Világosság, 1951. január-március (7. évfolyam, 1-76. szám)

1951-01-22 / 18. szám

6 Világosság HÉTFŐ, 1951. JANUÁR 22. ÍGY LETTEK ELSŐK... Egy kulhúrcsoport győzelmének rövid története Az első alkalommal nem tudtam be­szélni Takács Margittal, pad­ig kifeje­zetten miatta utaztam ki Soroksárra s kerestem meg az Állami Gazdaság iro­dáját. Tőle akartam megtudni, mikép nyerte meg színjátszócsoportjuk a ku­túrverseny elődöntőjét, annál inkább, mert értesülésem szerint a csoport egé­szen rövid idővel ezelőtt három taggal alakult meg s ez a szűk létszám egy ilyen kultúrmérkőzés alkalmából sem­miképpen sem mondható előnyösnek. Amit az is bizonyít, hogy a velük holt­versenyben az első helyen végzett XXII. kerületi színjátszócsoport 70 tagú ének-, tánc- és színjátszócsoport­tal rendelkezik. Nem tudtam találkozni akkor Takács Margittal, mert hiába beszéltünk meg pontos találkozót, időközben elhívták. Életében ugyanis fontos változás tör­tént: a napokban vették fel tagjelölt­nek a Magyar Dolgozók Pártjába. De ezt már itt a szerkesztőségben mondja el, ahol kérésemre ő keresett fel, itt mondja el, őszinte meghatottsággal hangjában és mégis annyi kedves köz­vetlenséggel, hogy öröm hallgatni. ★ Nem ok nélkül meghatott Takács Margit. Nagyon meg kellett változnia itt a világnak ahhoz, hogy örökké mosolygó, fiatal arca ezt a léleknyito­­gató állandó derűt tükrözz­e. Ahogy élete történetét mesélve, anyjáról mond el néhány, az egykori proletárok, gor­­kiji nyomorúságát idéző mondatot, tisztába van azzal, hogy ő is ezt az örömtelen, szenvedésekkel teli sorsot örökölte volna, ha osztályát nem jut­tatja hatalomra a győztes Szovjet Had­sereg- Mert szülei gyári munkások voltak, az anyja vashűtőben dolgozott, ahol a tüdőgyulladás verte le lábáról. Aztán élete teljes kilátástalansága miatt öngyilkosságot kísérelt meg, de a lúgkő csak a torkával végzett s attól kezdve a rák roncsolta tovább boldog­talan és fájdalmas haláláig. Horthyék „szociális gondoskodása’­ a rádión ke­resztül keresett új anyát az árván ma­radt gyerekek számára s ettől kezdve a kis Margit és testvérei a telencgye­­rekek keserves életét kallódták végig, egészen a felszabadulásig. S hogy ez a felszabadulás mennyire igazi volt, azt mi sem bizonyítja job­ban, mint a látható tény, hogy az el­múlt öt esztendő ilyen teljességgel le­mosta arcáról a hányatott évek min­den szomorúságát. Örökké mosolyog Takács Margit, aki ma az Állami Gazdaság színjátszócsoportjának lelke, de DISZ-titkár is , aki már elfelejtette nemrégi bánatát, hogy fiatal korára való tekintettel sem kalauznőnek, sem traktoristának nem vették fel. Elfelej­tette, mert a Párt, amely felfigyelt az értelmes, igyekvő, az igazabb élet felé tapogatózó kislányra, egy pillanatra sem tévesztette őt szem elől. Tudott nehézségeiről és tudott eredményeiről is, mikor az Állami Gazdaság munká­jai közül kivált szorgalmával, lelki­ismeretességével, a párosversenyben el­ért eredményével, tanulásra szomjazó lelkével. Gazdasági iskolára került Ta­kács Margit, aki azelőtt tanulni se szeretett, de a megismert igazságok tudatában most mohó­an vetette magát a könyvekre. Aztán a Gazdaság irodá­jára osztották be: utat nyitottak to­vábbi fejlődéséhez ... Hogy tovább él­jen emberségben és műveltségben, hogy tagjelöltből taggá lehessen. ★ Talán kicsit túlságosan sokat be­széltem róla, de csak az elmondottak ismeretében érthető meg az a lelkes­ség, amely mint motor, az Állami Gazdaság néhány nap alatt megalakult színjátszócsoportját győzelemre segí­tette. Amellyel Takács Margit tovább tudta adni hitét az ügy fontosságában, kedvét és energiáját a tervek megvaló­­­sításához. — Folyton azt hangsúlyozom nekik, hogy nem maradhatunk le.­.. — mondja, mintegy az egészséges ver­senyszellem hatalmas erejének bizonyí­tékaként. — Az előadást a tszcs-nek kellett volna rendeznie, de a titkárt, Nagy Józsefet iskolára vitték és elaludt, a dolog. A verseny előtti héten közölte velünk Kun Tibor, a tanács népműve­lési előadója, hogy nem maradhat szé­gyenben a kerület, nekünk kell indul­nunk. Nehéz helyzetben voltunk. Mi már nyáron rendeztünk előadásokat, de rossz volt a szervezés, a munkások folyton cserélődtek, az akkori, DISZ- titkár elhanyagolta a dolgokat. Most mindent elölről kellett kezdenünk. Két lánnyal és egy fiúval, Panyi Máriával, Ludvig Irénnel, Orosz Pállal fogtunk hozzá, betanulták az „Alapos kúra" című darabot, én emlékezetből össze­állítottam egy antiimperialista élőképet s ehhez már tizenhárom tagot verbu­váltunk. Aztán holtversenyben elsők lettünk: február 11-én meg az orszá­gos döntőben indulunk, így elmondva ilyen egyszerű a do­log, de a valóságban sok munka, fá­radság, hit és kitartás fekszik benne. Mindegy: a mag már megvan s hogy a jó kezdeményezés ennyiben ne ma­radjon, a jövő héten szélesebb alapo­kon szervezik meg a kultúr­gárdát, amely a Tanács támogatásának ered­­ményeképen már helyiséghez is jutott. A helybeli MSZT termei rendelkezé­sére állnak a színjátszóknak. Egyelőre mind ifik, de programban szerepel az öregek „megdolgozása’i­­s. Egyéb tá­mogatást is kaptak a Tanácstól: in­struktort Pajor István színész, munkás­­színjátszó-rendező személyében, aki a versenyben hasznos tanácsokkal szol­gált és a jövőben is segíti őket. — Csak a jelmezek drágák — pa­naszkodik Takács Margit. Több mint háromszáz forintot fizettek ki az egyik pesti kölcsönzőnek. Ezen kéne valami­­kép segíteni s a másik panaszuk, ami orvoslásra vár: önkéntesen jelentkező szakembert keresnek, aki népi táncokra tanítaná őket. Mert fiatalok és táncolni szeretnének, de nem a sambát, a swin­get és a rumbát.. . Így mesélte el nekem Takács Mar­git egy­ kultúrcsoport győzelmének előz­ményeit és eredményeit Tanulságos volt számomra és leírtam, hátha má­soknak is az lesz. Hiszen annyi szín­játszócsoport van, amely magáévá teheti a­z Állami Gazdaság színjátszói­nak kongresszusi célkitűzését: jó szer­vezéssel, kitartó szorgalommal az ed­diginél sokkal magasabbra emelni a gárda műveltségének és munkájának színvonalát.