Világosság, 1951. július-szeptember (7. évfolyam, 152-228. szám)

1951-08-09 / 185. szám

2 A csehszlovák külügyminisztérium jegyzékben tiltakozott az US­A német politikája ellen PRÁG­A, augusztus 9. (MTI) A csehszlovák külügyminisztérium tiltakozó jegyzéket juttatott el az USA prágai nagykövetségéhez. Ebben meg­állapítja: A csehszlovák kormány többízben figyelmeztette már az USA kormá­nyát arra, hogy az amerikai meg­szálló hatóságok Nyugat-Németor­­szágban elnézik azoknak a németek­nek Csehszlovákia-ellenes tevékenysé­gét, akiket a potsdami egyezmény ér­telmében Csehszlovákiából Németor­szág amerikai megszállási övezetébe telepítettek át. A csehszlovák jegyzé­kek több ízben kiemelték, hogy az amerikai megszálló hatóságok a németek soviniszta támadó szándékait nemhogy megtiltanák hanem közvetlen támogatásban részesítik. Ezekre a jegyzékekre a csehszlovák külügyminisztérium még soha sem ka­pott világos választ az amerikai kor­mánytól. A csehszlovák külügyminisztérium jegyzéke ezután megállapítja, hogy az USA kormánya továbbra is támogatja a német soviniszta nacionalizmust és militarizmust; ezen a veszélyes úton már olyan messzire jutott, hogy a né­metországi amerikai megszálló hatósá­gok nemcsak megengedik, és céltudatosan támogatják az átte­lepített németek revans- és revi­zionista törekvéseit, hanem kép­viselőik útján közvetlenül is részt­­vesznek ténykedésükben. A csehszlovák kormány a legéleseb­ben tiltakozik az USA politikájának e megnyilvánulásai ellen, mert mindez további durva megsértése a Németor­szágról szóló érvényes szerződéseknek és a nemzetközi kapcsolatok alapelvei­­nek. Az USA kormánya a háborús feszültség fenntartása érdekében akadályozza­ a koreai fegyverszüneti tárgyalásokat PEKING, augusztus 9 (Új Kína) Azok a beszédek, amelyeket az ame­rikai kormány vezetői az elmúlt hetek­­ben mondottak, joggal kétséget tá­masztanak aziránt, hogy váljon az USA kormánya valóban akar-e fegy­verszünetet Koreában. Ezek a vezetők korántsem igyekeznek a tárgyalások számára kedvező légkört­­ teremteni, hanem ellenkezőleg, fokozzák a hábo­rús feszültséget és rágalmazzák a szovjet népet, a kínai és koreai nép békeerőfeszítéseit. Truman elnök június 23. óta, ami­kor Malik elvtárs a koreai kérdés bé­kés rendezését javasolta, négy, rá­galommal teli beszédet is mondott. Azt állította, hogy az USA „a világ­­feszültség és a súlyos nemzetközi ve­szély hosszú időszakának néz elébe.’’ Acheson még tovább ment a fenyegető­zésben, amikor ezzel a felkiáltással igyekezett megdöbbe­nteni honfitársait: „Nagy veszélyben vagyunk.­" Ehhez hozzátette: „Ez a veszély nem kisebb, mint egy hónappal ezelőtt volt. Ne essünk tévedésbe, ez a veszély legalább akkora, mint bármelyik, amellyel eddig hazánk szembenézett.” Marshall hadügyminiszter július 18-i beszédében figyelmeztette a kongresz­­szust, hogy az általános háború való­színűsége nemcsak „továbbra is fenn­áll", hanem „fokozódik is". Mindezekből nyilvánvaló, hogy az USA kormánya azért akadályozza a fegyverszüneti tárgyalásokat, hogy fenntartsa a háborús feszültséget és megkönnyítse háborús előkészületeit belföldön és külföldön. MNDSZ-küldöttség indul Koreába Augusztus 10-én, délután 3 órakor az MNDSZ Országos Központjában Vas Istvánné, az MNDSZ főtitkára ünnepélyesen búcsúztatja a Koreába induló küldöttséget, amely a magyar dolgozók ajándékait adja át a hős ko­reai népnek. A búcsúztatáson felszólal Bugár Jánosné, a küldöttség vezetője, Kanda Zsófia, az MNDSZ zala megyei titkára, a küldöttség tagja. A búcsúz­tatáson résztvesznek