Világosság, 1981. július-december (22. évfolyam, 7-12. szám)
1981 / 7. szám - Ágh Attila: A nemzeti kérdés a XX. századi marxizmusban
A nemzeti kérdés a XX századi marxizmusban „Oroszország közéletének kérdései közül jelenleg a nemzeti kérdés került előtérbe” (Lenin, 1913). A nemzeti kérdés kezdettől fogva nagy szerepet játszik Lenin munkásságában, de különösen felerősödik a szerepe az első világháborút közvetlenül megelőző időszakban, amikor „előtérbe kerülnek” a nemzeti mozgalmak Oroszországban és elkezdődik „Ázsia ébredése” (1913) is. Az egész lenini életmű annyiban jelent áttörést a marxizmusban a nemzeti kérdés tárgyalásában, hogy Leninnél megfordult a viszony a marxi kérdésfelvetéssel szemben, a nemzeti kérdés megoldását nem a szocialista világforradalom eredményének és következményének, hanem előzményének és eszközének tekintette. Az antiimperialista függetlenségi harcok tanulmányozásával Lenin meglátta, hogy a világforradalomnak nemzeti formája van, hogy a proletariátus és az elnyomott népek nemzetközi szolidaritása a nemzeti felszabadulás és a nemzetépítés formáin keresztül érvényesül. Ez a lenini paradigma feloldotta a nemzeti kérdés és munkáskérdés korábbi feszültségét, és a Komintern tevékenységén keresztül mindmáig szilárd alapot adott a nemzeti kérdés aktuális problémáinak megoldásához. A NEMZETI KÉRDÉS LENINI KONCEPCIÓJÁNAK FEJLŐDÉSE Lenin koncepciója lényeges fejlődésen ment át a viharos sebességű világtörténelmi változásokat követően. Az első világháború előtti első szakaszában főként a szocialista gyarmati politika (van hol és mások) bírálatára, valamint D. Bauer kulturális autonómia elmélete korlátozottságának kimutatására koncentrált. Első jelentősebb írásában (Kritikai megjegyzések a nemzeti kérdésre vonatkozóan, 1913) világosan kijelöl két tendenciát, a differenciálódás és integrálódás tendenciáit, amelyek egyaránt jelen vannak az imperializmus világrendszerében, s mindenkori viszonyukat a szocialista világforradalom közelsége és konkrét stratégiája dönti el. Egyfelől a „polgári társadalomban a nemzeti elv történelmileg elkerülhetetlen, és a marxista, számolva ezzel a társadalommal, teljesen elismeri a nemzeti mozgalmak történelmi jogosultságát. De ahhoz, hogy ez az elismerés ne váljék a nacionalizmus apológiájává, az szükséges, hogy szigorúan csak arra szorítkozzék, ami haladó ezekben a mozgalmakban”. Másfelől pedig : „Harc akármilyen nemzeti fejlődésért. . . erre feltétlenül nemet mondunk. A tőkés társadalom gazdasági fejlődése világszerte sok olyan példát mutat, hogy a nemzeti mozgalmak nem fejlődtek ki teljesen, hogy több kis nemzetből vagy néhány kis nemzet rovására nagy nemzetek alakultak, hogy nemzetek asszimilálódtak . . . A proletariátus nem támogatja a nacionalizmus semmiféle megszilárdítását, ellenkezőleg, a proletariátus azt támogatja, ami elősegíti a nemzeti különbségek elmosódását, a nemzeti válaszfalak leomlását, ami a nemzetek egybeolvadását eredményezi.” (LOM 24. 130—131. L). Az integrálódás, a nagy nemzeti egységek megőrzésének szándéka még Leninnek a nemzeti kérdésre vonatkozó munkássága második szakaszában, a világháború és az októberi forradalom időszakában is a domináns tendencia. Ebben döntő szerepet játszottak a sajátosan oroszországi körülmények, valamint az, hogy a világforradalom valóban reális közelségbe került. S valóban, az I. világháború időszakában még nem dőlt el, hogy milyen szinten fognak integrálódni az egyes népek és nemzetiségek. A nemzetközi proletariátus forradalmi stratégiája minél nagyobb nemzeti egységek kialakítását követelte a világ-1 LOM 24. 115. 1. 2 Vö. van Kol nézeteinek kritikáját (Marx-Engels-Lenin, A nemzeti kérdésről. Bp. 1965, 284-285. 1.) és O. Bauer kritikáját több, egymást követő írásban. 3 .,A fejlődő kapitalizmus a nemzeti kérdésben két történelmi tendenciát ismer. Az első: a nemzeti élet és a nemzeti mozgalmak ébredése, harc minden nemzeti elnyomás ellen, nemzeti államok kialakulása. A második: a nemzetek közti különféle kapcsolatok kifejlődése és élénkülése, a nemzeti válaszfalak ledöntése, a tőke, általában a gazdasági élet, a politika, a tudomány stb. nemzetközi egységének megteremtése. Mindkét tendencia a kapitalizmus egyetemes törvénye. Az előbbi a kapitalista fejlődés kezdetén dominál, az utóbbi az érett, a szocialista társadalommá való átalakulás felé haladó kapitalizmusra jellemző.” (LOM 24. 123.1.). 27 OUG 1981. JÚLIUS* XXII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM