Világgazdaság, 1988. március (20. évfolyam, 41/4790-62/4811. szám)

1988-03-08 / 46. (4795.) szám

TECHNOLÓGIA TRANSZFER Csehszlovákiában újabb ösztönzőkkel szorgalmazzák a licenceladásokat A csehszlovák kormány elégedetlen a Nyugatra irányuló licenceladások eredményeivel, ezért fokozottan ösztönözni kívánja őket. Az év elejétől új rendelkezés van érvényben, amely szerint a Nyugatra licencet eladó vállalat vagy más szervezet az eddigi 50 százalék helyett a liccenceladásból származó devizabevétel 100 százalékára tarthat igényt. Az első megközelítésben vonzó változtatás mégsem lelkesíti az érintett vállalatokat, mert számos egyéb rendelkezés továbbra is az ellen hat, hogy valóban érdekeltté váljanak licenceik nyugati forgalmazásában. Az egyik ilyen változatlan nehézség, hogy a licenceladó ezután is csak a devizára való jogot, nem pedig magát a devizát kapja meg. Ez magyarán azt jelenti, hogy a licenctulajdonos az eladásból származó devizát az illetékes banktól később belföldi valutáért megvásárolhatja. Eddig is gyakran előfordult, hogy az eladó az adott pillanatban nem rendelkezett az ehhez szükséges koronával, ezért nem tudott hozzájutni az elvben neki járó devizához. Ezen a nehézségen a részesedés megkétszerezése nemigen változtat. Továbbra is ellenérdekeltséget teremt, hogy az elvben a vállalatnak járó devizajogosultságot különböző manőverekkel a felettes szervezet (egyesülés, főigazgatóság) részben vagy teljesen magának szerzi meg. Az sem ritkaság, hogy a devizából nemcsak a vállalat, hanem a fölé rendelt egyesülés sem lát semmit, miután a devizajogosultságot sok esetben még egy felettük álló hatóságnak is jóvá kell hagynia. Hátráltatja a licencértékesítést, hogy sokáig tart és nehézkes az a folyamat, amíg a találmány az újdonság értékét bizonyító eljáráson végighalad. Sok kritika éri a licencügyletek idegölően hosszú és nehézkes engedélyeztetési eljárását. Nemrég a Rudé Právo egyik cikke is felrótta, hogy egy külföldi vevő, akit pedig az ügylet őszintén érdekelt, a nehézségeket látva „kiszállt” a boltból. A reménybeli licenceladó mindaddig nem tud konkrét ajánlatot adni, amíg az engedélyeztetési eljárás le nem zárult. A már engedélyezett licenceladások körül is sok a hiányosság. Gyakran előfordul, hogy az eladással megbízott tisztviselő nem rendelkezik a szükséges szakértelemmel és nem ismeri a szokásos licencdíjakat sem. Gyakran túl későn derül ki, hogy a licencet ár alatt elkótyavetyélték. Erre persze nem egyszer abból következtetnek, hogy a vásárolt eljárás a vevőnél eredményesebben működik, mint a licenc kidolgozójánál. Gyakran csupán az az oka ennek, hogy a belföldi vállalatnál hanyagabbak, nem jól szervezik meg az új eljárás működtetését, rosszabb anyagból dolgoznak, és a dolgozók sem kellően érdekeltek. (Blick durch die Wirtschaft, 1988. február 23.) NÖVEKVŐ CSEHSZLOVÁK LICENCVÁSÁRLÁSOK AZ IDÉN Csehszlovákiában az idén mintegy 200 millió koronát szánnak nyugati licencek vásárlására, s további 400 milliót költenek a már megkötött megállapodások további finanszírozására. Az előirányzott összeg 10 százalékkal több annál, amit tavaly költöttek e célra, s 20 százalékkal haladja meg az 1986-os összeget. Az 1986—90-es tervidőszakban évi átlagban megközelítőleg kétszer anynyit költenek Csehszlovákiában licencvásárlásokra, mint a megelőző ötéves tervidőszakban. Az idén elsősorban elektronikai, ezen belül is fogyasztói elektronikai, valamint gyógyászati berendezések licenceinek beszerzésén van a hangsúly — erről nyilatkozott Slavomir Sykora, a Polytechna külkereskedelmi vállalat kereskedelmi igazgatója. Az elektromos gépipari minisztériumra mintegy 60—70 millió korona jut, ebből valószínűleg a brnói Chirana gyárnak vesznek eljárást a rákgyógyászatban használatos részecskegyorsítók gyártására. Szó van különböző videoberendezések, számítógép-perifériák és személyi számítógép-hardverek gyártásához szükséges licencek beszerzéséről is. Ezenkívül elsősorban a gépkocsigyártás és a környezetvédelem