a koreai gyűjtés­ben legjobb eredményt elért asszo­nyok. A Nyu­gat berlini munkanélküliek az amerikai kaszárnyákba hurroltak A Neues Deutschland tegnapi szá­mában közli következő értesülését: Neukö­­lnben — Nyugat-Berlin egyik városrésze­­- tizenegy fiatal munkást „közvetítettek” el az egyik nyugat­németországi hadiüzem számára. Ami­kor átlépték a demokratikus zónát, Westfaliába cipelték el és az egyik amerikai kaszárnya parancsnokának adták át őket. Két ifjúmunkásnak si­került elmenekülnie. Amikor visszaér­keztek Berlin nyugati övezetébe, az USA katonai rendőrsége letartóztatta és, a lichterfeldei amerikai kaszár­nyába hurcolta őket. Világosság CSÜTÖRTÖK, 1951 AUGUSZTUS 9. Amerikai repülőgépek a fegyverszüneti tárgyalások alatt 39 esetben sértették meg Kína légiterét PEKING, augusztus 9. (TASZSZ) Az új Kína jelenti: Július 17. és augusztus 3. napjai között nyolcvan amerikai repülőgép 39 esetben hatolt be Kína légiterébe. Az említett tizennyolc nap, során ezek a repülőgépek behatoltak a kínai— koreai határ közelében fekvő Antung, Csien, Kuantien járásokba, valamint Fengcseng, Kuancsen, Lin Csiang já­rások és Penszihu város nyugati elő­városai felé, úgyhogy huszonöt kilo­méter távolságra voltak Mukdentől délre és húsz kilométerre Fusuntól délre. Július 21-én Kína légiterébe húsz amerikai repülőgép hatolt be, köztük nyolc 94-es lökhajtásos gép. Utób­biakból a kínai légierő vadászrepülői hetet lelőttek. ÚJ VÁROS A DNYEPER MENTÉN f­ütyülve süvít a szél a dnyeper- i menti meredek dombok között, lobog a vörös zászló a Klucse­­vij falu határában felállított magas ár­bocon. Itt, a Dnyeper balpartján, 12 kilométerre a legendás hírű Kahovkától, a Bolsevik Párt és a szovjet nép aka­ratából új, szocialista város épül. Néhány hónappal ezelőtt összegyűl­tek a kőművesek, ácsok, tetőfedők, stnkalározók, mázolok, exkavátorke­­zelők, villanyszerelők. Kahovkából megérkeztek a vízierőmű építésének vezetői, a Kommunista Párt járási bi­zottságának képviselői, a dolgozók városi szovjetjének küldöttei. — Az új város alapkövét tesszük most le. — mondta Venediktov mér­nök, a lakóházépítési igazgatóság fő­nöke, — azét a városét, amelyben a sztálini építkezések hősei fognak élni. .Őrizzük meg ezt az ünnepélyes pil­lanatot kitörölhetetlenül emlékeze­tünkben. A szovjet haza és a nagy Sztálin megtisztelő kitüntetésben ré­szesített bennünket. Legyünk hát mindannyian méltóak erre a bizalomra! A mérnök rövid és lelkesítő beszé­dére válaszképpen felhangzott a szív­­ből jövő, ujjongó kiáltás: — Éljen Sztálin elvtárs! A­zután az alapgödörbe leszállt a kommunista Pjotr Koval, a leg­idősebb építőmunkás, a „Vörös Sugár”­­bánya volt bányásza és lerakta a ké­szülő épület alapjának első tégláját. Egy fiatal csengő hang pedig Vlagyi­mir Majakovszkij ismert versét idézi Kuznyeck építéséről: Tudom, lesz itt város. Virágozni fog a kert, Ha nevet a szovjet haza Magának sok ily embert! Gorgij Orlov, a „Dnyeprosztroj" építőtröszt főmérnöke, a kahovkai vízi­­erőmű és a szocialista város Sztálin - díjj­al kitüntetett tervező építésze meg­­irt­atta a város tervrajzát. — A szocialista város, amelyet egyelőre Új Kahovkának nevezünk, a Dnyeper balpartján terül el, — ma­gyarázza. — A vízierőmű ipari épít­ményeitől a­­ gyümölcskertek és parkok zöld övezete választja el. A szó szo­ros értelmében kertváros lesz ez. Fa­sorokkal szegélyezett nyílegyenes ut­cáit­ világos, kétemeletes házakkal épí­tik be! A városban minden megtalál­ható lesz, ami szükséges lakóinak kul­­túréletéhez: iskolák, technikumok, könyvtárak, színház, klub, mozi, gyer­mekintézmények, kórház, poliklinikák, áruházak, étkezdék, kávéházak, étter­mek, rádió- és táviróhivatal. Sportsta­dion, teniszpályák és egyéb sportpá­lyák. A csendesvízű Dnyeper-öbölbert helyezkedik majd el az uszoda. A szocialista város építésénél az­­ úgynevezett folyamatos­ szétta­golt építkezés élenjáró módszerét al­kalmazzák. Ennek a módszernek a megteremtője Mihail Budnyikov, az Összukrán Építészeti Akadémia leve­lező tagja. A módszer lényege abból áll, hogy 20 specializált brigád pon­tosan kidolgozott ütemterv szerint, ál­landóan szigorúan elhatárolt művele­teket végez. Egyesek az épületek alap­gödreit készítik, mások az alapot rak­ják, ismét mások a falakat szerelik, a negyedik brigád szerelőmunkát vé­gez, tetőt fed, stukatúroz, stb. Az egyemeletes ház építése 45 napig, a kétemeletes házé 1­3 napig tart, azál­tal, hogy a munkákat széles körben gépesítették és fennakadás nélkül el­látják az építést előgyártott épületele­mekkel A szocialista város építése során máris feltűntek Uj Kahovka el­ső hősei. Ezek közé tartozik a kom­munista Pjotr Koval kőműves, akinek brigádja minden nap két-két és félsze­res normát teljesít. Sztahanovista munkája folytán vált híressé a kom­munista Ivan Rugyenko ácsbrigádve­zető. Rugyenko búvár, a feketetengeri flotta tengerésze, leszerelése után za­­porozsjei kolhozában dolgozott. Ami­kor tudomást szerzett a szeretett Dél-Ukrajna természetét átalakító sztá­lini tervről, ellenállhatatlan vágy tá­madt benne, hogy részt vegyen az épí­tésben. Szíve vágyát követve érkezett az építkezéshez Pavel Szorokolet is, aki szintén a feketetengeri flotta leszerelt tengerésze. Szorokolet életrajza a szovjet hazafi története, akit a szocia­lista rendszer nevelt. A Lenin nevét viselő dnyeperi vízierőmű építésénél kezdett dolgozni 1930-ban. Volt itt munkás, fűtő, darutgépész. Ebben az időben került mellére a Munka Vörös Zászlórend első kitüntetése. Szorokolet a Nagy Honvédő Háború idején négy éven keresztül harcolt a hitleristák ellen és a háborút Moravska-Ostravá­­ban fejezte be. Igen nagy hírben áll az építés te­rületén Marija Parhomenko Komszo­­molkának, a stukatúrosok brigádveze­tőjének neve. Brigádja legalább két­száz százalékra teljesíti feladatát és már több hónap óta tulajdonosa a munkaverseny győztesét megillető zászlónak. Marija Parhomenko kezde­ményezésére indult meg a kahovkai vízierőmű és a kujbisevi vízierőmű építői között a munkaverseny. A­z. építési terv. — mondta Ve­nediktov mérnök. — igen nagy terjedelmű. Az idei év folyamán húszezer négyzetméter lakóteret kell építenünk, el kell készülnünk a kultúr­palota, poliklinikák és gyermekintéz­mények, kenyérgyár, étkezdék épüle­teivel és már jóléti helyiségekkel. Mire a vízierőközpont építése végetér, a dun­epermenti új város is bekerül a sztálini ötéves tervek alatt keletkezett szovjet városok sorába. (G. Pahonov riportja nyomán ) FIATALJAINK BERLINBEN A berlini III. Világifjúsági Találkozó ünnepélyes megnyitójáról készült ez a képünk. A magyar fiatalság felvo­nulásának egyik részletét ábrázolja. ­ (M(A££)íírják: AZ MTH t1 IPAROSTANULÓ OTTHONÁBÓL — írja Bodrogközi János — rohambrigád indult Duna­­pentelére. Alkotmányunk ünnepére ha­tan felajánlottuk, hogy önkéntes mun­kával segítjük a Dunai Vasmű mi­előbbi felépítését. Már az első héten 149 százalékos átlagteljesítményt ér­tünk el és megfogadtuk, hogy ezt az eredményt a következő héten is tartjuk. Mi, ipari tanulók annyi min­dent kaptunk népi demokráciánktól, hogy kötelességünknek érezzük ezt jó munkánkkal