Világosság, 1949. július-szeptember (5. évfolyam, 150-227. szám)

1949-09-22 / 220. szám

is sötét mull feltárul A tanúk súlyosan terhelő vallomást tettek a nyolc banditára „Következő a bizonyítás* — dr. Jankó Péter ezekkel a szavakkal ve­zeti be a Rajk-banda felelősségrevoná­­sának negyedik napját, a főtárgyalás perrendtartás szerinti új szakaszát, a Vasas szakszervezet székházának nagytermében. A közönség soraiban elhal a zsongás és a bíróság asztala elé odalép a nagy per első tanúja: Bo­­kos Lajos nyugalmazott rendőrkapi­tány, Rajk László sógora. Ő és Borszéky-Zdeborszky Oszkár, a Horthy­­rendőrség politikai detektívje elmondja, hogyan írta alá a besúgó-nyilatkoza­tot Rajk László. Az undorító képet már ismeri a világ Rajk vallomásá­ból. A két Horthy-rendőr most csak megerősíti a szennyes történetet. Szálasi híve Ezután dr. Jánosy Ferenc volt had­bíró-százados kihallgatására került a sor, aki Szálasi hadbíróságán mint ügyész, a vádat képviselte az ellen­állási mozgalom letartóztatottjainak főtárgyalásán. Az ellenállás igazi hő­sei között az alakoskodó Rajk László is ott ült a vádlottak padján. „Rajk mindenekelőtt tagadta bűnössé­gét, tagadta nevezetesen azt, hogy­­ bármikor is baloldali mozgalomban, el­lenállási mozgalomban valóban műkö­dött volna. Arra vonatkozóan, hogy úgy ő, mint családja a Szálasi­­rendszernek híve, a miniszteri jogkör­rel felruházott államtitkári minőségben lévő Rajk Endre testvérbátyja kihallga­tását kérte... A bíróság Rajk Endrét ki is hallgatta, majd az ügyben Rajk Lászlót felmentette a hazaárulás vádja alól. A többi vádlottra vonatkozólag igen súlyos büntetést szabott ki, rész­ben halálos büntetést, részben pedig a legsúlyosabb szabadságvesztés-bünte­tést, életfogytiglani fegyházat.” „Rajk László itt trockista aknamun­kát folytatott — szól Cseresnyés vallo­mása —, maga köré gyűjtötte a szov­­jetellenes, demokráciaellenes, kommu­nistaellenes elemeket és abból egy trockista csoportot szervezett. Rajk László e tevékenysége során azt a célt tűzte maga elé, hogy a nemzetközi brigád magyar csoportját megosztja, demoralizálja, a Szovjetunió ellen for­dítja őket és ezzel a tevékenységével a francia rendőrségnek a nemzetközi brigádok ellen folytatott üldözését te­vékenyen elősegítette.” Cseresnyés Sándor ezután Rajknak a jugoszláv és francia hírszerző iro­dákkal való kapcsolatait leplezi le, majd elmondja, hogy az áruló belügyminisz­ter hogyan tette meg őt a miniszté­rium sajtófőnökévé. „Amikor hazatértem Magyarország­ra, felkerestem Rajk Lászlót a belügy­minisztériumban, aki közölte velem, hogy a minisztériumban sajtóosztályt szervez, amelynek vezetésével engem bíz meg. Azt mondotta, hogy a sajtó­­osztály legfőbb feladata az ő személyé­nek, személyes politikájának országos méretű propagálása. Rajk László uta­sításainak az volt a célja, hogy saját személyét előtérbe tolva, mértéktelenül megnövelje magát és ugyanakkor a magyar kormányzat más személyisé­geinek, elsősorban Rákosi Mátyásnak, Farkas Mihálynak és Gerő Ernőnek a jelentőségét háttérbe szorítsa.” Rajk László „káderpolitikájára” is fény derült Cseresnyés vallomásából.