Világgazdaság, 1988. szeptember (20. évfolyam, 172/4921-193/4942. szám)

1988-09-01 / 172. (4921.) szám

2 1988. SZEPTEMBER 1. Beindul a japán értékpapírindexek határidős piaca Az oszakai és a tokiói értéktőzs­dén szeptember 3-án beindul a japán értékpapírindexek határidős piaca. Az ötletet eredetileg a chi­cagói tőzsde (CME) vezetői vetették fel két évvel ezelőtt. Azt javasol­ták, hogy a határidős indexkont­­raktusok al­apja a 225 értékpapír­ból álló japán Nikkei-index legyen. Arra hivatkoztak, hogy egy ilyen határidős piacnak nagy jövője len­ne, nem szólva róla: lehetőséget ad­na az amerikai és a japán befekte­tők számára, hogy akár árfolyam­­védelmi (hedge), akár spekulációs célból ilyen üzleteket kössenek a szüntelenül növekvő japán érték­tőzsdén.. Az a tény, hogy a japán értéktőzsde tőkenagyságát nézve a legnagyobb a világon­, a határidős indexügyletek bevezetését még sür­getőbbé tette. Szeptember 3-án azonban nem Chicagóban, hanem két japán vá­rosiban nyílik a határidős piac. A japán értékpapírok mozgását leíró indexek alapján való határidős ügy­leteket egyébként már lebonyolíta­nak a szingapúri nemzetközi pénz­piacon, de a japán szakemberek re­ményei szerint az oszakai és a to­kiói határidős piac ennél sokkal nagyobb lesz. Az amerikaiak persze féltéke­nyen nézik a japán értékpapírok piacának megnyitását és nem tet­tek le róla, hogy Chicagóban is le­hessen japán értékpapírokat határ­időre adni-venni a későbbiek során. A CME és a Chicagói Kereskedelmi Igazgatóság (CBT) szerint a japán határidős ügyleteknek lenne helyük Amerikában is. Ehhez azonban az amerikai Határidős Árutőzsdei Bi­zottság (CFTC) engedélye szüksé­ges, amely biztosan nem érkezik meg október előtt. Az amerikai tőzsdei bizottság habozása mögött az áll, hogy nem tudják eldönteni: megváltoztassák-e a jelenlegi sza­bályozást, amely tiltja az USA-ban külföldi valutában jegyzett számlák fenntartását. Egyelőre a japán tőzs­dei indexeken alapuló határidős ügyleteket jenben jegyeznék, a kiegyenlítés jenben vagy dollárban történhetne és ezeket csak a tokiói üz­leti órák alatt „forgatnák”. A chi­cagói értéktőzsde határidős piacán szinte kizárólag amerikai papírok­kal kereskednek. Chicagóban mindenesetre azt re­mélik, jóllehet a japán határidős piac bizonyára vonzó az amerikai befektetők szemében, Chicago is az lehet, ha egyszer ott is köthetnek japán határidős ügyleteket az ame­rikaiak. Egyelőre egyébként a chicagói, 500 amerikai részvény mozgását leíró Standard and Poor index a legnépszerűbb a világon, az értékpapírok határidős ügyleteinek 75 százalékát ennek alapján kötik. (Az értékpapírindexek határidős kontraktusainál a vevők, illetve az el­adók nem valamilyen részvényt adnak-vesznek, hanem valamely is­mert értéktőzsdei árfolyamindex­ben szereplő összes részvényt, per­sze csak névlegesen.) (AP-DJ) A szabadkereskedelmi egyezmény elfogadása a kanadai választások eredményétől függ Bár a Konzervatív Párt által el­lenőrzött kanadai képviselőház vár­hatóan elfogadja az amerikai—ka­nadai szabadkereskedelmi egyez­ményt, annak végső sorsa a Brian Mulroney miniszterelnök által való­színűleg idén őszre előrehozott vá­lasztásokon fog eldőlni, annak elle­nére, hogy nem közvetlenül a meg­állapodás sorsáról döntenek ott. Az ellenzékben lévő liberálisok és új­demokraták ugyanis ellenzik a meg­állapodást, arra hivatkozva, hogy az fenyegeti Kanada kulturális és po­litikai függetlenségét (VILÁGGAZ­DASÁG, 1988. július 23., 1. oldal, augusztus 10., 2. oldal). John Crosbie, kanadai külkeres­kedelmi miniszter arra figyelmezte­tett, hogy a pártok véleményének nagyban eltérő volta miatt a sza­badkereskedelmi egyezmény elfo­gadása