Világgazdaság, 1986. augusztus (18. évfolyam, 148/4398-167/4417. szám)
1986-08-01 / 148. (4398.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK H XVIII. ÉVFOLYAM. 143. (4393.) SZÁM 1936. AUGUSZTUS 1. PÉNTEK Gazdasági körkép A bérek veszélyeztetik e skandináv termékek versenyképességét Bár lényeges különbség van az egyes skandináv országok jelenlegi gazdasági helyzete, kilátásai között, egy tekintetben közös a gondjuk: Svédországban, Norvégiában, Dániában és Finnországban fokozatosan csökken a termelés nemzetközi versenyképessége a bérköltségeknek a konkurens országokénál gyorsabb emelkedése folytán. Gazdasági pozíciójuk lényegi különbsége nagyrészt abból fakad, hogy merőben eltérő módon érinti a térség országait a kőolajárak összeomlása: míg a kőolajtermelő Norvégia számára valóságos csapás az áresés, addig Svédország és Dánia profitál az olaj olcsóbbodásából. Finnország számára nem jelent egyértelmű áldást az olcsó olaj. A finnek a Szovjetunióból importálják az olajat, a kétoldalú, barterhez hasonló megállapodásuk következtében az olcsó olaj lényegesen lecsökkenti a Szovjetunióba eladható finn áruk mennyiségt. *• A jelek szerint az emberek nemigen fogják fel, hogy mennyire súlyos a norvég gazdaság helyzete panaszkodott Gunner Begge norvég pénzügyminiszter az Aftenposten című oslói napilapban közzétett nyílt levelében. „Fokozni kell a feldolgozóipari termelést, le kell szorítani a költségeket a belföldi fogyasztói kereslet megfékezése után” — foglalta össze a legsürgősebb teendőket a pénzügyminiszter. Az év közepén a norvég gazdaságot az olajár esése, az ismét gyorsuló infláció, a duzzadó kereskedelmi hiány jellemzi. A bajok fő forrása az olajjövedelem elapadása: a napi 990 ezer barrel olajat kibányászó Norvégia állami bevételeinek tavaly még egyötödét adta az olajgazdaság, az idén ez az arány már csak 5 százalékos lesz. A drasztikus jövedelemkiesés arra kényszerítette Oslót, hogy a nemzetközi pénzpiacokhoz forduljon: a parlament az idei évre 7 milliárd tonnás kölcsönkeretet hagyott jóvá, miután 7 év óta első ízben ismét deficitessé vált a fizetési mérleg folyó tételeinek a szaldója. Az idei első negyedévben a hiány 1,3 milliárd koronára rúgott, szemben az egy évvel korábbi 9,5 milliárdos többlettel. Ugyanebben az időszakban 22 százalékkal 22 milliárd koronára esett vissza a kőolaj- és földgázkivitel. Tavaly a norvég exportbevételek fele a szénhidrogén-, eladásból származott. A tetemes béremelések és a korona májusi 9 százalékos leértékelése erős lökést adott az inflációnak, amely az év végére elérheti a 10 százalékos ütemet — hangzik a bankárszövetség közgazdászainak vészjósló prognózisa. A központi bank elnöke szerint egyértelmű a teendő: jövőre csökkenteni kell a reálbéreket, vissza kell fogni a fogyasztást, az importot, és további gazdaságszigorító intézkedéseket kell bevezetni. Nyugati szomszédjával ellentétben Svédország jelentősen profitált az olajárak csökkenéséből. A kedvezőre fordult kül- és belgazdasági környezetet, és a szintén kedvező politikai helyzetet kihasználva, a Carlsson által vezetett szociáldemokrata kormány eltökélte, hogy gátat vet végre a svéd áruk nemzetközi versenyképességét aláásó túlzott béremeléseknek — jelen, ti, svéd kormánykörökre hivatkozva, a Reuter. A béremelések miatt a kormánynak 1981-ben és 1982-ben 25 százalékkal kellett leértékelnie a koronát a nemzetközi versenyképesség fenntartása végett, de mostantól szó sem lehet devalválásról, még akkor sem, ha nem sikerül kellő mértékben korlátok közé szorítani az árak és a bérek emelkedését — jelentette be a svéd pénzügyminiszter. A kormány egy újfajta, első ízben szankciókat is tartalmazó bérmegállapodástól várja a béremelések kordában tartását. Áprilisban a fizikai dolgozók szakszervezete kétéves megállapodást írt alá a munkáltatókkal, amely szerint a bérek az idén 5 százalékkal, jövőre pedig 4 százalékkal emelkedhetnek. Svédországban a kérdések kérdése, hogy miként lehetne a konkurens országok szintjére beállítani a bérszínvonalat a majdnem teljes foglalkoztatottság