Világgazdaság, 2001. szeptember (33. évfolyam, 168/8183-187/8202. szám)

2001-09-26 / 185. (8200.) szám

2001. SZEPTEMBER 26., SZERDA HATTER-ELEMZES VILAGGAZDASAG - 9. oldal Elmaradt a koncepcióváltás Kommunikációs hibák a tőkepiaci törvénytervezet készítésénél A tőkepiacról szóló törvénytervezet az eredeti elképzelésekkel szem­ben nem vette át az összességében mintegy 2000 milliárd forintot érin­tő befektetéskezelés egységes szabályozására vonatkozó koncepciót. Ehelyett felemás megoldásként az egyes részterületekről szóló rendel­kezéseknél születtek — eltérő mélységű — módosítások. FORTOLÓCZKI ISTVÁN A befektetéskezelés nem pusz­tán elméleti vonatkozásaiban érdekes, hiszen egy vagyon el­különült struktúrában, üzlet­szerűen végzett kezelése lénye­gében független a magyar ér­tékpapírpiac fejlődésétől. Ter­mészetesen fontos körülmény, hogy lesznek-e és milyen ma­gyar társaságok az értéktőzs­dén, feléled-e tetszhalott álla­potából a vállalati kötvénykibo­csátás, és milyen formában ma­radnak fenn a magyar tőzsdék. A befektetési struktúrák szem­pontjából azonban ez csak má­sodlagos probléma, hiszen a meglévő forrásokat be kell fek­tetni. Ebben érzelmi szempont­ok nem játszhatnak szerepet, így ha nincs megfelelő tőkepiac Magyarországon, akkor erre külföldön kerül sor. A magyar megtakarítások szerkezetében továbbra is egészségtelenül nagy arányt képviselnek a kamatjellegű tő­kejövedelmet biztosító formák, jelesül a bankbetét és az állam­papír. A megtakarítások növe­kedése azonban megállíthatat­lan, bár sajnálatosan lassú fo­lyamat. Ez a körülmény az uni­ós csatlakozással és a befekte­tési kultúra fejlődésével együtt emeli a befektetéskezelést önálló fogalmi szintre a tőkepi­acon belül. A befektetéskezelő magának a befektetési döntésnek a fele­lősségét veszi át az ügyféltől. „Sajátos szabályok vannak a tervezetben a vagyonkezelési tevékenység tőkeköve­telményeivel kapcso­latban. Információ­ink szerint az elfoga­dás előtt álló szöveg olyan elemeket tartal­maz, melyet szakmai fórumokon valójában nem vitattak meg. Érdekes módon a javaslat a jelenlegi szabályozást alulról lazítja. ” Befektetési alapok vagyona szemben a klasszikus befekte­tési szolgáltatással, ahol az elemző a befektetési döntés ki­alakításához ad segítséget, a bróker pedig annak hatékony végrehajtását végzi. A négy elem — a befektetési alap, a nyugdíjpénztár, a bizto­sítók befektetéssel kombinált (unit-linked) termékei és a portfóliókezelés­­ eddig is léte­ző és igen változatos utat bejá­ró forma volt a magyar tőkepia­con. Az új tőkepiaci törvény ki­alakításának már-már a ködös múltba vesző kezdetén az a szakmai álláspont alakult ki, hogy a befektetéskezelés általá­nos szabályait egységesen kell megalkotni, és ehhez képest jö­hetnek létre olyan “termékjog­szabályok”, melyek megadják az egyes struktúrák sajátos ke­reteit. A kodifikáció lassú és erős irányváltásokat, töréseket el­szenvedő folyamatát végigkí­sérte a szaksajtó. A végered­mény talán a befektetéskezelés szempontjából lett a legelté­rőbb a kezdeti elképzelésekhez képest. A szakmai háttérbeszélgeté­seken elhangzottak szerint a koncepcióváltás arra vezethető vissza, hogy az eltérő szabályo­zási háttérrel működő területek között nem volt megteremthető a koherencia. Nyilvánvaló azonban, hogy ez csak a végére eléggé a határidők szorításában folyó jogalkotás miatt nem volt megvalósítható. A befektetési alapok, a pénz­tárak és a unit-linkedek fejlődé­se eddig is a magyar tőkepiac legszebb oldalait jelentik, hi­szen különösebb botrányok itt nem történtek, bár a befekteté­si formák átláthatósága tovább­ra is a felsorolásnak megfele­lően csökkenő