Világgazdaság, 1983. július (15. évfolyam, 128/3627-149/3648. szám)
1983-07-01 / 128. (3627.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1983. JÚLIUS 1., PÉNTEK XV. ÉVFOLYAM, 128. (3627.) SZÁM A BONN KORMÁNY TAKARÉKOS KÖLTSÉGVETÉS-TERVEZETE Tovább lassul az infláció ■ A nyugatnémet kormány szerdai ülésén elfogadta az 1984-re vonatkozó költségvetés tervezetét, amelyet még a parlamentnek jóvá kell hagynia. Kevesebb pénz jut a szociális kiadásokra, viszont több pénz marad a vállalkozóknál, amelyet azok, mint a kabinet reméli, beruházásokra fognak fordítani. A költségvetés az SPD és az FDP közös kormányzásának idején (különösen annak legvégén), komoly nézeteltérések forrása volt, mert nem volt egyetértés a költségvetési hiány felszámolásának módjában. A deficit megszüntetését a Kohlkormánny sem ígéri (a tervezet még 1984-re is majdnem 40 milliárd márkás passzívummal számol). Nagyobb fokú takarékosság a népjóléti kiadásokkal politikai feszültségekhez vezetne. Az adóprést sem lehet fokozni, mert a növekedési perspektívák, a legújabb előrejelzések szerint, nem valami biztatóak. Egyetlen igazán jó hír a nyugatnémet gazdaságpolitikusoknak, hogy a már korábban is alacsony ütemű infláció tovább veszít lendületéből. Stöltenberg nyugatnémet pénzügyminiszter szerdán a kabinet elé teresztette költségvetési javaslatait, amelyeket a kormány elfogadott. Stöltenberg nagyon takarékos: jövőre a kiadások, folyó árakon csak 1,8 mi millákkal fognak emelkedni, ami az inflációt is leszámítva reálértékben csökkenést jelent. (Itt jegyzendő meg, hogy a fogyasztói árak szintje júniusban mindössze 2,4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, így több mint 4,5 éve a legalacsonyabb. Az ütem Nyugat-Európában párját ritkítja. Az értéknövekedési adó július 1-vel 1 százalékponttal 14 százalékra való emelése közgazdászok szerint nem jár majd az infláció felgyorsulásával. Az állam nettó hitelfelvétele 1984- ben — a tervek szerint — 37,34 milliárd márka lesz, vagyis jóval az erre az évre várható több mint 41 milliárd márka alatt marad. A pénzügyminiszterre nehéz feladat hárul: oly módon kellett takarékos költségvetést készítenie, hogy lehetőleg ne vonjon el több pénzt a vállalkozóktól, akiktől a beruházások kiterjesztését várja, ugyanakkor attól is tartózkodnia kell, túlságosan megkurtítsa a népjóléti kiadásokat, ez társadalmi feszültségek forrása lenne. A vállalati adók 1984-ben várhatóan több mint 3,5 milliárd márkával csökkennek, és ez Stöltenberg szerint javítja a beruházási készséget. Noha a kormány eltökélte, hogy visszafogja a népjóléti kiadásokat, a költségvetési tervezet folyó áron az ideinél 2,2 százalékkal többet szán e célokra, a 60 milliárd márkát meghaladó összeg a költségvetés legnagyobb egyedi tétele. (Az inflációt beleszámítva a 2,2 százalékos emelés reálértékben bizonyos mérvű csökkenést jelent. Bizonyos kedvezmények körét szűkítik, különben — automatizmus révén — a kiadások jóval gyorsabban emelkednének.) A hadügyminisztérium kiadásai 2,8 százalékkal 48,27 milliárd márkára emelkednek. (Ez a második legnagyobb tétel.) Említésre méltó még, hogy az úgynevezett belnémetügyi tárca, amelynek illetékességébe az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok tartoznak, látványosan, 29,9 százalékkal emelheti kiadásait, 595,7 millió márkára. Ezzel szemben a posta- és távközlési minisztérium csak 9,9 milliárd márkát kap, 18,9 százalékkal kevesebbet, mint az idén. A nevelésügyi tárca kiadásait 14,7 százalékkal 3,92 milliárd márkára csökkentették. Stöltenberg ismertette tárcája középtávú költségvetési elképzeléseit is, amelyek szerint a szövetségi kormány nettó adósságfelvétele 1985- ben 32,9 milliárd márkára, és 1987- ben pedig 22,5 milliárdra süllyedne. A kormánynak nagyon szűk a mozgástere, a gazdasági fellendülésugyanis még várat magára. A müncheni IFO és a kieli gazdaságkutató intézet közzétette jelentését az ország gazdaságának állapotáról. Az IFO megállapítja, hogy