fenntartása mellett. Svédországban jelenleg 2,5 százalékos a munkanélküliségi ráta, a töredéke a többi fejlett tőkésországénak. A jóléti mintaállam azonban továbbra is elősbbséget ad a foglalkoztatásnak, még ha a béremelés korlátozását célzó kormánypolitika csődöt mondana is, akkor sem engednék nőni a munkanélküliséget, hanem további szükségintézkedésekkel csökkentenék az életszínvonalat. A kormány valóban kedvező helyzetben láthat hozzá terve megvalósításához. A választásokig még két év van hátra, a gazdasági barométer pedig kedvező, elsősorban a külgazdasági környezet barátságosabbá válása miatt. Az olajáresés és a dollárgyengülés azt jelentette Svédországnak, hogy az idei első negyedévben például 7,1 milliárd svéd koronáért vásárolhatta meg 5,4 millió tonnás olaj- és olajszármazék-szükségletét, szemben az egy évvel korábbi 11,7 milliárd koronás olajszámlával. Az olajáresés jótékony hatással volt a kereskedelmi mérlegre is: az idei első három hónapban 8,9 milliárd koronára, az egy évvel korábbinak csaknem a hétszeresére duzzadt fel az aktívum. A nemzetközikamatlábak leszállítása, csökkentésre bátorította a svéd központi bankot is: az év első négy hónapjában a kamatot három ízben 10,5 százalékról 8 százalékra mérsékelte. A pénzügyminisztérium becslése szerint az idén a bruttó nemzeti termék 2 százalékkal fog nőni, az infláció pedig a tavalyi 5,7 százalékos helyett 3,5 százalékos lesz. A prognózis derűlátó az áruk és szolgáltatások külkereskedelmének mérlegét illetően is:a tavalyi 9,4 milliárd koronás deficitet az idén 3 milliárdos többlet váltja föl. A dán kormánynak további intézkedéseket kell hoznia, a növekvő folyó fizetési mérleghiány megfékezésére, ha meg karja őrizni valutájának stabilitását és termékei nemzetközi versenyképességét — mondják egybehangzóan a gazdasági szakértők. Tavaly a fizetési mérleg folyó tételeinek a deficitje 23,4 milliárd koronára duzzadt föl az 1984. évi 18,8 milliárdról. Az idei első negyedévben a hiány még mindig 8,4 milliárd korona volt, szemben az egy évvel korábbi 8,2 milliárddal. Dán bankkörökben egyértelműen a deficitet tartják a korona gyengülése fő okának. A korona értékvesztése jól tükrözi a dán tőkeforgalomban beállt 1885. évi fordulatot: a tavalyi első negyedévben Dánia még nettó 12,3 milliárd korona tőkét importált, az idei első három hónapban azonban már 4 milliárd korona nettó tőkeexportot regisztráltak. .A külföldi befektetők eladják dán kötvényeiket, a dán invesztorok pedig külföldi kötvényeket vásárolnak. A kormánynak további megszorító intézkedéseket kell hoznia, a belföldi kereslet lehűtésére, a külgazdasági egyensúly helyrebillentésére — jelentette ki Anders Anderson dán gazdasági miniszter. A Privatbanken vezető közgazdásza szerint viszont a dán közvélemény aligha fogadna el további restriktív intézkedéseket — az utóbbi 8 hónapban a kormány 18 milliárd koronás takarékossági rendelkezéseket hozott —, így a szakértő szerint valószínűbbnek látszik a korona további leértékelése, amely ellensúlyozhatná a dán áruk nemzetközi versenyképességét veszélyeztető feltűnően gyors bérszínvonal-emelkedést. A központi bank szakértője ezzel szemben kizártnak tartja a devalvációt, emlékeztetve rá, hogy a jobbközép Schlitter-kormány a gazdaságot élénkíteni képes, stabil valuta ígéretével került hatalomra. Finnország a legtöbb nyugati országhoz képest viszonylag jobban vészelte át az utóbbi évek dekonjunktúráját, de a finn gazdaság most mintha kimaradna a nyugateurópai fellendülésből, legalábbis erre lehet következtetni a növekedés érezhető lelassulásából. Tavaly még 3 százalékkal gyarapodott a gazdaság, de az idei évre már csak 1,5—2 százalékos , expanzióval számolnak.A tavaly 4 százalékkal bővülő ipari termelés növekedése az idén csak szerény 2—3 százalékos lesz. A beruházási kedv kifejezetten lanyha, a kamatszint pedig alig csökkent. Határozott sikert ért el viszont Helsinki az infláció mérséklésében — az idén az árszínvonal-emelkedés megfelel majd az OECD-átlagnak, vagyis 3 százalék körül lesz, miközben