Világosság, 1951. január-március (7. évfolyam, 1-76. szám)
1951-01-22 / 18. szám
6 Világosság HÉTFŐ, 1951. JANUÁR 22. ÍGY LETTEK ELSŐK... Egy kulhúrcsoport győzelmének rövid története Az első alkalommal nem tudtam beszélni Takács Margittal, padig kifejezetten miatta utaztam ki Soroksárra s kerestem meg az Állami Gazdaság irodáját. Tőle akartam megtudni, mikép nyerte meg színjátszócsoportjuk a kutúrverseny elődöntőjét, annál inkább, mert értesülésem szerint a csoport egészen rövid idővel ezelőtt három taggal alakult meg s ez a szűk létszám egy ilyen kultúrmérkőzés alkalmából semmiképpen sem mondható előnyösnek. Amit az is bizonyít, hogy a velük holtversenyben az első helyen végzett XXII. kerületi színjátszócsoport 70 tagú ének-, tánc- és színjátszócsoporttal rendelkezik. Nem tudtam találkozni akkor Takács Margittal, mert hiába beszéltünk meg pontos találkozót, időközben elhívták. Életében ugyanis fontos változás történt: a napokban vették fel tagjelöltnek a Magyar Dolgozók Pártjába. De ezt már itt a szerkesztőségben mondja el, ahol kérésemre ő keresett fel, itt mondja el, őszinte meghatottsággal hangjában és mégis annyi kedves közvetlenséggel, hogy öröm hallgatni. ★ Nem ok nélkül meghatott Takács Margit. Nagyon meg kellett változnia itt a világnak ahhoz, hogy örökké mosolygó, fiatal arca ezt a léleknyitogató állandó derűt tükrözze. Ahogy élete történetét mesélve, anyjáról mond el néhány, az egykori proletárok, gorkiji nyomorúságát idéző mondatot, tisztába van azzal, hogy ő is ezt az örömtelen, szenvedésekkel teli sorsot örökölte volna, ha osztályát nem juttatja hatalomra a győztes Szovjet Hadsereg- Mert szülei gyári munkások voltak, az anyja vashűtőben dolgozott, ahol a tüdőgyulladás verte le lábáról. Aztán élete teljes kilátástalansága miatt öngyilkosságot kísérelt meg, de a lúgkő csak a torkával végzett s attól kezdve a rák roncsolta tovább boldogtalan és fájdalmas haláláig. Horthyék „szociális gondoskodása’ a rádión keresztül keresett új anyát az árván maradt gyerekek számára s ettől kezdve a kis Margit és testvérei a telencgyerekek keserves életét kallódták végig, egészen a felszabadulásig. S hogy ez a felszabadulás mennyire igazi volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a látható tény, hogy az elmúlt öt esztendő ilyen teljességgel lemosta arcáról a hányatott évek minden szomorúságát. Örökké mosolyog Takács Margit, aki ma az Állami Gazdaság színjátszócsoportjának lelke, de DISZ-titkár is , aki már elfelejtette nemrégi bánatát, hogy fiatal korára való tekintettel sem kalauznőnek, sem traktoristának nem vették fel. Elfelejtette, mert a Párt, amely felfigyelt az értelmes, igyekvő, az igazabb élet felé tapogatózó kislányra, egy pillanatra sem tévesztette őt szem elől. Tudott nehézségeiről és tudott eredményeiről is, mikor az Állami Gazdaság munkájai közül kivált szorgalmával, lelkiismeretességével, a párosversenyben elért eredményével, tanulásra szomjazó lelkével. Gazdasági iskolára került Takács Margit, aki azelőtt tanulni se szeretett, de a megismert igazságok tudatában most mohóan vetette magát a könyvekre. Aztán a Gazdaság irodájára osztották be: utat nyitottak