Világosság, 1950. január-március (6. évfolyam, 1-75. szám)

1950-01-01 / 1. szám

Budapest, 7. év, 1. szám I——K­. 111111­ .................... Ára 60 fillér 1950 január 1, vasárnap Mai számunk 8 oldal AZ ÖTÉVES TERV JÓLÉT, BÉKE,FÜGGETLENSÉG! Boldog új évet, magyar dolgozó!H­olnap már huszonkét kerülete lesz az új Budapestnek Hatalmas beruházások az ötéves terv első esztendejében Nagy-Budapest egész területén, mind a huszonkét kerületben, már kifüggesztették Pongrácz Kálmán polgármester hirdetményét, amely közli Nagy-Budapest lakosságával, hogy a fővároshoz csatolt új köz­igazgatási egységek, mint a fővá­ros újonnan létesült kerületi elöljá­róságai, január elsejével megkez­dik működésüket. A polgármester annak a meggyő­ződésének ad kifejezést, hogy a fő­város minden lakója átérzi a törté­nelmi döntés mélyreható politikai és gazdasági jelentőségét. A mun­kásosztályra, dolgozó népünkre tá­maszkodva, — fejezi be hirdetmé­nyét a polgármester —, kitartó munkával elérjük, hogy megnagyob­bodott fővárosunk: nemcsak orszá­gunk, de Európa egyik legszebb városa lesz. Mire fordítja Budapest az 560 milliót A főváros költségvetése az 1950. évben 560 millió forint. A központi költségvetés 79 millió forint felesleg­gel zárult, amelyet a kerü­leti igazga­tás fenntartására, a kerületi költség­vetés megerősítésére és a munkáskerü­letek viszonyainak megjavítására for­dítanak. Útépítésre és karbantartásra több mint 17 millió forintot fordítanak, könyvtárakra ötmillió forintot, népmű­velésre másfélmillió forintot irányoztak elő. A költségvetés több mint tízmillió forintot fordít a városkép megjaví­tására, hogy Budapest szebb legyen, lombos, ár­nyas parkok és az utcákat sze­gélyező sorfák javítsák, tisztítsák levegőjét. A fővárosi kórházak helyzete, mely a múltban oly sok panaszra adott okot, lényegesen megjavul. A kapitalista rendszerben a közkórházak költségve­tése alig haladta meg az évi 12 millió pengőt, 1950-ben a közkórházakra a költségvetés 99 millió forintot irányoz elő. Jelentős összeget költenek a csa­torna- és vízvezetékhálózat kiépítésére. Nézzünk meg néhány adatot a fővá­ros új kerületeinek 1950-es munkater­véből. Az itt felsorolt munkák termé­szetesen nem adnak teljes képet —­ de így, a nagy egész részeiként is meg­mutatják az esztendő óriási munkáinak jelentőségét. IV. kerület Újpest Rossz volt a csatornázása, a Du­nába ömlő szennyvizek fertőzték a kutakat. A post új átemelő­ telepet kap, másfélmillió forintot fordítanak erre a célra, a csatornahálózat kiépítésére pe­dig további félmilliót. A Szilas-patak hídjára 100.000, az újpesti Stadion környékén lévő utak tökéletes rendbe­hozására 800.000 forintot szán az első tervév. Fiókkönyvtár létesítésére, ahol a haladó irodalom legjavával ismer­kednek meg a dolgozók, 125.000, a Szabadság- és Béke-terek parkosítá­sára pedig 70.000 forintot fordítanak. XV. kerület Rákospalota A vízvezetékhálózat kiépítésére rög­tön az első tervévben félmilliót­ fektet-­ nek be. A Szent János-, az Eötvös- és Gyáni Géza-terek parkosítása■ is jelen­tős összegbe kerül, a kopár „kül­városi“­ térségek helyén zöldelő pázsit, tarka virágágyak, árnyat adó fák gyö­nyörködtetik majd a dolgozókat. Pestszentimre is a XVII. kerülethez tartozik. Azelőtt közlekedése sem volt, ma már autóbusz, villamos jár a köz­ségben, melynek lakosságának 80 szá­zaléka a nagyüzemi munkássághoz tar­tozik. Pestszentimre 120 férőhelyes,­­gyönyörű, új­ óvodát kap. XIX. kerület Kispest Nagyarányú lakásépítkezés indult a Malino­szky­. . u. Öt m­odern hatalmas épület készül 72 összkomfortos lakás­sal, 4 milliós költséggel. Az Ady Endre­­út kockakő-burkolására 950.000, vele kapcsolatosan csatornaépítésre másfél­, millió forintot irányoz elő a terv. Kispest dolgozói is részesülnek ezután a ha­ladó kultúrában, fiókkönyvtár létesül 125.000 forintos költséggel. A Sztálin­­teret és a Hunyady-teret parkosítják. XX. kerület Pesterzsébet. Az első tervévben csatornahálózata fejlesztésére 800.000, vízvezetéke ki­építésére pedig 700.000 forintot