mértéket mutat. Ezzel szemben a portfólió­kezelés "vadregényes” múltja, a brókercsődökben játszott meghatározó szerepe ismert, de a tőkepiaci jogszabály végre véglegesen lezárja ezt a pionír korszakot. A tőkepiaci törvény terveze­te átütően új szabályozást ho­zott a portfóliókezelés terüle­tén, oldotta a befektetési alap­kezelés indokolatlan korlátait és fogalmi anomáliáit, a nyug­díjpénztári és a biztosítói va­gyonkezelést pedig a szerveze­ti garanciák (személyi, tárgyi, technikai feltételek, összefér­hetetlenségi szabályok) oldalá­ról erősítette meg. Kiemelendő az is, hogy a nyugdíjpénztári vagyon­ és a portfóliókezelés tevékenységé­nek lehetősége megnyugtató szabályozást nyert a befekteté­si alapkezelő mint az idegen tő­ke kezelésére adekvát szerve­zeti forma keretében is. Sajná­latos azonban, hogy a költsé­gek és a kockázatok feltárása, a befektetők tájékoztatása és a befektetési teljesítmények mé­rése továbbra is elszórt jogfor­rásokban, nem koherens mó­don szabályozott. A tervezet nem könnyíti meg a fogalmilag hasonló tevékenységek haté­kony elvégzését, és a jövőben is akadályozza a kritikán aluli színvonalú befektetési kultúrá­jú megtakarítókat a valós szempontok alapján kialakított felelős invesztíciós döntések meghozatalában. Sajátos szabályok vannak a tervezetben a vagyonkezelési tevékenység tőkekövetelmé­nyeivel kapcsolatban. Informá­cióink szerint az elfogadás előtt álló szöveg olyan eleme­ket tartalmaz, melyet szakmai fórumokon valójában nem vi­tattak meg. Érdekes módon a javaslat a jelenlegi szabályo­zást alulról lazítja. A kétmil­liárd forint feletti magán-nyug­díjpénztári vagyon kezeléséhez jelenleg 500 millió forintos alaptőkéjű cég szükségeltetik. Ezzel szemben a tervezet sze­rint a kétmilliárdos érték alatt elég lesz a 250 millió forintos alaptőke, míg ezen érték felett az ilyen típusú kezelt vagyon 1 százalékának megfelelő arány­ban kell növelni a jegyzett tő­két, melynek felső határa egymilliárd forint. Az irreális helyzetet jól példázza, hogy kétmilliárd forintos alaptőkével már bankot lehet alapítani, melynek alaptevékenységei is — a betétgyűjtés és a hitelezés — nagyságrendekkel nagyobb üzleti kockázattal járnak, mint a vagyonkezelés. A tőkekövetelmény egyéb­ként önmagában érdekes prob­lémát jelent a befektetéske­zelési struktúráknál, hiszen az egyáltalán nem igényel jelentős tőkét. A költségek viszonylag alacsonyak és fixek, a bevéte­lek pedig előre nagy pontosság­gal tervezhetők. A korábbi sza­bályozások jogpolitikai háttere minden bizonnyal az volt, hogy — elsősorban a nyugdíj­­pénztári piacon — csak megfe­lelő elkötelezettségű társasá­gok kezdjenek ebbe a tevé­kenységbe. A befektetéskezelésnél azért kevésbé jelentősek a tőkeköve­telmények, mert a befektetők védelmének sokrétű és kifino­mult prevenciós garanciarend­szere alakult ki és már műkö­dött eddig is hatékonyan a gya­korlatban. Ennek legfontosabb részei a letétkezelő, a könyv­­vizsgáló és az állami felügyele­ti tevékenység. Ezek összessé­gükben biztosítják, hogy magá­hoz a befektetéskezelőhöz - a büntetőjogi aspektusoktól elte­kintve - nem kerülhet sem pénz, sem értékpapír. A leg­szembetűnőbb eltérés abban van, hogy a vagyonát maga ke­zelő nyugdíjpénztárnál egyál­talán nincs tőkekövetelmény és a sajátos jogi struktúra alapján nem is lehet. A szabályozás tehát a nem piaci jellegű kockázat alacso­nyabb szintjéhez támaszt foko­zottabb garanciát. Sokak meg­győződése, hogy a magán­nyugdíjpénztári vagyon kezelé­séhez előírt tőkekövetelmé­nyek nem szolgálják a piac fej­lődését. Remélhetőleg a kodi­fikáció során bekövetkezett “kommunikációs hibát” már egy módosító­ indítvány