Világgazdaság, 1979. október (11. évfolyam, 190/2696-210/2716. szám)

1979-10-03 / 190. (2696.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK A ,­­ 1979. OKTÓBER 3., SZERDA XI. ÉVFOLYAM, 190. (2696.) SZÁM ---------....... ............ ...................... Tiszta őrület’ Lázas spekuláció az arany és „Tiszta őrület” — csak ezt tudta válaszolni egy tekintélyes aranykereskedelmi cég vezetője, amikor a véleményét kérdezték az új spekulációs hullámról, amely egyik napról a másikra 25 dollárral hajtotta fel az arany nemzetközi árjegyzését. ( A hisztérikusan tülekedő vásárlók a világ aranypiacán szinte egyál­talán nem találnak eladó árut, s teljesen ésszerűtlenül magas össze­geket is hajlandók megadni. A szakértők, a hagyományos nagy aranykereskedő cégek váltig ismé­telgetik ezerszer hallatott figyelmez­tetésüket: ezen a magas szinten „igen sebezhető” az aranyár, bár­mikor bekövetkezhet az eladási hullám, amikor majd a­ spekuláció, hogy mentse nyereségét, ugyanolyan pánikszerűen fogja piacra dobni a sárga fémet, amilyen lázasan most felvásárolni igyekszik. A szakértők­re azonban senki sem hallgat, hi­szen jóslataikat sorra megcáfolta a piac. A hétfőn megindult legújabb spe­kulációs hullám tegnap a londoni nemzetközi aranyárat — ideges in­gadozások közben — átmenetileg unciánként 440 dollár fölé hajtotta. Zürichben az 1 kilogrammos arany­­rúd jegyzése 22 000 svájci frankra ment fel az előző esti 20 ezerről. Párizsban a 12,5 kilogrammos aranyrúd árát kilogrammonként 59 200 francia frankban adják meg, ami átszámítva, unciánként­ 450,20 dollárnak felel meg. Az Egyesült Államokban a chi­cagói értéktőzsde (CBT) kénytelen volt engedni a spekulációs láznak: a megengedett napi áringadozást 100 unciás kontraktusonként 25 dol­lárra emelte az eddigi 10 dollár­ról. Az arany irányzata a törvény­­szerű hatást gyakorolta más pia­cokon: ifjabb rekordot döntött az ezüst ára (bár a londoni záráskor egy árnyalattal a napi legmagasabb szint alatt jegyezték, ami talán az aranypiacon is csillapodás előjele lehet), Amerikában és Nyugat-Eu­­rópában egyaránt lanyhultak a részvényárfolyamok. Pénzügyi és aranykereskedői kö­rökben, ezt a helyzetet látva, egyre több szó esik arról, hogy vissza kellene adni az arany szerepét a valutarendszerben, s ezáltal talán stabilizálni lehetne az árát. Még olyan javaslat is felmerült, hogy újjá lehetne szervezni a hajdani „aranypoolt” , az aranyár védel­mére szövetkezett központi bankok közös alapját. Ennek az elgondolásnak a szó­szólói arra hivatkoznak, hogy az arany iránti keresletben kétségtele­nül jelentős szerepe van számos „Európán kívüli” jegybanknak. Me­xikó nemzeti bankja volt az első, amely nemrég közzétett nyilatkoza­tában hivatalosan is elismerte, hogy a valutatartalékát képező dollárösz­­szeg egy részét aranyra váltotta, s szeretné a jövőben tovább növelni az arany részét a tartalékban. 