Világosság, 1951. október-december (7. évfolyam, 229-304. szám)

1951-10-29 / 253. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 253. SZÁM ARA 60 FILLÉR HÉTFŐ, 1951 OKTÓBER 29. „Be akarjuk bizonyítani Rákosi elvtársnak, hogy nem méltatlanul kértük a nagy megtiszteltetést* ”n Látogatás az új munkaeredményekkel­­ es felajánlásokkal ünneplő szocialista városban (Kiküldö­tt munkádcorsunkk­al. Szombaton reggel Dunaperstele dolgozóinak tizenöttagú küldöttsége kereste fel Rákosi elvtársat. Piros bőrbe kötött vaskos kötetben a szo­cialista város és a Vasmű építői­nek összegyűjtött leveleit hozták el népünk szeretett vezérének. Ezek a levelek a dolgozók legforróbb óha­ját fejezik ki, azt, hogy a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 34. évfordulójára a várost Sztálin­ vá­­rosnak, az épülő hatalmas üzemet pedig Sztálin Vasműnek nevezhes­sék el. Vasárnap reggel — a kül­döttség hazatérte után — megláto­gattuk Dunapentelét, hogy beszá­moljunk az épülő szocialista város nagy eseményeiről, dolgozóinak örö­méről és lelkesedéséről. Messzire láthatóan vörös és nem­zetiszínű zászlók lobognak Dunapen­­tele magasba emelkedő épületein, mintegy kifejezve az örömet, melyet Dunapentele építői éreznek afelett, hogy Rákosi elvtárs támogatja kérésü­ket. A zászlók, a felíratok a világ min­den dolgozó emberének bölcs , vezérét, Sztálin elvtársat üdvözlik, Sztálin elv­társ hatalmas arcképeit láthatjuk min­denfelé. Felkerestük Sárvári elvtársat, a kül­döttség egyik tagját. Nehezen talál szavakat annak kifejezésére, mennyire örül, hogy Rákosi elvtárssal beszél­gethetett és ő is tolmácsolhattal a szocialista város sokezer dolgozójának törését. „Nem lehet elmondani azt a lelke­sedést, amivel hazatérésünkkor fogad­tak bennünket — mondja Sárvári elv­társ. — Az ötös kocka előtt zenekar­ral vártak ránk. Megérkezésünk óta, ha végigmegyünk az utcán, állandóan megkérdezik, hogy történt, mint tör­tént a látogatás Rákosi elvtársnál. Alig várják már a dolgozók, hogy a küldöttség tagjai beszámoljanak majd a röpgyűléseken Sárvári elvtárssal ellátogatunk az öntödébe, ahol már az utolsó munká­­­kat végzik a brigádok. Ahogy meglátnak bennünket, felénk sietnek, “rülveszik Sárvári elvtársat és szinteg­yszerre érdeklődnek, kérdezősködnek ...indenről. Amikor Sárvári elvtárs beszámol arról, hogy Rákosi elvtárs milyen megértéssel fogadta a küldött­ség kérését, a Horváth-brigád tag­jai megígérik, hogy még nagyobb lendülettel dolgoznak ezután. ,. Nagy megtiszteltetés — mondja Feit György elvtárs, betonozó ifjú­munkás — hogy a várost és az üze­met Sztálin elvtársról nevezhetjük majd el. De ezt a megtiszteltetést — fordul a brigád tagjai felé — még jobb munkával kell kiérdemelni." Azután elmeséli, hogy a küldöttség elutazása­kor tartott békeműszako­­ hogyan dol­goztak, hogy érték el a 306 százalékos nagyszerű eredményt. „Be akarjuk bi­zonyítani Rákosi elvtársnak, hogy nem méltatlanul kértük a nagy megtisztel­tetést" A többi brigádok tagjai is tudják, hogy a dicsőséges név viselését az eddiginél is nagyobb eredményekkel érdemelhetik csak ki. Ezért vállalták nemrég a Bástya-brigád­­tagjai, hogy a tűzálló téglagyár vasbeton-szerelési munkáit egy hónappal a határidő előtt befejezik. Még nem számoltak be útjukról a küldöttek a röpgyűléseken­­, de már így üdvözlik