­ „Rajk László gyűlölte a munkásosz­tályt és amíg ő a belügyminisztérium élén állott, megakadályozta, hogy munkásszármazású egyének a belügy­minisztérium felelős vagy felelősebb po­zícióiba kerüljenek. Ellenben megtöl­tötte a minisztériumot volt reakciós horthysta köztisztviselőkkel, csendőr- és rendőrtisztekkel és egyéb de­mokráciaellenes elemekkel azért, mert tudta, hogy ezek soviniszta, munkás- és népi demokráciaellenes beállítottsá­guknál fogva az 5 felforgató terveinél készséges és örömteljes eszközei lesz­nek." „Mr. Cledwell köszönetét fejezte ki44 A Horthy-rendőrséget, Edelényit és Szálasi vérbíróságát idéző tanúvallo­mások után a következő tanú Stolte István, az amerikai titkosszolgálat, a CIC ügynöke, már a nemzetközi kém­világ levegőjét hozza a Vasas-székház Nagytermébe. „...1945 első hónapjaiban — szól Stolte vallomása — Sopronkőhidán vol­tunk politikai foglyok. Amikor a köze­ledő szovjet csapatok nyomása miatt a hadbíróság kénytelen volt Sopronkő­hida kiürítését elrendelni, együtt me­neteltünk Németországba. Az úton Rajk megkért, keressem fel­szabadulá­som után Sombor-Schweinitzer Józse­fet és adjam át neki üzenetét, hogy ő, Rajk László, visszatér Budapestre.” „...1946 januárjában felkerestem Sombor-Schweinitzert, a CIC traun­­steini irodájában, elmondottam neki Rajk László üzenetét. Schweinitzer ek­kor bemutatott a traunsteini CIC főnö­kének, Mr. Credwellnak, ők számos kérdést intéztek hozzám, különösen az­iránt érdeklődtek, véleményem szerint Rajk László képes lesz-e arra, hogy tartósan kiemelkedő szerepet vállalhas­son, illetve vihessen a Magyar Kom­munista Pártban. E kérdések után Mr. Cledwell köszönetét fejezte ki az ál­talam közötiekért és kijelentette, meg fogják találi a módját, hogy Rajk üze­netét hasznosítsák.. Eltűnnek az adatok az összeesküvés nyomozásánál Stolte kihallgatása után izgatott mozgás támad a teremben kedden dél­előtt, amely a Rajk-banda tárgyalásán a tanúkihallgatások napja. Jankó ta­nácselnök dr. Szebenyi Endre kihallga­tását rendeli el. Rajk László egykori államtitkára sötétkék ruhában odalép a mikrofonhoz és hátratett kézzel várja a kérdéseket. Azután nem késik a vá­lasszal és ezekből a válaszokból is fél­reérthetetlenül derül ki az áruló Rajk László bűnössége. 1946 végén és 1947 első harma­dában folyt az államvédelmi osztályon Donáth és társai összeesküvési ügyé­nek nyomozása. Ezt a nyomozást, mint belügyminiszter, maga Rajk László ve­zette. A nyomozás során súlyosan ter­helő adatok mutatkoztak Bartha Albert vezérezredes, akkori honvédelmi mi­niszter, valamint Nagy Ferenc minisz­terelnök fia, ifjú Nagy Ferenc akkori washingtoni követségi attaséval szem­ben. Rajk László mindkét ügy jegyző­könyveit magához vette és utasítást adott a nyomozást végző közegeknek, hogy az említettekkel szemben a nyo­mozást ne folytassák. Bartha Albert később megszökött az országból, ifjú Nagy Ferenc washingtoni követségi attasé pedig, amikor a magyar kor­mány Budapestre visszahívta, nem tért vissza, úgyhogy a kormány később ál­lampolgárságától meg is fosztotta.” „.. 