Világgazdaság, 1981. augusztus (13. évfolyam, 146/3147-163/3164. szám)

1981-08-01 / 146. (3147.) szám

’-Wd ZÖLD JELZÉS A CATERPILLAR SZOVJET ÜZLETÉNEK öthónapos vajúdás után végre egyenesbe került az amerikai Ca­terpillar Tractor csőfektetőgép-üz­­lete. A Reagran-kormány hozzájá­rult, hogy a cég 100 gépet expor­táljon a Szovjetunióba. A mintegy 40 millió dollár értékű üzletre már a Carter-kormány is engedélyt adott, s Reagan elnök már február­ban kijelentette, hogy tiszteletben tartja elődje döntését. A Pentagon azért ellenezte az ügyletet, mert stratégiai jelentőségűnek tartja eze­ket a berendezéseket, amelyek szál­lítását egyébként a Caterpillar ter­vei szerint további száz követné. A kormány döntését Percy, Il­linois állambeli szenátor jelentette be. A Caterpillar székhelye ebben az államban van, s feltehetően a külügyminisztérium hathatós támo­gatása is hozzájárult a cég számá­ra kedvező döntéshez. Februárban az akkor még érvé­nyes amerikai indíttatású szovjet­­ellenes embargó hitelét ásta alá Reagan igenje, a mostani döntés pedig az USA európai szövetsége­­seinek azt az érvelését támaszthat­ja alá, hogy ha az Egyesült Álla­mok olyan berendezéseket ad el, amelyek a Szovjetunió és­­Nyugat- Európa között építendő földgázve­zetékhez is használhatók, akkor he­lyénvaló, ha ez a földgáz valóban eljut Nyugat-Európába. Ez ellen, mint ismeretes, az amerikai veze­tés már több ízben állást foglalt, s alternatív megoldást javasol. Rea­gan szóvivője februárban arra hi­vatkozott, hogy a szóban forgó be­rendezések nem szerepelnek a COCOM-listán, a nyugati országok egyeztetett embargós listáján. (AP—DJ) 1981. AUGUSZTUS 1. Reagan adóprogramjának visszhangja Az amerikai republikánusok ki­törő örömmel üdvözölték, hogy a kongresszus jóváhagyta Reagan el­nök adóprogramját, a győzelmet úgy tekintik, mint új konzervatív időszak kezdetét az amerikai politi­kában. A drámai vereséget szenve­dett demokraták beismerték kudar­cukat, de kijelentették, hogy hosszú távon ők lehetnek a győztesek, ha Reagan elnök optimista gazdasági előrejelzései hamisaknak bizonyul­nak. Ha a gazdaság helyzete rom­lik — mondják a demokraták — minden felelősséget Reagannak kell viselnie. Az amerikai közgazdászok véle­ménye megoszlik a tekintetben, hogy az adóprogram elfogadása után ho­gyan alakulnak az amerikai gazda­ság kilátásai. Egyesek az amerikai gazdaság talpraállását jósolják, má­sok szerint viszont az infláció erő­södésére, a gazdaság stagnálására és továbbra is hitelmegszorításokra kell számítani. Még a kormány szakértői között is akadnak olyanok, akik úgy vélik, hogy az elnök gazdasági programja jelentős politikai és gaz­dasági kockázatot rejt magában. A Fehér Ház adócsökkentésének, kiadáscsökkentésének, az állami be­avatkozás visszafogásának és a pénzellátás növekedési üteme lassí­tásának az a célja, hogy a termelés, a megtakarítás és a beruházás ösz­tönzésével fellendítse a gazdaságot. Egyes szakértők szerint azonban az új program konfliktusok elé állít­hatja a Reagan-kormányt, amikor 1984-ig egyensúlyba akarja hozni a költségvetést, miközben csökkenti az adókat. Egy magát megnevezni nem akaró kormánytisztviselő sze­rint a kormánynak nem lesz más választása, mint hogy mérsékelje katonai kiadásait. Tavaly az infláció 13,5 