­­. d. sz. Javítsuk meg a közönségszervezési munkát! Kedves Elvtársak! A Kispesti Textilgyárban dol­gozom. Múlt héten az üzemben ki­függesztett plakátokról és a mik­rofonon keresztül megtudtam, hogy ■Szovjet Filmhét lesz január 21-től kezdődően. Mint sportoló, már előre örülök az egyik szovjet sportfilmnek, amelyben a Vasas és a moszkvai Dinamo csapatai ját­szanak. A sportfilmek mellett ter­mészetesen szeretem a többi játék­filmet is. Az utóbbi időben pél­dául „A tengerész lánya" című film tetszett a legjobban. Nemcsak­ én, az üzem többi dol­gozói is kedvelik a szovjet filme­ket, mert ezek a filmek, ellentét­ben az amerikai filmekkel, nem butítják, hanem a szórakozás mellett tanítják a nézőket. Éppen ezért nem tartom elegendőnek azt a módszert, ahogy üzemünkben propagálják a Szovjet Filmhetet. Szerintem nem elég az, ha az üzemben kiírják, a plakátokon és hangszórókon hirdetik, hanem sze­mélyes agitációt is kellene kifej­teni. Már többször észrevettem, hogy dolgozóink elmennek az üzemben kifüggesztett sok plakát mellett, anélkül, hogy észrevennék az új plakátokat. És ebből az következik, hogy nincsenek kellő­képpen tájékoztatva — most tör­ténetesen — a Szovjet Filmhétről. Pedig a cél éppen az, hogy az ünnepi hét alkalmából minél több dolgozótársunk nézze meg a be­mutatásra kerülő filmújdonságokat. A színházszervezés területén­­ ugyanez a helyzet. Ha az ember el akar menni a színházba, úgy kell felmenni a kultúr­irodáb­a, hogy, jó­formán azt sem tudjuk, melyik szín­házban mit játszanak. Ezért a mű­helyből csak négyen-öten járnak színházba. Senki sem hívja fel a dol­gozók figyelmét a különösebb je­lentőségű színdarabokra. Vélemé­nyem szerint ezen a területen is javítani kell a közönségszervezést. Baloveczi Béla A szovjet film élén jár a világ Díszelőadással nyitották meg a A Szovjet Filmhét megnyitása alkal­mából szombaton este a Városi Szín­házban ünnepi díszelőadást rendezett a Magyar-Szovjet Társaság. A díszelőadáson­­ megjelent Révai József elvtárs, az MDP főtitkárhelyet­tese, népművelési miniszter. Rónai Sán­dor elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a kormány több tagja, valamint politikai, gazdasági és kulturális életünk számos kiváló­sága. Ott­­volt a díszelőadáson Szmirnov elvtárs, a Szovjetunió budapesti nagy­­követségének tanácsosa és a nagykö­vetség több tagja, Huan-Cen elvtárs, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete és a baráti államok buda­pesti követségeinek képviselői. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Bessenyei Ferenc, a Nemzeti Színház művésze szavalt, majd Illés Béla elvtárs, Kossuth-díj­as író tartotta meg ünnepi beszédét, s a többi között a következőket mondotta: — A szovjet film élén jár a világ filmművészetének. Ugyanannyit, sőt sokkal többet használ az emberiség­nek, az emberiség kultúrájának, az emberiség szocialista öntudatának, az emberiség jövőjéért és békéjéért folyó munkának s harcnak, mint amennyit árt a kultúrának az imperialisták film­je, a háborús uszító, szadista, geng­szterizmust propagáló és terjesztő ame­rikai film. A szovjet film élenjár a művé­szetnek, mert a Szovjetunióban van a film legjobb és egyben ■ legnagyobb igényű közönsége. De elsősorban azért jár­t a filmművészet élén a szovjet film, mert az az élet, amelyet ábrázol, a legszebb, a legjobb, legremény­­teljesebb, legigazságosabb társa­dalom élete, amelyet az emberiség történelme ismer. Egyetlen művészet sem jellemzi annyira a társadalomra, amelyik létre­hozza, mint a filmművészet. A film szá­zak és ezrek összemí­ködését követeli meg, hatalmas anyagi eszközöket, amelyek