1946 decemberének végén az összeesküvési ügyben szereplő egyik gyanúsított, dr. Szentiványi Domokos volt rendkívüli követ és meghatalma­zott miniszter lakásán lefoglaltak egy brosúrát. Ez a brosúra súlyosan ter­helő adatokat tartalmazott az összees­küvésben szereplő egyes személyekkel szemben, sőt kompromittáló adatot tar­talmazott magára Rajk Lászlóra vonat­­kozólag is. Rajk ezt a brosúrát magá­hoz vette, a nyomozás alól elvonta és a nyomozást végző szerveket, szemé­lyeket magához hivatva, utasítást adott nekik, hogy e brosúra tekintetében a gyanúsítottakhoz ne tegyenek fel kér­déseket.” Szebenyi Endre ezután Rajk kém­­tevékenységéről tett súlyosan terhelő vallomást. „Több esetben továbbítottam államtitkokat...44 „Rajk László 1946 március végén hivatali dolgozószobájában közölte ve­lem, hogy egyik fő feladatának tartja azt, hogy a legszorosabb viszonyt te­remtse a Jug­ozláviát képviselő szer­vekkel. Közölte azt is, hogy ő megbe­széléseket folytatott az itt lévő ju­­goszlávokkal és megegyezett abban Ch­mil Obrad ezredessel, valamint Brankov Lazar őrnaggyal, hogy min­denféleképpen segíteni fogja munkáju­kat és minden olyan információt — akár szóban, akár írásban — Magyar­­országra nézve, amire nekik szükségük van, meg fog adni." Szebenyi mindehhez hozzáfűzi, hogy ebben az időben Rajk Lászlónál sűrű vendég volt Brankov követségi taná­csos és később Budapestre helyezése után, állandó látogatója volt Mrazo­­vics követ. „Rajk László utasítására — szól to­vább a vallomás — több esetben to­vábbítottam államtitkokat képző irato­kat vagy információkat Brankovnak. Jelen voltam 1947 május első napjai­ban Rajk László hivatali szobájában akkor, amikor Rajk Bozsanics Nikola rendőrezredes, jugoszláv hírszerzőnek egy dossziéban az államvédelmi szerv és a belügyminisztérium felépítésére, kádereire vonatkozó bizalmas adatokat és az államvédelmi osztály munkamód­szerére vonatkozó bizalmas adatokat átadott." A kémből sajtófőnök lesz és „népszerűsíti”” a banditafőnököt Cseresnyés Sándor, az angol és jugoszláv kémszolgálat ügynöke, az áruló Rajk László belügyminisztériu­mának volt sajtófőnöke áll meg ezután Jankó Péter tanácselnök előtt. Gyor­san pergő szavakkal, hangosan sorolja fel, hogy 1944 óta hol és kikkel állott kémszolgálata során kapcsolatban, azután Rajk Lászlóval való megismer­kedéséről számol be. Ez 1937 szeptem­berében történt Spanyolországban, ahol mindketten a nemzetközi brigád ön­kéntesei voltak. Később Franciaország­ban is együtt voltak a különböző kon­centrációs táborokban. Szemtanú Rankovics, Rajk és Mrázovics paksi megbeszéléséről Most újra izgalom fut át a ter­men: Tarisznyás Györgyi kereskedel­mi iskolai tanárnő lép be az ajtón és áll a népbírósági asztallal szemben el­helyezett mikrofon elé. A jelentéktelen külsejű fiatal nő, Mrázovics volt bu­dapesti követ szeretője, Rankovics és Rajk László illegális paksi találkozá­sának egyik szemtanúja, ezt mondja a kalandorregénybe kívánkozó esemény­ről: „...1948 szeptemberében, ahogy az iskolából hazafelé jöttem, találkoztam Mrázoviccsal. Panaszkodott, hogy fi­gyelik és a magyar barátaival is úgy kell találkoznia, hogy azoknak ne le­gyen kellemetlenségük belőle. Engem kért meg, hogy beszéljek Klein Antal­lal, tegye lehetővé, hogy néhány ba­rátjával a legközelebbi napok egyikén lejöhessen Biritó-pusztára vadászni. Akkor Mrázovics arra kért engem, hogy én is kísérjem el őt a vadászatra.” Tarisznyás Györgyi Mrázovicsot azonnal a Pakson tartózkodó Klein Antalhoz vezette, megállapodtak a va­dászat időpontjában, azután ez tör­tént: „A legközelebbi napok egyikén — folytatódik a tanúvallomás — kimen­tünk a szekszárdi országúton a 116-os kilométerkőnél lévő MAVAUT megál­lóhoz, ahol már várakozott ránk egy homokfutó kocsival Klein Antal. Körül­belül félórai várakozás után feltűnt Mrázovics autója, amelyből ő és egy zöld lódenkabátos, sötét szemüveget viselő férfi szállt ki. A rendőrségen történt szembesítés során megtudtam, hogy az illető Rajk László volt kül­ügyminiszter.