4 a dollár körül Az arany „demonetizálását” hir­dető amerikaiak feltehetőleg élesen elleneznének minden lépést, amely visszahozná az aranyat a valuta­­rendszerbe, de a szakértők szerint­­legújabban enyhült az amerikai ál­láspont, s talán hajlanának vala­milyen kon­promisszumos aranysta­bilizálási elgondolás elfogadására. Egyelőre persze a dollár stabili­zálása százszorta fontosabbnak tűn­het az USA számára, ezt pedig egyebek között az aranytéboly is ne­­­­hezíti. Erre célozhatott Miller ame­rikai pénzügyminiszter Belgrádban, amikor „nagyon sajnálatos” jelen­ségnek nevezte az aranydrágulási hullámot. A legújabb aranytéboly kiváltó okát keresve ugyanis a már ismert és tartósan ható tényezőkön kívül (az inflációs félelem, a papír­­valuták iránti bizalmatlanság), egyet­len új elem fedezhető fel: a dollár legfrissebb gyengeségi rohama. Az amerikai valuta jegyzései teg­nap reggel már majdnem olyan mélyre estek minden nyugati köz­pontban (kivétel csak Tokió volt), mint a tavaly novemberi dollárvédő program beindítása előtt. A jegy­bankok, mindenekelőtt a nyugatné­met Bundesbank erélyes piaci be­avatkozásával sikerült megállítani a zuhanást. A frankfurti dollárárfo­lyamot 1,73 márkáról 1,75 márkára nyomták vissza. A kezdeti dollárgyengülés köl­csönhatásban volt az egyidejű aranyár-emelkedéssel, de feltehető­leg az volt a fő oka, hogy a piac nagyon tamáskodva ítélte meg az előző számunkban említett ameri­kai-nyugatnémet árfolyam-stabili­zálási megállapodást. Figyelmet kel­tett, hogy még tegnap is főleg a nyugat-európai jegybankok tevé­kenykedtek a piacon, az FED azonban alig tett valamit saját valutájának védelmében. Solomon amerikai pénzügyminisz­ter-helyettes Belgrádban feltűnést keltő nyilatkozattal igyekezett el­lensúlyozni a stabilizálási együttmű­ködés körül támadt kétségeket: be­jelentette, hogy fontolóra vették újabb „Carter-kötvények” kibocsá­tását, azaz: az amerikai kincstár újabb márka- vagy svájci frank köl­csön felvételét­­tervezi dollárvédő in­tervenciók fedezésére. A Nemzetközi Valuta Alap belg­rádi közgyűlésének (lásd lapunk mái helyén) folyosóin állítólag foly­nak a tárgyalások újabb, a novem­berihez hasonló dollárvédő program beindításáról, s a bonni kormány a beavatottak szerint hajlandó közre­működni az amerikai márkakötvé­nyek elhelyezésében.­­ A belgrádi hírek délutánra for­dulatot hoztak a piacokon. A dollár erőteljesen tovább emelkedett, az arany nemzetközi jegyzése pedig át­menetileg 408 dollárra esett vissza, hogy azután a délutáni árrögzítésig ismét 426 dollárra emelkedjék. — IP — TITO MEGNYITOTTA AZ IMF-VILÁGBANK-KÖZGYŰLÉST Tito jugoszláv államfő tegnap megnyitotta a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank közös belgrádi közgyűlését. Az ünnepélyes megnyitás előtt a közgyűlés ügyrendi bizottsága elvetette azt az indítványt, hogy a PFSZ képviselői megfigyelőkként részvételi jogot kapjanak. A közgyűlés előestéjén ülésező átmeneti bizottság csak kevéssel jutott előbbre a dollár helyettesítő számla ügyében, a világ gazdasági kilátásainak megítélésében pedig ,arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy elkerülhető a világméretű recesszió. A két nagyhatalmú nemzetközi pénzügyi szerv feladata, hogy igye­kezzék hozzájárulni a világot nyo­masztó egyenlőtlenség, gazdasági elnyomás és privilégiumok eltörlé­séhez — hangsúlyozta megnyitó­­beszédében Tito elnök. McNamara, a Világbank elnöke, beszédében közölte, hogy a bank és az alája tartozó pénzintézetek 64,1 milliárd dollárra emelik