minden társadalomban az uralkodó osztály kezében vannak. Ezért maradék nélkül az igazságot, maradék nélkül a nép igazságát hir­dető film csak szabad társadalomban­ születhet meg. A szovjet nép a világ­­történelemben elsőül valósította meg a­ szocializmust. Ennek egyik természetes következménye az, hogy a szovjet nép elsőül alkotta meg a valóban művészi filmet. — A magyar filmművészet legújabb termékei bizonyítékok arra, hogy jó tanítványok vagyunk., A Szovjet Film Hete nemcsak a kommunizmust építő és a békéért harcoló szovjet filmek ünnepe, de ünnepe az immár helyes­ úton haladó magyar filmnek is. —, fejezte be beszédét Illés­­ Béla. A díszelőadáson ezután levetítették a Patyomkin páncélost és a Titkos megbízatás című szovjet filmeket. filmművészetének Szovjet Filmhetet Mikor a függöny legördült... Demokráciánknak az életünk megkönnyítését szolgáló intézkedései során a múlt év szeptembere óta megszűnt színházainkban a ruhatári díj. Kicsiny, de nem jelentéktelen állomása volt ez a kultúra közkincsévé tételéhez vezető útnak. Immár nem kell a dolgozónak — Karinthy Frigyes szavaival élve — „váltságdíjat fizetnie foglyul ejtett télikabátjáért”, mert különben néhány nap elteltével agyonlöveti azt a Fekete Kéz nevű bűnszövetkezet. Szóval demokráciánk megtette a magáét ezen a téren is, sőt a ruha­tárosok zöme sem mondogatja már a kabát átvételekor a „Kikészítsem?" kez­detű nagymonológot, minthogy aránylag rövid idő alatt eljutottak az öntudat igen tisztelendő fokára. A „kikészítés" azonban csak mint olyat­ szűnt meg, mint ilyen, még létezik, amennyiben a nézők, akik ezen a vonalon határozot­tan lemaradtak öntudatosodásban a ruhatárosok mögött, egy-egy előadás után „egymást készítik ki", szinte Soha nem látott méretekben. Ijesztő csatatér ké­pét mutatja egy-egy színházi ruhatár a függöny végső legördülte után: Nándorfehérvár ostroma kedélyes hétvégi pihenő volt ehhez a harci jelenethez képest, csakúgy nyüzsögnek az alkalmi Dugonics Tituszok, akik egyszerre két ruhatárosn­őt rántanak magukkal a mélybe. Egy merőben tévesen értelmezett „harc a másodpercekért"-akció zajlik le szemünk előtt, mintha mindenkinek azon a néhány pillanaton múlna élete hátralévő boldogsága, amelyet a mások tomporának teljes semmibevevése árán megspórolhat. Ennek a sportnak megvannak a maga amatőrjei is, akik nem holmi kis időmegtakarításért, hanem tisztára a dulakodás iránti önzetlen szeretésből vesznek részt a küzdelemben. Elsőnek jutván a kabátjukhoz, órákig öltözköd­nek, majd a színház halljában szép kényelmesen elszívnak egy cigarettát és csak akkor távoznak, mikor a meccs már eldőlt és az utolsó­ ruhatárosnő is aléltan maradt a porondon. Legfőbb ideje, hogy közönségünk ezen a vonalon is bebizonyítsa fejlő­dését, hiszen nemcsak színházi, de ruhatári viselkedésünk is kultúránk egyik fokmérője. Egy-egy színmű megtekintése után a fegyelmezetlenségnek és ne nézőtársunknak vessünk véget, mert cseppet sem lenne hízelgő ránk nézve, ha kiderülne, hogy a demokrácia a ruhatári díjat, mi pedig egymást szüntet­jük meg. Kultúra és hazafiság­ ­ „Zója" című film bemutatója alkalmával a Vörös Csillag moziban a nézők közül többet megkér­deztünk, milyen hatást