A világháború képes krónikája, 1916 (8. kötet, 91-104. szám)

1916-07-09 / 92. szám

tában voltunk azzal, hogy a támadók csak a Gallipoli-félszigeten szállíthat­nak partra csapatokat. Ehhez képest tettük meg mi is előkészületeinket. Az ellenség március 18-án kezdte meg a partraszállást. Az ellenséges hadi­járművek harci állást foglaltak el és oly távolságból tüzeltek, amely ágyúink lőtávolságán kívül állott. Természetes, hogy 600 ágyúnak ily pokoli tüzelése mellett, melyek 7*5 centimétertől 38 centiméterig terjedő lövedékeket szór­tak felénk, csapataink kénytelenek voltak egy kissé visszavonulni és az ellenségnek sikerült az első partraszállás, amely azonban, mint az ellenség maga is elismerte, ezt a sikert túlságos drágán fizette meg. E vállalkozás után az angolok és franciák egy rajtaütéssel akarták birtokukba ejteni a Kodza Csimen Dagh és Akcsi Tepe nevű pontokat, amelyek uralkodnak a tengerszoros felett. Miután ez a kísérlet meghiúsult, a küzdelem hosszan­tartóvá vált. Kezdetben több rohamot intéztünk, hogy az ellenséget a ten­gerbe dobjuk és a partig tényleg vissza is kergettük. Ahelyett azonban, hogy ezeket a r­ohamtámadásokat folytassuk, hasznosabbnak láttuk, hogy az ellenséget közel engedjük magunkhoz. Ily módon reméltük, hogy mialatt a kárpáti nagy harcok folytak és mialatt egy nagy angol-francia offenzíva volt folyamatban a francia határon a németek ellen, magunkra vonjuk az ellenséges erők egy részét, hogy szövetségeseinket eképp tehermentesítsük. Reményeink beteljesedtek, mert lassanként 500.000 főnyi angol-francia haderőt vontunk a Dardanellákhoz. Kezdetben magunkra voltunk utalva. Kénytelenek voltunk muníciónkkal takarékoskodni és nem intézhettünk ellentámadást, amikor az ellenséges rohamtámadásokat megállítottuk. Vártunk a központi hatalmakkal való összekötő út megnyitására, amikor az angolok új erőfeszítéssel egy 100.000 főnyi hadsereget szállítottak partra Anafortánál. Ha azonban saját vallomá­saikhoz tartjuk magunkat, úgy ők ez utóbbi vállalkozásuknál az ügyesség teljes hiányáról tettek tanúságot. Ez a vállalkozás is tehát hasonló módon meghiúsult. Az angolok kénytelenek voltak ott maradni, ahol partraszálltak. Időközben megkezdődtek az operációk Szerbia ellen és azok a kísérle­­tek, hogy összeköttetés létesüljön Törökországgal, hogy munícióhoz jussunk. Enver pasa ezután Bulgáriának a Szerbia ellen való akcióba lépéséről beszélt, amely országnak őszinte és bölcs magatartását dicsérte és azután így folytatta: Az angolokat a köztünk és a központi hatalmak közt való összeköt­tetés küszöbön álló létesítése nyugtalanítani kezdte és sürgősen megkísér­­lették, hogy a szerbeknek még az összeköttetés végrehajtása előtt segítséget nyújtsanak. Akkor ők már megcsinálták a Szalonikiban való partraszállást és hogy magukat ne dezavuálják, megpróbálták, hogy onnan menjenek Szerbia segítségére. Amikor a szerb hadsereg vereséget szenvedett, az angolok kényszerítve látták magukat, hogy vállalkozásukat feladják. Ez eseménnyel szemben az angolok számára csak két eshetőség maradt fenn: Vagy megmaradnak a Dardanellákban, vagy pedig lemondanak a szalonikai expedícióról. A Dardanellákban való maradás azonban lehetetlen volt és

Next