a feldolgozó-, valamint az építőipar rosszabb eredményekre számít a második félévben, mint néhány hónappal korábban. A kieli gazdaságkutató intézet szerint az NSZK nemzeti összterméke (GNP) 1983-ban csak „árnyalatnyit” fog gyarapodni a tavalyi 1,1 százalékos visszaesés után. A munkanélküliség viszont az év végén és jövőre átlagosan 2,5 millió aktív dolgozót érint, szemben a májusban jelzett 2,15 millióval. Az IFO gazdaságkutató intézet utal azokra a félelmekre, hogy folytatódik az export visszaesése, a megrendelések állománya nagyon alacsony, és előfordulhat, hogy a termelés eddigi szintjét sem lehet tartani. A második félévi kilátások „egyértelműen rosszabbak”, mint azt eredetileg remélték. (DPA, AP,DJ) A venezuelai pénzügyminiszter lemondással fenyegetőzik Arturo Sosa venezuelai pénzügyminiszter közölte, hogy amennyiben 90 napon belül nem jut dűlőre az országnak hitelező bankokkal az idén és 1984-ben esedékes 17,9 milliárd dollár külföldi állami tartozás átütemezéséről, lemond tisztségéről. Ismeretes, hogy a caracasi kormány telexen értesítette az országnak hitelező bankokat, hogy újabb 90 napos határidőt kér az esedékes tőketartozások törlesztésére. A korábban jóváhagyott szintén 90 napos haladék ma jár le. Eredetileg azt tervezték, hogy a venezuelai pénzügyminiszter ezen a héten New Yorkba utazik az átütemezésekkel kapcsolatos tárgyalásokra. Egy héttel elhalasztották azonban az utazást, hogy a pénzügyminiszter jelen lehessen a kormány költségvetési javaslatainak parlamenti vitáján. Július 10-én érkezik Caracasba a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) delegációja. Arról fognak dönteni, hogy folyósítsák-e a kért 1,3 milliárd dollárt az IMF kompenzációs alapjából. A pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy Venezuela helyzete sokkal jobb, mint a többi eladósodott latin-amerikai országé, hiszen 10 milliárd dolláros külföldi tartalékai vannak, amiből 4,5 milliárd teljesen likvid, azaz bármikor felhasználható. A hitelek hiánya fenyegeti a lengyel—osztrák kereskedelem bővülését A lengyel—osztrák külkereskedelmi forgalom az idei első öt hónapban folyó áron 20 százalékkal nőtt a megfelelő tavalyi időszakhoz képest, ezen belül az osztrák kivitel 30 százalékkal nőtt, a lengyel kivitel azonban, főképp a nyomott szénárak miatt, 17 százalékkal csökkent a két ország viszonylatában. (A múlt évben viszont a Lengyelországba irányuló osztrák kivitel 40 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1981-ben). A bécsi lengyel kereskedelmi kirendeltség sajtótájékoztatója szerint az idei évre a forgalom bővülése várható mindkét irányban. Josef Stankiewicz kereskedelmi tanácsos úgy nyilatkozott, hogy Lengyelország ismét képes annyi szenet exportálni Ausztriának, mint az 1979—80-as években, azaz 1,1 millió tonna szenet és további 200 ezer tonna kokszolható szenet. Ez részben annak köszönhető, hogy az osztrák Kontrollbank 300 millió dolláros hitelt folyósított, aminek alapján a két fél húsz évre szóló szál-Tímássi A.Z szénnel teli vagonok már meg is érkeztek Ausztria három kokszoló üzemébe. Ausztria 89 (a tavalyinál 20 százalékkal több céggel képviseltette magát az idei Poznani Vásáron, s az NSZK után a vásár legnagyobb nyugati kiállítója volt. A VESTAlpine cég két figyelemreméltó szerződést kötött: 125 millió schilling értékű kikötői berendezést szállít a szczecini kikötő részére, a másik szerződés szerint Lengyelország vállalja évi 700 ezer tonna svéd vasérc tranzit-szállítását Linzbe. Stankiewicz nyomatékosan kijelentette, hogy a kétoldalú kapcsolatokat az utóbbi időben leginkább az hátráltatja, hogy az osztrák fél nem hajlandó hiteleket nyújtani a beruházási javak szállításához, hanem azonnali fizetést követel meg, sőt néha előfizetést is. Barterügyletekkel és rövid lejáratú kereskedelmi hitelekkel eddig valahogy viszsza lehetett tartani a kétoldalú forgalom hanyatlását — mondta a kereskedelmi tanácsos —, de az osztrák félnek most már