Világosság, 1998. január-június (39. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 5-6. szám - HOMMAGE À ISAIAH BERLIN - Berger, Marilyn: Isaiah Berlin, 1909-1997
Hommage á Isaiah Berlin bernek örökké választania kell az összemérhetetlen és gyakran összeegyeztethetetlen értékek között. Például az egyenlőséget olykor fel kell áldozni a szabadságért. A filozófus Ramin Jahanbeglooval folytatott beszélgetésekről publikált könyv (Beszélgetések Isaiah Berlinnel, 1992) szerint Berlin azt mondta, „ha maximális a szabadságod, akkor az erős le tudja győzni a gyengét, ha pedig abszolút egyenlőség uralkodik, nem lehet abszolút szabadság, mert korlátozni kell a hatalommal bírókat..., hogy ne falják fel a szegényeket és gyengéket. ... A totális szabadság félelmetes, a totális egyenlőség ugyanolyan rémes.” „A szabadság két fogalmá”-ban Sir Isaiah szerint döntő jelentőségű, hogy ki szabja meg a pozitív szabadság szabályait. „A paternalizmus despotikus” - írta. „A státus utáni heves vágyamban esetleg jobban szeretném, ha kényszerítenének vagy félrevezetnének akár a saját fajtámhoz vagy társadalmi osztályomhoz tartozó emberek, akik azonban elismerik bennem az embert és riválist-azaz velük egyenlőt-, mint ha jóban lennék magasabb vagy távolabbi csoportokhoz tartozókkal, és ezek toleránsan kezelnének.” Hozzátette: „Meglehet, hogy nem kapok »negatív« szabadságot saját társadalmi rétegemtől, mégis ezek saját csoportom tagjai; értenek engem, és én is értem őket, és ez a megértés érezteti velem, hogy valaki vagyok a világban.” Sir Isaiah ragaszkodott ahhoz, hogy nem létezhet egyetlen, mindent átfogó megoldás a társadalom központi problémájára. „A társadalom tanulmányozása megmutatja, hogy minden megoldás új helyzethez vezet, amely új szükségleteket, problémákat és követelményeket támaszt.” „Az ideál követéseiben azt állította, hogy „az utópiáknak megvan a maguk értéke: semmi nem tágítja ilyen csodálatosan az emberi képességek képzeletbeli horizontját - de az ügyek vitelének vezérfonalaként egyszerűen fatálisnak bizonyulhatnak.” Szerinte az egyetlen megoldás gondolataillúziónak mutatkozik, éspedig nagyon veszélyes illúziónak. Ha valaki valóban hiszi, hogy ilyen megoldás lehetséges, akkor semmi sem túl drága, hogy elérje. Mi is lehetne túl magas ár ahhoz, hogy az emberiséget igazzá, boldoggá, kreatívvá és harmonikussá tegye? Hogy ilyen omlettet készítsen, mindegy, mennyi tojást kell feltörni-ez volt Lenin, Trockij, Mao és tudomásom szerint Pol Pot végzete.” Jóllehet Sir Isaiahnak megvolt a tehetsége ahhoz, hogy kilencven oldalon elmondja azt, amihez másnak kilencszáz oldalra van szüksége, és kevésbé lesz jó, mint az övé, a kollégák mégis úgy emlékeznek rá, hogy nem tudta azonnal megragadni a lényeget, és az az érzésük támadt, hogy szemfényvesztő volt, mert nem alkotott súlyos, könyv méretű filozófiai művet. „Sohasem állt szándékomban nagy filozófiai alapművet írni valami jelentős tárgyról - mondta Sir Isaiah látható sajnálkozás nélkül, amikor életére visszapillantott. - Volt azonban valami, amivel kapcsolatban megvoltak a magam elgondolásai. A romantika. A romantika adott valami egészen újat számunkra a reneszánsz óta, többet, mint Marx, többet mint, Freud. Amíg a romantika nem uralkodott, egy válasz volt minden kérdésre. Igazság egy volt, hiba sok. Esetleg valaki nem ismerte az igazságot, esetleg túl tudatlan volt hozzá, de egyetlen válasznak kellett lennie. A romantikusok azt mondták, ugyanazon kérdésre egynél több válasz is lehet. A romantikusok mondták először, hogy a válasz nem valamely az univerzumba beépített dolog. Sir Isaiah sokat írt és sokat adott elő a romantikáról. Nagyon foglalkoztatta a kulturális nacionalizmus is, melyet a XIX. század alapvetően félreértett és figyelmen kívül ha