Á­m­, minthogy már volt ott és látta, hogy az vadakban elég bővelkedő te­rület. De kérem, amikor kettő, kettő és fél óra múlva visszajöttek vadász­zsákmány nélkül, akkor kezdett nekem az egész dolog gyanús lenni. Gyanússá vált, hogy Budapestről eljönnek va­dászni és az egész vadászat nem tart tovább, mint két-két és fél óráig. Gyanússá vált azzal is, hogy egy elég vadba vidéken visszajönnek minden va­dászzsákmány nélkül.” Egy férfi áll a csőszkunyhó előtt A kocsi ezután Biritó-pusztáig vitte őket, ahonnan — most már Klein An­tal nélkül — gyalog folytatták az utat a csőszkunyhóhoz. Ott egy férfi vára­kozott rájuk, vadászruhában, vadász­puskával. „Körülbelül negyvenéves lehetett és középmagas termetű volt. Mrázovics arra kért, hogy én maradjak a kunyhó­ban és készítsem el az uzsonnát. Ne­kem feltűnő volt, hogy ezt a férfit sem mutatta be, mint ahogy, amikor az autóból kiszálltak, a másikat sem. Ők azután a kunyhó előtt fel-alá sétálva beszélgettek. Ha néha a közelembe jöt­tek, akkor hallottam, hogy az egyik férfi valamilyen szláv nyelven beszélt. A zöld lódenruhás férfi magyarul be­szélt. Valami Pálffyról is beszéltek, akiből hadügyminiszter lesz. Többször hallotam említeni Rákosi és Farkas mi­niszterek nevét is...” K­lein Antalnak gyanús volt a vadászat Tarisznyás Györgyi a tanácselnök által felmutatott fényképen felismeri Rankovicsot, azt a személyt, aki a ta­lálkozáson a csőszkunyhónál várako­zott rájuk. Ezután Klein Antal kihall­gatása következik, aki hasonlóan mondja el a két miniszter „regényes” találko­zásának történetét. „Kérem — mondja bőbeszédűen —, kezdetben egész természetesnek tartot­tam, hogy Mrázovics Pakson akar va­dászni, természetesnek tartottam azért, mert tudtam azt, hogy az én vadász­­területemre azért szeret vadászni jön­ Pálffy barátja felveszi­k,a személyes kapcsolatot 44 Brankovval Németh Dezső volt honvédtiszt, a ju­goszláv kémszolgálat egyik ügynöke következik. „... 1945 őszén a honvédelmi mi­nisztériumban megismerkedtem Pálffy Györggyel. Beszélgetéseink folyamán meggyőződtem arról, hogy mindketten soviniszták vagyunk és ellenségei a népi demokratikus rendszernek. Ha­sonló, azonos politikai nézeteink követ­keztében kölcsönös jó viszony fejlődött ki köztünk. 1946 végén vagy 1947 ele­jén Pálffy magához hivatott és kö­zölte velem, hogy kémkapcsolatban áll Brankov jugoszláv megbízottal, aki az ő javaslatai alapján velem is fel akarja személyesen venni a kapcsolatot. Pálffy utasított, hogy Brankovot részletesen informáljam mindenről a határőrséggel kapcsolatban, ami őt érdekli.” Kémkedés Moszkvában Németh beleegyezett Pálffy javasla­tába, felvette Brankovval a kapcsolatot és hosszú időn át a legkülönbözőbb adatokat szolgáltatta ki az ellenséges kémszervezet főügynökének. Németh más területen is „jó” munkát végzett a jugoszlávoknak, ezért az ő utasítá­sára keresztülvitte, hogy őt, Némethet küldjék ki Moszkvába katonai attasé­nak. Itt tovább folytatta kémtevékeny­ségét Jugoszlávia számára. „Elutazásom előtt Pálffy közölte ve­lem, hogy a jugoszlávok valószínűleg