A világháború képes krónikája, 1916 (8. kötet, 91-104. szám)
1916-07-09 / 92. szám
tában voltunk azzal, hogy a támadók csak a Gallipoli-félszigeten szállíthatnak partra csapatokat. Ehhez képest tettük meg mi is előkészületeinket. Az ellenség március 18-án kezdte meg a partraszállást. Az ellenséges hadijárművek harci állást foglaltak el és oly távolságból tüzeltek, amely ágyúink lőtávolságán kívül állott. Természetes, hogy 600 ágyúnak ily pokoli tüzelése mellett, melyek 7*5 centimétertől 38 centiméterig terjedő lövedékeket szórtak felénk, csapataink kénytelenek voltak egy kissé visszavonulni és az ellenségnek sikerült az első partraszállás, amely azonban, mint az ellenség maga is elismerte, ezt a sikert túlságos drágán fizette meg. E vállalkozás után az angolok és franciák egy rajtaütéssel akarták birtokukba ejteni a Kodza Csimen Dagh és Akcsi Tepe nevű pontokat, amelyek uralkodnak a tengerszoros felett. Miután ez a kísérlet meghiúsult, a küzdelem hosszantartóvá vált. Kezdetben több rohamot intéztünk, hogy az ellenséget a tengerbe dobjuk és a partig tényleg vissza is kergettük. Ahelyett azonban, hogy ezeket a rohamtámadásokat folytassuk, hasznosabbnak láttuk, hogy az ellenséget közel engedjük magunkhoz. Ily módon reméltük, hogy mialatt a kárpáti nagy harcok folytak és mialatt egy nagy angol-francia offenzíva volt folyamatban a francia határon a németek ellen, magunkra vonjuk az ellenséges erők egy részét, hogy szövetségeseinket eképp tehermentesítsük. Reményeink beteljesedtek, mert lassanként 500.000 főnyi angol-francia haderőt vontunk a Dardanellákhoz. Kezdetben magunkra voltunk utalva. Kénytelenek voltunk muníciónkkal takarékoskodni és nem intézhettünk ellentámadást, amikor az ellenséges rohamtámadásokat megállítottuk. Vártunk a központi hatalmakkal való összekötő út megnyitására, amikor az angolok új erőfeszítéssel egy 100.000 főnyi hadsereget szállítottak partra Anafortánál. Ha azonban saját vallomásaikhoz tartjuk magunkat, úgy ők ez utóbbi vállalkozásuknál az ügyesség teljes hiányáról tettek tanúságot. Ez a vállalkozás is tehát hasonló módon meghiúsult. Az angolok kénytelenek voltak ott maradni, ahol partraszálltak. Időközben megkezdődtek az operációk Szerbia ellen és azok a kísérletek, hogy összeköttetés létesüljön Törökországgal, hogy munícióhoz jussunk. Enver pasa ezután Bulgáriának a Szerbia ellen való akcióba lépéséről beszélt, amely országnak őszinte és bölcs magatartását dicsérte és azután így folytatta: Az angolokat a köztünk és a központi hatalmak közt való összeköttetés küszöbön álló létesítése nyugtalanítani kezdte és sürgősen megkísérlették, hogy a szerbeknek még az összeköttetés végrehajtása előtt segítséget nyújtsanak. Akkor ők már megcsinálták a Szalonikiban való partraszállást és hogy magukat ne dezavuálják, megpróbálták, hogy onnan menjenek Szerbia segítségére. Amikor a szerb hadsereg vereséget szenvedett, az angolok kényszerítve látták magukat, hogy vállalkozásukat feladják. Ez eseménnyel szemben az angolok számára csak két eshetőség maradt fenn: Vagy megmaradnak a Dardanellákban, vagy pedig lemondanak a szalonikai expedícióról. A Dardanellákban való maradás azonban lehetetlen volt és