csak egy szilárd, konzervatív többségű kormány esetén biztosí­tott. A legutóbbi közvélemény-kutatá­sok azt mutatják, ha most tartanák a választásokat, akkor Mulroney konzervatívjai nyernék el a legtöbb helyet a képviselőházban, nem jut­nának viszont abszolút többséghez. Koalícióra kényszerülve viszont is­mét, csak bizonytalanná válna az egyezmény sorsa. Az AP-DJ a közvélemény-kutatá­sokra hivatkozva azt is közli, hogy jóllehet a kanadaiaknak csak 20 szá­zaléka van, jó véleménnyel a Mul­­roney-kormányról,­­körülbelül 50 százaléku­k van a konzervatívok ál­tal támogatott szabadkereskedelmi egyezmény mellett. Ha Kanadában is elfogadják — az USA után — a szabadkereskedelmi egyezményt, akkor az 1989. január 1-jén lép életbe, és 10 évre megszün­teti a legtöbb kereskedelmi gátat a két ország között. 1988 első félévé­ben egyébként az Egyesült Államok és Kanada közötti kétoldalú keres­kedelem értéke 75,95 milliárd ame­rikai dollár volt, ami jóval nagyobb, mint a világ bármely más két or­szága között lebonyolított kereske­delem nagysága ugyanezen idő alatt. (AP-DJ) AUSZTRÁLIA NÖVEKVŐ ÜTEMBEN FIZETI VISSZA ADÓSSÁGAIT Paul Keating ausztrál kincstár­ügyi miniszter bejelentette, hogy az ausztrál szövetségi kormány külföl­di adósságállománya 1989. június 30-ra, a mostani pénzügyi év végé­re a tervek szerint a bruttó hazai termék (GDP) 3 százalékára csökken a nemrég véget ért pénzügyi évben mért 5,8 százalékról. A miniszter elmondta, hogy az 1987 88-as pénzügyi évben a kor­mányzat 3,7 milliárd ausztrál dol­lárnyi adósságot fizetett vissza, és az 1988 89-re tervezett 5,47 milliárd dolláros költségvetési többlet (VI­LÁGGAZDASÁG, 1988. augusztus 24., 2. oldal) még dinamikusabb hi­teltörlesztést tesz lehetővé. A tervek szerint az előző pénzügyi évhez ha­sonlóan az ausztrál kormány most sem fog fölvenni új külföldi hitelt, sőt nettó 3 milliárd ausztrál dollárt készül visszafizetni az előző pénz­ügyi év 1,6 milliárd dollárja után, mimellett belföldi tartozásaiból is törleszteni kíván 2,5 milliárd dol­lárt. Ehhez igénybe veszik bizonyos értékpapírok elővételi jogának fel­ajánlását, az adósságok visszavásár­lását, valamint nem kívánják meg­hosszabbítani a hitelek lejárati ide­jét. Az adósságállomány csökkentése ahhoz is hozzájárul, hogy a jelenle­gi pénzügyi évben a kamatköltségek 210 millió ausztrál dollárral, a kö­vetkező pénzügyi évben pedig a ter­vek szerint 400 millió dollárral lesz­nek kisebbek. Keating ugyanakkor arra is ismé­telten figyelmeztetett, hogy Ausztrá­liának már csak a világgazdasági környezet változékonyságára való tekintettel is folytatni kell adósság­csökkentő programját. A miniszter ezzel elsősorban a jelenleg az or­szág számára kedvezően alakuló vi­lágpiaci nyersanyagárak fölfelé íve­lő trendjének esetleges megváltozá­sára célzott, ami jelentősen csökken­tené az ausztrál exportbevételeket. (Reuter, AP—DJ) „Kiadóvállalat HIRDETÉSSZERVEZÉSI OSZTÁLYVEZETŐT keres. (0) (0) 0 Feltételek: szakirányú gyakorlat és felsőfokú végzettség. 0 0 o Jelentkezés a 179-595-ös telefonon." 9 Finnországban az idei év egészé­re 6,5 százalékos inflációs rátát jó­t­sólnak, ezzel az ország listavezető az OECD tagországai között. A ke­reskedelmi és ipari minisztérium jelentése szerint a lakások és lak­bérek idén ősszel várható erőteljes növekedése viszi az OECD-átlagnál jóval magasabbra az inflációs rá­tát. JELENTI : Az osztrák Zöldek népszavazást javasolnak a tervezett világkiállí­tásról. Véleményük szerint ugyanis schil­ingek milliárdjait szándékoz­nak egy olyan beruházásiba fektet­ni, amely a legjobb esetben is csak néhány hónapig lesz kihasználva.