Világgazdaság, 2011. május (43. évfolyam, 83/10598-104/10619. szám)

2011-05-02 / 083. (10598.) szám

A A­ Z IDŐJÁRÁS Folyamatosan frissülő, helyfüggő előrejelzés a T-Mobile wap­­portálján http://wap.t-zones.hu 21 VILÁGGAZDASÁG BELFÖLD Szociális párbeszéd a jó teljesítmény kulcsa MAJÁLIS. Rugalmas és bizton­ságos foglalkoztatás, az emberi munkaerőbe történő befektetés, erős szociális párbeszéd, vala­mint a nyugdíjba vonulás kitolá­sa, a korhatár felemelése, amely csakis támogatással, az egész­ségvédelem és a képzés erősíté­sével együtt képzelhető el - eze­ket jelölte meg Andor László, az Európai Bizottság biztosa az unió foglalkoztatáspolitikájának kulcs­elemeiként. A foglalkoztatási ügyek és a társadalmi összetarto­zás felelőse óvatosan, de azért je­lezte Budapesten, a szakszerve­zeti sátorban május elsején tar­tott összejövetelen: a szociális párbeszéd az újonnan csatlakozó tagországokban lényegesen gyengébb, miközben ott, ahol a munkanélküliség mutatói folya­matosan javulnak, erős a párbe­széd. Ezt kellene minél előbb ná­lunk is uniós szintre emelni. A biztos ezzel reagált arra a szak­­szervezeti felvetésre is, miszerint a magyar miniszterelnök volt az egyetlen uniós kormányfő, aki nem értett egyet a terület erősíté­sének az elképzelésével. Pataky Péter MSZOSZ-elnök felvetésére, miszerint kínálhat-e jogorvoslatot az EU, ha egy olyan nagy horderejű kérdés, mint a konvergenciaprogram, minden­féle hazai egyeztetés nélkül kerül ki Brüsszelbe, Andor László azt mondta: ebben az unió nem gya­korolhat nyomást a tagállamokra. Hozzátette: az azonban biztos, hogy az unió kötelezővé teszi a szociális hatásvizsgálatot min­den ilyen jellegű program elfoga­dása esetében, enélkül kérdéses annak teljesíthetősége is. Az ügyben egyébként tegnap, áttételesen ugyan, de a minisz­terelnök is válaszolt. Orbán Vik­tor a Facebookon közzétett üze­netében, a párbeszédet sajátosan értelmezve, újabb kérdőívbam­ ANDOR LÁSZLÓ. „Az unió ugyan megfogalmazta, hogy a foglalkoztatás 2020-ra eléri a 75 százalékot, és húszmillió alá csökken a szegénységben élők száma, ebben azonban az elmúlt egy évben nem sikerült semmi­lyen eredményt felmutatni” iányt jelentett be: szociális kon­zultáció indul, szociális ügyek­ben kérik ki az emberek vélemé­nyét a következő hetekben. A biztos a városligeti sátorta­lálkozón egyébként leginkább a fiatalok munkaesélyét látta drá­mainak, mint mondta: az ő hely­zetük aggasztóan, bizonyos or­szágokban egészen drámaian romlott, van, ahol minden har­madik állás nélkül tengődik. Ez a tény pedig nemcsak a gazdaság, de politikai és szociális vesztesé­get is jelent. ■ Kun J. Viktória MKIK: jelképes lesz a tagdíj Az új kamarai törvény kereteket ad, amelyekbe bele lehet illeszteni minden új feladatot, jogot Közigazgatási egyeztetésen van már a kötelező kamarai tagságot is tartalmazó új ka­marai törvény. Úgy tudjuk, jel­képes összegért, egységesen évi ötezer forintért lenne min­den magyarországi vállalkozás a kamara tagja. A cégek to­vábbra sem támogatják a tag­ság kötelezővé tételét. N. Vadász Zsuzsa Ha minden igaz, tényleg lesz új kamarai törvénye Magyaror­szágnak, amely valóban tartal­mazza majd