Világosság, 2001. január-június (42. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 1. szám - TÖRTÉNELEM - Schein Gábor: A politkai emlékezet retorikája: Két nézőpont: Jászi és Garami
Világosság 2001/1 Schein Gábor: A politikai emlékezet retorikája 80 Történelem JEGYZETEK 1. Jászi Oszkár: Rohanunk a forradalomba..., Bécsi Magyar Újság (a továbbiakban: BMU), 1922. 03.5.1. 2. Éppen ezért élt a félelem az emigráció egyéb szociáldemokrata elkötelezettségű köreiben, hogy a Bécsi Magyar Újságot valamiképpen megszerzi magának a budapesti kormány. 1920 augusztusában Göndör Ferenc Gábor Andorra hivatkozva azt közölte, hogy titkos alku jött létre a Bécsi Magyar Újság és Horthy képviselői között a lap eladásáról, ezt azonban nem sikerült bizonyítania, és a lapban sem látszottak a váltás jelei. 3. BMU 1922. 3.19.1-2. A kiáltvány aláírói: Károlyi Mihály, Hock János, Jászi Oszkár, Linder Béla és Szende Pál. 4. Jászi Oszkár: Magyar Kálvária - Magyar Föltámadás (a továbbiakban: MKMF). Magyar Hírlap, Budapest, 1989.42. 5. Jászi Oszkár: MKMF, 71. 6. „De aki okulni, aki következtetéseket levonni akar belőlük, annak a közvetlen közelből való szemlélődésre is lehet annyira szüksége, mint a távolból visszapillantóra. Főleg pedig így van ez a mai generációnál, amelynek amúgy sem marad már érkezése erre a visszapillantásra és amely úgysem tehet egyebet, minthogy sietve igyekszik tanulni abból, ami vele történt és igyekszik mindazt, ami vele megtörtént, a történetírás nyersanyagaként átszármaztatni a következő nemzedékre. Ilyen nyersanyaghoz való hozzájárulásnak gondoltam hát ezt a könyvet is, amelynek minden sorát - bármily kevés írói készséggel, de - azzal az erős felelősségtudattal vetettem papírra, hogy ebben a szerepben felesküdt tanú is vagyok, akinek igazat és csak az igazat szabad mondania s akinek nem szabad barátot, ellenséget ismernie.” Garami Ernő: Forrongó Magyarország (a továbbiakban: FM). Primusz Kiadó, Bp., 1989. VI. 7. Garami Ernő: FM, 64. 8. Garami Ernő: FM, 85-86. 9. Garami Ernő: FM, 91-92. 10. Jászi Oszkár: MK-MF, 89. 11. Maga Jászi más helyütt azt mondja, hogy az ország szociális helyzete már 1918 októberében is olyan volt, hogy a bomlás, „a forradalom lavináját már lehetetlen volt föltartóztatni, annál kevésbé kormányozni. Intimebb barátaimnak többször mondottam, hogy kormányzati vállalkozásunkat reménytelennek tekintem, s hogy csak kötelességből veszek benne részt.” MK-MK, 57. 12. Jászi Oszkár: MF-MK, 107. 13. Hayden White: Literaturtheorie und Geshichtsschreibung. In: Der Sinn des Historischen (hrsg.) Herta Nagl-Docekal, Fischer, Frankfurt am Main, 1996. 94. 14. „E nap koradélutánján - így beszéli tovább Károlyi - a szociáldemokrata párt pártvezetősége tartott ülést. Hogy itt mi történt, arról a kormány szociáldemokrata tagjai egy szóval sem emlékeztek meg abban a minisztertanácsban, mely a szociáldemokrata gyűlés után volt [...]. Épp így egy szóval sem említették meg a szocialista miniszterek sem előttem, sem a polgári miniszterek előtt, fogni képes vallásias meggyőződéssé vált,27 amely nagyon hasonló funkcióban fogadja el a rosszat, mint a kálvária tapasztalatát-a rossz által, annak átfordulásával valósul meg a jó. Garami a saját sémájának megfelelően természetesen az egyén szabad döntésének és felelősségének jelentőségét hangsúlyozza, mégpedig éppen a történelmi materializmus természeteivel következtetéseivel szemben.28 Érdemes tehát hangsúlyoznunk, hogy a politikai emlékiratokban, ahol a történelem önmaga tárgya lesz, nem válik el egymástól a történetírói és a történelemfilozófiai szemlélet, mindkettő a jelenhez kötődő előzetes retorikai stratégia részét képezi. És mindez nem a múlt és a jelen folytonos párbeszédének hermeneutikus elve szerint történik a horizontok összeolvadásával, hanem az utóidejűség ellenőrzése mellett, szakadásszerű felülírással. Amennyiben e két könyv műfajának reprezentatív alkotása, eljutottunk odáig, ahol Nietzsche második korszerűtlen elmélkedése kezdődik: a múlt politika, amely a jelen legnagyobb erejéből íródik, és csupán az a kérdés, ki bizonyul erősebbnek és tapasztaltabbnak, illetve hogy mit jelent itt az erő és a tapasztalat.29