­­ A tajvani gazdasági vezetés azt tervezi, hogy további, közel 300 ipar­cikk bevitel vámját csökkenti az USA-val és Nyugat-Európával szem­ben fennálló tetemes kereskedelmi­­mérleg-többletének mérséklése cél­jából. Az intézkedéssel a kormány szeretné elnyerni a GATT-tagor­szá­­gok tetszését, mivel Tajvan újra csatlakozni szeretne az egyezmény­hez. Tavaly mintegy 3600 termék esetében mérsékelték a vámokat.­­ Több mint 6 ezer kínai állami vállalat veszteséges, s hiányuk gyors ütemben növekszik — adta hírül a Zsenmim Zsipao. Veszteségeik jó része abból származik, hogy a kor­mány emelte egyes termékek árát az ellátás javítása végett. A vesz­teségek — amelyek az idei év első felében 27 százalékkal voltak ma­gasabbak, mint egy évvel korábban — elsősorban a gépgyártásban, az élelmiszer-, építő- és textiliparban jelentkeztek.­­ A japán pénzügyminisztérium azt tervezi, hogy 26 százalékos tő­kenyereség-adót vet ki olyan válla­latok részvényeinek eladása után, amelyeket még nem jegyeznek a tőzsdén. A részvénytulajdonosoknak be kell jelenteniük, ha eladják­­rész­vényeiket egy bizonyos mennyisé­gen felül, de dönthetnek: forrás­adót vagy ettől elkülönített adót fi­zetnek az adóhatóságoknak tett be­jelentésük alapján.­­ Nagy-Britanniában az idén a feldolgozóipar termelése előrelátha­tólag 7,2 százalékkal növekszik, a leggyorsabb ütemben 1973 óta, a ta­valyi 5,4 százalékot követően — je­lentette a brit gyáriparosok szövet­sége. Luxemburgba menekül a nyugatnémet tőke? Máris megindult a tőkemenekülés az NSZK-ból Luxemburgba, mert a bonni kormány 1989 januárjától 10 százalékos forrásadót vezet be a ka­matjövedelmekre. A törvényt a nyu­gatnémet parlament júliusban sza­vazta meg. Az NSZK bankjai már jó ideje sürgetik Luxemburgot: ál­lítson fel befektetési alapokat, hogy oda menekíthessék a tőkéjüket — mondotta Geiger, a nyugatnémet Takarékbank Szövetség elnöke. A bankárok számítása szerint a forrásadó miatt rengeteg tőke fog­ja elhagyni az NSZK-t, és ezért a bonni kormánynak nehéz lesz meg­szereznie a forrásadókból remélt éves 4,3 milliárd márkás bevételt. A Bundesbank számításai szerint 1988 első felében a hosszú lejáratú nettó tőkekiáramlás értéke 50,57 milliárd nyugatnémet márkára ug­rott az 1987 azonos időszakában mért 18,66 milliárd márkáról. Gei­ger rámutatott, a nyugatnémet for­rásadó kiváltotta tőkekiáramlás is jelzi: a közös piaci tagországoknak össze kell hangolniuk az általuk al­kalmazott forrásadókat. Vannak, akiknek más­­a vélemé­nyük erről. Dormanns, a Nyugatné­met Bankszövetség elnöke szerint a forrásadók összehangolása nem je­lenthet mást, csak az adók emelé­sét. Mint mondotta, ennél még az is jobb, ha az NSZK-ban létezik ugyan a forrásadó, de másutt viszont le­het számítani az adókedvezmények­re. (Reuter) Brit javaslat a katonai légi folyosók további megnyitására A British Airways brit légitársa­ság igazgatója sürgette, hogy a pol­gári légi járatok még többet vehes­senek igénybe a katonai célokra fenntartott légi folyosókból, mint ahogyan ezt az NSZK-ban már meg­tették, így enyhülhetne a polgári légi utak zsúfoltsága, és nem fordul­hatnának elő olyan esetek, mint pél­dául idén nyáron a brit repülőte­reken, ahol a légi folyosók túlter­heltsége, valamint a földi irányító személyzet munkabeszüntetései mi­att a járatok csak többiberás késés­sel indulhattak útnak. A brit szakember szerint a BA- nek több millió font sterling több­letkiadást okoz az üzemanyag-fel­használásban az, hogy repülőgépei nem használhatják a katonai lég­teret. A repülőgépeknek Európában négyszer annyi utat kell megtenni­ük a katonai zónák kikerülése mi­att, mintha egyszer átrepülnének Amerikába — tette hozzá. (Reuter) VILAGGAZDASAG ÚJABB GAZDASÁGI