az erősen regionális jellegű munkanélküliség a tavalyi 6,3 százalékos körül marad. A most tavasszal kialkudott tarifa szerint a bérek az idén átlagosan 2,4 százalékkal, jövőre 2,6 százalékkal emelkednek. A produktív szférában a főbb partnerországokénál gyorsabban nő a költségszint — mondja több kül- és belföldi szakértő. A nemzetközi versenyképesség gyengülését jelzi, hogy tavaly 2,5 százalékkal zsugorodott a nyugati export, noha a kereskedelmi mérleg összességében 2 milliárd márkás aktívumot mutatott. Az előrejelzések szerint az idén még pozitív, de jövőre már negatív lesz a kereskedelmi szaldó. A kőolajáresés sem jelent egyértelműen áldást Finnországnak. A szovjet olajért jóval kisebb árat kell ugyan fizetni, de kisebb lesz a Szovjetunióba irányuló finn export is. A finnek számításai szerint akár egynegyedével is visszaeshet a szovjet piacra irányult szállítások értéke az idén és jövőre. .Villányi Katalin NAPRÓL NAPRA + INDIA NEM HAJLANDÓ teljesíteni a Világbankk*alalon feltételeit. (2. oldal) + ÚJFAJTA JOGOSÍTVÁNYOKAT ruházott a szovjet—bolgár közös kutató-fejlesztő intézetre az SZKP. (2. oldal) -A MAGYAR CÉGEK IS hasznosítják a VOEST-Alpine osztrák állami konszern tapasztalatait és kapcsolatait. (3. oldal) -f JUGOSZLÁVIA NÖVELI az olajkutatásra szánt ráfordításokat. (4. oldal) -f KEVESEBB KÁVÉT isznak az amerikaiak. (4. oldal) + SZINGAPÚRI országmelléklet. Deficitek árnyékában A BIZONYTALAN ADATOK MIATT A NYILATKOZATOK MOZGATJÁK A DOLLÁRÁRFOLYAMOT Washington folytatja a „dollárháborút” legfőbb kereskedelmi partnereivel. Amerikai politikusok egymást túllicitálva „beszélik lefelé” a dollár árfolyamát abban a reményben, hogy az Atlanti- és a Csendes-óceán másik partján végre tesznek valamit a gazdaságok felfűtésére. Az eddigi washingtoni felhívások süket fülekre találtak. Pedig, ahogy egyre mélyebbre kerül a dollár árfolyama, a szövetségesek aggodalma is nőttön-nő. Persze, nemcsak a nyilatkozatok lélektani hatása miatt esik a dollár, hanem a már sorozatossá váló rossz gazdasági és kereskedelmi helyzet okán is. Ez viszont már az amerikai kormányt is aggasztja, a kongresszusról nem is beszélve. Ez a magyarázata, hogy a kongresszusban újra tüzes viták alakultak ki egyfelől az új költségvetési törvényjavaslatról, másfelől a törvénybeiktatás előtt álló adóreformról. Frankfurtban 2,10 nyugatnémet márka alatt, Tokióban 154 japán jen alatt jegyezték az amerikai dollárt. Hogy a márkával szemben a napokban, lassabban értékelődött le az amerikai valuta, azt a szakemberek állítólagos nyugatnémet valutapiaci intervenciókkal magyarázzák. Ezt azonban a Bundesbank nem erősítette meg. Bár már hónapok óta folyamatosan dollárellenes a hangulat, az amerikai valuta csütörtöki leértékelődésének konkrét, előzménye van. Az első és legfontosabb, hogy közzétették a júniusi kereskedelmi adatokat, s ezek szerint a deficit 14,17 milliárd dollár volt, alig kevesebb, mint egy hónappal korábban. Amerikában a külföld hibájául róják fel, hogy a dollár drasztikus leértékelődése ennyire hidegen hagyja a mérlegeket. Ezzel magyarázhatók a harcias nyilatkozatok. Shultz amerikai külügyminiszter azzal fenyegette meg az USA partnereit, hogy számítsanak a dollár további gyengülésére. Az elnök exporttanácsa előtt mondott beszédében közölte, hogy mindaddig nem lehet számítani fordulatra az amerikai kereskedelmi mérlegen és egyáltalán a gazdaságban, amíg Bonnban és Tokióban el nem szánják magukat a megfelelő lépésre. Ehhez a véleményhez egyébként csatlakozott Baldrige, amerikai kereskedelmi miniszter is, aki éppen a minap járt haza sikeresnek aligha mondható, háromnapos hivatalos tokiói tanácskozásairól. Mindketten hangsúlyozták, hogy a partnerek tehetetlensége nemcsak hanyatlásra ítéli a világgazdaságot, hanem újabb kereskedelmi háborúval is fenyeget. Az amerikai képviselők körében ugyanis újra sokat hallani: az USA-nak protekcionista intézkedésekkel kellene válaszolnia az NSZK és főleg Japán tétlenségére. A legújabb kereskedelmi adatok még inkább felbőszítették őket. Mert nem elég, hogy