Világirodalmi lexikon 2. Cam–E (1972)
C (folytatás) - Carvajal, Micael de - Carvalho, Francisco Antonio, Junior - Carvalho, Maria Judite de - Carvalho, Ronald de - Carvalho, Vicente de; Vicente Augusto de Carvalho - Cary, Arthur Joyce Lunel
legjobb színvonalán állnak. Magyarul: 1 vers (Szerdahelyi I., Hesperidák kertje, anto., 1971). Horányi Mátyás Carvajal [kárvárál], Micael de (Planencia, 15. sz. végen ?, 1530 k.): spanyol drámaíró, színész. A Tragédia llamada Josefina ('Josefinának nevezett tragédia', 1546), az Hurtado de Toledo által befejezett Las cortes de la muerte ('A halál udvara', 1557) c. autó első részének szerzője. Carvalho [kárválya], Francisco Antonio, Junior (Rio de Janeiro, 1855. máj. 6.—Rio de Janeiro, 1879. máj. 3.), brazil költő. Jogot végzett, majd bíróként működött Rio de Janeiróban. Szívszélhűdésben halt meg. Fellépése idején Brazíliában a legélesebben folyt a harc a romantika ellen. Ő maga is a realizmus felé törekedett, ezért küzdött a pesszimizmus, melankólia, a romantikus presztőzség és pátosz ellen. Azonban negatív vonásoktól sem maradt mentes. Ezek epigonságából, a baudelaire-i tendenciák kétes interpretálásából fakadtak (öncélú immoralizmus, amely nála olykor szadizmus-fitogtatássá, sőt nyers bestialitássá is válik). Főbb művei: Parisiana ('Párizsi dalok', 1879); Hespérides ('Heszperidák kertje', posztumusz kiad., 1887). O Magyarul: 1 vers (Majtényi Z., Hesperidák kertje, anto., 1971). O írod.: S. Romero: História da Literatura Brasileira (1949). Tavaszy Sándor Carvalho (kárválya), Maria Judite de (1921 — ): portugál írónő. Fő témája: az egyén drámája a sokaságban, főleg a lélektelen nagyvárosban. Egy-egy hangsúlyban vagy gesztusban össze tudja sűríteni a szavakban ki nem mondható mély csüggedést és végtelen kétségbeesést. Novelláskötetei: Tanta gente ('Annyi ember', 1959); As palavras poupadas ('Elhallgatott szavak', 1961); Passagem sem barcos ('Tájkép csónakok nélkül', 1964). Rónai Pál Carvalho [kárválya], Ronald de (Rio de Janeiro, 1893. máj. 16.—uo., 1935. febr. 15 ): brazil költő, irodalomtörténész. Jogi tanulmányok után állami hivatalt vállalt. Kezdetben futurista volt, majd visszatért az akadémikus parnasszizmushoz, melynek ismert képviselője lett. Főleg irodalomtörténeti munkássága jelentős: Pequena história da literatura brasileira ('A brazil irodalom rövid története', 1919). Jelentősebb verseskötetei: Poemas e sonetos ('Költemények és szonettek', 1919); Epigramas ironicos e sentimentais ('Ironikus és szentimentális epigrammák', 1922); Jogos pueris ('Gyermekjátékok', 1926); Toda America ('Egész Amerika', 1926). Magyarul: 1 vers (Rónai P., Brazília üzen, anto., 1939). Carvalho [kárválju], Vicente de Vicente Augusto de Carvalho (teljes név), (Santos, 1886. ápr. 5.—uo., 1924. ápr. 22.): brazil költő. Jogot végzett, Sao Paulo állam képviselője, majd belügyi államtitkára (1891 — 1892) volt. 1908-ban bírónak nevezték ki. A Brazil Akadémia tagja. Történelmi és epikus témái, Oachdes-kultusza, a tengert dicsőítő versei a brazil parnasszizmus egyik fő képviselőjévé teszik, bár nála a kötelező érzéketlenséget nemegyszer szimbolista szubjektivizmus és romantikus melankólia enyhíti. Ez utóbbinak köszönheti rendkívüli közönségsikerét. Élete utolsó éveiben a modernizmus egyik kedvenc céltáblája. O Fő kötetei: Rosa, rosa de amor ('Rózsa, szerelem rózsája', 1902) és Poemas e cangões ('Költemények és dalok', 1908). O Magyarul: 1 —1 vers (Rónai P., Brazília üzen, anto., 1939; Majtényi Z., Hesperidák kertje, anto., 1971). O írod.: F. Cunha: Bevezetés (Vicente de Carvalho: Poesia, 1965); O. d'Azevedo: Vicente de Carvalho e os Poemas e Canisões (1970). Rónai Pál Cary [kert], Arthur Joyce Lunel (Londonderry, 1888. dec. 7.—Oxford, 1957. márc. 29.): angol író. Oxfordban, Edinburgh-ben és Párizsban művészettörténetet tanult. 1913-tól 1920-ig előbb katonai, majd Nigériában adminisztratív szolgálatot teljesített. Egészségi állapota miatt tért vissza Angliába, Oxfordban telepedett le, és irodalmi munkásságából élt. Első írásai a harmincas években jelentek meg. Elbeszéléseivel, regényeivel és kritikai írásaival élvonalbeli helyet foglal el a 20. sz. angol irodalmában. Sokoldalú művész, igen változatos témákhoz nyúlt. Hitelesség, életszerűség, az emberi egyéniség tisztelete jellemzi írásait. Helyét az angol regény történetében az határozza meg, hogy Defoe moralizálását, Dickens különc embereket formáló ábrázolását J. Joyce belső monológjaival párosítja. Témájuk szerint regényei négy nagy csoportra oszthatók. Pályája első szakaszából valók afrikai tárgyú művei, melyekben élesen rávilágít az afrikai és európai ember gondolkodásmódja közti különbségre. Legjobb ilyen regénye a Mister Johnson (1939). Második korszakába tartozó regényei a gyermekkorral foglalkoznak. Charley Is My Darling ('Charley a kedvencem', 1940) londoni nyomornegyedbeli gyerekek háborús sorsáról ír. A James Tait Black-