további fejlődéséhez ... Hogy tovább éljen emberségben és műveltségben, hogy tagjelöltből taggá lehessen. ★ Talán kicsit túlságosan sokat beszéltem róla, de csak az elmondottak ismeretében érthető meg az a lelkesség, amely mint motor, az Állami Gazdaság néhány nap alatt megalakult színjátszócsoportját győzelemre segítette. Amellyel Takács Margit tovább tudta adni hitét az ügy fontosságában, kedvét és energiáját a tervek megvalósításához. — Folyton azt hangsúlyozom nekik, hogy nem maradhatunk le... — mondja, mintegy az egészséges versenyszellem hatalmas erejének bizonyítékaként. — Az előadást a tszcs-nek kellett volna rendeznie, de a titkárt, Nagy Józsefet iskolára vitték és elaludt, a dolog. A verseny előtti héten közölte velünk Kun Tibor, a tanács népművelési előadója, hogy nem maradhat szégyenben a kerület, nekünk kell indulnunk. Nehéz helyzetben voltunk. Mi már nyáron rendeztünk előadásokat, de rossz volt a szervezés, a munkások folyton cserélődtek, az akkori, DISZ- titkár elhanyagolta a dolgokat. Most mindent elölről kellett kezdenünk. Két lánnyal és egy fiúval, Panyi Máriával, Ludvig Irénnel, Orosz Pállal fogtunk hozzá, betanulták az „Alapos kúra" című darabot, én emlékezetből összeállítottam egy antiimperialista élőképet s ehhez már tizenhárom tagot verbuváltunk. Aztán holtversenyben elsők lettünk: február 11-én meg az országos döntőben indulunk, így elmondva ilyen egyszerű a dolog, de a valóságban sok munka, fáradság, hit és kitartás fekszik benne. Mindegy: a mag már megvan s hogy a jó kezdeményezés ennyiben ne maradjon, a jövő héten szélesebb alapokon szervezik meg a kultúrgárdát, amely a Tanács támogatásának eredményeképen már helyiséghez is jutott. A helybeli MSZT termei rendelkezésére állnak a színjátszóknak. Egyelőre mind ifik, de programban szerepel az öregek „megdolgozása’is. Egyéb támogatást is kaptak a Tanácstól: instruktort Pajor István színész, munkásszínjátszó-rendező személyében, aki a versenyben hasznos tanácsokkal szolgált és a jövőben is segíti őket. — Csak a jelmezek drágák — panaszkodik Takács Margit. Több mint háromszáz forintot fizettek ki az egyik pesti kölcsönzőnek. Ezen kéne valamikép segíteni s a másik panaszuk, ami orvoslásra vár: önkéntesen jelentkező szakembert keresnek, aki népi táncokra tanítaná őket. Mert fiatalok és táncolni szeretnének, de nem a sambát, a swinget és a rumbát.. . Így mesélte el nekem Takács Margit egy kultúrcsoport győzelmének előzményeit és eredményeit Tanulságos volt számomra és leírtam, hátha másoknak is az lesz. Hiszen annyi színjátszócsoport van, amely magáévá teheti az Állami Gazdaság színjátszóinak kongresszusi célkitűzését: jó szervezéssel, kitartó szorgalommal az eddiginél sokkal magasabbra emelni a gárda műveltségének és munkájának színvonalát.. d. sz. Javítsuk meg a közönségszervezési munkát! Kedves Elvtársak! A Kispesti Textilgyárban dolgozom. Múlt héten az üzemben kifüggesztett plakátokról és a mikrofonon keresztül megtudtam, hogy ■Szovjet Filmhét lesz január 21-től kezdődően. Mint sportoló, már előre örülök az egyik szovjet sportfilmnek, amelyben a Vasas és a moszkvai Dinamo csapatai játszanak. A sportfilmek mellett