Világgazdaság, 1998. január (30. évfolyam, 1/7261-20/7280. szám)

1998-01-05 / 1. (7261.) szám

1998. JANUÁR 5. Mostantól új szociális üdültetési rendszer A bt.-k is élhetnek a lehetőséggel Ez évtől az állam nem közvetlenül, hanem a cégeknek, intézményeknek, egyéb munkálta­tóknak biztosított adó- és járulékmentességgel támogatja a rászorultak üdülését. A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott üdülési csekk természetbeni juttatásnak szá­mít, amely a névérték 50 százalékáig, de maximum 10 ezer forintig jövedelemadó- és járu­lékmentes. E támogatási lehetőséget a betéti társaságok is nyújthatják dolgozóik és más ál­lampolgárok részére, s Nyírádi Ágnes, a Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft. ügyvezető igazgató­ja szerint ez érvényes a főállású egyéni vállalkozókra is. MUNKATÁRSUNKTÓL A kormány tavaly májusban fogadta­ a szociálturizmus új koncepcióját, amely szerint az állam nem közvetlenül pénzzel támogatja az üdülésben részt vevőket, hanem közvetett esz­közökkel: adó- és járulékked­vezményt ad. Tavaly egyébként a költségvetés 800 millió forin­tot fordított a rászoruló lakos­ság pihenésének támogatására, s ebből a keretből mintegy 130- 140 ezer állampolgár üdülhe­tett. A parlament úgy döntött: 1998-ban 5 milliárd forint név­értékben lehet üdülési csekket kibocsátani, ami 2,5 milliárd forint adómentes támogatást jelenthet, s ez lehetővé teszi a támogatásban részesülők szá­mának megduplázását. Az üdülési csekk­­ névérté­kének 50 százalékáig, de maxi­mum 10 ezer forintig — adó­mentes természetbeni juttatás­nak számít. A csekk adóköteles 50 százalékát is fizetheti a mun­káltató (vagy más szervezet), de akkor az adót és járulékokat is neki kell fizetnie. Az üdülési csekkre fordított összeg költ­ségként leírható, azaz a teljes összeg adóalapot csökkentő té­nyező. Annak érdekében, hogy a lehető legtöbb állampolgár részesüljön e lehetőségben, az alapítvány a rendszer működ­tetőjeként úgy döntött, hogy egy munkáltató maximum az éves állományi dolgozóinak kétszeresét kitevő létszámra, személyenként 50 ezer forintig igényelhet üdülési csekket. Eszerint például egy százfős cég kétszáz személyre veheti igénybe e lehetőséget úgy, hogy egy-egy dolgozó maximum 50 ezer forint névértékű csekket kaphat. 10 ezer forint után jár az adómentesség, míg a 40 ezer forint után fizetni kell az adót és a járulékokat. Ezt — a belső megállapodás szerint — vagy a munkáltató, vagy a dolgozó fizeti. A munkáltatók a Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft. képvise­leti irodáiban, a Hunguest Travel 23 irodájában, illetve néhány Tourinform-irodában rendelhetik meg a névre szóló csekkeket. Ehhez külön forma­­nyomtatványt készítettek, de arra is van mód, hogy mágnes­lemezen adják le az igényeket. A rendelést követően a szolgá­lat postázza a számlát, s a ki­­egyenlítést követő hét-nyolc napon belül megküldik az egy évig érvényes csekkeket. Nyírádi Ágnes szerint a meg­rendelők akkor járnak jól, ha folyamatosan, az igények fel­merülésének ütemében rendel­nek csekkeket, hiszen ezek a kiállítás után egy éven belül használhatók fel. Ha a munkáltató kéri, az üdü­lési szolgálat meghatározott címletekben gyártatja le a csek­keket. Amennyiben a megren­delésen ezzel kapcsolatban kü­lön kérés nem szerepel, akkor a szolgálat az általa