Világosság, 1945. július-szeptember (1. évfolyam, 1-74. szám)

1945-09-02 / 52. szám

Hírek gilasokról és nácikról ERKÖLCSTELENSÉGI HULLÁM 4L HÓd $£,404 A náci apák bűnei hetedsziglen beteggé teszik az elkövetkezendő német generációkat Akik a szövetségesek győzelme után megfordultak a háborúvesztes Németországban, elképesztő tapasztalatokra tettek szert, mert a közerkölcsöknek olyan féktelen leromlása tűnik elő lépten-nyomon, amely a legmerészebb fantáziát is túlszárnyalja. Már az első világháború előtti Németország is híres, sőt hírhedt volt arról, hogy fiatalságának élete rendkívül szabados, de amit a szerelmi és házassági erkölcs lerontása terén a hitlerizmus produkált, az olyan, mint egy beteg képzeletű író lázálma. A nácik, akik programjukban a házasság és a család szentségének drákói védelmét hirdették, a gyakorlatban feneketlen erkölcstelenséget teremtettek, amelyeknek melegágyai az úgynevezett ifjúsági munkatáborok voltak. Minél több gyereket! — ez lett az új jelszó, mert a Harmadik Birodalomnak bőséges népesedés kellett az imperialista célok megvalósításához, hiszen világhódításra törekedtek. Ezzel magyarázható, hogy a törvényesen kötött házasságok számát sokszorosan felülmúlja az úgynevezett vadházasságok száma. A nácik uralma alatt szinte dicsőségszámba ment, ha egy leányanya minél több gyermeknek adott életet Ha valamelyik aggódó szülő szót mert emelni az ellen, úgy a fiatal leányanya — esetek ezrei tanúskodnak erről — feljelentette apját vagy anyját a nemzetiszocialista pártnál, amely a renitens szülőket haladéktalanul internálta. A nácizmus összeomlása nem segített, csak rontott az eddigi helyzeten. A fajgyalázási törvénnyel szigorúan körülhatárolt korlátok ledőltek s a náci eszméktől elzüllesztett német leányok önfeledten dobják magukat az erkölcstelenség hullámaiba. A szigorú fajelméleten álló hitlerista nevelés már a háború elvesztését követő órákban csődöt tapudott: a német leányok nem válogatnak és a hazájukban megforduló vagy még mindig ottartózkodó száz fajtához tartozó idegen férfiak mellett, keresnek feledést akár néger, akár zsidó, akár spanyol, akár cigány az illető. Természetes következménye ezeknek az állapotoknak, hogy a nemi betegségek ijesztő mértékben növekednek. Az ottani szakorvosok véleménye szerint 111 a valóságos nemihaj-járvány dúl Németországban s a betegek javarészét a fojtogató gyógyszerhiány miatt kezelni sem lehet rendesen. Íme: a náci apák bűnei hetedsziglen rombolni fognak az elkövetkezendő német generációk testi és szellemi életében . • Farkas Lajos Vitéz Maróthy-Meizler megijedt és eltűnt az innsbrucki hegyek között Helyszíni tudósítás Kassai-Faritas altábornagy, Solymossy Ulászló, Szügyi vezérőrnagyok ausztriai basáskodásáról A miniszterelnökség megbízásából Ausztriában és Németországban járt egy megfigyelő, aki a menekült- és nyilastáborokban észlelt tapasztalatairól részletes jelentést nyújtott be a koraiányhatóságoknak. Az érdekes tapasztalatokban bővelkedő körutazás főbb mozzanatairól a megfigyelő a következőket mondotta el a Willicossdg munkatársának: — Július 1-én indultam el törfitamra, amelynek első állomása Linz volt. A városban kapcsolatot találtam az önkényesen megszervezett menekültügyi bizottsággal. A bizottság vezetője Szelyszárd volt polgármesterre. Tevékenysége nagyfokú basáskodásban merül ki, hakomoly, segítő munkét nem végez. A Linz melletti welsi katonai menekülttábor parancsnoka Kassai- Farkas László altábornagy. Az altábornagy úr, úgy látszik, még nem tudott felocsúdni a fasizmus katonai lidércálmából és még ma