a kötelező kamarai tagságot a vállalkozások számá­ra; igaz, a törvény nem az ere­detileg tervezett - 2011. július 1- jei - határidőre lép hatály­ba, hanem csak 2012. január 1- jén. Ugyanakkor még igen sok a nyitott kérdés, nem egy közü­lük sarkalatos­nak mondható. A törvény ter­vezete jelenleg közigazgatási egyeztetésen van - tudtuk meg Parragh Lászlótól, a Magyar Kereske­delmi és Iparka­mara (MKIK) el­nökétől. „A doku­mentum gyakorlati­lag egy kerettörvény: rögzíti a legfontosabb jogosítványokat, de sok részletet nyitva hagy, azzal a szándékkal, hogy amikor a politika át akar adni egy-egy jogosítványt, feladatot, hatás­kört a kamarának, akkor azt be lehessen illeszteni a jogsza­bályba” - mondta el az elnök, hozzátéve: a tervezet alapelve, hogy amit kell, azt a törvény által leszabályozzák, ám amit nem feltétlenül szükséges, an­nak a szabályozását meghagy­ják a gazdasági önkormány­zatnak, azaz a kamarai köz­gyűlésnek, küldöttgyűlésnek. Habár nem feltétlenül a leg­fontosabb, ám a közvéleményt és a hazai vállalkozások zömét is a leginkább érdeklő kérdés­ről, a kötelező kamarai tagság­ról azonban intézkedik a maj­dani törvény. Igaz, a korábbi félelmekre rácáfolva (hogy újabb terheket ró majd az amúgy is nehéz helyzetben lé­vő vállalkozásokra) a tervezet majdhogynem jelképes tagdíj­jal számol, azzal, hogy évi öt­ezer forintot kellene csupán le­róniuk a tagoknak. Ezzel a kö­telező tagságot, s ezt már az ügyben inkább közvetetten érintett Dávid Ferenc, a Vállal­kozók és Munkáltatók Orszá­gos Szövetségének főtitkára mondja, a magyar vállalkozá­sok többsége majd tudomásul veszi, kiváltképpen, ha még szolgáltatást is kap cserébe. Ha tényleg így lesz, ak­kor várhatóan változik majd a kötelező kamarai tagságról a vállalkozá­sok többségében meglévő elutasító vélemény. A GKI áprilisi közvé­lemény-kutatása szerint ugyan­is a cégek összességében nem értenek egyet a kamarai tagság kötelezővé tételével. A jelenleg is kamarai tagok 27 százaléka ellenzi a tagság kötelezővé téte­lét, miközben 26 százalék ért VÉLEMÉNY. Habár formá­lisan nem szavaztak, de a vállalkozások mégiscsak letették a voksukat a köte­lező kamarai tagság ügyé­ben. Kérdés, ez men­nyire változik az elkövetkező hó­napokban csak egyet vele. A tagsággal nem rendelkezőknél az ellen­zők aránya még nagyobb, 42 százalék, s mindössze 7 száza­lék az egyetértőké. A közepes cégek jobban ellenzik a tagság kötelezővé tételét, mint a nagy­­vállalatok. Parragh szerint azonban a helyzet már jobb, mint koráb­ban volt. Egyfajta elmozdulást lát az elutasítás terén. A kötelező kamarai tagság­nak van még egy igencsak vi­tás vetülete, amely már a fel­adatokkal függ össze. Dávid Fe­renc szerint elfogadhatatlan lenne, ha a kamara érdek-kép­viseleti feladatokra törne, s akár az Országos Érdekegyez­tető Tanácsban, akár egyéb béralkukban szerepet akarna vállalni. A kamarának és a klasszikus munkaadói szer­vezeteknek partnerek­nek kell lenniük s nem riválisok­nak. „Ha eze­ket a mezsgye­határokat be­tartják, a fel­adatokat jól osztják fel, to­vábbá ha a kö­telező tagdíj fe­jében a vállal­kozások szol­gáltatásokat kap­nak; ha a kama­ra nem hatóság­ként, hanem