összeállí­tott 20 ezer forintos standard csomagnak megfelelően címle­­tezi az összeget. Ebben egy tíz­ezer forintos, egy ötezer és öt darab ezerforintos csekk talál­ható. Nyírádi szerint — a 10 ezer forintos maximális adó­­mentesség miatt — várhatóan a 20 ezer forint névértékű csekk iránt lesz a legnagyobb igény. Az üdülési csekket minden, az üdülési szolgálattal szerző­désben álló partnernél — uta­zási irodánál, közvetlenül a szállodában, panzióban, egyéb kereskedelmi szálláshelyen — be lehet váltani. E partnerekről a kft. katalógust készít, amit minden megrendelőnek meg­küldenek. A kiadványokat meg is lehet vásárolni a Hunguest és a Tourinform irodáiban. A csekkek csak belföldi üdülés­re használhatók fel, s minimum négy éjszakát igénybe kell ven­ni, egy szálláshelyen. Kivétel ez alól a csoportos ifjúsági üdülés, amikor két éjszaka a minimum. A jogszabály megalkotói ezzel azt kívánják elérni, hogy az is­kolai kirándulásoknál is lehes­sen élni a kedvezménnyel. A szociális üdülési lehetőség­gel minden adószámmal ren­delkező munkáltató — kifize­tőhely — élhet. Nyírádi Ágnes szerint jogilag és logikailag még a főállású egyéni vállalko­zók is igénybe vehetik a ked­vezményt, bár ebben az esetben a munkaadó és munkavállaló ugyanaz a személy. Erről — a sajátos helyzet miatt — állás­­foglalást kértek az APEH-től, de még nem érkezett válasz. Az inaktívak—nyugdíjasok, munkanélküliek—e lehetőség­hez a Magyar Nemzeti Üdülé­si Alapítvány támogatásával a Hunguest Travel irodáiban vagy érdekvédelmi szerveze­tük, más alapítványok, önkor­mányzatok segítségével juthat­nak hozzá. L. I. (Folytatás az 1. oldalról) Az elsődleges egyenleg vo­natkozásában nem volna értel­me hiánycsökkentésről beszél­ni, hiszen kamatok nélkül a költségvetésnek már most több­lete van. A jegybanknak nem­csak követelményeket kell tá­masztania, hanem elő kell moz­dítania, hogy csökkenjen az inf­láció és a kamatszint, s így el­érhető az egyébként helyesen megfogalmazott cél, hogy le­szorítsuk az államháztartási deficitet.­­A mérséklődő­ infláció fo­rintértékben csökkenti a ka­matkiadásokat, de ugyanezt teszi a folyó áron számított GDP-vel is, így hányadosuk nem változik. Hogyan csök­kenthető akkor a GDP-ará­­nyos deficit? — Úgy gondolom, nemcsak nominálisan, hanem az inflá­cióhoz viszonyítva is magas a kamatszint. Természetesen a jegybank joga és kötelessége mérlegelni, hogy milyen reál­kamatszintet tart fen­n. Ha azon­ban az 1998-as inflációs előre­jelzés rosszabbik változatát, a 14 százalékot vesszük, ami az év végére legfeljebb 13 száza­lékot jelenthet, és ehhez hason­lítjuk az éves államkötvény 19 százalék körüli kamatát, még akkor is mintegy 6 százalékos reálkamatszint adódik. Kocká­zatmentes papírokra ez igen magas. Az MNB-nek persze egyszerre kell mérlegelnie az antiinflációs politika összes követelményét és a kellő óva­tosságot. Helyeslem az óvatos­ságot, de igazából akkor mutat­kozik meg a jegybank művé­szete, ha kellően iteratív módon működteti a rendszert, azaz ké­pes hatni az infláció mérséklé­sére, majd ennek megfelelően lépni a kamatszint leszorításá­ban. Ez kétségkívül nagyon ké­nyes egyensúlyt jelent, s a fo­lyamatok finom szabályozását igényli.­­Sokak szerint a finom sza­bályozást a piac is elvégzi. Len­gyelországban például nyilván ilyen megfontolásból alkal­maznak nagymértékű, 15 szá­zalékos valutalebegtetési sá­vot.