gyakorolt rá a hős partizánlány története. A válaszok sokfélék voltak, de mondanivalójuk lé­nyegét, úgy érezzük, Tóth Jánosné magkészítőnő felelete foglalta magá­ban a legkifejezőbben: — úgy kell szeretnünk hazánkat és harcolnunk érte, ahogy ezt Zója Koz­­mogyemjánszkaja tette. „Szeresd a hazát" — ezt mondja a „Zójaja" című film, ezt példázza az „Egy igaz ember", a „Berlin eleste" és a szovjet filmek egész sora. Erről ír Fagyejev, Solohov, Erenburg, Azsa­­jev és a többi nagyszerű író. A haza­fiság felemelő példáit ábrázolják vász­non, bronzban és márványban a szov­jet képzőművészek. Ezt fejezik ki a Pjatnisckij-kórus népi táncosai, éneke­sei. A szocialista kultúrán keresztül ismerték meg a magyar dolgozók az igazi hazafiságot. „Szeresd a hazát... — a hazasze­retet az emberi érzelmeknek legneme­sebbeké.’’ így szól Kölcsey Ferenc fiához: „Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar!" — írta Vörösmarty. És Petőfi Sándor így kiált fel: „Tied va­gyok, tied hazám e szív, e lélek. Kit szeretnék, ha téged nem szeretnélek ..." De kötetekre menően idézhetnénk Pe­tőfitől Adyig és József Attiláig a ma­gyar kultúra legnagyobbjait, akiknél a nép szeretete párosult a harcos, szen­vedélyes hazaszeretettel. Hosszú év­tizedeken át hamisították meg, ferdítet­ték el szavaikat. Tudatosan csináltak Petőfiből, Vörösmartyból, Jókaiból Katona Józsefből szűkkeblű sovinisztát. Az imperialista céloknak megfele­lően magyarázták hamis idézetekkel, csepegtették a magyar nép lelkébe a nacionalizmus mérgét. Tóth Jánosné számára Zaja példája azt jelentette, , hogy szeretnie kell hazáját és harcol­­nia kell érte. Ezt mondja mindenki számára Mereszjev, az „Egy igaz em­ber" is. Paul Eluard is ezt tanítja,­­ Piccasso és Pablo Neruda, Csiaureli és­­ Louis­­Aragon, Joliot-Curie és Bernal professzor, Julius Fucsik és Rózsa Ferenc, a kultúra, a valódi kul­túra minden munkása a világon. Egy nyelven beszélnek ők Petőfivel és Adyval, Puskinnal és Byronnal, s min­denkivel, aki hazáját, népét szereti és a békét akarja. Ijl­orkij meghatározása szerint a kultúra „munkaműveletek és logikai eljárások rendszere, amelynek segítségével az emberiség kiszélesít­heti a világra vonatkozó ismereteit, még­pedig azzal a céllal, hogy foko­zatosan megváltoztatja a világot.” A burzsoázia természetesen nem akarja a világot megváltoztatni. Az elnyo­móknak, ahol még uralmon vannak, a világ úgy jó, ahogy van. Ezért ellen­ségei az igazi kultúrának is. Ezért hirdeti az erőszakot mindennel szem­ben, amely fejlődő, ezért zárják el az imperialista országokban a tömege­ket a kultúra megismerésétől. Ezért gyártanak „Berlin eleste" helyett „Halál csókjá"-t, amelyben az őrült gyilkos egy nyomorék embert öl meg, úgy hogy tolókocsijával együtt leta­szítja a lépcsőn. A „Micsurin" filmet a francia cenzúra betiltotta, de a „Keresztúton" című gengszter „hős­­költeményt" engedélyezi. Az utolsó évek folyamán hihetetlenül elszaporo­dott az erőszakot­­népszerűsítő holly­woodi filmek száma. A „Nagy macska" című amerikai film kezdő gyilkosok számára ad útmutatást. Félőrült nő, miután minden rendelkezésére álló eszközzel megpróbálkozott, végülis égő villanykörtével nyomja ki barátja szemét. Ugyanebben