százalékos volt a bruttó nemzeti termék, a GNP reálértékben 0,2 százalékkal csökkent, a rövid lejáratú kincstár­­jegyek átlagos kamata 11,5 száza­lékos volt. A kormány előrejelzése szerint az infláció 1983-ban 6,2 szá­zalékos lesz, a GNP reálnövekedése 5 százalékos, a kincstárjegyek ka­mata pedig 7,5 százalékos. A kor­mánytól független kutatóintézetek előrejelzései sokkal kevésbé opti­misták. A Chase Econometrics As­sociates — még a kongresszusi sza­vazás előtt — úgy vélte, hogy az infláció 1983-ban 8 százalékos lesz, a reálnövekedés 4,1 százalékos, a kamatszint pedig 11,6 százalékos. A szavazás hatására az intézet va­lamelyest növelte a növekedés üte­mére vonatkozó becslését. A Broo­­kings Institution vezető közgazdá­sza, Charles Schultze, aki a Carter­­kormány gazdasági tanácsadó tes­tületének elnöke volt, úgy véli, hogy az adócsökkentések a gazdasági te­vékenység lanyhulásához vezetnek. Általános azonban a közgazdák között az a vélekedés, hogy ez az adótörvény jobb, mintha egyálta­­­­lán nem, került volna sor adócsök­kentésekre, némileg kedvezőbb, mint a demokraták adójavaslata, s már csak azért is előnyös, mert véget vet az adókkal kapcsolatos bizonytalan­ságnak. A pénzpiacok viszont to­vábbra is szkeptikusak, kétlik, hogy a kormány képes olyan arányban csökkenteni kiadásait, hogy ellensú­lyozza az adócsökkentéseket, s hogy 1984-ig kiegyensúlyozza a költség­­vetést. (AP—DJ, Reuter) • A kanadai központi bank 19,89 százalékról 20,54 százalékra emelte az irányadó kölcsönkamatlábat. A lé­pésre a kanadai dollár védelmében volt szükség. 20 Televíziós együttműködési meg­állapodást kötött Afganisztán és az NDK. A hírt kommentálva a Reuter emlékeztet rá, hogy a múlt héten egy repülőgép-rakomány könyv és nyomdaberendezés érkezett az NDI-­­ból Kabulba, hogy „az afgán nép tájékoztatását segítsék.” Prágában aláírták az Argentína és Csehszlovákia 1981—83. évi tudo­mányos-műszaki együttműködésének programját tartalmazó jegyzőköny­vet.­­ Törökország lakossága 28 év múl­va eléri a 90 milliót. A lélekszám évente több mint 1 millióval nő. A kormány most családtervezési intéz­kedéseket tanulmányoz.­­9 A görög fővárosban és környé­kén csütörtök este 48 órás sztrájkba lépett több mint ezer benzinkút­kezelő. A néhány, még nyitva tartó kút előtt kilométeres autósorok gyü­lekeztek. 40 Szadat egyiptomi elnök vasárnap kezdi meg kéthetes látogatását Nyu­­gat-Európában és az USA-ban. Útja Angliában kezdődik, és Ausztriában végződik. 01 Japán légterében immár 10 éve nem volt baleset. A légi közlekedési hatóságok évi 1 millió gépnek ad­nak fel- vagy leszállási engedélyt Japánban, 50 százalékkal többnek, mint 16 évvel ezelőtt. 40 Zimbabwe kormánya felvásárolta az ország legnagyobb gyógyszergyá­ra részvényeinek többségét. A Caps Holdings Ltd. részvényeiért 6,3 mil­lió dollárt fizetett k­i; a kormány nem szándékozik változtatni a válla­lat vezetésén és fenn akarja tartani a vállalatnak a Dél-Afrikai Köztár­saságban, Malawiban, Zambiában és Zairéban levő üzlethálózatát is. A Wd JELENTI­ ES. Hollandiában augusztus 1-én új­ból drágul a benzin: a szuper literje 1,81, a normál benziné 1,76 gulden lesz.