Világgazdaság, 2001. szeptember (33. évfolyam, 168/8183-187/8202. szám)
2001-09-26 / 185. (8200.) szám
2001. SZEPTEMBER 26., SZERDA HATTER-ELEMZES VILAGGAZDASAG - 9. oldal Elmaradt a koncepcióváltás Kommunikációs hibák a tőkepiaci törvénytervezet készítésénél A tőkepiacról szóló törvénytervezet az eredeti elképzelésekkel szemben nem vette át az összességében mintegy 2000 milliárd forintot érintő befektetéskezelés egységes szabályozására vonatkozó koncepciót. Ehelyett felemás megoldásként az egyes részterületekről szóló rendelkezéseknél születtek — eltérő mélységű — módosítások. FORTOLÓCZKI ISTVÁN A befektetéskezelés nem pusztán elméleti vonatkozásaiban érdekes, hiszen egy vagyon elkülönült struktúrában, üzletszerűen végzett kezelése lényegében független a magyar értékpapírpiac fejlődésétől. Természetesen fontos körülmény, hogy lesznek-e és milyen magyar társaságok az értéktőzsdén, feléled-e tetszhalott állapotából a vállalati kötvénykibocsátás, és milyen formában maradnak fenn a magyar tőzsdék. A befektetési struktúrák szempontjából azonban ez csak másodlagos probléma, hiszen a meglévő forrásokat be kell fektetni. Ebben érzelmi szempontok nem játszhatnak szerepet, így ha nincs megfelelő tőkepiac Magyarországon, akkor erre külföldön kerül sor. A magyar megtakarítások szerkezetében továbbra is egészségtelenül nagy arányt képviselnek a kamatjellegű tőkejövedelmet biztosító formák, jelesül a bankbetét és az állampapír. A megtakarítások növekedése azonban megállíthatatlan, bár sajnálatosan lassú folyamat. Ez a körülmény az uniós csatlakozással és a befektetési kultúra fejlődésével együtt emeli a befektetéskezelést önálló fogalmi szintre a tőkepiacon belül. A befektetéskezelő magának a befektetési döntésnek a felelősségét veszi át az ügyféltől. „Sajátos szabályok vannak a tervezetben a vagyonkezelési tevékenység tőkekövetelményeivel kapcsolatban. Információink szerint az elfogadás előtt álló szöveg olyan elemeket tartalmaz, melyet szakmai fórumokon valójában nem vitattak meg. Érdekes módon a javaslat a jelenlegi szabályozást alulról lazítja. ” Befektetési alapok vagyona szemben a klasszikus befektetési szolgáltatással, ahol az elemző a befektetési döntés kialakításához ad segítséget, a bróker pedig annak hatékony végrehajtását végzi. A négy elem — a befektetési alap, a nyugdíjpénztár, a biztosítók befektetéssel kombinált (unit-linked) termékei és a portfóliókezelés eddig is létező és igen változatos utat bejáró forma volt a magyar tőkepiacon. Az új tőkepiaci törvény kialakításának már-már a ködös múltba vesző kezdetén az a szakmai álláspont alakult ki, hogy a befektetéskezelés általános szabályait egységesen kell megalkotni, és ehhez képest jöhetnek létre olyan “termékjogszabályok”, melyek megadják az egyes struktúrák sajátos kereteit. A kodifikáció lassú és erős irányváltásokat, töréseket elszenvedő folyamatát végigkísérte a szaksajtó. A végeredmény talán a befektetéskezelés szempontjából lett a legeltérőbb a kezdeti elképzelésekhez képest. A szakmai háttérbeszélgetéseken elhangzottak szerint a koncepcióváltás arra vezethető vissza, hogy az eltérő szabályozási háttérrel működő területek között nem volt megteremthető a koherencia. Nyilvánvaló azonban, hogy ez csak a végére eléggé a határidők szorításában folyó jogalkotás miatt nem volt megvalósítható. A befektetési alapok, a pénztárak és a unit-linkedek fejlődése eddig is a magyar tőkepiac legszebb oldalait jelentik, hiszen különösebb botrányok itt nem történtek, bár a befektetési formák átláthatósága továbbra is a felsorolásnak megfelelően csökkenő mértéket