­­ A piacnak óriási szerepe van, de hát azért a világon min­denütt komoly befolyást gya­korol a fiskális és a monetáris politika az inflációra, a kama­tok, az árfolyamok alakulásá­ra. Németországban élre menő csatát folytat a pénzügyminisz­ter és a jegybank vezetője pél­dául abban, mekkora lehet a költségvetési hiány, hogyan kell befolyásolni a kamatpoli­tikát. A túlzott mértékű libera­lizáció gyengeségei megmutat­koztak Délkelet-Ázsiában, s ez arra készteti az IMF-et és a Vi­lágbankot, hogy felülvizsgálja a liberalizációs koncepcióját. Ha nincsenek meg a liberalizá­ció feltételei, akkor ez vissza­üthet, és kifejezetten antilibe­rális intézkedésekre késztetheti a kormányt. Ami a kérdés má­sik felét illeti: az MNB elnöké­vel egybehangzóan úgy gon­doljuk, hogy mindaddig, amíg két számjegyű az infláció, fenn kell tartani a csúszó leértéke­lést, s ma még nem, csak eset­leg később képzelhető el az ár­folyamsáv szélesítése.­­A januári áremelések na­gyobb mértékűek az évi átlagos inflációra vonatkozó előrejel­zésüknél. Tartható-e a 13-14 százalékos prognózisuk? —Vizsgálataink szerint ez az előrejelzés reális. Az 1997. ja­nuári energiaár-emelés az elő­ző decemberhez képest 20 szá­zalékos volt, ezzel szemben áll a mostani 4-5 százalék, amely az első fél év egészében érvé­nyes lesz. Egyes szolgáltatások nagyobb mértékben drágulnak, de a mérvadó árváltozások megfelelnek az előrejelzések­nek. A piaci indíttatású áreme­lések (az úgynevezett maginf­láció) miatt időről időre elérke­zünk egy ponthoz, amelyen igen nehéz túljutni, mint ahogy most hónapokon keresztül nem ment lejjebb a pénzromlás a 18 százalék körüli mértéknél. Az Érdekegyeztető Tanácsban megkötött, 13,5—16 százalé­kos béremelésről szóló megál­lapodás azonban megmutatta: a gazdaság szereplői hajlandók elhinni a kormánynak, hogy 1998-ban tovább csökken az infláció. — Milyen inflációs pályát képzel el a következő hónapok­ban? —­ Erről csak személyes prognózist mondhatok. A de­cemberi, 12 hónappal korábbi­hoz viszonyított áremelkedés 18 százalék körüli lesz, ami magasabb, mint amennyit vár­tunk. Mivel az 1997. eleji bá­zis magas, és a mostani közpon­ti áremelések nem érik el az egy évvel korábbi mértéket, úgy becsülöm, 1998 első három hó­napjában erőteljesen, 16 száza­lék körülire vagy talán 15-16 százalék közé csökken az éves inflációs mérték. Onnantól kezdve pedig megint csak las­san tudunk majd lejjebb eresz­kedni. — Látja-e annak jelét, hogy tú­­l ütött a gazdaság ? — A jelét egyelőre nem lá­tom, de a veszélye fennáll. 1997-ben jelentősen nőttek a reálbérek, mégsem lendült fel a fogyasztás; az ellentét nem maradhat fenn sokáig, még ha az idén kisebb reálbér-emelke­déssel számolunk is a magasabb tavalyi bázis miatt. Elképzelhe­tő tehát, hogy a magasabb fo­gyasztás rontja majd a külkeres­kedelmi mérleget. Ugyanakkor a külföldi befektetők nagyará­nyú beruházásainak köszönhe­tően az export további fellen­dülésével is számolunk.