természetesen szeretem a többi játékfilmet is. Az utóbbi időben például „A tengerész lánya" című film tetszett a legjobban. Nemcsak én, az üzem többi dolgozói is kedvelik a szovjet filmeket, mert ezek a filmek, ellentétben az amerikai filmekkel, nem butítják, hanem a szórakozás mellett tanítják a nézőket. Éppen ezért nem tartom elegendőnek azt a módszert, ahogy üzemünkben propagálják a Szovjet Filmhetet. Szerintem nem elég az, ha az üzemben kiírják, a plakátokon és hangszórókon hirdetik, hanem személyes agitációt is kellene kifejteni. Már többször észrevettem, hogy dolgozóink elmennek az üzemben kifüggesztett sok plakát mellett, anélkül, hogy észrevennék az új plakátokat. És ebből az következik, hogy nincsenek kellőképpen tájékoztatva — most történetesen — a Szovjet Filmhétről. Pedig a cél éppen az, hogy az ünnepi hét alkalmából minél több dolgozótársunk nézze meg a bemutatásra kerülő filmújdonságokat. A színházszervezés területén ugyanez a helyzet. Ha az ember el akar menni a színházba, úgy kell felmenni a kultúrirodába, hogy, jóformán azt sem tudjuk, melyik színházban mit játszanak. Ezért a műhelyből csak négyen-öten járnak színházba. Senki sem hívja fel a dolgozók figyelmét a különösebb jelentőségű színdarabokra. Véleményem szerint ezen a területen is javítani kell a közönségszervezést. Baloveczi Béla A szovjet film élén jár a világ Díszelőadással nyitották meg a A Szovjet Filmhét megnyitása alkalmából szombaton este a Városi Színházban ünnepi díszelőadást rendezett a Magyar-Szovjet Társaság. A díszelőadáson megjelent Révai József elvtárs, az MDP főtitkárhelyettese, népművelési miniszter. Rónai Sándor elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a kormány több tagja, valamint politikai, gazdasági és kulturális életünk számos kiválósága. Ottvolt a díszelőadáson Szmirnov elvtárs, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa és a nagykövetség több tagja, Huan-Cen elvtárs, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete és a baráti államok budapesti követségeinek képviselői. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Bessenyei Ferenc, a Nemzeti Színház művésze szavalt, majd Illés Béla elvtárs, Kossuth-díjas író tartotta meg ünnepi beszédét, s a többi között a következőket mondotta: — A szovjet film élén jár a világ filmművészetének. Ugyanannyit, sőt sokkal többet használ az emberiségnek, az emberiség kultúrájának, az emberiség szocialista öntudatának, az emberiség jövőjéért és békéjéért folyó munkának s harcnak, mint amennyit árt a kultúrának az imperialisták filmje, a háborús uszító, szadista, gengszterizmust propagáló és terjesztő amerikai film. A szovjet film élenjár a művészetnek, mert a Szovjetunióban van a film legjobb és egyben ■ legnagyobb igényű közönsége. De elsősorban azért járt a filmművészet élén a szovjet film, mert az az élet, amelyet ábrázol, a legszebb, a legjobb, legreményteljesebb, legigazságosabb társadalom élete, amelyet az emberiség történelme ismer. Egyetlen művészet sem jellemzi annyira a társadalomra, amelyik létrehozza, mint a filmművészet. A film százak és ezrek összemíködését követeli meg, hatalmas anyagi eszközöket, amelyek