kikü­szöböli. Háztartások pénzügyi vagyona (2001. március, %) Tőzsdei részvény 3 Nyugdíjpénztári követelés 7 Életbiztosítási díjtartalék 7 Befektetési jegy 7 — Bankbetét 52 Készpénz 11 Állampapír 13 VILÁGGAZDASÁG-GRAFIKA (Mrd Ft) 700 -500 -400 300 200 100 -o -Nemzetközi alap Hazai ingatlanalap Hazai pénzpiaci alap Hazai vegyes alap Hazai részvényalap Hazai kötvényalap 1998 1999 2000 2001 VILÁGGAZDASÁG-GRAFIKA Forrás: Bamosz Forrás: PSZÁF A befektetéskezelési struktúrák közül továbbra is a legátláthatóbb formát a befektetési alapok képviselik. Nem véletlen, hogy az elmúlt tíz év alatt kialakult szakmai tapasztalok bázisán a befektetési alapoknál jelenhetnek meg gyökeresen új formák. A befektetési alapba fektető befektetési alapot minden bizonnyal rövid időn belül a közérthetőbb “esernyőalapként’ emlegetik majd. Ez a portfolió kizárólag kollektív befektetési értékpapírokból, illetve likvid eszközökből épül fel, így “kettős szúrón­ keresztül válogatja ki eszközeit. A származtatott ügyletekbe fektető alap régi hiányosságot pótol a piacon, a tőzsdei árualapú származtatott ügyletek pedig új eszköz­­csoport megjelenését jelentik a választékban. Az indexkövető befektetési alap szintén új dimenziókat nyithat meg a piacon. A költséghatékony megoldás remélhetőleg elősegíti a részvényalapú, tehát hosszabb távú befektetések térnyerését. Az európai befektetési alap a sajátos portfóliószabályok mellett a forgalmazás tekintetében jelent áttörést, hiszen az Európai Unió valamennyi tagállamában értékesíthető. Az ingatlanalapokon belül kapott új szabályozást az ingatlanfej­lesztő (projekt)alap, ami zárt végű konstrukcióként néhány na­gyobb beruházás megvalósítására koncentrál. K­iélesített biológiai fegyverek A fejlett ipari társadalmak legalább annyira felkészületlenek és véd­telenek egy bakteriológiai vagy vegyi terrortámadással szemben, mint az a “hagyományos” merényletek esetében tapasztalható — fi­gyelmeztetnek vezető amerikai politikusok és szakemberek a New York-i terrorakciók kapcsán. A hiányosságokra a terrorellenes küz­delem kiszélesítésével, illetve az ilyen célokra szánt összegek nö­velésével és átcsoportosításával igyekeznek válaszolni a nyugati kormányok. VG-ÖSSZEÁLLÍTÁS “A névtelenül bevetett bioló­gia fegyver általi fenyegetett­ség mellett eltörpül egy a har­madik világból kilőtt rakéta miatti veszély” — hangoztatta Joseph Biden, az amerikai szenátus külügyi bizottságá­nak elnöke. A politikus sze­rint messze elégtelen az a 182 millió dollár, amit a jövő évi költségvetésben irányoztak elő a bioterrorizmus elleni küzdelemre, ezért kilátásba helyezte, hogy az általa veze­tett bizottság az eddigieknél jóval nagyobb figyelmet fog szentelni az adott veszély elle­ni védekezésnek. A politikus egyúttal törvényt sürgetett, az anthrax-, a botulinum- és a himlőkórokozók birtoklásá­nak tilalmára. A nyilatkozatot kommen­azonban éppen ezen a pon­ton vetődik föl. Nyáron éppen az Egyesült Államok kormánya utasította el a biológiai fegyverek tilal­máról szóló, 1972-es egyez­mény megerősítését, illetve kiterjesztését. Az amerikai érvelés szerint a hat évig tár­gyalt kiegészítő megállapo­dás nem javította volna a sza­bályok betartása iránti bizal­mat, és nem hatott volna el­rettentően jövőbeni bioterror­istákra. Egy további érv sze­rint a biológiai fegyverek el­lenőrzése elemi nehézsé­gekbe ütközik, a laboratóriu­mok további, fokozott meg­nyitása pedig nemzetbizton­sági szempontok, illetve bi­zalmas üzleti titkok sérelmé­vel járna — idézi a New Scientist az amerikai küldött­ségvezetőt. Pusztító baktériumok A vegyi fegyverek terrortámadás során való alkalmazásának valószínű­ségét