Világirodalmi lexikon 8. Mari–My (1982)
M (folytatás) - Maseras, Alfons - másfélszeres arány - mashairi - mashash - Masing, Otto Wilhelm - Masino, Paola - Masínová, Leontyna
ton: John Masefield: A Critical Study (1922); V. Duekworth Barker: John Masefield (Nyűg, 1930, 20); M. Spark: John Masefield (1953); M. Fisher: John Masefield (1963); C. Babington Smith: John Masefield (1978). Ambrózy István Maseras [mazerász], Alfons: Maseras i Galtés (teljes név); (Sant Jaume dels Domenys, 1884. febr. 23.—Toulouse, Franciao., 1939), katalán író. Regényeket, verseket, elbeszéléseket, kisregényeket és színműveket is írt; mint újságíró irodalmi folyóiratoknak és hírlapoknak dolgozott; Moliére, Shakespeare, Leopardi és mások műveit fordította. Gazdag és változatos életműve, melyben számos külföldi példa hatása figyelhető meg, leginkább a modernisme stílusjegyeit mutatja. Főbb művei: Edmon (reg., 1908); L'hereu (Az örökös', színmű, 1929); Invocación altres poemes ('Invokáció és más költemények, költ.ek, 1938); Garles-Jordi Guardiola másfélszeres arány; hémiokosz logosz (görög): másfélszeres ütemnem; genus sescuplex (latin): az 5 morás --paiónok és paióni ütemek vagy verslábak ütem- és verslábaránya, 3 : 2 vagy 2 : 3, melyben a theszisz 3 morás, az -arszisz pedig 2 morál, vagy fordítva. O Irod.: R. Volkmann—H. Gleditsch: Rhetorik und Metrik der Griechen und Römer (1901). Lázár György mashairi:*-shairi mashash: mák •fekete-afrikai irodalmi for-Masing [maszing], Otto Wilhelm (Lohusuu, 1763. nov. 8.-Áksi, 1832. márc. 15.): észt író. A hallei egyetemen folytatott teológiai tanulmányai után egy ideig házitanítóskodott, majd pap lett. Tartu megye espereseként halt meg. Mint racionalista gondolkodó az észt nép szellemi felemelkedését szorgalmazta. Számos olvasókönyv szerzője volt, terveket dolgozott ki az észt helyesírás megreformálására és egységesítésére. Népművelői munkásságának kiemelkedő állomása a hasznos tudnivalókat tartalmazó Pühhapawa Wahhelugemised ('Vasárnapi tarka olvasmányok', 1818) c. könyve, valamint a Marahwa Naddala-Leht c. hetilap kiadása (1821 -1823, 1825). Ez utóbbi a híreken kívül tanulságos elbeszéléseket is közölt Masing tollából, és nagyban hozzájárult az írott és beszélt nyelv közeledéséhez, a nép számára is érthető irodalmi nyelv kialakulásához. Magyarul: 2 cikk (Bereczki G., Az észt irodalom kistükre, anto., 1969). Fehérvári Győző Masino [maszino], Paola (Pisa, 1908. máj. 20.—): olasz költőnő, író. M. Bontempelli élettársa. Pályáját újságíróként Párizsban kezdte, majd hazatérve dolgozott a La Gazzetta del Popolo, II Gazzettino, Tempó c. sajtóorgánumoknak. 1945-től a Vie Nuove rovatvezetőjeként publikált írásával szerzett népszerűséget. Prózáját a fantasztikum és a szürrealizmus ihlette, e szellemben fogantak a Viareggio-díjas Monte Ignoso ('Tűzhegy', 1931) és Periferia ('Periféria', 1933) c. regényei. A főművének tartott Nascita e morte della massaia ('A háziasszony születése és halála', 1945) c. regénye már a Bontempelli - féle mágikus realizmushoz közelít. Írt opera-librettókat, ezek közül saját ötleten alapszik a Vivi (1957), amelynek zenéjét Franco Mannino komponálta. M. Bontempelli elbeszélését dolgozza fel a Viaggio d'Európa ('Európai utazás', 1959). Főbb művei még: Decadenza della morte ('A halál hanyatlása', reg., 1928 — 1929); Racconto grosso ed altri ('Nagy történet és egyebek', elb.-ek, 1941); Memoria d'Irene ('Irene emlékezete', 1945); összegyűjtött verseinek kiad.: Poesie ('Költemények', 1947). O Magyarul: 2 vers (Rónai M. A., Nyolc évszázad olasz költészete, anto., 1957). O írod.: L. Piccioni: Confessioni di scrittori (1951). Rónai Mihály András Magínová [mosínová], Leontyna (Plzel, 1882. márc. 16.—Lázné Belohrad, 1975. febr. 10.), cseh írónő. Tanítónő volt. Gazdag életműve nagyobbik részét gyermekkönyvek, versek és elbeszélések teszik ki, nevét azonban történelmi regényei tették ismertté. Ahhoz a népes írógárdához tartozott, amelynek tagjai a történeti regény iránt még a 20-as években is érdeklődő széles olvasótábor igényeinek eleget téve, A. Jirásek és Z. Winter példájára a fennmaradt dokumentumok gondos tanulmányozása alapján hitelesen és a társadalmi és gazdasági viszonyokat valamint az egyes néprétegek életkörülményeit is figyelembe véve elevenítették meg a múltat. Figyelmét elsősorban a vallásreformációkra fordította; ebből a tárgykörből táplálkoznak legismertebb életrajzi regényei, a Müró z Kromésze (1926), a Hofkcí sloupí ('Az égő oszlop', 1936) valamint a J. A. Gomeniusról írt trilógia: 1. rész: Mladá léta Jana Ámose ('Jan Ámos fiatal évei', 1957); 2. rész: Do labyrintu svéta ('A világ labirintusába', 1958); 3. rész: Plarumcí pochoden ('A lobogó fáklya', 1961). Egyéb főbb művei: Z dávníích dob ('A régi időkből', mondafeldolgozások, 1969); Ze slovanskijch legend a povestí ('Szláv legendák és mon- 7 Világirodalmi Lexikon VIII. 97