­­ A Ford Motor hétfőtől egy hétre felfüggeszti hét amerikai és két ka­nadai üzemében a munkát, és ezzel — ideiglenesen — 16 400 dolgozót tesz ki az utcára. A lanyha kereslet miatt felhalmozódott készleteket csak így tudja csökkenteni — indokolta az intézkedést a Ford. Mexikóban 1931 óta nem hoztak forgalomba aranypénzt. Idén szep­tember 1-én negyed-, fél- és egy­­unciás érméket bocsátanak ki, ame­­lyeken azonban nem tüntetik fel az értéket, hanem értékük a minden­kori nemzetközi árszínvonalhoz iga­zodik. • Az új-delhi kormány fontolóra veszi, hogy a sztrájkokat megtiltó törvényt kiegészíti­ egy záradékkal, amely megtiltja a munkavállalók kizárását és elbocsátását. Vérsel árt az angol közalkalmazottak sztrájkja Nagy-Britannia 530 ezer közalkal­mazottja elfogadta a kormány bér-, emelési ajánlatát és jövő hétfőn le­fújja a 21 hete tartó forgósztrájkot. A kormány eredetileg 6 százalékot ígért, végül beadta a derekát és 7,5 százalékra emelte ajánlatát. A szak­­szervezetek 15 százalékot követeltek és az alacsonyabb béremelést, csak azért fogadták el, mert a kormány beleegyezett: a jövő évi kollektív tárgyalásokon a közalkalmazottak semleges döntőbíróság elé vihetik követelései­ket. A sztrájk igen sok területet érin­tett, beleértve a vámkezelést, az ál­lami számítógépközpontok működé­sét a hadiipart. A földi irányító­személyzet akciói igen sok repülőjá­rat törléséhez vezettek, az útlevél­hivatalok előtt hosszú sorok álltak. (Reuter) Eredménytelen tárgyalások az olasz infláció megfékezéséről Meglehetősen pesszimistán nyilat­kozott a bérkövetelések visszafogá­sának lehetőségeiről az olasz gyár­iparosszövetség elnöke. A szakszer­vezetekkel folytatott megbeszélések után Merloni kijelentette: a mun­káltatók és a munkavállalók képvi­selői között feszülő ellentétek éle­sebbek, mint korábban hitte volna. „Nemigen hiszem, hogy az eredeti terveknek megfelelően szeptemberig bármiféle megállapodásra juthatunk egymással” — mondotta, ismeretes, hogy a közelmúltban tárgyalások­­indultak a kormány és a szakszer­vezetek között az évi 20 százalékos infláció megfékezésének módjairól, így a bérkövetelések visszafogásáról és a mozgó bérrendszer, a scala mobile reformjáról. A megbeszélé­sek első fordulóján mindössze ab­ban sikerült megegyezni, hogy a szabadságolási évad után az érde­keltek szeptemberben ismét tár­gyalóasztalhoz ülnek. (Reuter) Schmidt kancellár az NSZK katonai kiadásairól Az NSZK jövőre nem lesz képes növelni katonai kiadásait — jelen­tette ki Schmidt kancellár, a nyil­vánosság elé tárva az 1982. évi kompromisszumos költségvetési prog­ram részleteit. A kancellár elismer­te, hogy ez a döntés „zavart és elé­gedetlenséget” fog kiváltani a NA­­TO-szövetségesek körében, de hoz­zátette: az NSZK a magas ameri­kai kamatszint terhei alatt nyög, s nem tud lépést tartani az amerikai hadikiadások növelési ütemével. A nyugatnémet katonai kiadásokat jö­vőre ugyan nominálértékben 4,2 szá­zalékkal emelik, az infláció kiszű­rése után azonban nyilvánvaló: a hadsereg jövőre reálértékben keve­sebb pénzt kap Bonntól, mint az idén. (Washington azt szeretné, ha a NATO-tagok reálértékben évi 3 százalékkal fokoznák katonai kiadá­saikat.) A kormánykoalíció két pártja kö­zött megszületett költségvetési egyezségnek belföldön is jócskán akadnak ellenzői. A kancellár sze­rint jövőre 14,5 milliárd márkát akarnak megtakarítani (a korábban