csökkenti, hogy többnyire csak földrajzilag korlátozott helyen fej­tenek ki hatást, amire a tokiói metró elleni, 1995-ös akció adott példát. Velük szemben viszont a biológiai fegyverként bevetett, pusztító kór­okozók bozóttűzként terjedő járványt válthatnak ki. A legveszélyesebbnek tartott “ágensek" között emlí­tik az anthrax baktériumot, amely a gramm egymil­­liárdod részének megfelelő mennyiségben is halálos lehet. Különösen veszélyessé teszi, hogy levegőből is permetezni lehet, és spórák formájában fenn­marad a talajban. Akár évekig is eltartható, belélegezve vagy a bőrrel való érintkezés után halálos mérget termel. Egy másik veszélyes baktérium a botulinum,­­ amely belélegezve a légzőizmokat megbénító idegmérget termel, így fulladásos halált vált ki. A halálos adaghoz elég a gramm egymilliárdod részének megfelelő meny­­nyiség. A bioterrorizmus veszélye kapcsán az utóbbi időben újra sok szó esik a himlővírus ismételt elterjesztéséről. Bár a XX. században mintegy 120 millió ember halálát okozó betegséget 1980-ban az egész világon hivatalosan kiir­­tottnak nyilvánították, az Egyesült Államok­ban, illetve Oroszország egy-egy laboratóriu­mában - vírus elleni szerek kifejlesztésé­nek hivatalosan megfogalmazott szándé­kával - őriznek példányokat. Az utóbbi időben felbukkant félelmek szerint azon­ban Oroszországban nem hivatalos helyen is őriznek himlővírusokat, málva a CNN úgy véli, hogy a demokrata szenátor bizonyos erőforrásokat el kíván téríteni az amerikai elnök és a repub­likánusok által szorgalmazott rakétavédelmi rendszer kifej­lesztésének fedezetéből. Tö­rekvésében a politikus tá­maszkodhat a korábbi CIA- igazgató, James Woolsey vé­leményére, aki szerint az Amerikát fenyegető tömeg­­pusztító fegyverek közül messze a legveszélyesebbek a terrorista csoportok vagy el­lenséges államok által bevet­hető biológiai eszközök, fő­leg azért, mert könnyen elő­állíthatók és elrejthetők. A korábbi titkosszolgálati veze­tő szerint az eszközigény alig nagyobb, mint amit egy étte­rem saját sörfőzdéje támaszt. A külügyi bizottság koráb­bi elnöke, Sam Nunn szintén a veszélyeztetettségi rangsor élére állítja a bioterror átali fenyegetettséget. A politikus szerint azonban a veszély az Oroszországgal való fokozot­tabb együttműködés nélkül aligha csökkenthető. Javasla­tában az amerikai és az orosz elnök tárgyalásainak napi­rendjére ajánlja az oltóanyag­ok közös előállítását és más védekező lépések megszerve­zését. Néhány probléma A kérdéssel foglalkozva a CNN megállapítja, hogy az 1972-es egyezmény kikötése­ivel vannak bajok, amelyek megengednek bizonyos kuta­tásokat, ha azok összhang­ban vannak “profilaktikus”, védekező és egyéb békés célú alkalmazásokkal. Amerikai kutatók azonban végeztek olyan műveleteket, amelyek tesztelték a tilalmak határait, a The New York Times által hivatkozott tisztviselők sze­rint pedig itt-ott túl is lépték azokat. Az egyik programban például stimulánsokat állítot­tak elő orosz anthraxtör­­zsekhez, egy másikban pedig biológiai “bombácskát” ké­szítettek az ellene való véde­kezés lehetőségeinek tanul­mányozására. A két héttel ezelőtti súlyos terrortámadás nyomán fel­erősödtek azok a félelmek, hogy mindenre elszánt cso­portok biológiai, sőt vegyi fegyverek alkalmazására tér­nek át, ha hagyományos, robbantásos módszereik el­len fokozott védelemre tesz­nek szert a nyugati államok. Kommentátorok szerint a lát­hatatlan terrorfegyverek el­len szintén a frontvonalak teljes átrajzolásával lehet ha­tékonyan védekezni, amelyekből akár Észak-Korea, akár Irak, sőt az Oszama bin Laden nevével fémjelzett Al-Kaida terrorcsoport is szerzett példányokat.

Next