a filmben a „technika alapos bemutatásával­’ módszeresen gyilkolnak halomra nő­ket. Az imperialisták rotációs gépei mil­liószámra ontják a kalandor- és de­­tekt­ívregényeket, szadista őrülteket bálványzó „sztorikat”. Színdarabok készülnek az­ amerikai katonák koreai „hőstetteiről”. A hiéna MacArthur portréját mintázzák szobrászok, fes­tők. Az „emberiség világra vonatkozó ismeretének kiszélesítését" azzal szol­gálják, hogy érzelmes történetek kere­tében mutatják be, miként lehet a sza­badságukért küzdő népek házait köny­­nyedén felgyújtani, ártatlan gyerme­kek­ vérét ontani, asszonyokat halomra gyilkolni. Az a „hős“, az a „hazafi“, aki a legmódszeresebben gyilkol. A kultsúra munkásainak szerintük az a feladata, hogy az emberiség kiirtásá­ra a leghatásosabban, a „legművé­szibb“ módon buzdítsanak. A haza számukra azt jelenti, ahol a legtöbb a profit. A hazafiság: más népek le­igázása és ártatlan asszonyok és gyer­mekek legyilkolása. A szocialista művész és tudós akarata egy ,a dolgozó nép aka­ratával. Ez az akarat arra irányul, hogy elsajátítsa az emberiség minden igazi kulturális értékét. A burzsoá mű­vészek és tudósok zsoldosai a háborús gyujtogatóknak. A szovjet művész és tudós a népét szolgálja, de egyben a­ világ minden népét, amikor művésze­tén " keresztül a kultúra kincseinek megismertetése i­­ján hazájának szere­­tetére lelkesíti. A szocialista kultúra fegyvert ad a nép kezébe hazájának védelmére. Ez a hazaszeretet egyet je­lent a világ minden népe iránt érzett megbecsüléssel. Zaja Kozmogyemján­­szkája ugyanúgy hőse minden népnek, mint ahogy kultúrájának zászlóvivője Tyihonov és Aragon, Joliot-Curie és Filatov. Légy pártos, költő, pártos, pártján, ha kell a Pártnak légy pártosa e honnak és mindenik hazának, így ír ma egy magyar költő: Zelk Zoltán. A Párt tanította meg szeretni hazáját. A Párt a haza védelmének szervezője, szavára lendületesebben dolgoznak a gépek, keményebben mar­kolják a csákányt a kezek, szavára igazabb, művészibb lesz a vers. És az igazi kultúra fogalma ugyanúgy el­választhatatlan a Párttól, a kultúra zászlóvivőjétől, mint ahogy dolgozó népünk szívében élő igazi hazaszeretet elválaszthatatlan azoktól, akik a ha­záért iegenfeláldozóbban dolgoznak­ a kommunistáktól. umm­is mozik műsora Operaház: Nincs előadás. — Nemzetit Ljubov Jarovája (Szirmai—Palágyi-bér­­let, fél 7). — Városi Műsoros est (Har­­mónia,’ 8) — Magyar: Szerelmi házas­ság (NKO II., 7). — Madách: Ilja Golo­vin (7). — Belvárosi: Üzenet az élőknek (7). — Fővárosi Operett: ■ Aranycsillag (7). — Vidám: Zűrzavaros éjszaka (Törzs­bérlet, 7). — Ifjúsági: Az apák ifjú­sága (7). — Úttörő: Nincs előadás. — Bartók-terem: Báthy Anna—Rosier Endre dalestje (Bérlet 3, 8). — Állami Bábszínház: A csuka parancsára (3, 5). — Fővárosi Varieté: Jó reggelt, Buda­pest! (8). — Kamara Varieté: Akinek nem inge ... (7). — Rádió: Tiszta szív­vel (Kossuth, 20.45). A NAGY HAZAFI I—II. rész. (magyarul beszélő szovjet film) VÖRÖS CSILLAG (Lenin­ krt. 45.) csak 7-kor vas. 3-kor is URÁNIA (Rákóczi­ út 21.) csak 6-­kor TÁNCSICS (Csepel) csak 6-kor vas. 2-kor is. KORZÓ (Újpest) csak ’/17-kor vas. V:13-kor is. PATYOMKIN PÁNCÉLOS: (a szovjet film­művészet halhatatlan alkotása) SZIKRA (Lenin-krt. 120.) /A5, 1/27, ‘A9, vas. 