kap. A Lázár­ utcát kockakővel burkolják be végig, Pesterzsébetnek is lesz könyv­tára, amelyre szintén 125.000 forintot fordítanak. A volt MÁV-telket parko­sítják és fásítják. XXI. kerület Csepel Csepelt vétkesen, céltudatosan hanya­golta el a kapitalista­ rendszer. A Duna évenként el-elöntötte, egészségtelen, nedves kis házakban laktak a dolgo­zók. Most hat gyönyörű új ház épül 92 lakással Csepel legjobb munkásai számára. Erre az építkezésre 5.130.000 forintot fordítanak. A csatornázás fej­lesztésére­­ és átemelőtelep létesítésére Csepel 3.000.000 forintot kap. Befeje­zik az árvízvédelmi földgát építését. Jelentős összeggel szerepel az első tervév költségvetésében a Rákóczi-út átburkolása, valamint a Szent László-, Kossuth-, Rákóczi- és Béke-terek par­kosítása. Ugyancsak Csepel kapja a nagy, 120 férőhelyes mintaóvodát, amelynek építésére 620.000 forintot szánnak. XVIII. kerület Lőrinc egyike volt a legelhanyagoltabb munkásvárosoknak. Most a Ganz-tele­­pen világos, korszerű, tizenhat tanter­mes iskola épül 2.440.000 forintos költ­séggel. A munkáskerületek három böl­csődéje közül, amelyek az első terv­évben felépülnek, az egyiket Lőrinc kapja. Erre 600.000 forintot szánnak. A vízvezetékhálózatot nagymértékben továbbfejlesztik. A Tátrafüred- és Béke-tereket parkosítják. ítélet a habarovszki perben Habarovszk, december 31. Pénteken este a tengermelléki ka­tonai körzet katonai törvényszéke ítéletet mondott a japán hadsereg volt katonái felett, akiket a bakté­­riumfegyver előkészítésével és­­alkal­mazásával vádoltak. A bíróság Ja­­mada, Kadzicuka, Takahasi és Ka­­­vaszima vádlottakat 25 évi, Sato és Karasava vádlottakat 20 évi, Nisii vádlottat­­8 évi, Nitomo vádlottat 15 évi, Onoue vádlottat 12 évi, Ha­­rizakura vádlottat 10 évi, Kurusima vádlottat 3 évi és Kikucsi vádlottat 2 évi javító munkatárborban töl­tendő büntetésre ítélte. XXII. kerület Budafok Egyik legrégebbi munkásvárosunk­ban a vízvezetékhálózat fejlesztésére 100.000 forint, a Tóth József­ utca burkolására és a Felső-Dunapart par­kosítására jelentős nagy összeg jut az ötéves terv első évében. Az egykor céltudatosan háttérbe szorított munkásvárosok most a nagy munkásfőváros, Nagy-Budapest virág­zó kerületeivé válnak! Január 1-től életbelépő rendelkezések Január elseje után a Fővárosi Díj­-, beszedő és a Köztisztasági Hivatal megkezdi működését­ egész Nagy-­ Budapest területén. Az élelmiszerfor- Igalmat szabályozó jogszabályok ugyan­­icsak január elsejével kiterjednek már le az új kerületekre is, ami azt jelenti,­­hogy az esedékes piaci, illetve csarnoki­­ helypénzeket­­ és­­egyéb díjakat a piaci kereskedőknek többé nem a községi vagy városi­ pénztárba, hanem a­­Fél­városi Vásárcsarnokok KV (Tolbuchin­­körút 1—3.) kell befizetniök. Éppen ma reggel jelent meg a pénz­­ügyminiszter rendelete, amelynek ér­telmében a főváros vámvonalán eddig szedett városi vám végkép megszűnik. Ez a rendelkezés január elsején lép­­életbe.­­ Nemsokára éjfél. Készülsz a pil­lanatra, hogy magasra emeld a poharat és jókedvűen koccints csa­ládod tagjaival, barátaiddal, dolgo­zótársaiddal. Készülsz a pillanatra, amikor búcsúzol 1949-től és köszön­töd az új esztendőt, 1950-et. Persze — ha akarod, ha nem —, végig­gondolsz az elmúlt esztendőn és az újra tekintesz. Nem először teszed ezt, így koccintottál, ha volt mivel, 1935-ben is, a háborús évek sötétbe­burkolt Szilveszter-éjszakáin is és így koccintottál a szilveszteri éjjelek pillanataiban a felszabadult eszten­dők fordulóin. Valamikor, ha vissza­néztél — most erre is emlékszel —, sok öröm nem volt abban, ami mö­götted állt, legfeljebb az, hogy túl voltál rajta. És előre, ezeken az éj­féleken, nem nagyon néztél sem a Horthy-fasizmus, sem a háború sötét éveinek Szilveszter-éjszakáin. Jobb ilyenkor nem rontani a kedved, gon­doltad és gyorsan felhajtottad a bort, amely végül is megkeseredett a szádban. Nemsokára éjfél lesz. Ahogy ké­szülsz az estére, megborotválkozol, vagy megnézed, hogy ünneplő ruhád ki van-e vasalva, frissítsd fel