minden társadalomban az uralkodó osztály kezében vannak. Ezért maradék nélkül az igazságot, maradék nélkül a nép igazságát hirdető film csak szabad társadalomban születhet meg. A szovjet nép a világtörténelemben elsőül valósította meg a szocializmust. Ennek egyik természetes következménye az, hogy a szovjet nép elsőül alkotta meg a valóban művészi filmet. — A magyar filmművészet legújabb termékei bizonyítékok arra, hogy jó tanítványok vagyunk., A Szovjet Film Hete nemcsak a kommunizmust építő és a békéért harcoló szovjet filmek ünnepe, de ünnepe az immár helyes úton haladó magyar filmnek is. —, fejezte be beszédét Illés Béla. A díszelőadáson ezután levetítették a Patyomkin páncélost és a Titkos megbízatás című szovjet filmeket. filmművészetének Szovjet Filmhetet Mikor a függöny legördült... Demokráciánknak az életünk megkönnyítését szolgáló intézkedései során a múlt év szeptembere óta megszűnt színházainkban a ruhatári díj. Kicsiny, de nem jelentéktelen állomása volt ez a kultúra közkincsévé tételéhez vezető útnak. Immár nem kell a dolgozónak — Karinthy Frigyes szavaival élve — „váltságdíjat fizetnie foglyul ejtett télikabátjáért”, mert különben néhány nap elteltével agyonlöveti azt a Fekete Kéz nevű bűnszövetkezet. Szóval demokráciánk megtette a magáét ezen a téren is, sőt a ruhatárosok zöme sem mondogatja már a kabát átvételekor a „Kikészítsem?" kezdetű nagymonológot, minthogy aránylag rövid idő alatt eljutottak az öntudat igen tisztelendő fokára. A „kikészítés" azonban csak mint olyat szűnt meg, mint ilyen, még létezik, amennyiben a nézők, akik ezen a vonalon határozottan lemaradtak öntudatosodásban a ruhatárosok mögött, egy-egy előadás után „egymást készítik ki", szinte Soha nem látott méretekben. Ijesztő csatatér képét mutatja egy-egy színházi ruhatár a függöny végső legördülte után: Nándorfehérvár ostroma kedélyes hétvégi pihenő volt ehhez a harci jelenethez képest, csakúgy nyüzsögnek az alkalmi Dugonics Tituszok, akik egyszerre két ruhatárosnőt rántanak magukkal a mélybe. Egy merőben tévesen értelmezett „harc a másodpercekért"-akció zajlik le szemünk előtt, mintha mindenkinek azon a néhány pillanaton múlna élete hátralévő boldogsága, amelyet a mások tomporának teljes semmibevevése árán megspórolhat. Ennek a sportnak megvannak a maga amatőrjei is, akik nem holmi kis időmegtakarításért, hanem tisztára a dulakodás iránti önzetlen szeretésből vesznek részt a küzdelemben. Elsőnek jutván a kabátjukhoz, órákig öltözködnek, majd a színház halljában szép kényelmesen elszívnak egy cigarettát és csak akkor távoznak, mikor a meccs már eldőlt és az utolsó ruhatárosnő is aléltan maradt a porondon. Legfőbb ideje, hogy közönségünk ezen a vonalon is bebizonyítsa fejlődését, hiszen nemcsak színházi, de ruhatári viselkedésünk is kultúránk egyik fokmérője. Egy-egy színmű megtekintése után a fegyelmezetlenségnek és ne nézőtársunknak vessünk véget, mert cseppet sem lenne hízelgő ránk nézve, ha kiderülne, hogy a demokrácia a ruhatári díjat, mi pedig egymást szüntetjük meg. Kultúra és hazafiság „Zója" című film bemutatója alkalmával a Vörös Csillag moziban a nézők közül többet megkérdeztünk, milyen