INTÉZKEDÉSCSOMAG NICARAGUÁBAN A nicaraguai kormány bejelentet­te: erősen leértékeli az ország feb­ruárban bevezetett új valutáját és emeli a béreket. Ezzel a kormány az idén már harmadszor hoz intéz­kedéseket a súlyos gazdasági hely­zet javítására. A cordoba leértékelésével 1 USA dollár keddtől 180 cordobát ér a ko­rábbi 80 helyett. A pénzreform be­vezetésekor, az idén februárban 1 dollár 10 új cordobát ért (VILÁG­GAZDASÁG, 1988. február 17., 2. oldal). A szintén törvényes másik árfolyam továbbra is 1 USA dollár , 380 cordoba. A mezőgazdasági munkások bé­rét 60 százalékkal, az állami alkal­mazásban levő városiakét 35 száza­lékkal emelik. Daniel Ortega nicaraguai elnök rádióbeszédében kifejtette, az intéz­kedésekre azért volt szükség, hogy kézben tudják tartani a válságos helyzetű gazdaságot, növeljék a ter­melést, ösztönözzék az exportot és biztosítsák a bérből élőknek a leg­szükségesebbeket. Ortega hangsú­lyozta, hogy a gazdasági intézkedé­seknek politikai alapja van, és egy szocialista irányzatú forradalmi fo­lyamat részeként kell azokat értel­mezni. A nicaraguai elnök az ország problémáiért mindenekelőtt az Egyesült Államokat tette felelőssé, s elmondta: a hét éve folyó harcnak 54 ezer ember esett áldozatul, a kárt pedig 12 milliárd dollárra becsülte. Ortega kijelentette, hogy a mos­tani intézkedések összhangban van­nak a februári és a júniusban ho­zott gazdaságliberalizáló intézkedé­sekkel. Emlékezetes, hogy február­ban, amikor az infláció évi 1300 százalékos szinten mozgott, pénzre­formot és különböző energiamegta­karító intézkedéseket vezettek be, júniusban pedig, a gazdaság haté­konyabb működése érdekében, meg­szüntették az árak és bérek alakí­tására vonatkozó központi megköté­sek jelentős részét (VILÁGGAZDA­SÁG, 1988. június 15., 2. oldal). (AP—DJ) Norvégia komolyan gondolja olajipara átszervezését A bevételek csökkenése és a pénzügyi kockázat emelkedése arra ösztökéli a norvég kormányt, hogy újragondolja az északi-tengeri olajmezők állami tulajdonának kérdését. Már korábban is keringtek találgatások a privatizálásról (VILÁGGAZDASÁG, 1988. május 27., 2 oldal), és a kormány a parlamenttől felhatalmazást is kapott erre a lépésre (VILÁGGAZDASÁG, 1988. június 1., 2. oldal). A Reuter jelentésében egy neve elhallgatását kérő magas rangú nor­vég kormányhivatalnokot idéz, aki hangsúlyozza, hogy a nehezebb idők azt jelentik: az országnak fe­lül kell vizsgálnia az olajipar alap­vető és hosszú távú kérdéseit. Hoz­zátette: élénk vita van kialakulóban arról, hogyan tudná Norvégia fenn­tartani vagy növelni olajbevételeit, miközben csökkenti a beruházások pénzügyi kockázatát. Olajipari szak­értők ezt úgy fogalmazzák meg, hogy Norvégia számára ezen a terü­leten a fő probléma a politikai óha­jok és a gazdasági szükségszerűsé­gek között növekvő ellentét. A legutóbbi évek alacsony olaj­árai az északi-tengeri kitermelésben eszközölt beruházások megtérülését kockázatosabbá tették, és ezért ter­jedtek el a híresztelések arról, hogy a norvég kormány privatizálni sze­retné az olajipar egy részét. Gro Harlem Brundtland minisz­terelnök a nemrég rendezett stavan­­geri nemzetközi olajipari konferen­cián is szólt a kormány privatizá­lási terveiről (VILÁGGAZDASÁG, 1988. augusztus 25., 2. oldal). Elem­zők szerint nem véletlen, hogy a kormányfő a nemzetközi olajipar képviselői előtt említette az esetle­ges magánkézbe adást, ezzel mint­egy jelezte a kormány készségét az érdeklődő vállalatokkal való meg­beszélésekre. A döntés az állami részesedések eladásáról még az idén várható, nor­vég olajipari minisztériumi források szerint viszont nem valószínű, hogy változtatnak azon a feltételen, hogy az