kicsit emlékedet. A régieket is, hiszen már nem fájnak, az újakat, is, hiszen ezeknek öröme is része lesz jóked­vednek, amikor a poharak majd 'összecsengenek. Nézzél szét a laká­sodban, vedd számba magadban, mit vásároltál tavalyelőtt, tavaly, vagy 1949-ben, amelyet úgy emle­getsz, hogy a hároméves terv utolsó esztendeje. Gondolj egy pillanatra magadra, testvéredre, barátaidra, hogyan formálta, alakította őket a terv, miközben ők kemény kezükkel, új tartalommal teli értelmükkel, hű­séges szívükkel diadalra vitték. Egyikből-másikból talán vállalat­vezető lett, honvédtiszt, vagy vala­melyik minisztériumban intézi új életünk apróbb vagy nagyobb ügyeit. Talán sztahanovista lett, vagy csak nemrég győzte le a gép mellett a ■száz százalékot. Nemsokára éjfél. Burgundi lesz a poharadban, esetleg asztali fehér­bor, vagy talán pezsgő. Készült a pillanatra, amikor 1950. tiszteletére magasra emeled majd ezt a poharat. ‘Ilyen Szilvesztered még úgy sem volt soha. Az­ ötéves tervet fogod­­köszönteni ma éjszaka, a 180.000 új lakást, az új gépek ezreit, a buda­pesti földalattit, az új Nemzeti Szín­házat, az áruk olyan bőségét, ami­lyenben a dolgozó népnek Magyar­­országon még része nem volt. Meg­érted hát a napot, amely az ötéves terv indulását előzi meg. Tudod, Csepel holnaptól kezdve már Buda­pest XXI. kerülete és Újpest, a ha­talmas munkásfőváros IV. kerületé­nek büszke címét viseli. Évszázados gálád bilincseket tört szét a te erős kezed is az elmúlt években. Széttörte és építi a házát azóta, mióta a Szovjet Hadsereg győzelme ezt lehe­tővé tette. De így, mint 1950 január elsején, még nem indult soha ez az ország, ez a nép az építés felé. Ilyen szélesre még sohasem zárult a láthatár, ilyen világos még soha­sem volt az út, amelyen haladnunk kell, így még sohasem vártuk az új esztendőt és sohasem készültünk dolgos hétköznapjaira. Nemsokára éjfél. Gondolj a köny­vekre, amelyeket az elmúlt esztendő­ben olvastál. És gondolj azokra a könyvekre, amelyek ágyad mellett, a kis asztalkán, várják, hogy elol­vassad őket. Gondolj arra, hogy mit tanultál eddig. És gondolj arra is, hogy mi mindent akarsz még tanul­ni. Persze, tudod jól, hogy azért tanultál, mert tanulhattál, mert meg­kaptad a lehetőséget hozzá, a köny­veket és az útmutatást is, hogyan forgassad a lapokat. És ezek a köny­vek is ott vannak a te fegyvertárad­ban, amellyel az ötéves tervre ké­szülsz, így vált agyad fogékonnyá, tisztánlátóvá, így lett a kezed gyors és pontos munka­eszköze. És ne feledkezz meg az ellenség­ről sem! Szoruljon ökölbe a kezed, amikor azokra gondolsz, akik, ha volna erejük hozzá, a pokol minden ördögét rád szabadítanák, akik ismét sötétbe szeretnék borítani városo­dat, lángtengerré változtatni ottho­nodat, munkahelyedet. Gondolj rá­juk is engesztelhetetlen, kemény gyűlölettel és gondolj arra, hogy tőled is függ: az amerikai bankár, az angol lord, vagy a belgrádi hóhér kezet tud-e emelni rád és családodra. Gondolj arra, hogy a világ sorsa már nem néhány kövérre hízott gazfickótól függ, hanem tőled és egyre inkább tőled. És ezt nem is kell mondani ne­ked, hisz enélkül úgy sem lenne tel­jes a gondolatod: gondolsz te ma este is, ahogy mindig gondolsz, új életed kovácsára, arra, aki a harcot győzelemről győzelemre vezette és aki most az ötéves terv szinte szé­dítő távlatait nyitotta meg előtted. Gondolj a Pártra, ha párttag vagy, vagy pártonkívüli, hisz tudod, saját bőrödön, mindennapi életeden érzed, hogy enélkül a Párt nélkül a te Szil­veszter-éjszakád nem sokban külön­böznék a régi, keserű szilveszterek­től. Gondolj, hisz úgyis gondolsz rá. Rákosi Mátyásra, aki ebben a pillanatban éppígy gondol rád, ma­gyar dolgozó. És emeld a poharat a hatalmas Szovjetunióra, szabad­ságod, új ötéves terved szülőatyjára. Emeld a poharat, ahogy emelik ezen az éjszakán a milliók a szovjetek országában és mindenütt a világon, ahol szenvedélyesen szeretik a sza­badságot, e hatalmas korszak leg­hatalmasabb élő fiára, Sztálinra. Nemsokára éjfél. Boldog új évet, magyar dolgozó!

Next