hatást gyakorolt rá a hős partizánlány története. A válaszok sokfélék voltak, de mondanivalójuk lényegét, úgy érezzük, Tóth Jánosné magkészítőnő felelete foglalta magában a legkifejezőbben: — úgy kell szeretnünk hazánkat és harcolnunk érte, ahogy ezt Zója Kozmogyemjánszkaja tette. „Szeresd a hazát" — ezt mondja a „Zójaja" című film, ezt példázza az „Egy igaz ember", a „Berlin eleste" és a szovjet filmek egész sora. Erről ír Fagyejev, Solohov, Erenburg, Azsajev és a többi nagyszerű író. A hazafiság felemelő példáit ábrázolják vásznon, bronzban és márványban a szovjet képzőművészek. Ezt fejezik ki a Pjatnisckij-kórus népi táncosai, énekesei. A szocialista kultúrán keresztül ismerték meg a magyar dolgozók az igazi hazafiságot. „Szeresd a hazát... — a hazaszeretet az emberi érzelmeknek legnemesebbeké.’’ így szól Kölcsey Ferenc fiához: „Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar!" — írta Vörösmarty. És Petőfi Sándor így kiált fel: „Tied vagyok, tied hazám e szív, e lélek. Kit szeretnék, ha téged nem szeretnélek ..." De kötetekre menően idézhetnénk Petőfitől Adyig és József Attiláig a magyar kultúra legnagyobbjait, akiknél a nép szeretete párosult a harcos, szenvedélyes hazaszeretettel. Hosszú évtizedeken át hamisították meg, ferdítették el szavaikat. Tudatosan csináltak Petőfiből, Vörösmartyból, Jókaiból Katona Józsefből szűkkeblű sovinisztát. Az imperialista céloknak megfelelően magyarázták hamis idézetekkel, csepegtették a magyar nép lelkébe a nacionalizmus mérgét. Tóth Jánosné számára Zaja példája azt jelentette, , hogy szeretnie kell hazáját és harcolnia kell érte. Ezt mondja mindenki számára Mereszjev, az „Egy igaz ember" is. Paul Eluard is ezt tanítja, Piccasso és Pablo Neruda, Csiaureli és LouisAragon, Joliot-Curie és Bernal professzor, Julius Fucsik és Rózsa Ferenc, a kultúra, a valódi kultúra minden munkása a világon. Egy nyelven beszélnek ők Petőfivel és Adyval, Puskinnal és Byronnal, s mindenkivel, aki hazáját, népét szereti és a békét akarja. Ijlorkij meghatározása szerint a kultúra „munkaműveletek és logikai eljárások rendszere, amelynek segítségével az emberiség kiszélesítheti a világra vonatkozó ismereteit, mégpedig azzal a céllal, hogy fokozatosan megváltoztatja a világot.” A burzsoázia természetesen nem akarja a világot megváltoztatni. Az elnyomóknak, ahol még uralmon vannak, a világ úgy jó, ahogy van. Ezért ellenségei az igazi kultúrának is. Ezért hirdeti az erőszakot mindennel szemben, amely fejlődő, ezért zárják el az imperialista országokban a tömegeket a kultúra megismerésétől. Ezért gyártanak „Berlin eleste" helyett „Halál csókjá"-t, amelyben az őrült gyilkos egy nyomorék embert öl meg, úgy hogy tolókocsijával együtt letaszítja a lépcsőn. A „Micsurin" filmet a francia cenzúra betiltotta, de a „Keresztúton" című gengszter „hőskölteményt" engedélyezi. Az utolsó évek folyamán hihetetlenül elszaporodott az erőszakotnépszerűsítő hollywoodi filmek száma. A „Nagy macska" című amerikai film kezdő gyilkosok számára ad útmutatást. Félőrült nő, miután minden rendelkezésére álló eszközzel megpróbálkozott, végülis égő villanykörtével nyomja ki barátja szemét. Ugyanebben