államnak, illetve az állami kéz­ben lévő Statoilnak legalább 51 szá­zalékos részesedéssel kell rendelkez­nie minden északi-tengeri kőolaj-ki­termelési beruházásban. Knut Daehlin, a norvég olaj- és energiaügyi minisztérium egyik ve­zető munkatársa nemrég­­azt is meg­jegyezte, az ország túl kicsi és ta­pasztalatokban túl szegény ahhoz, hogy három olajipari cége is legyen. A Statoil és az 51 százalékban álla­mi Norsk Hydro A/S mellett ugyan­is a hetvenes években engedélyezték a magánkézben lévő Saga Petroleum A/S létrehozását is. Daehlin meg­jegyzéséből a megfigyelők arra kö­vetkeztettek, hogy a Saga és a Norsk Hydro egyesítését fontolgatják. Az olajipar kérdése azért is fontos Norvégia számára, mert az ország Nagy-Britannia után a legnagyobb nyugat-európai kőolajtermelő, és exportbevételeinek harmada szár­mazik az olajkivitelből. A feltárásra váró olajmezők termelésbe állításá­val pedig a 90-es évek közepére sze­retné meg is előzni Nagy-Britanniát a kőolajtermelés tekintetében. (Reu­ter) MÁRIS FÉKEZŐDIK AZ AMERIKAI GAZDASÁG NÖVEKEDÉSE? Az amerikai gazdaság eddig töret­len növekedési üteme júliusban va­lamelyest lelassult, s ezzel, úgy lát­szik, a­­központi bank szerepét betöltő FED elérte célját. Mint ismeretes, a gazdaság túlfűtöttségétől és az inflá­ció elharapózásának veszélyétől tartó FED augusztus 9-én hat százalékról 6,5 százalékra növelte a leszámítolási kamatlábat. Pénzpiaci szakértők sze­rint azonban minden valószínűség szerint szükség lesz további hitelszű­kítő intézkedésekre, mert a gazdaság bővülését tovább kell fékezni, hogy elejét vegyék az inflációs nyomás megerősödésének.­­ Az amerikai kereskedelmi minisz­térium a napokban bejelentette, hogy a kilenc legfontosabb gazdasági mu­tató összevont előrejelző indexe, amelyet az amerikai gazdaság baro­métereként kezelnek, júliusban 0,8 százalékkal esett, holott júniusban még 1,4 százalékos növekedést muta­tott. A júliusi rendelésállomány (ez is része az összevont mutatónak) 3,5 százalékkal volt kisebb, mint június­ban, amikor 5,4 százalékkal bővült az előző hónaphoz képest. A vissza­esésben a legnagyobb szerepet a ha­diipari megrendelések számának csökkenése játszotta. A kereskedelmi minisztérium a múlt héten hozta nyilvánosságra, hogy a gazdasági növekedés a máso­dik negyedévben 3,3 százalékos volt, valamivel gyorsabb, mint a korábbi előrejelzés. Az infláció az áremelke­dés hatását kiszűrő deflációs index­szel mérve (amelyet a polgári köz­­gazdászo­k pontosabbnak tartanak, mint a fogyasztói árak emelkedésén mért pénzromlást) április és június között 5,1 százalékkal növekedett. Ez a tény pedig a piac szemében igen­csak árnyékot vet az öt és fél év óta szüntelen gazdasági növekedésre, amelyre a kormányzó Republikánus Párt olyan büszke. (Reuter, AP—DJ) VILÁGGAZDASÁG A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA TAG­VÁLLALATAINAK GAZDASÁGI NAPILAPJA Megjelenik hetenként ötször Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: BORONKAY TAMÁS és DANKÓ ÁDÁM Szerkesztőség: Bp. VII., Wesselényi u. 57. Postacím: Budapest, Pf. 534. 1397 Telefon: 228-014 Telex: 22­7958 Kiadja: a Magyar Távirati Iroda Kiadója Felelős kiadó: Wertheimer Andor igazgató Kiadóhivatal, Bp. I., Fém u. 5—7. Postacím: Pf. 3. 1426 Terjeszti a Magyar Posta Előfizetési díj évi 5400 Ft Előfizethető bármely hírlapkézbesítő pos­tahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Pos­ta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/a. — 1900 —, közvet­lenül vagy postautalványon, valamint át­utalással a HELIR 215-96162 pénzforgal­mi erzőszámra. A lapot előállította Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán ISSN 0042-6148

Next