Világosság, 1951. július-szeptember (7. évfolyam, 152-228. szám)

1951-07-14 / 163. szám

2 HETI JELENTÉS A BÉKEHARC ESEMÉNYEIRŐL Amerikai manőverek a koreai tűzszüneti tárgyalásokon — Imperialista ellentétek a japán különbékeszerződés körül — „Mozgó árak“ Jugoszláviában A hét egyik legnagyobb jelentőségű és legnagyobb érdeklődést keltő eseménysorozata a koreai „tüzet szüntess”tárgyalás. Nyomban az első megbeszélésen világossá vált, hogy a koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek képviselői a béke minél gyorsabb megvalósítását tartják céljuknak ezeken a tárgyalásokon. Már az első ülésen konkrét, minden egyszerű ember számára érthető és minden békeszerető ember érzéseit is híven tükröző javaslatokat nyújtottak be. Méltán mondotta a koreai javaslatról Ten Hua tábornok, a kínai népi önkéntesek képviselője, hogy „megfelel a koreai és a kínai nép és a világ minden népe óhajainak és követeléseinek ... tartalmazza a szükséges előfeltételeket és alapot a koreai háború megszüntetésére és a koreai kérdés békés szabályozására.” Az amerikaiak — mint más vonatkozásban annyiszor — most is megmutatták a békés megegyezés hátráltatására irányuló szándékukat A soron következő, csütörtöki ülésre az ENSZ-küldöttség már nem érkezett meg Keszonba. A megbízottak — mint kiderült —, előzetes megegyezés nélkül önkényesen 20 sajtótudósítót is indítottak a tárgyalásra, s amikor az északkoreai összekötő személyzet közölte, hogy ezek a tudósítók nem mehetnek tovább, mert még nem jött létre kölcsönös megegyezés ebben a kérdésben — az amerikai küldöttség tagjai is minden ok nélkül viszszafordultak. Az amerikai manőverekkel kapcsolatban nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a Wall Street minden egyes ilyen kísérletet kihasználhat tőzsdei sepirulációkra. Ismeretes, hogy az amerikai tőzsde pánikkal, árzuhanással reagált a koreai vérontás megszüntetésének lehetőségére. Az Associated Press hírügynökség tudósítója így írt erről: „Kereskedelmi körökben azon a véleményen vannak, hogy a koreai ,tüzet szüntesse esetleg meglassítja Amerika újrafelfegyverzését és átmenetileg kizökkentheti egyensúlyából a gazdasági életet.” Kétségtelen, hogy a mostani amerikai manőverekkel kapcsolatban nemcsak azt kell meglátnunk, hogy feltétlenül szüksége van a mind fokozottabb éberségre , hanem azt is, hogy az amerikai tőke minden egyes ilyen manővert újabb profitszerzésre igyekszik felhasználni. A hét Japánnal kapcsolatos hírei is az amerikai politika agresszió törekvéseiről tanúskodnak. Szerdán a De Waalheid című holland lap nyomán nyilvánosságra került, hogy az amerikai külügyminisztérium szeptember elejére San Franciscoba úgynevezett „béke-értekezletet" hív össze a Japánnal kötendő különbékeszerződés aláírására. Ismeretes, hogy ennek a szerződésnek a kidolgozásából az amerikaiak ki akarják rekeszteni Japán legyőzőjét, a Szovjetuniót és azt az országot, amely legtöbbet szenvedett a japán megszállástól: a Kínai Népköztársaságot. Az oka ennek természetesen az, hogy a japán különbékeszerződés éppen e két ország ellen irányul hiszen célja az, hogy Japánt a Szovjetunió és a népi Kína elleni agreszsziós támaszponttá tegye. A De Waalheid hangsúlyozza, hogy az amerikaiak által összehívandó értekezleten nem merülhetnek majd fel vitás kérdések, mert csak látszat-értekezletről van szó. A különböző államokat nem az amerikai tervezet megvitatására, hanem csak annak gépies aláírására hívják meg. E mögött az amerikai kísérlet mögött egész sor imperialista ellentét is rejtőzik, amelyekről maga Dulles, a japán különbékeszerződés megalkotására