mutat. Ezzel szemben a portfóliókezelés "vadregényes” múltja, a brókercsődökben játszott meghatározó szerepe ismert, de a tőkepiaci jogszabály végre véglegesen lezárja ezt a pionír korszakot. A tőkepiaci törvény tervezete átütően új szabályozást hozott a portfóliókezelés területén, oldotta a befektetési alapkezelés indokolatlan korlátait és fogalmi anomáliáit, a nyugdíjpénztári és a biztosítói vagyonkezelést pedig a szervezeti garanciák (személyi, tárgyi, technikai feltételek, összeférhetetlenségi szabályok) oldaláról erősítette meg. Kiemelendő az is, hogy a nyugdíjpénztári vagyon és a portfóliókezelés tevékenységének lehetősége megnyugtató szabályozást nyert a befektetési alapkezelő mint az idegen tőke kezelésére adekvát szervezeti forma keretében is. Sajnálatos azonban, hogy a költségek és a kockázatok feltárása, a befektetők tájékoztatása és a befektetési teljesítmények mérése továbbra is elszórt jogforrásokban, nem koherens módon szabályozott. A tervezet nem könnyíti meg a fogalmilag hasonló tevékenységek hatékony elvégzését, és a jövőben is akadályozza a kritikán aluli színvonalú befektetési kultúrájú megtakarítókat a valós szempontok alapján kialakított felelős invesztíciós döntések meghozatalában. Sajátos szabályok vannak a tervezetben a vagyonkezelési tevékenység tőkekövetelményeivel kapcsolatban. Információink szerint az elfogadás előtt álló szöveg olyan elemeket tartalmaz, melyet szakmai fórumokon valójában nem vitattak meg. Érdekes módon a javaslat a jelenlegi szabályozást alulról lazítja. A kétmilliárd forint feletti magán-nyugdíjpénztári vagyon kezeléséhez jelenleg 500 millió forintos alaptőkéjű cég szükségeltetik. Ezzel szemben a tervezet szerint a kétmilliárdos érték alatt elég lesz a 250 millió forintos alaptőke, míg ezen érték felett az ilyen típusú kezelt vagyon 1 százalékának megfelelő arányban kell növelni a jegyzett tőkét, melynek felső határa egymilliárd forint. Az irreális helyzetet jól példázza, hogy kétmilliárd forintos alaptőkével már bankot lehet alapítani, melynek alaptevékenységei is — a betétgyűjtés és a hitelezés — nagyságrendekkel nagyobb üzleti kockázattal járnak, mint a vagyonkezelés. A tőkekövetelmény egyébként önmagában érdekes problémát jelent a befektetéskezelési struktúráknál, hiszen az egyáltalán nem igényel jelentős tőkét. A költségek viszonylag alacsonyak és fixek, a bevételek pedig előre nagy pontossággal tervezhetők. A korábbi szabályozások jogpolitikai háttere minden bizonnyal az volt, hogy — elsősorban a nyugdíjpénztári piacon — csak megfelelő elkötelezettségű társaságok kezdjenek ebbe a tevékenységbe. A befektetéskezelésnél azért kevésbé jelentősek a tőkekövetelmények, mert a befektetők védelmének sokrétű és kifinomult prevenciós garanciarendszere alakult ki és már működött eddig is hatékonyan a gyakorlatban. Ennek legfontosabb részei a letétkezelő, a könyvvizsgáló és az állami felügyeleti tevékenység. Ezek összességükben biztosítják, hogy magához a befektetéskezelőhöz - a büntetőjogi aspektusoktól eltekintve - nem kerülhet sem pénz, sem értékpapír. A legszembetűnőbb eltérés abban van, hogy a vagyonát maga kezelő nyugdíjpénztárnál egyáltalán nincs tőkekövetelmény és a sajátos jogi struktúra alapján nem is lehet. A szabályozás tehát a nem piaci jellegű kockázat alacsonyabb szintjéhez támaszt fokozottabb garanciát. Sokak meggyőződése, hogy a magánnyugdíjpénztári vagyon kezeléséhez előírt tőkekövetelmények nem szolgálják a piac fejlődését. Remélhetőleg a kodifikáció során bekövetkezett “kommunikációs hibát” már egy módosító indítvány kiküszöböli. Háztartások