is vezérkart, tábornoki sleppet tart maga körül. Kassai-Farkas egyébként egyik leggerinctelenebbje a menekült katonai vezetőknek, aki három különböző hadseregnek „ajánlotta fel szolgálatait“. A Vörös Hadseregnek, az amerikai hadseregnek és Vörös János honvédelmi miniszternek azonos szövegű memorandumban tett „ajánlatot“. Egyébként az altábornagy úr fényes főúri életet él a katonai táborban, míg az alájarendelt magyar katonák 3 deci „bunkerlevest“ kapnak vacsorára. A Ril!!IKlll!illlimim!111llimiH!Rilill!lill1IIIUIIII!?ilHIIIIHtllUtlltUIRIlHllltllfll hivatalosan kiadott 1200 kalóriák nagy része „eltűnik“ azon az úton, amely a katonák konyhájáig vezet. — St. Marienkirchen bei Ried-ben vitéz Solymossy Ulászló vezérőrnagy a parancsnok, aki kikiáltotta magát Felső - Ausztria magyar katonaiparancsnokának. Hóbortosságában odáig merészkedik, hogy napiparancsokat oszt ki és propaganda-röplapokban igyekszikmeggyőzni legénységét arról, hogy semmi közük a civil rendelkezésekhez, tehát így őket nem szállítják haza. Intézkedés történt, hogy Solymossy a háborús főbűnösök listájára kerüljön. _— Klagenfurtban egyszerre négy „irodát“ tart fenn gyanús célokból Szügyi vezérőrnagy, a Szent Lászlóhadosztály parancsnoka. Érdekes hírem van — mondja a megfigyelő, — Maróthy-Meizler Károlyról, akiről mindezideig hallgatott a fáma. Még Salzburgból értesítést küldtem a „Pesti Újság“ hírhedt főszerkesztőjének, hogy Innsbruckba jövök és beszélni akarok vele. Maróthy ugyanis a „Magyar Állampolgárok Védelmét Ellátó Iroda“ vezetője Innsbruckban. A keszthelyi zsidó családnál felnevelkedett nyilas fenegyerek ma is a magyar parlament levélpapírján levelez a nyilas képviselőkkel és a „Törvényhozó Társam!“ megszólítást alkalmazza leveleiben. Maróthy-Meizler a levél kézhezvétele után annyira megijedt, hogy élelemmel, pokrócokkal felszerelve eltűnt az innsbruck környéki hegyek között. Most is valahol ott rejtőzködik. Reméljük, hogy az illetékes magyar hatóságok lépéseket tesznek annak érdekében, hogy kiemeltessék Maróthy Meizlert, az uszítás bajnokát, a vérgőzös antiszemitizmus öncélú megszállottját a hegyek közül és a budapesti népbíróság kevésbé romantikus színhelyére állítsák... Maros László 4 Világosság all ÍGY fogták el az amerikaiak A KÉT MATOLCSY-FIVÉRT Egy magyar főorvos beszámolója a két szélsőjobboldali szélkakas „lebukásáról" éz amerikai hatóságonk néhány nappal ezelőtt Bajorországban, Alt- Öttingenben letartóztatták Matolcsy Mátyást és Tamást. Először Matolcsy Tamás került kézre, majd utóbb fivére, a hírhedt karrierista Matolcsy Mátyás. A Matolcsy-fivérek az 1939-es képviselőválasztásokon szélsőjobboldali programmal indultak és kerültek be a képviselőházba, mint nyilas képviselők. Az utóbbi évek számos szélsőjobboldali mozgalmában és izgatásában résztvettek és természetesen elsők voltak azok között is, akik a menekülőkkel előbb Nyugat- Mayarországba, majd onnan Németországba szöktek. Elfogatásuk körülményeit drerencze József főorvos az alábbiakban mondotta el munkatársunknak. — Altöttingen gyönyörű, ősrégi levegyjáróhely Észak-Bajorországban, Münchentől mintegy 100 kilométerre. Én mint deportált, illetve már szabadult deportált a város uceiin figyelmes lettem két magyar leventediák, beszélgeti,sere és hozzájuk csatlakozva megkérdeztem tőlük, hogy kerültek ide. Az egyik fiú elmondotta, hogy az itteni kórházban vannak alkalmazásban. Kelső kérdésem az volt, van-e a kórházban magyar orvos? A fiú így felelt: „Itt van a méltóságos úr egész családjával.