kiszemelt amerikai háborús uszító a De Waalheid tudósítása szerint így nyilatkozott: egy igazi békeértekezlet „csak bonyodalmakra vezet”, „mert több ország tiltakozni fog a szerződéstervezet egyes pontjai ellen. Az Ausztráliával, Új Zélanddal és a Fülöp szigetekkel folytatott előkészítő tárgyalások megmutatták, hogy az említett országok komolyan aggódnak, különösen a japán hadsereg újjáteremtésének kérdése miatt... Ezenkívül egyes ázsiai országoknak, mint például Indiának és Burmának, különvéleményük van és következésképen nem értenek egyet a szerződés bizonyos pontjaival." Új fejlemény a japán békeszerződésre vonatkozó amerikai tervekkel kapcsolatban az is, hogy még Josida japán miniszterelnök lakájkormánya is fél nyíltan síkraszállni amellett, hogy a Kínai Népköztársaságot távoltartsák a japán békeszerződés tárgyalásától. Tegnapi jelentések arról számoltak be, hogy a Josida „megdolgozására” Tokióba küldött Allison (Dulles helyettese) mindezideig még nem tudott komoly eredményeket elérni. A japán különbékeszerződéssel kapcsolatos új események ily módon nemcsak azt mutatják, hogy az amerikaiak mindenáron ki akarják kényszeríteni a törvényellenes szerződés megkötését, hanem azt is, hogy törekvéseik útjában egyre hatalmasabb akadályt jelent az ázsiai országok népeinek növekvő tiltakozása és a mind mélyebbé és bonyolultabbá váló távolkeleti imperialista ellentétek. A Jugoszláviából érkező legújabb jelentések arról számolnak be, hogy egyre inkább meggyorsul az a folyamat, amely a Tito-banda által visszaállított kapitalista gazdálkodás következménye, a széles néptömegek életszínvonala csökken, ugyanakkor pedig Tito hivatalnokai, az újjáéledt burzsoázia és a kulákok napról napra növelik vagyonukat. Ezt a folyamatot még jobban meggyorsítja az úgynevezett „mozgó árak” bevezetése. Titóék törvényei értelmében a vállalatok igazgatóinak joguk van úgynevezett „mozgó árakat” bevezetni, azaz emelni az árakat, amikor valamely áru kifogyóban van. BUDAPESTI JEGYZETEK Lebujok helyén kultúrterem Mély megrendüléssel léptem be az ajtón. Érzelmek szorongatták torkomat. Százszámra vannak ma már a fővárosban kultúrtermek színpaddal, rivaldafénnyel, hosszú széksorokkal, de úgy éreztem, hogy ez a kultúrterem itt a Népszínház utca és az Eszperantó-utca sarkán — egy sötét emberekkel telt sötét bolt helyén — minden eddiginél meghatóbb, jelképesebb. Csúf környék volt ez, a hitbizományosok, és a nagytőkések, a tőzsdések és a leánykereskedők, a legkülönfélébb kizsákmányolok Magyarországon Az Eszperantó-utcát akkor még Kender-utcának hívták, követte a Fecske-, majd a Conti-utca. Az éjjeli mulatókban és a kártyaklubokban záporozott a fény, de ide,e számkivetett városnegyedbe csak szitán át szivárgott. Kellett a félhomály: egyformán kedvezett ez a zsibárukereskedőknek és a bordélyháztulajdonosoknak — és e két vérszívó adóalanyon keresztül a kapitalisták zsebét tömő államháztartásnak. Sötétség, nyomor, szolgaság: ez volt a felső tízezer jólétének áramtelepe. Milyen hatalmas erejű orkánnak kellett jönnie, hogy el tudja seperni ezekből az utcákból is a kizsákmányolókat. A Népszínház utcában már nem fogja karon a gyanútlan járókelőt valamelyik naplopó: „Van valami eladni valója?” Már nem húzza be senki a tájékozatlan vásárlót a mesterségesen elhomályosított üzletbe, a használt ruhák közé, hogy eladja a kicsit nagynak, a zöldet kéknek. Már nem tudják a zugszállótulajdonosok kizavarni az utcára az emberi megalázottság legmélyére süllyesztett áldozataikat. A dolgozók állama megtisztította ezt a környéket is a söpredéktől. És most a szeméttelep