az a két ágazat, ahol bővítik a licencvásárlásokat. A licencvásárlások megugrása 1985 óta jórészt a gépkocsigyártáshoz beszerzett eljárások növekvő számára vezethető vissza. Az idén várhatóan gyártásra kerülő és jövőre már nyugati exportra is jutó új Skoda típushoz, a Favorithoz eddig mintegy 100 millió dollár értékben vásároltak licencet. Többek közt a brit Lucas-Girlingtőt vették a tárcsafék, az ugyancsak brit Lucastól elektromos berendezések, a nyugatnémet Pierburgtól a karburátor, és a szintén nyugatnémet Sachstól a kuplung gyártásának licencét. Még hátra van az új motorcsaládhoz szükséges licencek beszerzése, ez valószínűleg az eddigi legnagyobb csehszlovák licencügylet lesz. A Motokov többek között a Volkswagennel, a Citroennel, az Isuzuval és a Nissannal tárgyal, de megállapodás az év vége előtt nemigen várható. Újdonságnak számít, hogy Csehszlovákia környezetvédelmi berendezések gyártási eljárását is meg akarja venni, a tervezett idei licencvásárlások mintegy 20—25 százaléka Sykora szerint ezt célozza. E területen elsősorban a vas- és acéliparban keletkező veszélyes szenynyezőanyagok csökkentésére, víz- és csatornatisztításra, a mérgező hulladékok kezelésére és ártalmatlanná tételére szolgáló eljárásokat akarnak beszerezni. (Business Eastern Europe, 1988. január 11.) e. A minőségfejlesztés, minőségjavítás itt a piaci érvényesüléshez! A DIEBOLD szakemberek bevonásával - akik az NSZK vállalatainak magas színvonalú minőségének, teljesítőképességének megvalósításában tapasztalatokat szereztek -vállalkozunk: minőségfejlesztési, minőségszabályozási, minőségbiztosítási rendszerek korszerűsítésére, illetve kialakítására, bevezetésére. Érdeklődésüket várjuk. Telefon: 154-039/31. 1022 Budapest, Bég u. 3-5. sz. Comporgan Rendszerház Közös Vállalat 1988. MÁRCIUS 8. Jugoszlávia technológiai együttműködése a KGST-vel és az EGK-val Jugoszlávia a korábbi 32 helyett már 52 kutatási-fejlesztési részprogramba kíván bekapcsolódni a KGST komplex fejlesztési programja keretében. Ezzel szemben az EGK által kezdeményezett Euréka-programcsomaghoz való jugoszláv csatlakozási szándék eddig csupán minimálisnak nevezhető eredménnyel járt. Matic, a belgrádi kormány műszaki és kutatási kérdésekért felelős tárcájának vezetője kijelentette: Jugoszláviának a KGST komplex programjához való kapcsolódása semmiképpen sem jelenti azt, hogy az ország KGST-n belüli státusa megváltozna. A zágrábi Vjesnik című lap szerint egyébként Jugoszlávia már 80 különféle egyezményt és jegyzőkönyvet írt alá a KGST komplex programjába való bekapcsolódásról. A decemberben konkrétan is ismertetett 52 elemes listából 11 esetben az automatizációs és elektronizációs kutatási-fejlesztési programokba kapcsolódna be Jugoszlávia, 8 kutatási programnál az atomenergia békés felhasználása, 6-nál új üzemanyagok felkutatása, míg további 7-nél a biotechnológia a célba vett terület. Az év végén ismertetett terveken kívül már korábban is ismertté váltak más, a KGST-jugoszláv együttműködésre ajánlott területek, így például a mikroprocesszorok, a rugalmas termelősorok, az ipari robotok, valamint a lézertechnika adatátviteli és gépkocsi gyártási alkalmazása Ezeknél az együttműködési szándék már a KGST komplex programjának 1985. decemberi elfogadása előtt is fennállt. Az együttműködés kapcsán azonban komoly problémák jelentkeznek, és ezt különösen jól mutatja a jugoszláv—szovjet gazdasági kapcsolatok alakulása Jugoszlávia sikertelenül törekszik arra, hogy a Szovjetunióval szemben fennálló kiviteli többletét leépítse. Tavaly emiatt már nem maradt más megoldás, mint a jugoszláv kivitel drasztikus csökkentése. Az export hivatalos belgrádi statisztika szerint, dollárban kifejezve 25—30 százalékkal csökkent 1987 első 11 hónapja során az előző év azonos időszakához képest Ezzel szemben a Szovjetunióból származó import kereken 10 százalékkal nőtt, de tavaly — nem végleges adatok szerint — még így is újra 276 millió dolláros kiviteli többletet ért el Jugoszlávia. A