kiszivárgott hírek még 15,1 milliárd márkáról szóltak), elsősorban a ki­adások csökkentése, bizonyos adó­kulcs-változtatások, illetve az állam­­igazgatásra fordított összegek lefa­ragása révén. A tervezetről szólva Lambsdorff gazdasági miniszter kijelentette: az NSZK csak úgy függetlenítheti ma­gát a káros külgazdasági körülmé­nyektől, ha egyensúlyba hozza költ­ségvetését, visszafogja az állami ki­adásokat. Az ellenzék vezére, Kohl, „a csőd beismerésének” nevezte a programot, s mások is úgy ítélik meg, hogy a kormány a kiadások visszafogásában nem ment elég messzire. Bonn mindazonáltal sze­retné megnyerni magának a Bundes­­bankot,, ami várhatóan sikerül is. (Reuter) Kiújult a vita a zwentend­orfi atomerőműről „Miután a kormány nem képes új biztosítékokat adni a zwenten­­dorfi atomerőmű üzembe helyezé­sére,­­az Osztrák Néppárt továbbra is ellenzi a beindítást” — jelentette ki az osztrák televíziónak adott nyilatkozatában Mock, a párt ve­zetője. Mock azzal kapcsolatban nyilatkozott, hogy a kormány, te­kintettel az energiaellátási zava­rokra, ismét napirendre tűzte az atomerőmű üzembe helyezését, s Kreisky kancellár valamint Benya, a szakszervezeti szövetség vezetője fel akarja újítani az atom­vitát. Mock hangsúlyozta, hogy pártja nem kíván szabad kezet adni kép­viselőinek az atomerőműről való szavazásban. A Néppárt egyszer már határozott koncepciót alakított ki az ügyben, és helytelen lenne, ha szétforgácsolná erőit. A Néppárt vezetője kijelentette, hogy az energiaellátás nagyobb sú­lyú probléma annál, semhogy „nyári fecsegés” keretében döntse­nek róla. Hangsúlyozta, hogy a kormány nem tett új javaslatokat az atomerőmű biztonságosabbá té­telére és az atomhulladék elhelye­zésére. A kormánynak inkább azzal kellene foglalkoznia, hogy alterna­tív programot dolgozzon ki az ener­giaellátás megoldására — mondta. Ilyen program azonban egyelőre nem született. Mock utalt rá, hogy pártja már négy éve kidolgozott egy olyan javaslatot, amely az atomerőmű üzembe helyezése nél­kül is biztosítaná Ausztria energia­­ellátását (APA) VILÁGGAZDA­SÁG BIS-jelentés a Szovjetunió nyugati bankpozíciójáról A Szovjetunió ez év első negye­dében 3 milliárd dollárnak megfe­lelő összeget hívott le nyugati ban­koknál levő betétjeiből, az összeg­ből alighanem a Lengyelországnak nyújtott segélyeket finanszírozta — jelenti a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) negyedévi jelentésé­ben. A szovjet betétek összege 1981. január-március között 8,6 milliárd dollárról 5,5 milliárdra olvadt le. A Szovjetunió ez idő alatt 500 millió dolláros új kölcsönt is felvett, így a szovjet adósságállomány az 1980 végén mért 13,4 milliárd dollárról március végére 13,9 milliárdra nőtt. Lengyelország pénzügyi helyzeté­vel kapcsolatban a bank megálla­pítja: a lengyel bankbetétek összege a szóban forgó időszakban 620 millió dollárról 565 millióra apadt, de csökkent a tartozásállomány is: 15,1 milliárd dollárról 14,7 milliárdra. A BIS jelentésének elkészítésekor az úgynevezett tízek csoportjához tartozó fejlett tőkésországok, vala­mint Svájc, Ausztria, Dánia és Ír­ország bankjainak adataira és a leg­nagyobb amerikai bankok külföldi offshore-leány­vál­lalatainak infor­mációra támaszkodtak. Ennél „szé­lesebb körű”, több bankra is kiter­jedő