Világosság, 1949. július-szeptember (5. évfolyam, 150-227. szám)
1949-09-22 / 220. szám
is sötét mull feltárul A tanúk súlyosan terhelő vallomást tettek a nyolc banditára „Következő a bizonyítás* — dr. Jankó Péter ezekkel a szavakkal vezeti be a Rajk-banda felelősségrevonásának negyedik napját, a főtárgyalás perrendtartás szerinti új szakaszát, a Vasas szakszervezet székházának nagytermében. A közönség soraiban elhal a zsongás és a bíróság asztala elé odalép a nagy per első tanúja: Bokos Lajos nyugalmazott rendőrkapitány, Rajk László sógora. Ő és Borszéky-Zdeborszky Oszkár, a Horthyrendőrség politikai detektívje elmondja, hogyan írta alá a besúgó-nyilatkozatot Rajk László. Az undorító képet már ismeri a világ Rajk vallomásából. A két Horthy-rendőr most csak megerősíti a szennyes történetet. Szálasi híve Ezután dr. Jánosy Ferenc volt hadbíró-százados kihallgatására került a sor, aki Szálasi hadbíróságán mint ügyész, a vádat képviselte az ellenállási mozgalom letartóztatottjainak főtárgyalásán. Az ellenállás igazi hősei között az alakoskodó Rajk László is ott ült a vádlottak padján. „Rajk mindenekelőtt tagadta bűnösségét, tagadta nevezetesen azt, hogy bármikor is baloldali mozgalomban, ellenállási mozgalomban valóban működött volna. Arra vonatkozóan, hogy úgy ő, mint családja a Szálasirendszernek híve, a miniszteri jogkörrel felruházott államtitkári minőségben lévő Rajk Endre testvérbátyja kihallgatását kérte... A bíróság Rajk Endrét ki is hallgatta, majd az ügyben Rajk Lászlót felmentette a hazaárulás vádja alól. A többi vádlottra vonatkozólag igen súlyos büntetést szabott ki, részben halálos büntetést, részben pedig a legsúlyosabb szabadságvesztés-büntetést, életfogytiglani fegyházat.” „Rajk László itt trockista aknamunkát folytatott — szól Cseresnyés vallomása —, maga köré gyűjtötte a szovjetellenes, demokráciaellenes, kommunistaellenes elemeket és abból egy trockista csoportot szervezett. Rajk László e tevékenysége során azt a célt tűzte maga elé, hogy a nemzetközi brigád magyar csoportját megosztja, demoralizálja, a Szovjetunió ellen fordítja őket és ezzel a tevékenységével a francia rendőrségnek a nemzetközi brigádok ellen folytatott üldözését tevékenyen elősegítette.” Cseresnyés Sándor ezután Rajknak a jugoszláv és francia hírszerző irodákkal való kapcsolatait leplezi le, majd elmondja, hogy az áruló belügyminiszter hogyan tette meg őt a minisztérium sajtófőnökévé. „Amikor hazatértem Magyarországra, felkerestem Rajk Lászlót a belügyminisztériumban, aki közölte velem, hogy a minisztériumban sajtóosztályt szervez, amelynek vezetésével engem bíz meg. Azt mondotta, hogy a sajtóosztály legfőbb feladata az ő személyének, személyes politikájának országos méretű propagálása. Rajk László utasításainak az volt a célja, hogy saját személyét előtérbe tolva, mértéktelenül megnövelje magát és ugyanakkor a magyar kormányzat más személyiségeinek, elsősorban Rákosi Mátyásnak, Farkas Mihálynak és Gerő Ernőnek a jelentőségét háttérbe szorítsa.” Rajk László „káderpolitikájára” is fény derült Cseresnyés vallomásából. „Rajk László gyűlölte a munkásosztályt és amíg ő a belügyminisztérium élén állott, megakadályozta, hogy munkásszármazású egyének a belügyminisztérium felelős vagy felelősebb pozícióiba