­­Nem kellene-e a túlfűtött­ség elkerülésére a megtakarí­tást ösztönözni, azaz mégis magasan tartani a reálkama­tokat? — Az elsődleges kérdés, hogy csökkenthető-e a leérté­kelés. Arra vállaltunk az MNB- vel együtt kötelezettséget, hogy az első három hónapban havi 0,9 százalék lesz a devalválás üteme, és az év folyamán nem megyünk e mérték fölé. Ha a mutatók kedvezőtlenül alakul­nak, fenn kell tartani a leérté­kelési ütemet és a kamatok mér­tékét is; ha a leértékelés mérsé­kelhető, akkor csökkenhetnek a nominális kamatok. — Mi lenne annak a straté­giai tervezőintézetnek a szere­pe, amelyet ön szerint a követ­kező kormányzati ciklusban föl kellene állítani? — Egy átalakulás alatt álló gazdaság nem nélkülözheti a hosszú távú szemléletet. Sajná­lom, hogy nem fogadták meg e javaslatomat, amelyet még 1994 őszén tettem­­kormányon kívülről, sőt a miniszterelnök tanácsadó testületének műkö­dése előtt). A stratégiai terve­zőintézet nem hatalmi ellensúly lenne, hanem egyfajta agy­tröszt, mely információkkal, gondolatokkal látná el a kor­mányt, az államigazgatást. Többek között az EU-csatlako­­zás folyamata is megkíván egy ilyen intézményt. — Melyek volnának a stra­tégiai feladatok a magyar gaz­daságban ? —Fontos, hogy hosszú távon is itt tudjuk tartani a külföldi működőtőket. Akkor is, amikor nőnek a bérek, s így e téren megszűnik az előnyünk Nyu­­gat-Európával szemben. Tá­mogatni kell ezért a műszaki fejlesztést, mert ha egy kül­földi érdekeltségű cég ilyenre vállalkozik, az valószínűleg tartósan itt kíván működni. Összefügg ezzel az oktatás, fel­sőoktatás, képzés, átképzés em­lített kérdése is. Döntő az inf­rastruktúra további távlatos fej­lesztése is. Végül stratégiai kér­désnek tartom a kis- és közép­­vállalkozások fejlesztését, hi­szen a hazai beszállítások, szol­gáltatások bővülése nélkül nem képzelhető el nagyobb növeke­dés.­­ Beengedné-e az egészség­ügybe a magánbiztosítást, mint ahogy egy interjúban (Világ­­gazdaság, 1997. szeptember 1.) elődje, Bokros Lajos javasol­ta? — Szerintem nem ezzel kel­lene kezdeni. Csakugyan van egy irányzat, amelyik azt mondja, hogy kapjanak teret a magánbiztosítók, amelyek mintegy szétfeszítenék a társa­dalombiztosító által működte­tett rendszert. Ennek azonban elfogadhatatlanul nagy társa­dalmi ára lenne. A kórházi fi­nanszírozás valóban nagyon drága, de mielőtt ennek neki­mennénk, ki kell építeni az am­buláns kezelés rendszerét, bő­víteni kell az idősgondozás le­hetőségeit; mindehhez pénz­ügyi források, világbanki és más kölcsönök kellenek. Ha le­szűkítjük a drágán működő kört, akkor — vagy azzal pár­huzamosan — lehet bevezetni egy vegyes finanszírozású rendszert, amelyben működhet egy alap- és egy magasabb szin­tű egészségügyi ellátás.­­ Mint arról már nyilatko­zott, a választások után nem vállalná el újra a pénzügymi­niszterséget. Hol látjuk majd viszont Medgyessy Pétert? — Nem tudom. Egy pénz­ügyminiszternek, amíg a he­lyén van, morálisan megenged­hetetlen lenne személyes jövő­­jét előtérbe helyezni. Most a dolgomat kell végeznem követ­kezetesen és lehetőleg jól, amíg az új kormány fel nem áll. Az­zal, hogy a következő ciklusban nem akarok állami posztot vál­lalni, nem állítom, hogy többet az életben nem kívánok politi­zálni. De embert próbáló dolog a pénzügyminiszterség, s ezért úgy érzem, jogom van, hogy egy békésebb polgári élet felé vegyem az utamat. Eörsi János-Vitéz F. Ibolya Magas kamatok - a büdzsé ráfizet “Számottevő gazdasági növekedés esetén a jegybanknak jel­zést kell küldenie a piac számára, hogy nem tartja elfogadható­nak az infláció gyorsulását, illetve magas szinten maradását. (...) Az elő­retekintő­en