrel és Marjai Jó­zsef miniszterelnök-helyettessel is. E megbeszéléseken pénzügyi és ke­reskedelmi kapcsolataink bővítésé­ről, idegenforgalmi és energetikai együttműködésünk fellendítéséről volt szó. Örömömre szolgált, hogy éppen itt-tartózkodásom idején ír­ták alá az első magyar—osztrák ke­reskedelmi szerződést, amelyet már a Kontrollbank által nyitott 300 millió dolláros hitelkeretből finan­szíroznak. A Duna-parton épülő Fo­­rum-Intercontinental Szálloda épí­tésére 600 millió schilling megren­delést kapott két osztrák beruházó cég konzorciuma. Július elején már megkezdődhet az építkezés, amely­nek 1981 végére kell elkészülnie. — Néhány nap múlva választ Ausztria. Változik-e az osztrák gaz­daságpolitika iránya? — Semmiképpen sem kívánok jó­solgatni. Annyit azonban elmond­hatok, hogy a választási kampány során az ellenzéki pártok minded­dig nem tudtak hitelt érdemlő al­ternatív gazdaságpolitikai­ programot felmutatni. S bár , gazdaságunknak kétségtelenül vannak gyenge pont­jai, túlságosan is magas a költség­vetés, deficit, az állam eladósodása a belföldi és külföldi hitelezőkkel szemben egyaránt felgyorsult, a Kreisky-kormány eredményeit az el­lenzék sem tudja megkérdőjelezni: a 3,5 százalékos infláció, az alig 2 százalékos munkanélküliség mel­lett tavaly sikerült a fizetési mérle­get is rendbehozni, és 6 milliárd schillingre olvadt a folyó mérleg deficitje. Úgy tűnik, hogy idén sem lesz gond a foglalkoztatottsági helyzet vagy a pénzromlás, igaz, a fizetési mérleg rosszabbodni fog, a folyó tételeken 15 milliárd schil­ling deficit várható. — Minek köszönhetők a kétségte­lenül látványos eredmények? — Ismeretes gazdaságunk szoros kötődése a nyugatnémet gazdaság­hoz. Az NSZK konjunkturális hely­zetét jól ki tudtuk használni. De ugyanilyen fontosnak tartom a szak­­szervezetek és a munkáltatók szo­ciális paktumának jó működését. A szakszervezetek beérik szerényebb béremelésekkel, ha alacsonyabb a pénzromlás üteme. S hogy ilyen alacsony az infláció, abban a schil­ling magas árfolyama döntő szere­pet játszik.­­— A magas schilling-árfolyamot fenntartó „kemény deviza-politikát” sokan bírálják, mondván, hogy szinte már cél, nem pedig az inflá­ció fékentartásának eszköze. — Az eszköz—cél fogalom ilyen szétválasztásával nem értek egyet. Az osztrák gazdaságpolitika irányí­tóinak választaniuk kellett, mire helyezzék az inflációellenes harc súlypontját. A magas árfolyamokkal sikerült útját állni az infláció im­portjának, a külföldről vásárolt nyersanyagok­, félkész- és készter­mékek árai nem gyűrűztek be any­nyira a belföldi árakba, s ezzel ele­jét vettük a szociális feszültség éle­ződésének. S noha a schilling tavaly is 1 százalékkal felértékelődött (1977-ben felértékelődési aránya a vezető tőkésvaluták súlyozott átla­gával szemben 8,5 százalékos volt. — A szerk.), az exportot csaknem 10 százalékkal még növelni is tud­tuk. Ez azt bizonyítja, hogy az ex­portőröket a kedvezőtlenebb átvál­tási arány még jobban ösztönözte­­termékstruktúráj­uk korszerűsítésére, a világpiacon való helytállásra. — S mi lesz az új nyugat-európai valutarendszer, az EMS és a schil­ling viszonya? — őszintén szólva, ugyanarra tö­rekszünk, mint eddig —, anélkül, hogy kötöttségeket vennénk a nya­kunkba —, hogy a schillinge­t az EMS-ben részt vevő valutákkal együtt mozgassuk, amíg csak lehet, ezt diktálják külkereskedelmünk érdekei is. Tehát valamiféle „megfi­gyelői státuszra” törekszünk, de már az új rendszer intervenciós mecha­nizmusában nem veszünk részt. — Ön nemrégen úgy nyilatkozott, hogy Ausztriának nem sikerült a kelet—nyugati gazdasági kapcsola­tok legfőbb „átkelőhelyévé” válnia. — Való igaz, külkereskedelmi for­galmunk a szocialista országokkal nem nőtt olyan gyorsan, mint sze­rettük volna, az NSZK, Franciaor­szág, Anglia külkereskedői szá­mos üzletet „eloroznak” belőlünk. De azért a nyugati államok közül a mi külkereskedelmünkben a legmaga­sabb a szocialista országok részará­nya, s reméljük, hogy a magyar— osztrák idegenforgalmi együttmű­ködéshez hasonló kezdeményezések­kel további lehetőségeket tárhatunk fel.­­ Visszatérve az osztrák gazda­sági helyzetre, a szerkezetváltás önöknél is előtérben álló feladat. Hogyan haladnak előre? — Gazdaságunk hozzáigazítása a változó világpiaci feltételekhez fo­lyamatosan történik, nem lehet kampányszerűen megszervezni. Mindamellett az év elején beindí­tottuk ötéves struktúrajavító prog­ramunkat, összesen 8,3 milliárd schilling költségvetéssel. Már idén 3,7 milliárd schillinget áldozunk erre a célra, csupán a vállalatokat eddig sújtó beruházási adó elenge­dése 2,3 milliárd schillingbe kerül. Többek között átszervezik a tex­tilipart, s az állami iparban elő­térbe kerül a mikroelektronika, a járműipar fejlesztése. Nagy szerepet szánunk a kis- és a középvállala­toknak is, amelyek rugalmas alkal­mazkodó képességükkel nagyban hozzájárultak exportteljesítményünk tavalyi javulásához. — Végül, h­ogy ítéli meg a világ­­gazdasági kilátásokat? — Nem vagyok túlságosan derű­látó. Idén még enyhe fellendülést élvezhetnek a nyugat-európai gazda­ságok, elsősorban az NSZK. De az infláció újra felgyorsulóban van, s az USA-ban is süllyed a gazdasági konjunktúra barométere. Nem cso­dálkoznék, ha jövőre ismét megtor­panna a világgazdaság, s enyhe re­cesszió következne be. Hirschler Richárd

Next