köl­­csöneik összegét 1933-ig az előző öt­éves periódusban nyújtott 33,5 mil­­liárdról. Élesen bírálta az amerikai kongresszust, mert akadályozza a kedvezményes kölcsönöket nyújtó IDA alapjainak feltöltését és jelezte, hogy a bank igyekszik minél több magántőkét is átirányítani a fej­lődő országokba. Az IMF vezérigazgatója főleg valutapolitikai kérdéseknek szen­telte megnyitóját. Az inflációs ag­godalmak eloszlatása, a kormányok­énzügyi politikájába vetett bizalom helyreállítása a legsürgősebb feladat nemcsak a fejlett ipari országokban, hanem a fejlődő világban is — hangsúlyozta De Larosiére. Közvet­lenül beleavatkozva a pénzügyi szakértők között most folyó meg­beszélésekbe, a vezérigazgató fel­szólította az Egyesült Államokat és a világ más vezető pénzügyi hatal­mait, hogy összehangolt piaci in­tervenciók útján gondoskodjanak a valutaárfolyamok stabilizálásáról. A közgyűlés megnyitása előtt be­jelentették,­­ hogy az ügyrendi bi­zottság elvetette a fejlődő országok javaslatát, amely szerint a Palesz­tinai Felszabadítási Szervezet meg­figyelői minőségben részvételi jogot kapott volna. Az átmeneti bizottság hétfőn késő este fejezte be vitáját, amelynek fő témája a dollárhelyettesítő szám­la tervezete volt. A fejlett és fej­lődő országok képviselőit egyaránt magában foglaló bizottság elvben jóváhagyta az elgondolást, de a részletek tisztázása végett vissza­utalta az IMF szakértői elé. Legkö­zelebb jövő áprilisban ülésezik, de a szakértők szerint akkor , sem való­színű, hogy végleg elfogadhatja a tervezetet. A dollárfölösleg felszí­vását szolgáló elgondolás megvaló­sulása a legjobb esetben is csak 1981-re várható. Megvitatta az átmeneti bizottság a gazdasági világhelyzetet is az IMF és más szervek jelentései alapján. Hír szerint az a vélemény alakult ki, hogy a növekedés üte­mének aggasztó lassulása ellenére is el lehet kerülni a világméretű gazdasági visszaesést. A fejlődő or­szágok képviselői a bizottság ülésén hír szerint „húzódozva bár, de el­ismerték”, hogy a fejlett ipari or­szágoknak mindenekelőtt az inflá­ció leküzdésére kell törekedniük, belenyugodtak, hogy ez a törekvés némi deflációs hatással lesz a har­madik világ gazdaságának alakulá­sára is. (Reuter, AP—DJ, DPA) Szovjet-görög gazdasági megállapodás Koszigin szovjet és Karamanlisz görög miniszterelnök tegnap Moszkvában keretmegállapodást írt alá a két ország hosszú távú gaz­dasági és tudományos-műszaki együttműködéséről. A görög miniszterelnök hétfőn ér­kezett hivatalos látogatásra a Szov­jetunióba. (DPA) NAPRÓL NAPRA . MIVEL MAGYARORSZÁG EGYRE NÖVEKVŐ MÉRTÉKBEN KAPCSOLÓDIK BE A VILÁGKERESKEDELEMBE, a jövő évben bevezetendő általános árszabályozás keretében az ár­színvonalat a világpiaci árakhoz igazítják — hangsúlyozta Bécsben tartott előadásában Csikós-Nagy Béla. (3. oldal) -„ FOLYAMATOSAN NÖVEKSZIK AZ EUROPIACI LIKVIDI­TÁS, aminek legfőbb oka az OPEC-országok fizetésimérleg­­aktívumának jelentős gyarapodása. (7. oldal) + A SZOVJETUNIÓBAN KÖNNYÍTETTEK A NYUGDÍJASOK MUNKAVÁLLALÁSI FELTÉTELEIN, hogy ezáltal is enyhítse­nek az ország munkaerőproblémáin. (2. oldal) -I- A DÁN GAZDASÁG PROBLÉMÁIT csak átfogó reformokkal lehet megoldani — jelentette be a parlament feloszlatásakor tartott beszédében Jörgensen, a leköszönő miniszterelnök. (2. oldal)­ ♦ BIZONYTALANSÁG URALJA A GYAPOTPIACOT. Az eltérő termésbecslések miatt kétséges, folytatódik-e az utóbbi hóna­pok kis mértékű áremelkedése. (8. oldal) -­ A KWU KAPOTT MEGRENDELÉST AZ ÚJ ARGENTIN ATOMERŐMŰ FELÉPÍTÉSÉRE. Az NSZK valószínűleg továb­bi három reaktort fog létesíteni az országban. oldal) Befejeződött a L .