“ Újabb kérdésemre aztán kiderült, hogy a méltóságos úr, dr Matolcsy Mátyással azonos. Azonnal jelentettem az esetet Spirch kapitánynak, aki az amerikai katonai rendőrség körzeti parancsnoka és egyidejűleg átadtam neki azt az életrajzot, amelyet az ugyancsak deportált Farkas Lajos hírlapíró írt Matolcsy Tamásról. A kapitány ennek alapján járőrt küldött ki, amely egy félóra múiva Matolcsy Tamást előállította és másnap az amerikai katonai rendőrség intézkedésére Pachauba vitték. Matolcsy Tamás ez időszerűnt is még Dachauban van, ahol egy nyilas és SS- inger van. Meg lehet, állapítani, hogy ennek a fogolytábornak lakói lassanként felveszik ugyanazt az arcszínt, amelyet nemrégen még ők festettek ártatlan foglyaik arcára — fejezte be érdekes beszámolóját a főorvos. Mit láttam ■ ■■ ROM-MüMCHEMBEN? Százezer bajor hullájú fék- bombák ezrei hullottak a városra, szinte szünet nélkül, éjjel-nappal *zik még ma is a romok lángoltak a palotasorok és hozzá* -------------------------------------------------vetőleges becslés szerint alatta világhíren képtárak, színházak, paloták sora merő romhalmaz, a müncheniek még ma is a pincékben éheznek München, augusztus. I A világháború előtt nemcsak Né-metországnak, hanem a világnak egyik legszebb, legkulturáltabb metropolisa volt Bajorország fővárosa, a milliós München. Egy évezred városépítő művészete gazdagította az Isar-parti várost, amely a szépművészetnek, a színházaknak, az iskoláknak egyik legnevezetesebb európai gócpontja volt Ma München valóságos romváros. A ragyogó épületek, a világhíres képtárak, a gyönyörű színházak, paloták hosszú sora merő romhalmaz. Az angolszász bombázók a második világháború első esztendeiben főként akülvárosi gyárnegyedeket pusztították, de az összeomlást megelőző utolsó évben a belső városrészeket is alaposan „kinyírták“. Gröbbelsék telesírták a világot a müncheni „terrortámadások“ miatt, s holott köztudomású volt hogy a déli német hadseregeknek hadvezetési és anyagi központja éppen a bajor főváros volt, olyannyira, hogy az utolsó hónapokban a nácik még a lőszerdepóikat is a templomokban és a középületekben helyezték el. — Száznegyvenhét bombatámadást éltünk meg a háború utolsó tizenkét hónapjában! — keseregte a Világosság néhány nap előtt Münchenben járt munkatársának az egyik müncheni bennszülött — Nem volt már sem éjjelünk, sem nappalink, három- és négytonnás még ma is legalább nyolcvanszázezer polgári lakos hullája oszlik az eltakarítatlan romok alatt. Az idegenforgalom ma is igen nagy Münchenben, de ez fnként a megszálló hadseregek katonáiból a még haza nem tért deportáltakból és a romeltakarításnál dolgozó sok- sok ezer magyar hadifogolyból adódik. Ezen az idegenforgalmon pedig nem sokat keresnek a hajdan vidám bajorok. A híres müncheni farsang helyett állandó hamvazószerda van a mai Münchenben, amelynek lakossága felére csökkent s ezeknek is majdnem a fele a romok alatti pincékben bújik meg rongyosan, éhesen és főként kedélytelenül. Kétségbeesés és reménytelenség ül a müncheniek arcán, apatikusan bolyonganak a romok között, csontrabőrre fogyva és ha hozzájutnak, fanyar arccal isszák a valamikor világhírű bajor sört, amelynél hígabb, ízetlenebb lőre ma aligha található a föld kerekén. — Ezer év kellett hozzá, hogy a régi Münchent felépítsék őseink — mondta e sorok írójának egy öreg müncheni polgár — éslegalább száz év kell ahoz, hogy újra város legyen a mi tönkretett metropolisunkból. Ismét fél héten hirdetek, de még magasabb áron vásárolok egész héten aranyat, ezüstöt, órát. / Szakszerű órajavitás. Füredi órásmester Pannónia u. 14. Katona József u. oldalon Alapítva 1871.