partnerként mű­ködik; s ha a működtetéséhez az állami költ­ségvetéstől a felada­tokhoz rendelten kap támoga­tást, akkor a gazdasági és ke­reskedelmi kamara az állam megnyújtott kezeként mint köz­testület jó szolgálja a gazdaság érdekeit és a verseny tisztasá­gát” - sommázta az elvárásokat a főtitkár. Parragh mindezzel kapcso­latban arra mutatott rá, hogy az európai országokban akkor működik jól a gazdaság, ha van egy erős kamara és egy erős munkaadói szervezet; mind a kettő a tőketulajdono­sokat képviseli, s ilyen módon valahol versenytársak, de egy­ben szövetségesek is, hiszen azonos érdekeket képviselnek. Emlékeztetett arra, hogy a VOSZ és az MKIK tíz éve na­gyon szorosan együttműködik, bár elismerte, hogy vannak ha­tárvillongások a két szervezet között. Szerettük volna megismerni a kormányzat álláspontját az ügyben, ám részletes kérdé­seinkre lapzártánkig nem kap­tunk választ. Ami a kamarai törvény terve­zetének egyéb pontjait illeti, vannak olyan sarokpontjai a törvény tervezetének, amelyek még pontosításra, kibontásra szorulnak - ismerte el Parragh. Pontosítani kell a választási rendszert, illetve el kell dönte­ni, hogy mi legyen a városi vagy éppen a szakmai kama­rákkal (mint a mérnökkamara) - mondott példákat. Ez utóbbi kapcsán Parragh határozottan­­ leszögezte: a kettős tagság nem­­ járható út. Ennek a fényében is nagy­ komoly problémákat vet fel különböző kamarák és­­ MKIK határterületeinek a tisz­tázása, amelyre égetően szük­ség van. Példaként említette Parragh az agrárkamarát, amely - legalábbis a társadalmi vitára került agrárkamarai tör­vénytervezet szerint - sokkal tágabb körű tagságot céloz meg, mint ami a nevéből követ­kezne, hiszen lefedné a mező­­gazdasági termelés, az élelmi­­szer-feldogozás és a kereskede­lem területeinek a javát. Parragh szerint szakmailag ez értelmezhetetlen, s Európában egyedülálló elképzelés; tisztább lenne a képlet, ha egy egységes magyar gazdasági kamara len­ne, s azon belül egy alelnök fel­ügyelné az agráriumot. I • Alig drágítanak a termelők Az ipari termelői árak havi összevetésben már nem nőttek INFLÁCIÓ. Kedvező jelek ér­keznek az ipar felől, és nemcsak a termelés, hanem az árak te­kintetében is. Az alapanyagárak drágulása miatt már közel egy éve viszonylag magas a szektor árindexe, ám jó eséllyel csök­kenhet a következő hónapokban. Márciusban az egy esztendővel korábbihoz képest még 6,6 szá­zalékos áremelkedést mért a Központi Statisztikai Hivatal, ám februárhoz viszonyítva stag­náltak az árak. Az éves mutató még a tavaly tavaszi drágulási hullámot tükrözi, ha nem jön újabb külső sokk, akkor nyár elejére akár a mostani ütem har­madát sem éri el a drágulás. Emiatt látszólag sokkal rosz­­szabbul járnak az ipari termelők, hiszen az energia és a nyers­anyagok árának növekedése még mindig két számjegyű, azonban a felvevőpiacok bővülése jócskán kompenzálja ezt. Ugyanez vi­szont kockázatot is hordoz magá­ban; lehetséges, hogy az árak emelésével reagálnak majd a gyártók arra, ha leáll a mostani kedvező konjunktúra, és erre a szakértők szerint már nem sokat kell várni. Eddig azonban úgy tűnik, hogy a drágulás nem terjedt szét a teljes ágazatban, hanem