csak későbben, amikor már huzamo­sabb ideje tartózkodom Moszkvában, fogják felvenni velem a kapcsolatot. Karlo Mrázovics jugoszláv moszkvai nagykövettel 1949 tavaszán vettem fel Moszkvában a kapcsolatot. Egy foga­dáson találkoztunk először. Mrázovics kérte tőlem a már általam eddig ösz­­szegyűjtött kémanyagot. A legközelebbi előre megbeszélt találkozó alkalmával írásban, zárt borítékban átadtam Mrá­­zovicsnak az általam megelőzőleg ösz­­szegyű­jtött kémanyagot, amely a Szov­jet Hadseregre vonatkozó adatokat tar­talmazta.” Módszer: az emberrablás Ezután Rex József, majd Hegedűs József, a jugoszláv kémszolgálat ma­gyar ügynökeinek tanúvallomása hang­zik el a mikrofon előtt, akik Brankov utasítására végzett kémtevékenységük­ről számolnak be és arról, hogyan tet­tek eleget — ugyancsak Brankov uta­sítására — a titoista Jugoszlávia nép­szerűsítéséről szóló feladatoknak. A következő tanú újra nő, Hribár Ljubica, akit a fasiszta jugoszláv kém­szolgálat elrabolt Magyarországról és erőszakkal szervezett be tevékenysé­gének hálózatába. Hribár Ljubica be­szervezése világosan rámutat az áruló kémb­anda banditamódszereire. „...1947 decemberében a jugoszláv konzulátuson letartóztattak és ott az épületben két napig őrizetben voltam. Ezután este két követségi beosztott levitt és arra kényszerített, hogy be­üljek egy kocsiba. Figyelmeztettek, ne csináljak semmiféle zavart, majd még egy ismeretlen civil személy és a gép­kocsi vezetője beült a kocsiba és el­indultunk a határ felé. A határ előtt valamivel megálltunk. Mondták, hogy ki kell szállnom és átvittek a másik oldalra. Jugoszláv területen már várt rám egy egészen csukott teherkocsi. Abba ültettek és ott katonák őriztek. Nemsokára a kocsi elindult és néhány órai utazás után megérkeztünk egy épület udvarába. Mielőtt kiszálltam a kocsiból, bekötötték a szememet és bevittek egy fogdába, ahol azután le­szedték szememről a kötést.” Hribár Ljubicát ezután Belgrádba vitték az UDB épületébe, ahol decem­ber 15-től 1948 január 5-ig tartották őrizetben. „Itt — hangzik a vallomás — Blá­­zsics, Jávorszky és még egy ismeret­len UDB férfi utasított arra, hogy ne­kem Magyarországon a magyar kor­mány ellen kell hírszerző munkát vé­geznem és egyben összekötő szerepet akartak rám bízni a jugoszláv és angol hírszerzők között. Amikor nem akar­tam ebbe beleegyezni, megfenyegettek, hogy engem is megsemmisítenek. Ezek­­után aláírattak velem egy nyilatkoza­tot, amelyben én köteleztem magam, hogy a jugoszláv UDB számára fogok dolgozni...” f , Világosság 3 Módszer: a gyilkosság A nemzetközi politikai alvilág bandi­táinak a gyilkosság is módszerei közé tartozott. Boarov Zsivko áll a mikro­fon elé, ah el beszél, Mrázovics revol­verével hogyan ölte meg a Tájékoz­tató Iroda határozatával egyetértő Moics Milost. „Én a feladatot nem akartam vál­lalni, de Mrazovics megismételte az utasítást, amely Belgrádból érkezett és átadta pisztolyát a feladat végrehaj­tása céljából... Elmentem Moics la­kására július 10-én este és miután megállapítottam, hogy egyedül van, hozzámentem és négyszemközt sokáig tárgyaltunk. Próbáltam őt meggyőzni, hogy hagyjon fel eredeti szándékával. Mohis azonban mindent elutasított. El­utasította, hogy elálljon szándékától és eljöjjön velem a követségre. Akkor fe­nyegetni kezdtem, hogy a fejével jár-e“

Next