Világosság, 1973. január-június (14. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - Csalog Zsolt: Etnikum? Faj? Réteg?: Adalékok a "cigányság" fogalmához
Etnikum?Faj? Réteg? Adalékok a „cigányság” fogalmához A cigánysággal foglalkozó publicisztika, a gyér magyar szociológiai irodalom, valamint a cigánykérdést érintő hivatalos aktairodalom egyaránt a cigány, cigányság fogalmakkal illetőleg terminusokkal operál A fogalom elméletileg teljességgel tisztázatlan, a behatóbb vizsgálat tanúsága szerint pedig szinte tarthatatlan ugyanakkor azonban megkerülhetetlen; használatával voltaképp a mindennapi, pongyola szóhasználathoz igazodunk, illetőleg kényszerű realizmussal adottnak fogadjuk el egy kellően még fel nem tárt valóságdarab köztudati vetületét. A jelzett kérdés korántsem tisztán elméleti érdekű, és végképp nem akadémikusan terminológiai természetű, hanem a legelevenebben érinti egy el nem hanyagolható szociális kérdéskör sűrűjét. Magyarországon jelenleg többszázezer olyan ember él, akit környezete cigánynak minősít. Kik ők ténylegesen? Etnikum? Faj? Szociális réteg ? Milyen értelmet tulajdonít a „cigány” minősítésnek a nem-cigány társadalmi környezet? Milyen önminősítést helyez szembe a cigányságnak nevezett halmaz e kívülről kapott minősítéssel, illetve miképpen hatnak vissza tudatára e kívülről kapott minősítések? Végül pedig: milyen történeti alakulások és jelen tendenciák figyelhetők meg a cigányság-fogalom tényleges tartalmában, a „külső” társadalmi minősítésben és az önminősítésben? Mindezek a kérdések fontos sarokpontjai az úgynevezett — pontosan még le nem írt, de mindenképpen létező, adott — „cigánykérdésnek”, mely korántsem egyszerűen egy népcsoport (?) szociális boldogulásának kérdése, hanem ennél döntően kétélűbb, a másik oldalra, a „befogadó” közösségre is közvetlenül vonatkozó probléma. A fent felvetett kérdéseket gyakorlatibb sorrendben rendezve tekintsük át először, vajon minek kell — illetőleg mi mindennek nem lehet — tekintenünk a mai magyarországi cigányságot ténylegesen. Felfogható, meghatározható-e cigányságunk mint szociális réteg? Mivel országos érvényű, módszeres 38 szociológiai felvétel végeredményeivel még nem rendelkezünk, csupán egyetlen, lokális részvizsgálat kivonatával illusztrálok. A barcsi („vásártéri”) 430 lelket számláló románcigány közösségben, amely egyike Somogy legjobb színvonalú cigány közösségeinek, az egy főre jutó átlagos jövedelem 550 Ft és csak a népesség 6,2 %-a él olyan családokban, ahol az egy főre számított jövedelem meghaladja az 1000 Ft-ot. A foglalkoztatottság úgyszólván teljes, állandó munkahelyen dolgozik a keresőképes korúak 53,6%-a. Az állandó munkahelyeken dolgozók átlagos havi bére 1546 Ft. A közösség teljes jövedelmének 82,9%-a származik az állandó foglalkozásúak béréből, 10,9%-a szociális juttatásokból. Az alacsony jövedelemszint legfőbb oka a keresők és eltartottak kedvezőtlen aránya: egy keresőre 3,38 fogyasztó jut — azaz a kedvezőtlen demográfiai képlet: a népesség 42,4%-a kiskorú, csak 52,7%-a keresőképes korú. Részben ezzel függ össze a rossz lakáshelyzet is; a 88 lakásban, amelyből egyébként 55 padlásolatlan kunyhó is csak 32% villanyosított, lakásonként 4,45 lelket számolhatunk. Csak részben a magas születési arányból, másrészről a populáció rendkívül rossz biológiai állapotából, a felnőtt korúak magas mortalitásából következik, hogy a ma élők átlagos életkora 19,0 év (alacsonyabb, mint a XIX. sz. közepén magyar parasztfalukban mérhető érték!). A foglalkoztatottsági arány javulásának is súlyos korlátja, hogy a nagykorúak 29,3%-a vallja magát betegnek, de még az állandó munkába járók 22,7%-a is. A ma élő felnőttek átlagos iskolai végzettsége 2,55 osztály, ezen belül a nőké 1,81 osztály, a felnőttek 39,4%-a egyáltalán nem járt iskolába. A ma élő felnőttek közül mindössze ketten szereztek szakmunkás képesítést, de közülük is csak egy dolgozik mint szakmunkás. (1971. évi adatok.) A számadatok természetesen populációnként változnak, és számottevő táji eltéréseket is mutatnak, a kép jellegét azonban országosan azonos karakterisztikák adják: foglalkoztatottság segédmunkás-szinten, alacsony jövedelemszint, elfogadhatatlan lakásviszo