viszonozni. A NAPOKBAN LÁTOTT NAPVILÁ­GOT 1951. második negyedévi tervtel­jesítéséről szóló jelentés, de Svéd András olvasónk, az Elektromos Ké­szülékek és Anyagok Gyárának dol­gozója már arról ír, hogyan készül­nek az 1952. évi terv végrehajtására. Leveléből idézzük az alábbi sorokat: „Már június végén hozzákezd­tünk a tanuláshoz, most pedig megindulnak a háromhetes tanfo­lyamok, amelyeken azok vesznek részt, akik majd a tervezés mun­káját végzik. Üzemünkben eljár majd a tanfolyamra pártszerveze­tünk titkára is. Hogy megismerje alaposan azokat a terveket, amelyek ellenőrzése a pártszervezet egyik legfontosabb feladata. Részt vesz az üzemi bizottság termelési fele­lőse, hogy a munkaversenyek jó megszervezéséhez kapjon segítsé­get. És részt vesz a tanulásban velünk együtt az ellenőrzési osz­tály vezetője is. Úgy véljük, hogy ezek a tanfolyamok sokka­t segítik majd gyárunk jövő évi mun­káját.”­­MAVAUT AUTÓBUSZKÖZLEKE­­DÉSÉVEL kapcsolatosan Balogh Jó­zsef elvtárs (Miatyánk­ utca 15.) olva­sónk levelében feltárta a hibákat. A Budapest Városi Tanács ezzel kapcso­­latosan a következő választ küldte: A Széll Kálmán­ tér és Hűvös­völgy között aránylag jó villa­mosközlekedés van. A Városi Tanács foglalkozik azzal a kérés­sel, hogy Pesthidegkút—Remete kertvárost bekapcsolja a fővárost autóbuszhálózatba és a Széll Kál­mán-tér—Hűvösvölgy között ösz­­szekötővonalat létesít. Tekintettel arra, hogy elsősorban azokat a területeket kell ellátni autóbusz­közlekedéssel, ahol egyáltalán nincs semmiféle közlekedési esz­köz, a kérésnek jelenleg nem tu­dunk eleget tenni. Természetesen, ahogy az autóbuszüzem kocsi­parkja emelkedik, a kérés megol­dást nyer KÉT UTCANÉV MEGVÁLTOZTA­­TÁSA miatt írt lapunknak Krausz Sán­dor olvasónk (VII. Dob­ utca 53.) „Mikor 1918. június 20-án csendőr­­sortűz dördült el a MÁVAG sztrájkoló munkásaira és erről az akkori fő­kapitány a belügyminiszternek be­számolt, az összehívott minisztertaná­cson a miniszterelnök, Wekerle Sán­dor javaslatot terjesztett be, hogy utasítsák a főispánokat a vidékre ér­kező „izgratók azonnali letartóz­tatására. Wekerle Sándornak a nevéről elnevezett utca azonban ma is ott van a Sztálin-tér és a Szabadság-­­ér között. És ha már, az utcaneveknél tartunk, miért Nagyatádi Szabó-utca még 1951-ben is a régi Kertész utca?” Olvasónk jogos felszólalását megküldtük Budapest Városi Tanácsához, melynek Végrehajtó Bizottságától most a következő lerelet kaptuk: „Értesítjük az elv­társakat, hogy a Wekerle Sándor­ utca és a Nagyatádi Szabó­ utca nevének megváltoztatására javas­latot tettünk. Ezeknek az utca­neveknek a megváltoztatása a közeljövőben megtörténik.” A koreai néphadsereg visszaverte az ellenség támadásait A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadseregének főparancs­noksága augusztus 8-án közölte, hogy a koreai néphadsereg egységei, szoro­san együttműködve a kínai népi ön­kéntesek egységeivel, valamennyi arc­vonalon sikeresen visszaverték az el­lenség támadásait. A légvédelmi egységek és az ellen­séges repülőgépekre vadászó lövész­osztagok lelőttek három ellenséges repülőgépet, amelyek megkísérelték, hogy a keleti partvidék térségében lévő helységeket bombázzanak. Nyeremény takarékbetétkönyvek sorsolása 1951. augusztus 11-én, szombaton délután 3 órakor az Országos Takarékpénztár főpénztártermében (Budapest, V., József Attila­ u. 2.) Kisorsolásra kerülnek­ az 1951. február 1-től kezdődően 1951. június 39-ig bezárólag váltott és a sorsolás napján is betétet tar­talmazó betétkönyvek. A SORSOLÁS NYILVÁNOS!

Next