kerüljenek. Ellenben megtöltötte a minisztériumot volt reakciós horthysta köztisztviselőkkel, csendőr- és rendőrtisztekkel és egyéb demokráciaellenes elemekkel azért, mert tudta, hogy ezek soviniszta, munkás- és népi demokráciaellenes beállítottságuknál fogva az 5 felforgató terveinél készséges és örömteljes eszközei lesznek." „Mr. Cledwell köszönetét fejezte ki44 A Horthy-rendőrséget, Edelényit és Szálasi vérbíróságát idéző tanúvallomások után a következő tanú Stolte István, az amerikai titkosszolgálat, a CIC ügynöke, már a nemzetközi kémvilág levegőjét hozza a Vasas-székház Nagytermébe. „...1945 első hónapjaiban — szól Stolte vallomása — Sopronkőhidán voltunk politikai foglyok. Amikor a közeledő szovjet csapatok nyomása miatt a hadbíróság kénytelen volt Sopronkőhida kiürítését elrendelni, együtt meneteltünk Németországba. Az úton Rajk megkért, keressem felszabadulásom után Sombor-Schweinitzer Józsefet és adjam át neki üzenetét, hogy ő, Rajk László, visszatér Budapestre.” „...1946 januárjában felkerestem Sombor-Schweinitzert, a CIC traunsteini irodájában, elmondottam neki Rajk László üzenetét. Schweinitzer ekkor bemutatott a traunsteini CIC főnökének, Mr. Credwellnak, ők számos kérdést intéztek hozzám, különösen aziránt érdeklődtek, véleményem szerint Rajk László képes lesz-e arra, hogy tartósan kiemelkedő szerepet vállalhasson, illetve vihessen a Magyar Kommunista Pártban. E kérdések után Mr. Cledwell köszönetét fejezte ki az általam közötiekért és kijelentette, meg fogják találi a módját, hogy Rajk üzenetét hasznosítsák.. Eltűnnek az adatok az összeesküvés nyomozásánál Stolte kihallgatása után izgatott mozgás támad a teremben kedden délelőtt, amely a Rajk-banda tárgyalásán a tanúkihallgatások napja. Jankó tanácselnök dr. Szebenyi Endre kihallgatását rendeli el. Rajk László egykori államtitkára sötétkék ruhában odalép a mikrofonhoz és hátratett kézzel várja a kérdéseket. Azután nem késik a válasszal és ezekből a válaszokból is félreérthetetlenül derül ki az áruló Rajk László bűnössége. 1946 végén és 1947 első harmadában folyt az államvédelmi osztályon Donáth és társai összeesküvési ügyének nyomozása. Ezt a nyomozást, mint belügyminiszter, maga Rajk László vezette. A nyomozás során súlyosan terhelő adatok mutatkoztak Bartha Albert vezérezredes, akkori honvédelmi miniszter, valamint Nagy Ferenc miniszterelnök fia, ifjú Nagy Ferenc akkori washingtoni követségi attaséval szemben. Rajk László mindkét ügy jegyzőkönyveit magához vette és utasítást adott a nyomozást végző közegeknek, hogy az említettekkel szemben a nyomozást ne folytassák. Bartha Albert később megszökött az országból, ifjú Nagy Ferenc washingtoni követségi attasé pedig, amikor a magyar kormány Budapestre visszahívta, nem tért vissza, úgyhogy a kormány később állampolgárságától meg is fosztotta.” „.. 