az alapanyagárak növelése által közvetlenül érintett szegmensek­re koncentrálódott, mint a kőolaj- és a fémfeldolgozás, illetve az élelmiszeripar. A fogyasztói árak­ra pedig még korlátozottabb volt a tovagyűrűzés, habár a belföldi értékesítés árindexe az utóbbi hónapokban 2-3 százalékponttal még magasabb is volt az átlagos drágulásnál. Ennek zöme is in­kább a további feldolgozásra szánt termékeknél jelentkezett, a fogyasztókat egyedül az energia­­szektor áremelése érte el. ■ B. D. Ipari termelői árak (változás az előző év azonos hónapjához képest, százalék) 10 2007. jan.-2011. márc. VG-GRAFIKA Forrás: KSH VEGYES GYAKORLAT EURÓPÁBAN Az Európai Unió 27 or­szágában a kamarák 70 százalékban önkéntes tag­­ságúak - derül ki az Euró­pai Kereskedelmi és Iparka­marák Szövetsége (Eurochambres) tanulmá­nyából. A magánjogi szerve­zetként működő kamarák lényege az önkéntesség, de a közjogi szervezetként mű­ködők között sem mind ír elő kötelező tagságot. Utóbbira példa az Euró­pai Unión belül hazánk mel­lett Csehország, Lengyelor­szág és Románia. Ugyanak­kor legjelentősebb gazdasá­gi partnerországainkban - Ausztria, Németország, Franciaország, Hollandia, Olaszország - kötelező a tagság. A kamarák működé­sét összeurópai szinten 76 százalékban a tagvállalatok finanszírozzák. 2011. május 2., hétfő TAGSÁGCSÖKKENÉS Egészen 2000-ig kö­telező volt a tagság az MKIK-ban. Addig 463 ezres volt a létszám, ma alig több mint 40 ezres. Ráadásul javarészt nagyvállalatok a tagjaik, miközben az MKIK a kis- és középvállalkozások érdekvédelmét tűzte zászlajára a lobbizás és a tőkekivitel elősegítése mellett. Az EU-ban a kamarák tagvállalatainak 97 száza­léka kis-, két százaléka közép- és mindössze egy százaléka a nagyvál­lalkozás. ­ GKI: kisebbek lesznek a strukturális változások prognózis. Az idén a magyar gaz­daság növekedése és egyensúlya látszólag jelentősen javul a GKI havi prognózisa szerint Az EU- nak átadott konvergenciaprogram ennek tartósságát ígéri, és a prog­ram pénzpiaci fogad­tatása egyelőre kedve­ző - jegyzi meg a ku­tatóintézet friss kiad­ványa. A tervezett ál­lamháztartási konszo­lidáció így 2012-ben megvalósul­hat, de ennek elérésében a struk­turális változások a most dekla­ráltnál várhatóan sokkal kisebb szerepet játszanak majd - teszik hozzá. Erre a piacok és a nemzet­közi szervezetek valószínűleg ked­vezőtlenül reagálnak, ennek a ha­tásai már az idén is jelentkezhet­nek - jósolják a szakértők. A magyar gazdaság 2011-ben 2,5 százalék körüli ütemben nö­vekszik a prognózis szerint. A bő­vülés bázisa az agráriumon kívül csak kissé szélesedik, a húzóerő az ipari export marad. A belföldi kereslet zuhanása vé­get ér, de érdemi bő­vülés még nem lesz. Az építőiparban az idén hatodik évébe lépő visszaesés csak a második fél évben vált minimá­lis növekedésbe, a kereskedelem­ben az első hónapok stagnálása után némi bővülés lehet, legin­kább az autóértékesítésben és a tartós cikkeknél. A szolgáltató ágazatok nagyon szerényen fej­lődnek, eközben a beruházási és fogyasztói kereslet alig emelkedik - állapítja meg az elemzés. ■ VG A tervezett állam­­háztartási konszoli­dáció 2012-ben meg­valósulhat.

Next