helyén új élet virágzik. A Népszínházutca és Eszperantó utca sarkán lévő üzlethelyiségben, a különféle piszkos üzleti vállalkozások színhelyén, a Vendéglátóipari Vállalat kultúrtermet nyitott a télen. Szombat-vasárnapon — néha máskor is — összejönnek itt a vendéglátóipari dolgozók családtagjaikkal, hogy ismerkedjenek a dolgozó nép tulajdonává lett új kultúrával. A falakat fényképek díszítik, a dolgozók ezeken a fényképeken ismertetik egymással újításaikat. A terem egyik főfalán végig faliújságok: a versenyben legjobban kitűnt üzemeké, a Wekerle-telepi-, a Hűvösvölgyi Népkerté, a Tejvendéglőé, a Gül Babáé . . Boldog, felszabadult, öntudatos írások. Farkas Lajos, a Hűvösvölgyi Népkert dolgozója így ír: „Mi, üzemi viszonylatban úgy segítjük elő népgazdaságunk ötéves tervét, hogy állandóan szem előtt tartjuk az anyagtakarékosságot, az üzem valamennyi leltárára a legmesszebbmenően vigyázunk, a törési százalékot a minimálisra csökkentjük, nagyobb gondot helyezünk a Nazarova-mozgalomra és a teljes üzemre kiszélesítjük a Vorosinmozgalmat." Ez áll most a falon a kultúrteremben a régi, sötét bolt helyén. Sorban épülnek a fővárosban a kultúrházak, nyílnak a kultúrtermek. Kocsmák, lebujok, zugmozik, feleslegessé vált boltok helyén kigyúl a fény. A dolgozók államának ezek az áramtelepei. (r. i.) Világosság SZOMBAT, 1951 JÚLIUS 1A. így emelkednek egyes cikkek árai egyetlen nap alatt 100, sőt 200 százalékkal. Így fordul elő az is, hogy ugyanaz az árucikk egy város különböző kerületeiben más összegbe kerül. Gyakran megtörténik, hogy a magánkereskedők és spekulánsok a gyárak igazgatóival összejátszva, felvásárolják az egész készletet és amikor az árak emelkednek, piacra dobják és milliókat keresnek rajta. Az is gyakori, hogy a spekulánsok városról városra utazva felvásárolnak bizonyos cikkeket és másvárosban drágábban adják el. A jugoszláv nép ellenállása most már olyan rétegekre is kezd átterjedni, amelyeket a belgrádi banda „megbízhatónak” tartott. A legújabb hírek szerint a határőrök egy része is bekapcsolódott a Titoellenes mozgalomba. A Tito-banda nap mint nap fokozza a fegyveres provokációkat a bolgár, román, albán és magyar határon. A fő célon, a népi demokráciák nyugtalanításán kívül arra is fel akarja használni a provokációkat, hogy megokolja a csapatoknak a határokra való összpontosítását és a haditámaszpontok építését. Eközben Titóék olyan eszközökhöz is folyamodnak, amelyek gyalázatosságban felülmúlják Hitler módszereit is, így például az IJDBA tisztjeit beöltöztetik határőröknek. Az UDBA-sok azután lelőnek egyet-egyet a határőrök közüli tetemüket végighurcolják az országon és koporsóik felett beszédeket tartanak, amelyekben a népi demokráciák határőreit vádolják a gyilkossággal. így történt legutóbb Kikindán Sztanoja Vukojevics határőrrel is. A szerencsétlen embert hátulról fejbelőtték és elhíresztelték, hogy a magyar határőrök lőtték le. A jugoszláv határőrök nagy része azonban világosan látja már, hogy Jugoszláviát a népi demokráciák felől nem fenyegeti veszély, csupán a fasiszta Tito-banda és az angol-amerikai imperialisták részéről. Ez a felismerés állítja a jugoszláv határőröket is a munkásosztályvezette ellenállási mozgalom oldalára. Új Kossuth-emlékmű felállítását határozta el a minisztertanács A minisztertanács pénteken délelőtt Rákosi Mátyás elvtárs, a minisztertanács elnökhelyettese elnökletével ülést tartott. Gerő Ernő elvtárs, a Népgazdasági Tanács elnöke előterjesztésére a minisztertanács határozatot hozott a művezetők kötelességeiről és jogairól. A minisztertanács a közoktatásügyi miniszter