Világosság, 2000. január-május (41. évfolyam, 1-5. szám)
2000 / 1. szám - FILOZÓFIA - Marno Dávid: Véget érhet-e a történelem? Hegel és Danto a történelem végéről
Filozófia történelemfilozófia egyfajta feltámadását látta. Azt állította, hogy az új vizsgálódások számos olyan kérdést vetettek fel, amelyre a hagyományos analitikus filozófia keretein belül nem lehetett volna válaszolni, és amelyekre a szubsztantív történelemfilozófiáknak viszont voltak válaszai, így például a dantói narratív modell egyik jellegzetes tulajdonsága az volt, hogy bizonyos adatokat kihagy a narratívából, vagyis az eseményeket releváns, illetve nem releváns fajtákba sorolja. Márpedig ha ez igaz, akkor nem lehet kikerülni azt a kérdést, hogy milyen szempontok szerint hajtja végre a történész ezt az osztályzást? Fain következtetése az, hogy a történelem maga is használ egyfajta történelemfilozófiát, méghozzá minden esetben, és a különbség a szubsztantív történelemfilozófia és a rendes történelem között csak az, hogy az előbbi tudatosítja, tematizálja azokat a kategóriákat, amelyeket az utóbbi nem, vagyis a szubsztantív történelemfilozófiai szövegekben megjelennek azok a metaállítások, amelyek a rendes történelemben rejtve maradnak. Ezzel a konklúzióval hagyjuk félbe a történelemfilozófia huszadik századi történetének tárgyalását, és forduljunk a bevezető" részben ígért következő" téma felé. Rekonstruáltuk Dante nézeteit annak a kontextusnak a tükrében, amelyben a könyv megjelent. Most ugyanezen nézetek konklúzióját vesszük szemügyre, de immáron egy egészen más szempont szerint rendezve: azt vizsgáljuk, hogyan irányítja érveit Danto a szubsztantív történelemfilozófia ellen. A SZUBSZTANTÍV TÖRTÉNELEMFILOZÓFIA KRITIKÁJA Danto könyvének első fejezetében, a Substantive and Analytical Philosophy of Historyban jelöli ki azt a témát, amelyet azután a könyv következő fejezeteiben kibont. Ennek az első fejezetnek a konklúziója a következőképpen foglalható össze: a szubsztantív történelemfilozófia a próféciáival megsérti a nyelv szabályait, mert a jelenből a múlt abszolút narratíváját felállítani és ezáltal a múlt eseményeinek abszolút jelentést tulajdonítani nem egyszerűen grandiózus vállalkozás, amelynek kivitelezése gyakorlati akadályokba ütközik, hanem illegitim próbálkozás, amely egy logikai hibán alapul. „A filozófia feladata a határok kimutatása, és ezeknek a határoknak a kimutatása az analitikus történelemfilozófia feladata”17, mondja Dante a fejezet végén a linguistic turn wittgensteini szellemének megfelelően. Az első fejezet ily módon kitűzte a könyv voltaképpeni célját: a szubsztantív történelemfilozófia által elkövetett logikai hiba felderítését, és ennek folyamán a nyelv azon szabályainak a felmutatását, amelyeket ez a logikai hiba megsért. A további fejezetekben Dante ezt a logikai hibát tárgyalja; ezek közül a legfontosabbak, amelyek a témánk során még elő fognak kerülni: az ötödik, a Temporal Language and Temporal Skepticisms, a hetedik, a History and Chronicle, a nyolcadik, a Narrative Sentences és a kilencedik, a Future and Past Contingencies. Dante tehát a szubsztantív történelemfilozófiát azzal vádolja, hogy próféciákat tesz akkor, amikor az eseményeknek abszolút jelentést tulajdonít azáltal, hogy egy abszolút narratívában helyezi el őket. Általánosságban a vád így épül fel: 1. A szubsztantív történelemfilozófusok a múlt és a jelen eseményeinek végleges, abszolút értelmet, jelentést tulajdonítanak azáltal, hogy az eseményeket egy végleges, abszolút narratívába helyezik. Világosság 2000/1 Marno Dávid: Véget érhet-e a történelem? 19