­E . a nyugatnémet—francia Csúcstalálkozó A nyugatnémet—francia konzul­táció záróaktusaként Schmidt és Giscard d’Estaing sajtóértekezletet tartott. A nyugatnémet kancellár hangsúlyozta:"a kelet—nyugati kap­csolatok a tárgyalásoknak egyik legfontosabb témáját alkották. A két vezető leszögezte, hogy állama, saját biztonsága érdekében is ér­dekelt a­­ Salt—2 egyezmény mi­előbbi ratifikálásában. A Közös Piac problémáival foglalkozva azt mondották: egyetértésre jutottak abban, hogy „el kell venni a ked­vet” az agrártermékek túltermelésé­től. A kétoldalú kapcsolatokról szólva Schmidt és Giscard közölte, hogy szükségesnek tartják a szo­ros együttműködést az ipar és a kutatás területén. Előző esti jelentések szerint a két vezető megvitatta, milyen koc­kázatok fenyegethetik a Közös Pia­cot 1980-ban. Mindenekelőtt az olajárak emelkedésének problémá­ját és az amerikai recesszió követ­kezményeit vették szemügyre. Schmidt kijelentette: az 1980-as ár­kilátások kevésbé aggasztóak, mint ahogy a statisztikák sugallják. Ezek torzítanak, mivel 1978 őszén kivéte­lesen alacsony árak voltak érvény­ben. A két politikus egyetértett ab­ban, hogy reális gazdasági növeke­désre számíthatnak országaik a kö­vetkező évben. Ezúttal is fontos helyet kapott a napirendben a kö­zös piaci alapokhoz való brit és olasz hozzájárulás kérdése. (APA, Reuter) OPEC-figyelmeztetés az árdrágító olajexportőröknek Tartsák tiszteletben az OPEC ál­­­tal szabott árkorlátokat — erre hívta fel a szervezet tagjait Oteiba, az OPEC soros elnöke, aki — mint az Egyesült Arab Emírségek olajmi­nisztere — Rómában Correga olasz miniszterelnökkel tárgyalt. Oteiba nagyon határozottan leszögezte, hogy a barrelenként 23,50 dolláros felső korlát már a különböző címen fel­számítható prémiumokat és minőségi felárakat is tartalmazza, ha bárme­lyik OPEC-tag ennél drágábban akar eladni, azt rendkívüli konferencia összehívása nélkül nem teheti meg. Mint ismeretes, a legutóbbi hetek eseményei idegessé tették az olajpia­cot, a szabadpiacokon az árak meg­indultak felfelé (barrelenként 35—45 dollár körül vannak), és híresztelé­sek terjedtek el arról, hogy egyes OPEC-tagok­ a megszabott korláto­kon túlmenő drágításra készülnek. Nigériából ismét határozottan cáfol­ták, hogy az elterjedt állításoknak megfelelően 3—5 dollárral emelni akarnák az olaj árát. Ha az olajtermelők nem is sértik meg a hosszabb lejáratú szerződé­sekre vonatkozó árkötöttségeket, a szabadpiacon igyekeznek hasznot húzni a piaci nyugtalanságból. Bár Irán új olajminisztere Movitar hang­súlyozta, hogy az iráni olajipar át­szervezésével egyelőre nem változ­tatnak az eddigi napi 3,3 millió bar­reles exportelőirányzaton, a NIOC hírek szerint arról értesítette japán vásárlóit, hogy a szerződött mennyi­ségen felüli eladásoknál