vizsgálatok azt mutatták, hogy a rövid lejáratú lengyel adósság­­állomány március végén 16,2 mil­liárd dollár volt. A BIS jelentésében egyébként rá­mutat: ez év első negyedében a fej­lett tőkésországok külföldi kölcsön­nyújtásainak összege erősen csök­kent, s a nemzetközi banktevékeny­ség általában véve is meglehetősen lanyha volt. A bank mindezt azzal magyarázza, hogy a legtöbb fejlett tőkésországban mindig az év első negyedében ér véget az előző pénz­ügyi év, s az időszak végén már nem jellemző az élénk banktevé­kenység. Különösen szembetűnő a latin-amerikai országoknak nyújtott kölcsönök összegének csökkenése: 1980 utolsó negyedében még 8,7 mil­liárd dollár, ez év első negyedében pedig már csak 4,4 milliárd dollár jutott oda. A legnagyobb összegeket Mexikó (1,7 milliárd dollár) és Argentína (1,4 milliárd dollár) kapta. A kelet-európai szocialista orszá­gok is jóval kevesebb kölcsönt vet­tek fel, az 1980 utolsó negyedében mért 3,8 milliárd dollár helyett csak 1,4 milliárdot. Eközben azonban 3,5 milliárd dollárral csökkent betéteik összege, míg az előző negyedévben még 2,8 milliárddal gyarapodott. (Reuter) Bonn kívánatosnak tartaná Lengyelország IMF-tagságát A bonni kormány továbbra is haj­landó segíteni Lengyelországot, de a politikai bizonytalanság, továbbá az a teher, amit Lengyelország pénz­ügyi támogatása jelent a nyugatné­met költségvetésnek, arra a követ­keztetésre juttatta Bonnt, hogy „el­érte azt a határt, amit tenni képes Lengyelországért” — mondta Becker kormányszóvivő. Közölte: számos előnyt jelenthet­ne Lengyelországnak, ha tagja len­ne a Nemzetközi Valuta Alapnak (IMF). Ez ugyanis elsősorban azt je­lentené, hogy újabb összegeket kap­­na kölcsönként a gazdaság megse­gítésére, a kölcsönös feltételei ked­vezőbbek lennének, mint a magán­bankokéi, ezenkívül Varsó tanácso­kat is kaphatna az IMF-től a köl­csönök felhasználását illetően Bonn ugyanakkor tisztában van vele — mondotta Becker —, hogy Lengyel­­ország IMF-tagságának számos aka­dálya van. Végezetül Becker elmon­dotta, hogy az 1981-ben esedékes lengyel­ tartozások átütemezése 600 millió márka kiadást jelent a nyu­gatnémet szövetségi költségvetésnek. Pénteken folytatódott a vita a len­gyel szejmben a gazdasági kérdések­ről, majd a képviselők áttértek a második napirendi pont, az új nyug­díjtörvény megtárgyalására. Ennek keretében a kormány javasolja, hogy egyes foglalkoztatási ágakban (leginkább a nehéz fizikai munkát végzők körében) a férfiaknál 60-ról 55 évre, a nőknél 55-ről 50 évre szál­lítsák le a nyugdíjkorhatárt. Szó volt a szejm ülésén a vezető állami tisztségeket betöltők javadalmazásá­ról, a sajtó, a kiadói tevékenység és a szórakoztató ipar ellenőrzésével kapcsolatos törvénytervezetről is. Az előzetes tervek szerint a szejm mó­dosítja a minisztertanács személyi összetételét. Lapzártakor még tartott a szejm ülése. (MTI, Reuter) Románia a KGST-országok együttműködését szorgalmazza Románia szorosabb együttműkö­dést szorgalmaz a KGST-n belül az energia- és nyersanyagtermelésben. A Scinteia pénteki száma szerint a KGST-nek bővíteni kellene az olaj- és gázku­tatást és termelést, gyorsí­tani a vasérc, az alumínium, a cel­lulóz, a szén, a réz és a nikkel fel­tárását, illetve előállítását. A komplex program tizedik