Világirodalmi lexikon 6. Kamc–Lane (1979)
K (folytatás) - Kristoforidhi, Konstandin - Krisztallisz, Kosztasz - Krisztina
felében íródott, történeti jellegű, anonim izlandi prózamű, mely az izlandiak megkeresztelésének igen sajátos körülményeiről és a két első izlandi püspök élete folyásáról ad meglehetősen hiteles és esztétikailag is formált, bár átlagában véve hűvös és száraz hangú beszámolót. Forrásaiként Gunnlaugur Leifsson Olafs saga Tryggvasonjára, Ari Thorgilsson Islendingabókjára és több régibb, kisebb írásra támaszkodik. Több kutató feltételezi, hogy a mű szerzője Sturlapórdarson, aki 1214-től 1284-ig élt. 1688-as első kiadása óta legalább tíz kiadása megjelent, és hat nyelvre lefordították. Irod.: Jónás Dadason: Schedhasma historicum de prima religionis christianae fundatione in Islandia (1696); O. Brenner: Über die Kristni saga. Kritische Beiträge zur altwordischen Literaturgeschichte (1878); Björn Magnússon Olsen: Um kristni tökuna árid 1000 og tildrög hennar (1900); Eiríkur Magnússon: The conversion of Iceland to Christianity A. D. 1000 (Saga-Book of the Viking Club, 2, 1961); Einar Arnórsson: Kristnitökusagan árid 1000 (Skírnir 115, 1941); C. Albani: Ricerche attorno alla Kristnisaga (1968); Jón Hnefill Adalsteinsson: Kristnitakan á Islandi (1971). Bernáth István Kristoforidhi, Konstandin (Elbasan, 1830—uo., 1895): albán tanár, fordító, grammatikus, publicista. Tanulmányait szülővárosában, Janinában, Málta szigetén és angol egyetemeken végezte. 1859-től egy tuniszi gimnázium tanára volt. 1864-ben, Istanbulban az angol Bibliatársaság megbízásából hozzáfogott az Újszövetség albánra fordításához, és tevékenyen bekapcsolódott az Újjászületésmozgalom nyelvművelő munkájába. Amikor 1884-ben kiutasították a török fővárosból, visszatért Elbasanba, ahol tankönyveket kezdett írni, majd 1888-tól haláláig békehíróként tevékenykedett. Irodalmi munkásságát fordítóként kezdte. Kiválóan ismerte az albán nyelv két főnyelvjárását, legtöbb fordítását geg és toszk nyelvjárásban is elkészítette. Irt egy albán nyelvtant (1882) és egy albán—újgörög szótárt Lexikon tisz alvanikisz glosszisz ('Az albán nyelv szótára') c., amely csak hála után (1904) jelent meg. Gjahu i maiésoréve ('A hegyvidékiek vadászata') c. elbeszélésével az albán széppróza, tankönyveivel a gyermekirodalom alapjait rakta le. Szenvedélyesen harcolt az albán nyelv tisztaságáért és a jövevényszavak ellen. Nyelvművelő munkájával halhatatlan érdemeket szerzett. Szótára az első kísérlet egy albán nyelvjárási szótár összeállítására, ma is nélkülözhetetlen forrásmunka. Eredményesen dolgozott a két fő nyelvjárás közelítéséért és az egységes albán irodalmi nyelv megteremtéséért is. Schütz István Krisztallisz, Kosztasz; Kostas Krystalles (Szirrako, 1866—Arta, 1894): görög költő. A még török uralom alatt lévő szülőföldjéről menekült Janinába, ahol nyomdász lett, majd Athénbe, ahol újságíróskodott, majd tisztviselő, végül munkanélküli lett. A nélkülözés és a tüdőbaj őrölte fel életerejét. Versei formájukban és eszmeiségükben közel állanak a népdalokhoz. Egyéni hangját mégis rendkívül tiszta érzelemvilága, a paraszti élet hétköznapjainak teljes ismerete, a bukolikus létforma idealizálása és a tárgyak és tájak mesterkéletlen megjelenítése közötti feszültség vibrálása adja. Fő műfaja a zsánerkép, de ismertek szabadságharcos témájú versei is. Elbeszélései szintén népi tematikájúak, különösen életszerű dialógusait emelte ki a kritika. O Főbb művei: Agrotika ('Paraszti versek', 1891); O tragudisztisz tu horu ke tisz sztanisz ('A hegy és a nyáj énekese', versek, 1893); Pezografimata ('Prózai írások', 1894). O Gyűjt, kiad.: Apanta ('Összes művek', 1959). O Magyarul: 1 vers (Szabó K., Az újgörög irodalom kistükre, anto., 1971). Szabó Kálmán Krisztina (hagyományos magyar írásmód); Christina, ill. Kristina Alexandra (eredeti, teljes név). (Stockholm, 1926. dec. 8.—Róma, 1689. ápr. 9.): svéd királynő, francia nyelven alkotó írónő II. Gusztáv Adolf (1594 — 1632) legendás hírű svéd király lánya, 1632 —1654 között utóda a svéd trónon (1644-ig egy régenstanács felügyelete alatt). A rendkívüli és ellentmondásos, főképp maszkulin fizikai és pszichikai adottságokkal született Krisztina kitűnő műveltségű, tehetséges és emberséges, bár a közvetlen érintkezésben nem ritkán önfejű és rugalmatlan uralkodóvá nevelődött. Uralkodása éveiben kristályosodott ki először a svéd monarchikusság, fékezték meg hatásosan a széthúzó feudális csoportokat, s nyújtottak központi támogatást a városi polgárság és kisbirtokos parasztság rendjeinek. A királynő, igaz humanizmussal és toleranciával, számtalanszor küzdött jogtalanságok és túlkapások ellen, s állt ki a faji és egyéb előítéletek üldözöttjei védelmére, akár a boszorkányüldözések, akár — utolsó évtizedeiben — a Szent Inkvizíció eretnek vagy zsidó származású áldozatairól volt szó. Művelődéstörténetileg legfőbb érdeme, hogy Svédek-t bekapcsol-