emelni akar­ja árait. Az indonéz állami olajvál­lalat, a Pertamina pedig értesítette japán vevőit,­ ugyancsak a szerződé­sen felüli mennyiségre vonatkozóan, barrelenként 11—13 dollárral emelni akarja az árakat. A hírt később a Pertamina szóvivője cáfolta, mond­ván : Dzs­akartának az­­ az álláspont­ja, hogy nem ad el olajat a szabad­piacon. Már a jövő évi kilátásokat teszi­­borússá, hogy Líbia arról értesítette vásárlóit: jövőre az eddiginél lénye­gesen kisebb mennyiségre akar szer­ződéseket vállalni. Hírek szerint 10— 50 százalék között akarják vissza­fogni a leszerződött exportmennyisé­.­­get. (Reuter, AP—DJ, APA) Az NSZK beszüntette holland sertéshúsimportját Az NSZK leállította a friss ser­téshús importját Hollandiából — jelentette be a Közös Piac brüsz­­szeli bizottságának egy szóvivője. Hozzátette, hogy a tegnap hajnal­ban életbe lépett tilalom meghatá­rozatlan időre, visszavonásig marad érvényben. A tilalom hátterében az húzódik meg,, hogy az NSZK elég­telennek tartja a holland húsvizs­gálati módszereket, s a trichinézis elterjedésétől tart. A­ nyugatnémetek szükségesnek tartják minden im­portált állat megvizsgálását, a hol­land termelők viszont csak egyedi ellenőrzéseket végeztek s arra hi­vatkoznak, hogy az említett beteg­ség 30 év óta egy ízben sem fordult elő. Korábban az NSZK hatóságai az utólagos húsvizsgálat költségei­ről szóló számlákat megküldték a hollandoknak, de­ ezt a gyakorlatot a luxemburgi törvényszék a közel­múltban „jogellenesnek” ítélte. (Reuter) Olajembargót emleget az iraki külügyminiszter Irak szerint az arab olajfegyver bevetésének módjairól fog tárgyalni a tervbe vett arab csúcskonferencia —• ez derült ki abból a New York-i interjúból, amelyet Hammadi iraki külügyminiszterrel készített a bejrúti An Nahar című lap. Libanon állító­lag olyan csúcstalálkozót akar szer­vezni, amelyen az összes arab állam­fő együtt vizsgálná meg a dél-liba­noni helyzetet, az Arab Liga ellen­ben szűkebb körű megbeszélést akar, amelyen csak a közvetlenül érintet­tek vennének részt. Állítólag több arab ország már jelezte Libanonnak, szívesen részt venne a teljes körű csúcson, amelyet a tervek szerint no­vemberben valószínűleg Rijádban tartanának. Az arab vezetők azért találkoznak, hogy a közel-keleti rendezés előmoz­dítása érdekében mozgósítsák vala­mennyi fegyverüket, mindenekelőtt az olajfegyvert ellenségeikkel szem­ben — jelentette ki Hammadi. Az arabok barátaikat figyelmeztetni fog­ják, hogy azzal a feltétellel kapnak olajat, ha Izraellel szemben támo­gatják az arabok ügyét. „Barátaink bizonyára megértenek és támogat­nak minket, ellenségeink pedig vagy megértik követelésünket, vagy ha­bozás nélkül megbüntetjük őket.” Hammadi arról beszélt, hogy Irak mozgásba akarja hozni a gazdag arab országok rendelkezésére álló pénzügyi és gazdasági eszközöket Izrael támogatói ellen. Bár az iraki miniszter nem szólt róla, a „baráto­kon” feltehetően a nyugat-európai országokat, „ellenségen” az USA-t értette. Olajszakértők valószínűtlennek tarják, hogy sor kerül az Irak által meghirdetett olajháborúra, de elis­merik: az olajexportőrök termelésük visszafogásával feszült helyzetet te­remthetnek az olajpiacon. (AP—DJ)

Next