1946 decemberének végén az összeesküvési ügyben szereplő egyik gyanúsított, dr. Szentiványi Domokos volt rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter lakásán lefoglaltak egy brosúrát. Ez a brosúra súlyosan terhelő adatokat tartalmazott az összeesküvésben szereplő egyes személyekkel szemben, sőt kompromittáló adatot tartalmazott magára Rajk Lászlóra vonatkozólag is. Rajk ezt a brosúrát magához vette, a nyomozás alól elvonta és a nyomozást végző szerveket, személyeket magához hivatva, utasítást adott nekik, hogy e brosúra tekintetében a gyanúsítottakhoz ne tegyenek fel kérdéseket.” Szebenyi Endre ezután Rajk kémtevékenységéről tett súlyosan terhelő vallomást. „Több esetben továbbítottam államtitkokat...44 „Rajk László 1946 március végén hivatali dolgozószobájában közölte velem, hogy egyik fő feladatának tartja azt, hogy a legszorosabb viszonyt teremtse a Jugozláviát képviselő szervekkel. Közölte azt is, hogy ő megbeszéléseket folytatott az itt lévő jugoszlávokkal és megegyezett abban Chmil Obrad ezredessel, valamint Brankov Lazar őrnaggyal, hogy mindenféleképpen segíteni fogja munkájukat és minden olyan információt — akár szóban, akár írásban — Magyarországra nézve, amire nekik szükségük van, meg fog adni." Szebenyi mindehhez hozzáfűzi, hogy ebben az időben Rajk Lászlónál sűrű vendég volt Brankov követségi tanácsos és később Budapestre helyezése után, állandó látogatója volt Mrazovics követ. „Rajk László utasítására — szól tovább a vallomás — több esetben továbbítottam államtitkokat képző iratokat vagy információkat Brankovnak. Jelen voltam 1947 május első napjaiban Rajk László hivatali szobájában akkor, amikor Rajk Bozsanics Nikola rendőrezredes, jugoszláv hírszerzőnek egy dossziéban az államvédelmi szerv és a belügyminisztérium felépítésére, kádereire vonatkozó bizalmas adatokat és az államvédelmi osztály munkamódszerére vonatkozó bizalmas adatokat átadott." A kémből sajtófőnök lesz és „népszerűsíti”” a banditafőnököt Cseresnyés Sándor, az angol és jugoszláv kémszolgálat ügynöke, az áruló Rajk László belügyminisztériumának volt sajtófőnöke áll meg ezután Jankó Péter tanácselnök előtt. Gyorsan pergő szavakkal, hangosan sorolja fel, hogy 1944 óta hol és kikkel állott kémszolgálata során kapcsolatban, azután Rajk Lászlóval való megismerkedéséről számol be. Ez 1937 szeptemberében történt Spanyolországban, ahol mindketten a nemzetközi brigád önkéntesei voltak. Később Franciaországban is együtt voltak a különböző koncentrációs táborokban. Szemtanú Rankovics, Rajk és Mrázovics paksi megbeszéléséről Most újra izgalom fut át a termen: Tarisznyás Györgyi kereskedelmi iskolai tanárnő lép be az ajtón és áll a népbírósági asztallal szemben elhelyezett mikrofon elé. A jelentéktelen külsejű fiatal nő, Mrázovics volt budapesti követ szeretője, Rankovics és Rajk László illegális paksi találkozásának egyik szemtanúja, ezt mondja a kalandorregénybe kívánkozó eseményről: „...1948 szeptemberében, ahogy az iskolából hazafelé jöttem, találkoztam Mrázoviccsal. Panaszkodott, hogy figyelik és a magyar barátaival is úgy kell találkoznia, hogy azoknak ne legyen kellemetlenségük belőle. Engem kért meg, hogy beszéljek Klein Antallal, tegye lehetővé, hogy néhány barátjával a legközelebbi napok egyikén lejöhessen Biritó-pusztára vadászni. Akkor Mrázovics arra kért engem, hogy én is kísérjem el őt a vadászatra.” Tarisznyás Györgyi Mrázovicsot azonnal a Pakson tartózkodó Klein Antalhoz vezette, megállapodtak a vadászat időpontjában, azután ez történt: „A legközelebbi napok egyikén — folytatódik a tanúvallomás — kimentünk a szekszárdi országúton a 116-os kilométerkőnél lévő MAVAUT megállóhoz, ahol már várakozott ránk egy homokfutó kocsival Klein Antal. Körülbelül félórai várakozás után feltűnt Mrázovics autója, amelyből ő és egy zöld lódenkabátos, sötét szemüveget viselő férfi szállt ki. A rendőrségen történt szembesítés során megtudtam, hogy az illető Rajk László volt külügyminiszter.