pénzügyi vagyona (2001. március, %) Tőzsdei részvény 3 Nyugdíjpénztári követelés 7 Életbiztosítási díjtartalék 7 Befektetési jegy 7 — Bankbetét 52 Készpénz 11 Állampapír 13 VILÁGGAZDASÁG-GRAFIKA (Mrd Ft) 700 -500 -400 300 200 100 -o -Nemzetközi alap Hazai ingatlanalap Hazai pénzpiaci alap Hazai vegyes alap Hazai részvényalap Hazai kötvényalap 1998 1999 2000 2001 VILÁGGAZDASÁG-GRAFIKA Forrás: Bamosz Forrás: PSZÁF A befektetéskezelési struktúrák közül továbbra is a legátláthatóbb formát a befektetési alapok képviselik. Nem véletlen, hogy az elmúlt tíz év alatt kialakult szakmai tapasztalok bázisán a befektetési alapoknál jelenhetnek meg gyökeresen új formák. A befektetési alapba fektető befektetési alapot minden bizonnyal rövid időn belül a közérthetőbb “esernyőalapként’ emlegetik majd. Ez a portfolió kizárólag kollektív befektetési értékpapírokból, illetve likvid eszközökből épül fel, így “kettős szúrón keresztül válogatja ki eszközeit. A származtatott ügyletekbe fektető alap régi hiányosságot pótol a piacon, a tőzsdei árualapú származtatott ügyletek pedig új eszközcsoport megjelenését jelentik a választékban. Az indexkövető befektetési alap szintén új dimenziókat nyithat meg a piacon. A költséghatékony megoldás remélhetőleg elősegíti a részvényalapú, tehát hosszabb távú befektetések térnyerését. Az európai befektetési alap a sajátos portfóliószabályok mellett a forgalmazás tekintetében jelent áttörést, hiszen az Európai Unió valamennyi tagállamában értékesíthető. Az ingatlanalapokon belül kapott új szabályozást az ingatlanfejlesztő (projekt)alap, ami zárt végű konstrukcióként néhány nagyobb beruházás megvalósítására koncentrál. Kiélesített biológiai fegyverek A fejlett ipari társadalmak legalább annyira felkészületlenek és védtelenek egy bakteriológiai vagy vegyi terrortámadással szemben, mint az a “hagyományos” merényletek esetében tapasztalható — figyelmeztetnek vezető amerikai politikusok és szakemberek a New York-i terrorakciók kapcsán. A hiányosságokra a terrorellenes küzdelem kiszélesítésével, illetve az ilyen célokra szánt összegek növelésével és átcsoportosításával igyekeznek válaszolni a nyugati kormányok. VG-ÖSSZEÁLLÍTÁS “A névtelenül bevetett biológia fegyver általi fenyegetettség mellett eltörpül egy a harmadik világból kilőtt rakéta miatti veszély” — hangoztatta Joseph Biden, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke. A politikus szerint messze elégtelen az a 182 millió dollár, amit a jövő évi költségvetésben irányoztak elő a bioterrorizmus elleni küzdelemre, ezért kilátásba helyezte, hogy az általa vezetett bizottság az eddigieknél jóval nagyobb figyelmet fog szentelni az adott veszély elleni védekezésnek. A politikus egyúttal törvényt sürgetett, az anthrax-, a botulinum- és a himlőkórokozók birtoklásának tilalmára. A nyilatkozatot kommenazonban éppen ezen a ponton vetődik föl. Nyáron éppen az Egyesült Államok kormánya utasította el a biológiai fegyverek tilalmáról szóló, 1972-es egyezmény megerősítését, illetve kiterjesztését. Az amerikai érvelés szerint a hat évig tárgyalt kiegészítő megállapodás nem javította volna a szabályok betartása iránti bizalmat, és nem hatott volna elrettentően jövőbeni bioterroristákra. Egy további érv szerint a biológiai fegyverek ellenőrzése elemi nehézségekbe ütközik, a laboratóriumok további, fokozott megnyitása pedig nemzetbiztonsági szempontok, illetve bizalmas üzleti titkok sérelmével járna — idézi a New Scientist az amerikai küldöttségvezetőt. Pusztító baktériumok A vegyi fegyverek terrortámadás során való alkalmazásának valószínűségét