jobbn figyelembe kéne vennie, hogy a lengyel gazdaság kezd konszolidálódni, egyre inkább érezteti hatását a gazdasági reform (120 vállalat kapott például önálló külkereskedelmi jogot, ezek devizabevételei meghaladják az egymilliárd dollárt). Időszerű lenne tehát a normális hitelfeltételek visszaállítása — mondta végül Stankiewicz. (APA) . Már csak a belgrádi törvényhozásnak kell elfogadnia a bankok feltételeit A Jugoszláviának hitelezni készülő kereskedelmi bankok elkészültek a 2 milliárd dolláros hitelcsomag dokumentációjával — jelentette be az ügyletet koordináló Manufacturers Hanover Trust Co. szóvivője. A bankok részéről semmilyen további akadály nem merül fel, most már csak a jugoszláv törvényhozásnak kell jóváhagynia a bankok feltételeit, erre pedig várhatóan még e héten, de legfeljebb a jövő héten sor kerül. Az eredeti elképzelések szerint már június 27-én alá kellett volna írni a hitelmegállapodást, amely 1,4 milliárd dollár értékű refinanszírozást és 600 millió dollár új hitelt tartalmaz és része az IMF, a Nemzetközi Valutaalap által szervezett, több mint 4 milliárd dolláros nemzetközi hitelcsomagnak. (Reuter) NAPRÓL NAPRA + ÚJ ÖSSZEKÖTŐ BIZOTTSÁGGAL GAZDAGODOTT A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA tegnap a Budapest—Pest megyei területi bizottság megalakulásával. (3. oldal) ♦ EGY NAPPAL ELHALASZTOTTÁK AZ UNCTAD ZÁRÓÉRTEKEZLETÉT, mert olyan nagyok a véleménykülönbségek a fejlett tőkés és a fejlődő országok között. (2. oldal) + SZÜKSÉGKÖLTSÉGVETÉST TERVEZ A BRÜSSZELI BIZOTTSÁG az EGK-ban, amelynek elnökségét fél évre a görögök vették át. (2. oldal) + FRANCIAORSZÁGBAN FELEMELIK A MINIMÁLIS BÉREKET, a kormány elrendelte továbbá a munkanélküliségi alap feltöltését. (2. oldal) + a TŐKÉS VILÁG NIKKELKERESLETÉNEK NÖVEKEDÉSÉRE SZÁMÍT az Inco, miközben a szovjet ,és a kubai nikkelszállítások mérséklődését jósolja. (4. oldal) + A KÖZÖS PIACI HORGANYTÚLTERMELÉS MEGSZÜNTETÉSÉRE az érintett vállalatok által kidolgozott szükségtervet ideiglenesen jóváhagyta a brüsszeli bizottság. (4. oldal) Nehéz hetek várhatók Brüsszelben ismertették az EGK acélipari rekonstrukciós tervét A nyugat-európai acélipar évek óta tartó válsághelyzetének megoldására a brüsszeli bizottság összesen évi 30 millió tonnával kívánja csökkenteni a gyártó kapacitásokat. A hivatalos bejelentést a tegnapi nap folyamán tette meg Frans Andriessen, a gazdasági verseny tisztaságának felügyeletével foglalkozó brüsszeli megbízott, a részletes adatok azonban lapzártáig nem érkeztek még meg. Annyi mindenesetre a nem hivatalos közös piaci megnyilatkozásokból kiderült, hogy Brüsszel nem elégedett meg a tagországok részéről előterjesztett — összesen évi 18 millió tonnára rúgó — kapacitáscsökkentésekkel, és még legalább további 10 millió tonna lefaragását követeli a jelenleg mintegy 150 millió tonnás elméleti gyártási potenciálból. Egyes, hivatalosan meg nem erősített adatok szerint viszont a bizottság végül is engedékenyebb volt a vártnál, és az egyes nemzeti tervek revíziója után csak évi 20,7 izidió kapacitásleépítést követel, tehát 3,8 millió tonnával kevesebbet, mint amennyi az eredeti központi tervekben szerepelt. Brüsszelben rendkívül feszült hetekre számítanak a bejelentett átszervezési intézkedések kapcsán, miután azok meghaladják valamennyi kormány önként, de nem jó szívvel tett vállalásait. A kiszivárogtatott adatok szerint a legdrasztikusabb leépítést, évi 5,8 millió tonnát Olaszországnak írják elő, tekintettel arra, hogy az ország acéliparának növelését a legutóbbi évekig folytatták, miközben a többi tagország már régen a leépítés gondjainak megoldásával foglalkozott. Brüsszel elképzelései szerint 4,8 millió tonnát az olasz állam tulajdonában levő Finsider kapacitásaiból kell lefaragni, a fennmaradó 1 millió tonna a kisebb magánvállalatok viszszafogásából adódik majd. A másik kiszemelt áldozat az NSZK acélipara, ahol az EGK-központ évi 4 millió tonnás gyártást ítél fölöslegesnek. Sok