Ám, minthogy már volt ott és látta, hogy az vadakban elég bővelkedő terület. De kérem, amikor kettő, kettő és fél óra múlva visszajöttek vadászzsákmány nélkül, akkor kezdett nekem az egész dolog gyanús lenni. Gyanússá vált, hogy Budapestről eljönnek vadászni és az egész vadászat nem tart tovább, mint két-két és fél óráig. Gyanússá vált azzal is, hogy egy elég vadba vidéken visszajönnek minden vadászzsákmány nélkül.” Egy férfi áll a csőszkunyhó előtt A kocsi ezután Biritó-pusztáig vitte őket, ahonnan — most már Klein Antal nélkül — gyalog folytatták az utat a csőszkunyhóhoz. Ott egy férfi várakozott rájuk, vadászruhában, vadászpuskával. „Körülbelül negyvenéves lehetett és középmagas termetű volt. Mrázovics arra kért, hogy én maradjak a kunyhóban és készítsem el az uzsonnát. Nekem feltűnő volt, hogy ezt a férfit sem mutatta be, mint ahogy, amikor az autóból kiszálltak, a másikat sem. Ők azután a kunyhó előtt fel-alá sétálva beszélgettek. Ha néha a közelembe jöttek, akkor hallottam, hogy az egyik férfi valamilyen szláv nyelven beszélt. A zöld lódenruhás férfi magyarul beszélt. Valami Pálffyról is beszéltek, akiből hadügyminiszter lesz. Többször hallotam említeni Rákosi és Farkas miniszterek nevét is...” Klein Antalnak gyanús volt a vadászat Tarisznyás Györgyi a tanácselnök által felmutatott fényképen felismeri Rankovicsot, azt a személyt, aki a találkozáson a csőszkunyhónál várakozott rájuk. Ezután Klein Antal kihallgatása következik, aki hasonlóan mondja el a két miniszter „regényes” találkozásának történetét. „Kérem — mondja bőbeszédűen —, kezdetben egész természetesnek tartottam, hogy Mrázovics Pakson akar vadászni, természetesnek tartottam azért, mert tudtam azt, hogy az én vadászterületemre azért szeret vadászni jön Pálffy barátja felveszik,a személyes kapcsolatot 44 Brankovval Németh Dezső volt honvédtiszt, a jugoszláv kémszolgálat egyik ügynöke következik. „... 1945 őszén a honvédelmi minisztériumban megismerkedtem Pálffy Györggyel. Beszélgetéseink folyamán meggyőződtem arról, hogy mindketten soviniszták vagyunk és ellenségei a népi demokratikus rendszernek. Hasonló, azonos politikai nézeteink következtében kölcsönös jó viszony fejlődött ki köztünk. 1946 végén vagy 1947 elején Pálffy magához hivatott és közölte velem, hogy kémkapcsolatban áll Brankov jugoszláv megbízottal, aki az ő javaslatai alapján velem is fel akarja személyesen venni a kapcsolatot. Pálffy utasított, hogy Brankovot részletesen informáljam mindenről a határőrséggel kapcsolatban, ami őt érdekli.” Kémkedés Moszkvában Németh beleegyezett Pálffy javaslatába, felvette Brankovval a kapcsolatot és hosszú időn át a legkülönbözőbb adatokat szolgáltatta ki az ellenséges kémszervezet főügynökének. Németh más területen is „jó” munkát végzett a jugoszlávoknak, ezért az ő utasítására keresztülvitte, hogy őt, Némethet küldjék ki Moszkvába katonai attasénak. Itt tovább folytatta kémtevékenységét Jugoszlávia számára. „Elutazásom előtt Pálffy közölte velem, hogy a jugoszlávok