évforduló­ja alkalmából megjelenő cikk java­solja továbbá az élelmiszerárak eme­lését, hogy megélénküljön az agrár­cikkek kereskedelme. Románia a második világhábor­ú előtt a világ vezető olajtermelői kö­zé tartozott, jó néhány éve nettó olajimportőr és két évvel ezelőtt megkezdte olajvásárlásait a Szovjet­unióból is — hatalmas olaj vegyé­szeti iparának ugyanis nincs elég nyersanyaga. A párt központi napi­lapjának cikke elmondja, hogy a KGST szófiai ülésén Románia fel­panaszolta: a 10 évvel ezelőtti 47 százalékkal szemben jelenleg ener­giaszükségletének csak 21 százalé­kát tudja fedezni a KGST együtt­működési szerződések keretében. 1971-ben külkereskedelmének­ még 50 százalékát folytatta a KGST-or­­szá­gokkal — ma ez az arány csak 34 százalék. A Scinteia cikke rámutat, hogy a KGST-országok 1981—85-ös ötéves tervei nem veszik kellő mértékben figyelembe a gazdasági együttműkö­dés bővítésére rendelkezésre álló le­hetőségeket. A tagállamok közötti kereskedelemnek a következő öt év­ben meg kellene kétszereződnie, ahelyett, hogy csak egyharmaddal emelkedik, ahogy a mostani tervek előírják. A cikk szerint Ceausescu államfő a többi tagállam vezetőivel folyta­tott tárgyalásain hangsúlyozta a KGST-n belüli árucsere növelését, és ismételten felvetette: a pártveze­tők tartsanak rendkívüli értekezle­tet az együttműködés jövőjéről. (Reuter) A Szovjetuniónak adja el kukoricafeleslegét India India, amely az 1981. június 30-val végződött évben kiváló, az előző évi 5,58 millió tonnánál mintegy egy­millió tonnával nagyobb kukorica­­termést takarított be, az egész kö­zelebbről meg nem határozott feles­leget a Szovjetunióba exportálja. Ez egyben azt is jelenti, hogy India fel­oldotta a kukoricaexportra öt évvel ezelőtt kivetett tilalmat. A keres­kedelmi minisztérium felkérte az exportőröket — jelenti a Reuter —, hogy ebben az évben a Szovjetunión kívül semmilyen más országba ne szállítsanak. A két ország között ta­valy decemberben megkötött keres­kedelmi megállapodás értelmében a Szovjetunió napi 50 ezer barrel kő­olajat és 2,25 millió tonna olajter­méket szállít 1981 és 1985 között rizsért és más mezőgazdasági ter­mékekért cserébe. (Arra, hogy ugyanakkor India miért kényszerült öt év óta először búzaimportra, cik­künk a 4. oldalon kísérli meg a válaszadást.) VHAGGAZMS&G A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA NAPI KIADVÁNYA Megjelenik­ hetenként ötször Előfizetési díj évi 4200­0 Főszerkesztő: GYULA­ ISTVÁN Főszerkesztő helyettesek: VAJNA JÁNOS és DANKÓ ADÁM Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: Budapest Pf. 534 1397 Telefon: 104-055 Kiadja a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke megbízásából a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Till Imre Igazgató Kiadóhivatal, Bp., Blaha Lujza tér 1-3. 1959 Telefon: 343*100 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethetik a magyar közéletek (vállala­tok, szövetkezetek, hatóságok, intézmények) bármely postahivatalnál és a Posta Köz­ponti Hírlap Irodánál (postacím: Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül vagy átutalással a KHI 215-96162 pénz­forgalmi jelzőszámára 61.3102/9-7 — Szedte Zrínyi Nyomda, Bpeszt F. u.: Vágó Sándorné Nyomta: Szikra lapnyomda. Budapest F. v.: Csendes Zoltán

Next