Világosság, 2002. január-július (43. évfolyam, 1-7. szám)

2002 / 4-7. szám - ESZTÉTIKA, IRODALOM, NARRATOLÓGIA - Orosz Magdolna: Meg nem történt események: történet - történelem - elbeszélés

Esztétika, irodalom, narratológia forrásainak bizonytalanságát, különbségeiket: „Más hagyomány szerint azonban nem így történt Szalamisz elfoglalása”49. Itt is megjelenik a Hérodotosznál középponti helyet elfoglaló epizód, a ta­lálkozás Kroiszosszal és a bölcs mondás, ugyanakkor az elbeszélő kommentálja is, amit elmond, és bizonytalan eredetűnek minősíti a történetet, mondván, az esemény talán meg sem történt Az életrajz koherenciája, a jellemrajz miatt azonban, tehát-ha sarkítva akarnánk fogalmazni, nem referenciális érvekkel - bevallottan vállalja a referencia hiányát is: „Kroiszosszal való találkozását némelyek - idő­számítási okok alapján - koholt történetnek tekintik. Mivel azonban erre a híres történetre oly sokan hivatkoznak, sőt ami ennél is fontosabb, annyira illik Szolón jelleméhez, s méltó nagy lelkéhez és böl­csességéhez, nem tartom koholmánynak pusztán az időrendi táblák miatt,[...]. Mint mondják, 50 Ez az epizód ugyanakkor egyikét alkotja egy eseményláncnak, az élettörténet folyamatának, melyből olyan események emelődnek ki, melyek hasonló célokat szolgálnak (adott jellemvonás alátámasztá­­sát, igazolását), s hasonló szerkezetűek is: adódik valamilyen probléma, feladat, Szolón megoldja (meghódítja Szalamiszt, törvényekkel rendezi a társadalom bajait, megválaszolja a lét nagy kérdéseit), ami által helyreáll az egyensúly. A biográfia követelményeinek megfelelően itt az élettörténet egésze jelenik meg, tehát azt Szolón haláláig követi, amit ugyanakkor - hasonlóan más epizódokat- többféle változatban is közöl, utalva a források bizonytalanságára, az események bizonytalan státusára: „A pontoszi Hérakleidész tudomása szerint Szolón még sokáig élt Peiszisztratosz türannisza idején, a leszboszi Phaniasz azonban azt állítja, hogy még két évnél is kevesebb ideig. Peiszisztratosz uralma ugyanis Kómiasz arkhónsága alatt kezdődött, Szolón pedig - Phaniasz szerint - Hégesztratosznak, Kómiasz utódjának arkhónsága évében halt meg. Annak a történetnek, hogy holttestét elhamvasztot­ták, és hamvait Szalamisz szigetén szétszórták, nincs semmi alapja, s nem egyéb merő kitalálásnál, még ha több nagy tekintélyű férfiú - köztük Arisztotelész, a bölcselő­­ állítja is.”51 Az összehasonlításból kiviláglik, hogy mind a négy szöveg alapvetően narratív szerkezetű, s Hérakleidész Lemboszt kivéve - ahol éppen maga a lecsupaszított történet(mag) jelenik meg - jól látható a „történet” és a „történetmondás” kettőssége, s ezáltal az elmondott események sajátos státusa, referenciális modalizáltsága, a különböző vonatkoztatási pontok, rendszerek („világok”) vál­tozékonysága, változtatása. Ezen eljárások révén alapvetően az elmondott események, eseménysorok konstruáltsága, az elmondás, „történetmondás” konstrukciós szerepe válik szembetűnővé. Ezen a szinten meglehetősen nehéz különbséget tenni megtörtént vagy meg nem történt események között, mert ilyen vagy olyan státusukat a „történetmondás” lenne hivatott az olvasó/értelmező számára „felfedni”. A „történetmondás” azonban sokszor éppen elfedi ezt - részben mert nem képes másra (bizonytalanok a források, megbízhatatlanok az értesülések, többértelműek az információk), részben mert néhol egyenesen ez a célja, amikor például egy fiktív elbeszélő, a biográfus mezét magára öltve, ízekre szedi magának az autentikus „történetmondásnak” a lehetőségét is. Ez történik - s itt már az irodalom területén járunk- E.T. A. Hoffmann Murr kandúr életszemlélete című regényében, amikor az „[...] életrajzíró, [...] most veszi csak észre, hogy az erről [a Kreisler életének egyes szakaszairól] rendelkezésre álló tudósítások milyen szegényesek, szűkösek, sekélyesek, összefüggéstelenek”.52 Az elmondott „történet” referenciális vonatkoztatási pontjairól (való világ vagy valamilyen „lehetséges világ”) ebben a tekintetben pragmatikai jegyek- műfajmegnevezés, műfaji konvenciók, paratextuális ele­mek illetve a szövegbe kódolt, a „történetmondást” tematizáló elemek - alapján dönthet az olvasó. w Plut. Sol. 9. 0. 50 Plut. Sol. 27.0. 51 Plut. Sol. 32. 0. 52 E.T.A. Hoffmann, Murr kandúr életszemlélete, valamint Johannes Kreisler karmester töredékes életrajza, (fordí­totta Szabó Ede). Európa Kiadó, Budapest, 1967.128. o. Világosság 2002/4-5-6-7 Orosz Magdolna: Meg nem történt események: történet - történelem - elbeszélés 1.

Next