valószínűleg csak későbben, amikor már huzamosabb ideje tartózkodom Moszkvában, fogják felvenni velem a kapcsolatot. Karlo Mrázovics jugoszláv moszkvai nagykövettel 1949 tavaszán vettem fel Moszkvában a kapcsolatot. Egy fogadáson találkoztunk először. Mrázovics kérte tőlem a már általam eddig öszszegyűjtött kémanyagot. A legközelebbi előre megbeszélt találkozó alkalmával írásban, zárt borítékban átadtam Mrázovicsnak az általam megelőzőleg öszszegyűjtött kémanyagot, amely a Szovjet Hadseregre vonatkozó adatokat tartalmazta.” Módszer: az emberrablás Ezután Rex József, majd Hegedűs József, a jugoszláv kémszolgálat magyar ügynökeinek tanúvallomása hangzik el a mikrofon előtt, akik Brankov utasítására végzett kémtevékenységükről számolnak be és arról, hogyan tettek eleget — ugyancsak Brankov utasítására — a titoista Jugoszlávia népszerűsítéséről szóló feladatoknak. A következő tanú újra nő, Hribár Ljubica, akit a fasiszta jugoszláv kémszolgálat elrabolt Magyarországról és erőszakkal szervezett be tevékenységének hálózatába. Hribár Ljubica beszervezése világosan rámutat az áruló kémbanda banditamódszereire. „...1947 decemberében a jugoszláv konzulátuson letartóztattak és ott az épületben két napig őrizetben voltam. Ezután este két követségi beosztott levitt és arra kényszerített, hogy beüljek egy kocsiba. Figyelmeztettek, ne csináljak semmiféle zavart, majd még egy ismeretlen civil személy és a gépkocsi vezetője beült a kocsiba és elindultunk a határ felé. A határ előtt valamivel megálltunk. Mondták, hogy ki kell szállnom és átvittek a másik oldalra. Jugoszláv területen már várt rám egy egészen csukott teherkocsi. Abba ültettek és ott katonák őriztek. Nemsokára a kocsi elindult és néhány órai utazás után megérkeztünk egy épület udvarába. Mielőtt kiszálltam a kocsiból, bekötötték a szememet és bevittek egy fogdába, ahol azután leszedték szememről a kötést.” Hribár Ljubicát ezután Belgrádba vitték az UDB épületébe, ahol december 15-től 1948 január 5-ig tartották őrizetben. „Itt — hangzik a vallomás — Blázsics, Jávorszky és még egy ismeretlen UDB férfi utasított arra, hogy nekem Magyarországon a magyar kormány ellen kell hírszerző munkát végeznem és egyben összekötő szerepet akartak rám bízni a jugoszláv és angol hírszerzők között. Amikor nem akartam ebbe beleegyezni, megfenyegettek, hogy engem is megsemmisítenek. Ezekután aláírattak velem egy nyilatkozatot, amelyben én köteleztem magam, hogy a jugoszláv UDB számára fogok dolgozni...” f , Világosság 3 Módszer: a gyilkosság A nemzetközi politikai alvilág banditáinak a gyilkosság is módszerei közé tartozott. Boarov Zsivko áll a mikrofon elé, ah el beszél, Mrázovics revolverével hogyan ölte meg a Tájékoztató Iroda határozatával egyetértő Moics Milost. „Én a feladatot nem akartam vállalni, de Mrazovics megismételte az utasítást, amely Belgrádból érkezett és átadta pisztolyát a feladat végrehajtása céljából... Elmentem Moics lakására július 10-én este és miután megállapítottam, hogy egyedül van, hozzámentem és négyszemközt sokáig tárgyaltunk. Próbáltam őt meggyőzni, hogy hagyjon fel eredeti szándékával. Mohis azonban mindent elutasított. Elutasította, hogy elálljon szándékától és eljöjjön velem a követségre. Akkor fenyegetni kezdtem, hogy a fejével jár-e“