számított reálkamatok enyhe növelése válhat szükségessé — ez a folyamat már 1997-ben megkezdő­dött. Hangsúlyozni kell, hogy ha a kamatcsökkenés ütemének lassítására van szükség, az a reálkamatok magasabb szintjének elérése, tehát kifejezetten az inflációs cél fenntartása érdekében történik, és nem a magas infláció következménye, illetve elisme­rése.” (Az MNB 1998. évi monetáris politikai irányelveiből.) “A magánnyugdíjpénztáraknál a kifizetések mértékét a befi­zetések s nem a politikai alkuk határozzák majd meg. Hasonló változásokra volna szükség az egészségügyben is: a magánbiz­tosítás bevezetésével kell az államháztartást tehermentesíteni. Az USA-ban olyan egészségügyi szolgáltatás illet meg minden­kit, amilyet vásárol magának a piacon, nem számítva a szegé­nyeket (a lakosság 10-15 százalékát), akiknek az alapellátását az állam finanszírozza. Nálunk úgy gondolják, hogy a legdrágább egészségügyi szolgáltatások finanszírozása is az állam kötelessé­ge, méghozzá korlátlanul, mindenki részére.” (Bokros Lajos a Világgazdaságnak, 1997. szeptember 1.) VLLAGGAZDASAG BELFÖLD Borkommandómérleg (Folytatás az 1■ oldalról) 242 500 liter folyadék cukor­cefrének bizonyult — a törvé­nyek értelmében ez csaknem 50 millió forintos, kötelezően ki­szabandó bírsággal jár együtt. Mivel a vizsgálatok bonyolul­tak és drágák, némely esetben csak ezután érkezik meg az eredmény, hogy a lefoglalt fo­lyadék tulajdonképpen mi is. A borkommandósok tapasz­talatai egészen elképesztőek. A régi, ha úgy tetszik, “becsüle­tes” hamisítók még természe­tes alapanyagot használtak, a szőlő első préselése után kelet­kezett seprőt. Ez a múlt: a jelen hamisítói a jelek szerint a ha­gyományos, erjesztéses, több hétig tartó eljárásról áttértek egy új módszerre. A hideg utas borkészítés alapanyaga a kuko­ricatáp, az ammóniumnitrát­­tartalmú műtrágya, illetve a cu­­kor, a különböző savak és aro­mák. A leggyakoribb az, hogy a borhamisítást — egészen nagyban, tízezer hektoliteres mennyiségben — bejegyzett gazdasági társaságok művelik, kitűnő szervezettséggel. Sok jel bizonyítja, hogy a korábban az olajmaffia által használt eszkö­zöket ma a borosok alkalmaz­zák: tipikus eset, hogy földbe ásott tartályban erjesztik a cef­rét. Soltvadkerten például egy roncsautó kivágott alvázán ke­resztül lehetett megközelíteni a borostartályt Az árubortermelés felét adó Bács-Kiskunban a szőlősgaz­dák soha nem mulasztják el kö­zölni, az ország történelmi bor­vidékeiről sűrű sorokban ér­keznek a felvásárlók szüret ide­jén, hogy a lenézett alföldi sző­lővel dúsítsák fel “minőségi” terméküket. Az is tény, hogy a kannás — csinált — bor irán­ti kereslet az alacsony ár miatt ma is jelentős, tekintve to­vábbá, hogy minden tíz liter hamis borból csupán egyre de­rül fény, a kockázat elviselhe­tő mértékű. 1998-ban szigorod­nak ugyan a szabályok, kötele­ző a származás- és eredetmeg­jelölés, a minőségtanúsítás, azt azonban senki sem várja, hogy ettől kevesebb lesz a pan­csolt bor. A borkommandó működése azonban arra is példa, hogy a környezet már nem feltétlenül tekinti bocsánatos bűnnek a pancsolást. A több száz ellen­őrzést ugyanis nagyobbrészt célirányosan végezték a pénz­ügyőrök és a rendőrök: több­nyire lakossági bejelentésre vagy operatív információ alap­ján tudták - igen pontosan hogy hová érdemes menniük.

Next