két ország 1981-ben államközi egyezményt kötött, amely szerint az akkortól 1990-ig terjedő időszak.T»i«-me'7'lev**5 ayilott, hogy a Szovjetunió által nyújtott kereskedelmi hitelekből finanszírozza a Szovjetuniótól megvásárolni kívánt beruházási javakat. E lehetőségből a jugoszláv cégek szinte semmit nem használtak föl, holott 1986-ban a hitelkeretet jelentősen felemelték (500 millió dollárra). Ennek máig alig 10 százalékával éltek a jugoszlávok. Az ok: Jugoszlávián belüli egyeztetési gondok a konkrét beruházásokkal, elsősorban azok finanszírozási ügyeivel kapcsolatban. A Szovjetunióval folytatott kereskedelem többletét a belgrádi nemzeti bank pénzkibocsátással finanszírozza, s ez hozzájárult a pénz Jugoszláviában megfigyelhető fékezhetetlen elértéktelenedéséhez. A szovjet hitelajánlat elsősorban jugoszláv energetikai beruházásokra szól. Így például a Tuzla B—1 és a trubovljei hőerőművekhez, illetve az Uglijevik—Istok bányaberuházáshoz. Egyedül a Tuzla erőműberuházáshoz 1986-ban 120 millió dollár hitelt kínáltak egy akkor megkötött szerződés értelmében, az összegből azonban máig sem hívtak le semmit, mivel az egész beruházás meghiúsult. A közelmúltban Szerbia ipari minisztériuma új javaslatok sorát tette közzé a Szovjetunióval folytatandó együttműködés megélénkítésére. Eszerint az új beruházási lehetőségek kapcsán — ezek összértéke mintegy 60 millió dollár lenne — Szerbia a ráeső szovjet hitel mintegy felét használná fel. Ezen új szerbiai beruházási lehetőségek sorába tartozik a belgrádi Ivo Lola Ribar gépgyáré, a krusevaci október 14. és a trsteniki Prva Petoletka bányáké, a loznicai Zajaca és a raskai Lastavci, valamint a bori kohóké. 1990-ig a smederevói acélmű rekonstrukciója során megépítendő új nagykohó beruházásához is fel fognak használni 25 millió dollárnyi szovjet hitelt. Emellett egy Belgrádhoz közeli textilgyár gépbeszerzéseit is szovjet hitelből fedezik, akárcsak a szerbiai földgázvezeték-hálózat kiépítését. E két beruházáshoz összesen 40 millió dollárnyi hitelt vesznek majd fel. Mindezek révén Szerbia összesen 120 millió dollárnyi szovjet hitel felvételét tervezi az évtized végéig, immár konkretizált formában. A nyugat-európai Eureka programcsomagba való jugoszláv bekapcsolódás nem állami, hanem vállalati, vagy kutatóintézeti szinten lehetséges. Ezzel kapcsolatban — legalábbis a már létrejött jugoszláv—Eureka együttműködéseknél — döntő volt az NSZK által nyújtott támogatás. Eddig két Eurekaprogramba szállt be jugoszláv partner: az Eurotrakhu, a zágrábi Rucer Boskovic kutatóintézet, a másik érintett Eurekaprogram a Kosine, ebbe a ljubjanai Jozef Stefan intézet kapcsolódott be. Várható, hogy még az első negyedév során egy újabb jugoszláv résztvevő fejezi be előkészítő tárgyalásait az Euromar nevű Eureka-programba való bekapcsolódásáról, s ugyancsak várható a jugoszláv részvétel előkészületeinek lezárása egy másik, a gyógyszerek, és a bioanyagok kutatásával foglalkozó Eureka-program esetében. Jugoszláviában arra panaszkodnak, hogy csak az infrastrukturális jellegű Eureka-programokba vonják be az országot, s nem sikerül az új termelési eljárások kifejlesztésére irányuló programokba bekapcsolódnia. Márpedig így nem lehet a mind nyilvánvalóbb jugoszláv innovációs elmaradást behozni — vélik Belgrádban. Jugoszlávia már a múltban is erősen rá volt utalva a külföldi licencekre, az utóbbi két évtizedben évente átlagosan 40 külföldi licencet vásárolt. E tekintetben visszaesés várható. Horvátországban például 1981 és 1986 között a korábbi 12- ről évi 5-re esett vissza a megvásárolt külföldi licencek száma. (BfAl/NfA, 1988 február 19.) Nyersanyagpiaci árakról és jegyzésekről 12 és 15 óra között a 228-014/36 számú telefonon adunk felvilágosítást ÉPÍTŐIPARI Innovációs BANK RT. Tisztelt partnerünk! Bankunknál már rövid időre is kedvezően befektetheti szabad pénzeszközeit! Vonzó kamatainkról kérje tájékoztatónkat! Építőipari Innovációs Bank Rt. 127-769 326-130 Szombathelyi fiók (94)-11-576 •C.