Világosság, 1993. január-június (34. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 4. szám - PSZICHOLÓGIA - Szummer Csaba: Értelmezés és narráció a pszichoanalízisben
„aki jobban tudja nálunk, mi jó nekünk". Mint Jürgen Habermas példáján hamarosan látni fogjuk, ez az attitűd a frankfurtiak régebbi és újabb generációjának marxizmussal ötvözött pszichoanalízis-felfogásában még határozottabban jut majd érvényre, mint Freudnál. 8. Vö. Bacsó Béla: Néhány megjegyzés a hermeneutikához és a dekonstruktivizmushoz. In: Bacsó Béla (szerk.): Szöveg és interpretáció. Cserépfalvi, Budapest, 1990. 169-174, 172. o. 9. A vitát lásd Habermas, Jürgen (Hrsg.) Hermeneutik und Ideologiekritik. Suhrkamp, Frankfurt, 1971. Gadamer és Habermas vitája rövidített formában megtalálható magyarul a Helikon 1981. 2-3. számában. Gadamer írását teljes terjedelmében lásd Bacsó Béla (szerk.): Szöveges interpretáció. 10. Habermas, Jürgen: Der Universalitätsanspruch da■ Hermeneutik. 130. skk. p. 11. A freudi elméleti rendszer esetében például a sematikus interpretációs keret a pszichoszexuális élet fejlődését írja le az orális, anális, fallikus, genitális fázisok egymásra következése szerint. További fontos mozzanatait pedig a libidó irányultságának megváltozása (nárcisztikus libidó—tárgylibidó) és a tárgyválasztás konfliktusai (például homoszexuális versus heteroszexuális tárgyválasztás) reprezentálják, különös figyelemmel írva le az ödipális korszak tárgykapcsolati problémáit és az ödipális konfliktus megoldási módjait. 12. Habermas, Jürgen: Knowledge and Human Interest. Boston, Beacon Press, 1971. [első megjelenés: Habermas, Jürgen: Erkenntnis und Interesse. Suhrkamp, Frankfurt, 1968.] 214. o. 13. A freudi metapszichológia - a pszichoanalízis legelvontabb elméleti szintje - kvázi empirikus, látszólag a fizika fogalmait felhasználó nyelve. Freud „szcientista önfélreértése" ugyanakkor megakadályozta, hogy a pszichoanalízisben kibontakozzon ez a lehetőség, ezért szükség van szerinte a freudi metaelmélet kommunikációra utaló fogalmakban történő újrafogalmazására. (Uo. 14. Habermas: i. m. 254. o. 15. Uo. 16. Uo. 259. o. 17. Uo. 260. o. 18. Uo. 255. o. 19. Uo. 259. o. 20. Uo. 260. o. 21. A „passzív mód" ezzel a különös értelmezési eljárással történő „aktív móddá" való átalakítása, úgy tűnik, Roy Schaferben tudatosult leginkább a pszichoanalitikusok körében, akiről a továbbiakban még szó lesz. Vö. Schafer, Roy: A Hew Language for Psychoanalysis. Yale University Press, New Haven, 1976. 22. Freud, Sigmund: Constructions in Analysis. S. E. 23.1957. (1937.) 23. Vö. például Apel, Karl-Otto: Analytic Philosophy of Language and the Geisteswissenschaften. D. Riedel, Dordrecht, 1967.; Apel, Karl-Otto: Communication and the Foundations of the Humanities. Acta Sociologica, 1972. 15 7—26. o.; Lorenzer, Alfred: Sprachzerstörung und Rekonstruktion. Suhrkamp, 1970. Frankfurt am M.; Lorenzer, Alfred: Kritik des Psychoanalitischen Symbolbegriffs. Suhrkamp, Frankfurt am M., 1970. 24. Dray, William: Laws and Explanation in History. Oxford University Press, Oxford, 1957. 25. Hempel, Carl G.: The Function of General Laws in History. In: Aspects of Scientific Explanation and Other Essays in the Philosophy of Science. The Free Press, New York, 1942. 26. Hempel később, a valószínűségi törvények felhasználásával - a magyarázatmodell eredeti logikai sturktúráját megtartva - enyhített ezen a megfogalmazáson. Vö. Hempel, Carl G.: Deductive-Nomological vs. Statistical Explanation. In: Feigl, H.-Maxwell, G. (Eds.): Minnesota Studies in the Philosophy of Science, 1963. Vol. III 27. Vö. Popper, Karl: A historicizmus nyomorúsága. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989. 28. Mink, Louis A.: History and Fiction as Modes of Comprehension. Neiv Literary History, 1969. 543. o. 29. Idézi Mink, i. m. 544. o. A történetírás narratívumairól lásd még White, Hayden: The Historical Text as Literary Artifact. Clio, 1974. 3. 30. Collingwood, Robin G.: An Autobiography. Oxford, 1939. 78-79. o. 31. Az analitikus történetfilozófia fellépését általában úgy értékelik, mint a neopozitivista tudományelméletnek a „kontinentális" hermeneutikai filozófia felé történő közeledését, és Mink is valami hasonlóra utal, amikor így fogalmaz: „.. .van itt egy váltás. Az érdeklődés a formális modellel definiált magyarázat koncepciójáról áttevődik a megértés fogalmára. 65