mindössze 40 millió dollárral csökkent az amerikai kereskedelmi mérleghiány, de továbbra is rekord összegű aktívumot mérnek a másik, a japán oldalon. A többlet júniusban 7,805 milliárd dollár volt. Ráadásul a jen erősödése ellenére a szigetország kivitele egy év alatt 19,9 százalékkal nőtt, míg az import csak 9,3 százalékkal. A japán—amerikai kétoldalú árucsere-forgalomban pedig a japán oldalon a többlet júniusban 3,69 milliárd dollárra csökkent az előző havi 4,99 milliárdról, de ez kétes siker. A japánok ugyanis váratlanul, 2 milliárd dollár értékben vásároltak aranyat Amerikától — s ez egyszeri dolog. Pedig ha valaki, ő mélységesen elítéli a túlzásokat és a szélsőséget, s igencsak aggódik az USA pénzügyi és gazdasági presztízse miatt. Teljes joggal, hiszen nem túl megnyugtatók a prognózisok sem, senki nem mer 0,2—0,4 százaléknál nagyobb növekedést jósolni júniusra. Pedig sokan azt remélték eddig, hogy ez a hónap meghozza a fordulópontot. Nem csoda ezek után, hogy a protekcionizmust követelők tábora egyre népesebb az USA-ban, s az sem véletlen, hogy a dollárfegyver is népszerű, holott mindenki tudja: veszélyes, mert kétélű. Mindenesetre az amerikai gazdasági kutatóintézetek és vállalatvezetők egymásra licitálnak, amikor a dollár várható további leértékelődéséről van szó. Vannak, akik már látni vélik, amint a dollár árfolyama hamarosan 1,80 nyugatnémet márka, illetve 140 japán jen körül van. Meg a ráncba szedett inflációs eredményeket féltő Volcker, a FED elnöke sem merte nyíltan állítani, hogy a dollár eleget esett. Talán az új adóreform körül újra felparázsló vita is azt mutatja, hogy többségbe kerültek a borúlátók. A szakemberek azt feszegetik, hogy ésszerű dolog-e az adótereket a vállalatok kárára átcsoportosítani, éppen a gazdasági növekedés vészes lelassulása idején. A törvényjavaslat egyébként már majdnem kész, csak a képviselőház és a szenátus közti — eddig nem túlságosan lényegesnek tartott — nézeteltérések elsimítása van hátra. A dologba már a vállalatok is kezdtek volna beletörődni, de amikor ez addig is csekély számú kedvező jel kezdett eltűnni, egyre mélytánytalanabbnak tekintették a törvényjavaslatot. Azt pedig végképp,, hogy egy újabb indítvány szerint a megmaradt vállalati adókedvezmények leépítésével kellene ellensúlyozni a személyi jövedelemadók leszállítása miatti költségvetési bevételkiesést. Mert azzal mindenki tisztában van, hogy milyen nagy teher az amerikai gazdaság szempontjából a már csillagászati számaikkal mérhető költségvetési mérleghiány. Az ennek a lefaragását célzó úgynevezett Cramm-Rudmann törvény módosított változatát éppen most fogadta el a szenátus. E szerint a kompromisszumos javaslat szerint az amerikai költségvetést 1991-ig kiegyensúlyozzák, de a kiadások megnyirbálásáról a Fehér Ház költségvetési irodája, s nem — mint ahogy az eredeti tervek között szerepelt — a fő számvevőszék dönthet. Ezt ugyanis a Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek minősítette. Az új változat szerint a költségvetési irodának figyelembe kell vennie a hivatalos gazdasági előrejelzéseket, vagyis nem hivatkozhat a sajátjaira. A prognózisok egyébként ellentmondásosak, még erre az évre sem egységesek, jövőre pedig a pesszimistábbak 3,2, az optimistábbak 3,8 százalékos növekedésről szólnak. B. R. Figgeljen a japán kölcsön Mexikónak A japán Export-Import Bank még nem döntötte el, hogy folyósítsa-e a Mexikó által kárt újabb 1 milliárd dolláros hitelt, amelyet a latin-amerikai ország három beruházás finanszírozására szánt. A bank egyik tisztviselője cáfolta a Nihon Keizai Simbun cikkét, amely szerint a pénzintézet a három beruházás közül kettőnek a finanszírozására 750 millió dollárt ajánlott fel, s visszautasította egy acélműépítés támogatásának kérelmét. Az észak-amerikai állam ezenkívül exportfejlesztési tervei (amelyet a Világbankkal együtt segítene a szigetország), továbbá a Santa Cruz-i olajfinomító, valamint a Mexikói-öböl és a Csendes-óceán partja közötti közlekedés fejlesztéséhez kért pénzügyi támogatást Japántól. (Reuter)