'A3. FELSZABADULÁS (Flórián­­tér 3.) 4, ti, 8, vas. 2. MUNKÁS (Kápolna-u. 3/b.) %6, ‘A8, vas. 1,4. TITKOS MEGBÍZATÁS: (magyarul be­szélő szovjet film) FÓRUM (Kossuth L.-u. 18.) 4, y,7, 1/29, vas­. %2. DÓZSA (Róbert K.4,rt. 61.) :A5, %7, 9, vas. 'A3. MÁJUS 1. (Mártírok­ útja 55.) fél 5, y,7, 9, vas. ‘A3. ROYAL (Kispest) 6, fi9, vas. :1­4. BÁTOR EMBEREK: (magyarul beszélő színes szovjet film) DUNA (Fürst L.-Uj 7. ) fél 5, 3/47, fél 9, v. negyed 3. CORVIN (Kisfaludi-köz) 4, negyed 7, fél 9 óra. TÁTRA (Pesterzsébet) V16, 8, vas. 3. BRIGÁD (P.sztlőrinc.) 5, 128, vas.­­A3. DICSŐSÉG A MUNKÁNAK. (művészi szovi­­et dokumentfilm) FÁKLYA (Lenin-krt. 8. ) d. u.­­A5-től este 10-ig folytatólag és vas. d. e. fél 14-től este 11-ig foly­tatólag. SPORTDICSŐSÉG: (színes szovjet sport­film) ÚTTÖRŐ (Bajcsy Zs.­út 38.) 4, 6. vas. 10, 2, 4, 6. Vihar Grúziában I. rész: (történelmi film) BÁSTYA (Lenin­ krt. 8.) 11, 1, 3, 5. 7. 9 SAVOY (Üllői­ út 4.) ‘A4, %6. 8. BETHLEN (Bethlen-tér .3.) ‘A5, ·A7, ‘A9, vas. ‘A3. ZUGLÓI (Angolf u. 26.) 4, 6, 8. UGOCSA (Ugocsa-u. 10.) ‘A4. %6, 8. Vihar Grúziában II. rész: KOSSUTH (Váci-út 14.) ‹A5, ·A7, ›A9, vas. ‘A3. Berlin eleste I—II. rész: (magyarul be­szélő színes szovjet film) STÚDIÓ (Akácfa-u 4.) 125, ‘A8. BODOGRAF (József-krt. 63.) ‘A4, 3/47. Erdei történet és Artyek: (színes szov­jet filmek) ADY (Somogyi B.-út 3.) 4, 6, 8, vas. 2. GLÓRIA (Thörköly-út 56.) 4, 6,­­8, vas. 2. Az orosz kérdés: (magyarul beszél) JÓZSEF ATTILA (Kálvária­ tér 7.) 4. negyed 7, fél 9. SZABADSÁG (Bartók Béla-út 64.) 4. negyed 7, fél 9. Van hazájuk: (magyarul beszélő szov­jet film) TINÓDI (Nagymező-u. 8.) ■A5, ‘A7, ·A9, vas. ‘A3. OLYMPIA (Lenin-krt. 26.) 4, ‘/,7. ‘/29, vas. %2. Kárhozottak összeesküvése: (magyarul beszélő színes szovjet film)­­ELIT (Szt. István-krt. 16.) ‘A5, W. ’A9. v. fél 3. ÚJLAKI (Bécsi-út 69.) 4, 6, 3. vas­. 2. Legény a talpán: (Szimonov színművé­ből) PÁTRIA (Népszínház-u. 13.) 4 A 4. ■y,6, 8. Támadás 6.25-kor: (Alexandr Matroszov) MARX (Landler J.-u. 39.) 4, 6, 8 vas. 2. PHÖNIX (Rákóczi-út 68.) 1-1, 1, 3, 5, 7, 9. Szuhe Bátor­ (történelmi film) KULTUR (Kinizsi-u. 28.) 4, 6, 8. Vidám vásár: (színes zenés film) OTT­HON (Beniczki-u. 3­5.) 3/44, 6, %9 Az Orel gőzös, pusztulása: PARTIZÁN (Üllői­ út 101.) ‘A5, %7, ‘A3, vas. ‘A3. VESTA (Lenin-krt. 13.) 10, 12, 2, 4, 6, 8. Berlin eleste I. rész (magyarul beszélő színes film): ÉVA (Erzsébet királyné­­útja 36.) 4, 6, 8, v. 2. Berlin eleste II. rész: ÁRPÁD (Kerepesi­­út 146.) ‘A6, ‘A8, vas. 'A4. PLÚTÓ (Kerepesi­ út 44.) .4, 6, 8, vas. 2. Találkozás az Elbán: (magyarul beszél) ADMIRAL (Mártírok­ útja' 5.) 45, '47, 'A9, vas. 'A3. Orlai csomópont: (ellenállási film) IPOLY (Csák­y­ u. 65.) 4, 6, 8, vas 2. Híradó mozi: (Lenin­ krt. 13.) 1. Magyar híradó. 2.­­Szovjet híradó. 3. MOSZK­VAI DINAMÓ STADION. Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. Fény (Újpest) 1. Magyar híradó 2. Szov­­jet sporthíradó. 3. TABERDATOL KLUHORIG 4. ELBRUSZ 5 A NAP VÖLGYE. 6. OROSZLÁN ÉS A NYÚL. D. u. 5-től este ‘A 10-ig folytatólag és vas. d. e. ‘Ak­­kor és d. u. A4-től este ‘A 10-ig­­folytatólag..............................

Next