csökkenti, hogy többnyire csak földrajzilag korlátozott helyen fejtenek ki hatást, amire a tokiói metró elleni, 1995-ös akció adott példát. Velük szemben viszont a biológiai fegyverként bevetett, pusztító kórokozók bozóttűzként terjedő járványt válthatnak ki. A legveszélyesebbnek tartott “ágensek" között említik az anthrax baktériumot, amely a gramm egymilliárdod részének megfelelő mennyiségben is halálos lehet. Különösen veszélyessé teszi, hogy levegőből is permetezni lehet, és spórák formájában fennmarad a talajban. Akár évekig is eltartható, belélegezve vagy a bőrrel való érintkezés után halálos mérget termel. Egy másik veszélyes baktérium a botulinum, amely belélegezve a légzőizmokat megbénító idegmérget termel, így fulladásos halált vált ki. A halálos adaghoz elég a gramm egymilliárdod részének megfelelő menynyiség. A bioterrorizmus veszélye kapcsán az utóbbi időben újra sok szó esik a himlővírus ismételt elterjesztéséről. Bár a XX. században mintegy 120 millió ember halálát okozó betegséget 1980-ban az egész világon hivatalosan kiirtottnak nyilvánították, az Egyesült Államokban, illetve Oroszország egy-egy laboratóriumában - vírus elleni szerek kifejlesztésének hivatalosan megfogalmazott szándékával - őriznek példányokat. Az utóbbi időben felbukkant félelmek szerint azonban Oroszországban nem hivatalos helyen is őriznek himlővírusokat, málva a CNN úgy véli, hogy a demokrata szenátor bizonyos erőforrásokat el kíván téríteni az amerikai elnök és a republikánusok által szorgalmazott rakétavédelmi rendszer kifejlesztésének fedezetéből. Törekvésében a politikus támaszkodhat a korábbi CIA- igazgató, James Woolsey véleményére, aki szerint az Amerikát fenyegető tömegpusztító fegyverek közül messze a legveszélyesebbek a terrorista csoportok vagy ellenséges államok által bevethető biológiai eszközök, főleg azért, mert könnyen előállíthatók és elrejthetők. A korábbi titkosszolgálati vezető szerint az eszközigény alig nagyobb, mint amit egy étterem saját sörfőzdéje támaszt. A külügyi bizottság korábbi elnöke, Sam Nunn szintén a veszélyeztetettségi rangsor élére állítja a bioterror átali fenyegetettséget. A politikus szerint azonban a veszély az Oroszországgal való fokozottabb együttműködés nélkül aligha csökkenthető. Javaslatában az amerikai és az orosz elnök tárgyalásainak napirendjére ajánlja az oltóanyagok közös előállítását és más védekező lépések megszervezését. Néhány probléma A kérdéssel foglalkozva a CNN megállapítja, hogy az 1972-es egyezmény kikötéseivel vannak bajok, amelyek megengednek bizonyos kutatásokat, ha azok összhangban vannak “profilaktikus”, védekező és egyéb békés célú alkalmazásokkal. Amerikai kutatók azonban végeztek olyan műveleteket, amelyek tesztelték a tilalmak határait, a The New York Times által hivatkozott tisztviselők szerint pedig itt-ott túl is lépték azokat. Az egyik programban például stimulánsokat állítottak elő orosz anthraxtörzsekhez, egy másikban pedig biológiai “bombácskát” készítettek az ellene való védekezés lehetőségeinek tanulmányozására. A két héttel ezelőtti súlyos terrortámadás nyomán felerősödtek azok a félelmek, hogy mindenre elszánt csoportok biológiai, sőt vegyi fegyverek alkalmazására térnek át, ha hagyományos, robbantásos módszereik ellen fokozott védelemre tesznek szert a nyugati államok. Kommentátorok szerint a láthatatlan terrorfegyverek ellen szintén a frontvonalak teljes átrajzolásával lehet hatékonyan védekezni, amelyekből akár Észak-Korea, akár Irak, sőt az Oszama bin Laden nevével fémjelzett Al-Kaida terrorcsoport is szerzett példányokat.