előterjesztésére a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé terjesztendő törvényerejű rendelettervezetet fogadott el a műszaki tanárképzésről. A népművelési miniszter előterjesztésére a minisztertanács Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára új Kossuth-emlékmű felállítását határozta el. Az új Kossuth-szobor elkészítésére pályázatot írnak ki. A pályázat kiírására, valamint a pályaművek elbírálására a minisztertanács kormánybizottságot küldött ki, amelynek elnöke Rákosi Mátyás elvtárs, tagjai pedig Dobi István, Bognár József, Darvas József, Erdei Ferenc, Farkas Mihály elvtárs, Molnár Erik elvtárs, Révai József elvtárs. Nam Ir vezérezredes javaslatot tett a fegyverszüneti tárgyalások folytatására PEKING, július 14. (TASZSZ) Az Új-Kína Hírügynökség jelenti Phenjanból. Tudósítónknak a koreai front főhadiszállásáról szerzett értesülései szerint Namír vezérezredes, a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek küldöttségének vezetője, július 13-án reggel válaszolt Charles Turner Joy altengernagynak, az Egyesült Nemzetek Szervezete fegyveres erői küldöttsége vezetőjének előző napi levelére. Namír vezérezredes levele a következőképen hangzik: „Levele megérkezett. Jelen levelemben a következő választ adom: 1. Július 12-én 7 óra 45 perckor nem akadályoztuk meg, hogy az önök küldöttsége ideérkezzék tanácskozásra. Ami az autóoszlopban tartózkodó tudósítókat illeti, nagyon is természetes, hogy azok nem voltak bebocsáthatók a tárgyalások körzetébe, minthogy a két fél erre vonatkozóan nem egyezett meg. Küldöttségének nincs igaza abban, hogy emiatt megtagadta a tanácskozáson való részvételt. 2. Ami a tárgyalásokról riporterek és a sajtó egyéb képviselői útján történő tudósítást illeti, véleményünk szerint riporterek és a sajtó egyéb képviselői kölcsönös megegyezés nélkül egyik fél részéről sem jelenhetnek meg a tárgyalások körzetében. 3. Javasoljuk a tárgyalások folytatását ma 9 órakor (phenjani idő szerint).” Amerikai beismerés NEW YORK, július 14. (TASZSZ) A Columbia nevű rádiótársaság washingtoni tudósítója jelentette, hogy az amerikai hivatalos személyek éppen azért küldötték a laptudósítók csoportját Keszonba, mert számítottak rá, hogy nem bocsátják őket a tárgyalások területére. Ily módon próbáltak ürügyet találni a fegyverszüneti tárgyalások ideiglenes megszakítására. A rádiótudósító rámutat arra, hogy a magasállású hivatalnokok a koreai fegyverszüneti tárgyalások megszakításával akarják biztosítani a militarizálási programm elfogadását. Helyi jelentőségű harcok Koreában A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága július 13-án közölte, hogy a koreai néphadsereg egységes, szoros együttműködésben a kínai önkéntesekkel, az arcvonal valamennyi szakaszán továbbra is helyi jelentőségű harcokat vívnak az amerikai-angol beavatkozók csapatai és a hsztamanista hadsereg ellen. Július 13-án az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek osztagai lelőttek három ellenséges repülőgépet A békeharc jegyében ünnepel ma a francia nép PÁRIZS, július 14. (MTI) Ma ünnepli a francia nép a Bastille elfoglalása 162. évfordulójának nagynemzeti ünnepét. Az utcai ünnepségek már tegnap este megkezdődtek, a főváros népe a hagyományokhoz híven alkalmi zenekarok hangjára reggelig táncolt az utcákon. Tegnap este lázasan folytak a mai békefelvonulás és a holnapi békeértekezlet előkészítésének munkálatai. A békeértekezletet a Mutualité-palotában rendezik meg, miután a kormány megtiltotta nyilvános tömeggyűlés megtartását. Ma reggeli számában a l’Humanité — Etienne Fajon elvtárs tollából — vezércikket közöl a nagy nemzeti ünnep alkalmából. Fajon elvtárs hangsúlyozza, hogy a hatalmas népi felvonulásokat az egész országban az országos békemozgalom rendezi és e béketüntetések során még jobban kiszélesítik az öthatalmi békeegyezmény aláírását követelő tömegakciót. Díszlépés két csata közt A Daily Worker egyik minapi híradása nyomán eszembe jut egy aránylag ifjúkori élményem. Azért mondom, hogy ifjúkori, mert a Horthy-hadseregben történt úgynevezett katonai kiképzésemmel kapcsolatos és azért mondom, hogy aránylag, mert akkoriban már harmincadik évem körül jártam, lévén „elmaradt korosztály”. Végül kiképzésemet illetően azért használom az „úgynevezett” szót, mert azt csak úgy nevezték, a valóságban még lőni sem tanultam meg. A Horthyhadseregben ugyanis mindenki intelligenciájának megfelelő beosztást kapott s így engem tízheti díszlépés után áthelyeztek egy katonai irodára fűtő- és takarítóküldöncnek. Egészen rövid idő alatt én tudtam az egész ármádiában a legjobban sikálni. Tízheti kiképzésem alatt jóformán kizárólag díszt léptem. Volt egy alezredesünk, Abt Ottónak hívták, aki a hajdani császári és királyi törzstisztek tömény korlátoltságát a Horthy-hadfiak szadizmusával egyesítette magában. Arcán az elemek szüntelen csatája tükröződött, amennyiben a szemében tűz volt, a fejében meg víz. Mániája volt a díszlépés, naponta 3—4 órát léptetett bennünket. Tíz hét alatt legalább két centit süllyedt a laktanya, dacosan földhöz vert talpainktól. Csak természetes, hogy ilyen lángelme komoly karriert csinált, egészen a generálisságig felvitte, mígnem végülis egy szép este Ingben-glóriában volt kénytelen menekülni a szovjet partizánok elöl. Vagyis annyi esze azért volt, hogy kint a fronton mellőzze a díszlépést, a „zenés bakabált", ahogyan a katonák akasztófahumora a rezesbanda üde akkordjaira való végtelen laktanyai körbemeneteléseket elkeresztelte. A végén sutbavágva az etikettet, olyan díszfutást rendezett, hogy a nyulak tiszteletbeli tábornoknak választhatták volna. Most, a Daily Worker cikkében felfedeztem az angol Abt Ottót, akit Leith MacGregornak hívnak és foglalkozására nézve őrnagy a koreai brit haderőnél. Ez is díszlépés-szakértő, de túltesz egykori magyar kollégáján, mert kint a fronton se tudott leszokni erről a szenvedélyéről. Utasítására az egyik altiszt azt a parancsot adta a súlyos harcokban kimerült katonáknak, hogy két csata közt gyakorolják a díszlépést. Tizenegy közlegény azonban csúnya angol szavak kíséretében megtagadta a parancs teljesítését, mire nyomban haditörvényszék elé kerültek. Ott aztán kiderült, hogy a galamblelkű MacGregor őrnagy egyébként is alrettői képességekkel rendelkezik, állandóan durván bánt a katonákkal, amely tevékenysége közben kettőt például hátbarúgott, egyet pedig disznónak nevezett. (Ezek után érthetetlen, hogy miért nevezik Attlee-ék Angliát a demokrácia hazájának, mikor a tizenegyből nyolcnak mindeme parancsnoki gondoskodásból semmi sem jutott. Se a díszrúgásból, se a disznóból.) A katonai törvényszék persze rögtön példát statuált és kétévi börtönre ítélte a tizenegy közlegényt. Méghozzá azzal az utasítással, hogy büntetésüket az egyik japán fegyházban kell leülniök, nyilván az angol-japán baráti kapcsolatok elmélyítése céljából. Ez az igazi ENSZ-testvériség: USA-haszon, angol rúgás, japán börtön. Nem csoda, hogy — mint a Szabad Népben is leközölt fényképen látható — az angol-amerikai katonák a fegyverszüneti tárgyalások hírére sapkájukat a levegőbe hajigálták. Hogy parancsnokaikat hova hajigálnák, az nem látható a képen, de elképzelhető... Darvas Szilárd.