a filmben a „technika alapos bemutatásával’ módszeresen gyilkolnak halomra nőket. Az imperialisták rotációs gépei milliószámra ontják a kalandor- és detektívregényeket, szadista őrülteket bálványzó „sztorikat”. Színdarabok készülnek az amerikai katonák koreai „hőstetteiről”. A hiéna MacArthur portréját mintázzák szobrászok, festők. Az „emberiség világra vonatkozó ismeretének kiszélesítését" azzal szolgálják, hogy érzelmes történetek keretében mutatják be, miként lehet a szabadságukért küzdő népek házait könynyedén felgyújtani, ártatlan gyermekek vérét ontani, asszonyokat halomra gyilkolni. Az a „hős“, az a „hazafi“, aki a legmódszeresebben gyilkol. A kultsúra munkásainak szerintük az a feladata, hogy az emberiség kiirtására a leghatásosabban, a „legművészibb“ módon buzdítsanak. A haza számukra azt jelenti, ahol a legtöbb a profit. A hazafiság: más népek leigázása és ártatlan asszonyok és gyermekek legyilkolása. A szocialista művész és tudós akarata egy ,a dolgozó nép akaratával. Ez az akarat arra irányul, hogy elsajátítsa az emberiség minden igazi kulturális értékét. A burzsoá művészek és tudósok zsoldosai a háborús gyujtogatóknak. A szovjet művész és tudós a népét szolgálja, de egyben a világ minden népét, amikor művészetén " keresztül a kultúra kincseinek megismertetése iján hazájának szeretetére lelkesíti. A szocialista kultúra fegyvert ad a nép kezébe hazájának védelmére. Ez a hazaszeretet egyet jelent a világ minden népe iránt érzett megbecsüléssel. Zaja Kozmogyemjánszkája ugyanúgy hőse minden népnek, mint ahogy kultúrájának zászlóvivője Tyihonov és Aragon, Joliot-Curie és Filatov. Légy pártos, költő, pártos, pártján, ha kell a Pártnak légy pártosa e honnak és mindenik hazának, így ír ma egy magyar költő: Zelk Zoltán. A Párt tanította meg szeretni hazáját. A Párt a haza védelmének szervezője, szavára lendületesebben dolgoznak a gépek, keményebben markolják a csákányt a kezek, szavára igazabb, művészibb lesz a vers. És az igazi kultúra fogalma ugyanúgy elválaszthatatlan a Párttól, a kultúra zászlóvivőjétől, mint ahogy dolgozó népünk szívében élő igazi hazaszeretet elválaszthatatlan azoktól, akik a hazáért iegenfeláldozóbban dolgoznak a kommunistáktól. ummis mozik műsora Operaház: Nincs előadás. — Nemzetit Ljubov Jarovája (Szirmai—Palágyi-bérlet, fél 7). — Városi Műsoros est (Harmónia,’ 8) — Magyar: Szerelmi házasság (NKO II., 7). — Madách: Ilja Golovin (7). — Belvárosi: Üzenet az élőknek (7). — Fővárosi Operett: ■ Aranycsillag (7). — Vidám: Zűrzavaros éjszaka (Törzsbérlet, 7). — Ifjúsági: Az apák ifjúsága (7). — Úttörő: Nincs előadás. — Bartók-terem: Báthy Anna—Rosier Endre dalestje (Bérlet 3, 8). — Állami Bábszínház: A csuka parancsára (3, 5). — Fővárosi Varieté: Jó reggelt, Budapest! (8). — Kamara Varieté: Akinek nem inge ... (7). — Rádió: Tiszta szívvel (Kossuth, 20.45). A NAGY HAZAFI I—II. rész. (magyarul beszélő szovjet film) VÖRÖS CSILLAG (Lenin krt. 45.) csak 7-kor vas. 3-kor is URÁNIA (Rákóczi út 21.) csak 6-kor TÁNCSICS (Csepel) csak 6-kor vas. 2-kor is. KORZÓ (Újpest) csak ’/17-kor vas. V:13-kor is. PATYOMKIN PÁNCÉLOS: (a szovjet filmművészet halhatatlan alkotása) SZIKRA (Lenin-krt. 120.) /A5, 1/27, ‘A9, vas. 