kétség nem fér hozzá, hogy a miniszteri tanács július 25- én várható végleges döntéséig e két ország részéről érik majd a legélesebb támadások a brüsszeli tervet A panaszkodó kórus szólamainak számát gyarapíthatja majd az évi 1,7 millió tonnás leépítésre kötelezett Belgium, míg a félmillió tonnás kurtításra ítélt Nagy-Britannia és a hasonló mértékű öncsonkításra javasolt Franciaország valószínűleg nem akarja magára felhívni a figyelmet Nem kis szociális feszültséget válthat ki a tervek végrehajtása, várhatóan 150 ezer acélipari dolgozó válik fölöslegessé 1985 végéig, pedig az 1977-ben még 750 ezer főt számláló közös piaci acélipari munkásság létszáma ma már félmillió alatt van. A politikai következményeken túl azonban jelentős anyagi terhekkel is számolni kell. Belgiumban például, ahol egyedül a Cockerill-Sambre acélvállalatnál 8000 fő elbocsátást tervezik, az iparági rekonstrukció és a létszámcsökkentéssel járó kiadások 1985-ig 25— 40 milliárd frankot vihetnek el a költségvetésből a belga kormány becslései szerint, pedig az eddig juttatott állami segélyek összege is eléri az 55 milliárd frankot. Az általános rekonstrukciós tervtől függetlenül újabb sürgős állami segítségre van szüksége az NSZK- beli Arbed Saarstahlnak, különben fizetésképtelenséget jelentene július 10-én. A céget tavaly decemberben már egyszer a kormány közbelépése mentette meg a csődtől, most Bonn és a szövetségi tartomány 90—90 millió márkát szavazott meg, hogy a Saarsthól ki tudja fizetni 18 ezer dolgozójának bérét. Bár Helmut Kohl kormánya elvben ellenzi az acélipar pénzügyi támogatással való fenntartását, ezúttal nem volt más választás, mert a Saarstahl csődje katasztrofális hatással lenne a Saarvidékre, amely a második legnagyobb munkaadó. Minden egyes megszűnő munkahely a Saarstahlnál másik kettő elvesztését jelentené egyéb ágazatokban. A kormány a gyorssegély fejében viszont azt követeli a cégtől, hogy az revideálja korábban benyújtott terveit és írjon elő magának az eddig javasoltaknál drasztikusabb kapacitáscsökkentéseket. (Reuter, AP,DJ, APA, MTI) KÉSIK AZ OECD-MEGÁLLAPODÁS AZ ÁLLAMI EXPORTHITELEKRŐL A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) égisze alatt Párizsban tárgyaló partnerországok két hetet adtak a Közös Piacnak, hogy fogadja el az állami exporthitelekre vagy az állam által garantált hitelekre vonatkozó kompromisszumos tervezetet, ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy összeomlik a jelenlegi egyezmény. Az USA, Japán és a tíz országot tömörítő EGK hónapok óta tárgyal az említett hitelek feltételeire vonatkozó úgynevezett úriemberi megállapodás meghosszabbításáról. A megbeszélések svéd elnöke által javasolt kompromisszumos megoldást (VILÁGGAZDASÁG, 1983. június 30., 1. oldal) a Közös Piac nem fogadhatta el Franciaország és Olaszország ellenállása miatt. A fejlett tőkés országok exporthitelversenyét korlátozni kívánó úriemberi megállapodást először 1978- ban vezették be, de ahogy fokozódtak a különbségek a megállapodásban részes országok kamatszintjei között, úgy nőttek a feszültségek. Most a tárgyalások valamennyi résztvevője július 15-ig kapott haladékot, hogy jóváhagyja az egyezséget, amely csökkentheti a finanszírozás feltételeivel kapcsolatos bizonytalanságot. Amíg le nem jár ez a határidő, a jelenleg érvényes 10— 12,4 százalékos minimális exporthitelkamatok maradnak érvényben. Abban az elvben, hogy egy, a piaci mozgásokat követő minimális, kamatrendszerre van szükség, előzetesen már áprilisban megállapodtak az érdekeltek, a kamatok kezdőértékéről azonban nem. A mostani párizsi konferencián közeledtek az USA és az EGK álláspontjai, de az USA feltételét, hogy a kamatok bármilyen csökkentését kössék össza azzal, hogy három éven belül felhagynak a hitelek szubvencionálásával, Olaszország és Franciaország elutasította. Az OECD becslése szerint az exporthitel-szubvenciók 1 milliárd dollárra csökkentek a két évvel ezelőtti 5 milliárdról. (Reuter)