'A3. FELSZABADULÁS (Flóriántér 3.) 4, ti, 8, vas. 2. MUNKÁS (Kápolna-u. 3/b.) %6, ‘A8, vas. 1,4. TITKOS MEGBÍZATÁS: (magyarul beszélő szovjet film) FÓRUM (Kossuth L.-u. 18.) 4, y,7, 1/29, vas. %2. DÓZSA (Róbert K.4,rt. 61.) :A5, %7, 9, vas. 'A3. MÁJUS 1. (Mártírok útja 55.) fél 5, y,7, 9, vas. ‘A3. ROYAL (Kispest) 6, fi9, vas. :14. BÁTOR EMBEREK: (magyarul beszélő színes szovjet film) DUNA (Fürst L.-Uj 7. ) fél 5, 3/47, fél 9, v. negyed 3. CORVIN (Kisfaludi-köz) 4, negyed 7, fél 9 óra. TÁTRA (Pesterzsébet) V16, 8, vas. 3. BRIGÁD (P.sztlőrinc.) 5, 128, vas.A3. DICSŐSÉG A MUNKÁNAK. (művészi szoviet dokumentfilm) FÁKLYA (Lenin-krt. 8. ) d. u.A5-től este 10-ig folytatólag és vas. d. e. fél 14-től este 11-ig folytatólag. SPORTDICSŐSÉG: (színes szovjet sportfilm) ÚTTÖRŐ (Bajcsy Zs.út 38.) 4, 6. vas. 10, 2, 4, 6. Vihar Grúziában I. rész: (történelmi film) BÁSTYA (Lenin krt. 8.) 11, 1, 3, 5. 7. 9 SAVOY (Üllői út 4.) ‘A4, %6. 8. BETHLEN (Bethlen-tér .3.) ‘A5, ·A7, ‘A9, vas. ‘A3. ZUGLÓI (Angolf u. 26.) 4, 6, 8. UGOCSA (Ugocsa-u. 10.) ‘A4. %6, 8. Vihar Grúziában II. rész: KOSSUTH (Váci-út 14.) ‹A5, ·A7, ›A9, vas. ‘A3. Berlin eleste I—II. rész: (magyarul beszélő színes szovjet film) STÚDIÓ (Akácfa-u 4.) 125, ‘A8. BODOGRAF (József-krt. 63.) ‘A4, 3/47. Erdei történet és Artyek: (színes szovjet filmek) ADY (Somogyi B.-út 3.) 4, 6, 8, vas. 2. GLÓRIA (Thörköly-út 56.) 4, 6,8, vas. 2. Az orosz kérdés: (magyarul beszél) JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7.) 4. negyed 7, fél 9. SZABADSÁG (Bartók Béla-út 64.) 4. negyed 7, fél 9. Van hazájuk: (magyarul beszélő szovjet film) TINÓDI (Nagymező-u. 8.) ■A5, ‘A7, ·A9, vas. ‘A3. OLYMPIA (Lenin-krt. 26.) 4, ‘/,7. ‘/29, vas. %2. Kárhozottak összeesküvése: (magyarul beszélő színes szovjet film)ELIT (Szt. István-krt. 16.) ‘A5, W. ’A9. v. fél 3. ÚJLAKI (Bécsi-út 69.) 4, 6, 3. vas. 2. Legény a talpán: (Szimonov színművéből) PÁTRIA (Népszínház-u. 13.) 4 A 4. ■y,6, 8. Támadás 6.25-kor: (Alexandr Matroszov) MARX (Landler J.-u. 39.) 4, 6, 8 vas. 2. PHÖNIX (Rákóczi-út 68.) 1-1, 1, 3, 5, 7, 9. Szuhe Bátor (történelmi film) KULTUR (Kinizsi-u. 28.) 4, 6, 8. Vidám vásár: (színes zenés film) OTTHON (Beniczki-u. 35.) 3/44, 6, %9 Az Orel gőzös, pusztulása: PARTIZÁN (Üllői út 101.) ‘A5, %7, ‘A3, vas. ‘A3. VESTA (Lenin-krt. 13.) 10, 12, 2, 4, 6, 8. Berlin eleste I. rész (magyarul beszélő színes film): ÉVA (Erzsébet királynéútja 36.) 4, 6, 8, v. 2. Berlin eleste II. rész: ÁRPÁD (Kerepesiút 146.) ‘A6, ‘A8, vas. 'A4. PLÚTÓ (Kerepesi út 44.) .4, 6, 8, vas. 2. Találkozás az Elbán: (magyarul beszél) ADMIRAL (Mártírok útja' 5.) 45, '47, 'A9, vas. 'A3. Orlai csomópont: (ellenállási film) IPOLY (Csáky u. 65.) 4, 6, 8, vas 2. Híradó mozi: (Lenin krt. 13.) 1. Magyar híradó. 2.Szovjet híradó. 3. MOSZKVAI DINAMÓ STADION. Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. Fény (Újpest) 1. Magyar híradó 2. Szovjet sporthíradó. 3. TABERDATOL KLUHORIG 4. ELBRUSZ 5 A NAP VÖLGYE. 6. OROSZLÁN ÉS A NYÚL. D. u. 5-től este ‘A 10-ig folytatólag és vas. d. e. ‘Akkor és d. u. A4-től este ‘A 10-igfolytatólag..............................