egymást az emberek az utcákon: „Hallottad a nagy eseményt?" És nyomban elmondják, mit igért Rákosi elvtárs. Elmondják a nagy megtiszteltetést, melyben részesülnek, de arról is beszélnek, hogy ezt még jobb munkával kell megköszönni. Ezért gyorsul meg a munka ritmusa, ezért rövidítik meg a­ munkák határ­idejét. „Kiérdemelni a nagy megtisz­teltetést" — ez a jelszó ma Péntelen A termelésben, a békeharcban elért új győzelmekkel köszönni meg azt, hogy annak nevét viselheti a mű, akit min­dennél jobban szeretnek, aki vezeti harcunkat és őrködik békénk felett, a legdrágább nevet: Sztálin elvtárs ne­vét! ­­ra este megkezdődnek a tanácstagok beszámolói a fővárosban Október 29-től november 30-ig is­mét beszámolókat tartanak a tanács­tagok a fővárosban. Ez évben másod­ízben kerül sor a tanácstagok beszá­molójára, amelyeket — az elsőhöz hasonlóan — lakótömbönként tartanak meg. A tanácstagok beszámolnak vá­lasztóiknak a tanács munkájáról, az elért eredményekről és az első beszá­molón felvetett javaslatok problémák elintézéséről. A tanácstagok beszá­molója még inkább megszilárdítja, el­mélyíti a tanács és az tömegek közötti kapcsolatot. „Leküzdöttük az akadályokat...** Hozzászólás a Központi Statisztikai Hivatal jelentéséhez Olvastam a Sabad Népben a Köz­ponti Statisztikai Hivatal jelentését. Engem természetesen az „erősáramú berendezés” terv teljesítése érdekelt el­sősorban, hiszen üzemünk ide tarto­zik. Sajnálkozva olvastam, hogy a mi iparágunk egy kicsit lemaradt, csak 99,7 százalékra tudta harmadik ne­gyedévi tervét teljesíteni. Meg kellett állapítanom, hogy ebben a lemaradás­ban a mi üzemrészünknek is szerepe volt, mert mi sem teljesítettük mindig a tervet. Leginkább anyaghiány gá­tolta munkánkat. Örömmel jelentem azonban, hogy a pártszervezet segít­ségével a műszaki vezetés az akadá­lyok nagyrészét leküzdötte, és október hónapban már egészen kedvező volt a helyzet, mivel az anyagok nagy ré­szét időben megkaptuk. A szerelőüzem létszáma is megnövekedett. A növeke­dés hozott magával bizonyos zökke­nőt, ezt átszervezéssel igyekszünk ki­küszöbölni. Az utolsó két hónapban feladataink megnövekedtek, azonban híven Rákosi elvtársnak tett ígéretünk­höz, tervünket december 21-ig be akar­juk fejezni. Ezzel remélhetőleg hozzá­járulunk ahhoz, hogy a Központi Sta­tisztikai Hivatalnak az utolsó negyed­évről szóló jelentése az erősáramú be­rendezéseket illetően is kedvezőbb adatokat tartalmazzon. Szika Ferencné, Munka Érdemrenddel kitüntetett sztahanovista művezető, Kontakta Izgalmas kalapácsvetőverseny zajlott le vasárnap délután a nemzetközi atlétikai verseny keretében Németh Imre és a norvég Strandli között. A két nagyszerű versenyző küzdelméből ismét Németh Imre került ki győztesen 58.87 méteres dobásával. Strandli 57.88 métert dobott. Képünkön a norvég kalapácsvető a dobás előtti pillanatban. Alapismereti tanfolyamokat indítottak a tanácsok Budapest Városi Tanácsa és a me­gyei tanácsok népművelési osztályai az 1951/52-es oktatási évben is el­indították az alapismereti tanfolyamo­kat. A tanfolyamokon földrajzot, szá­molást, helyesírást, fogalmazást ta­­­nulnak a hallgatók. A tanfolyamok ingyenesek, elvégzésük után a dol­gozók iskolai bizonyítványt kapnak az általános iskolák I—IV. osztályáról. Az alapismereti tanfolyamokon kívül Budapesten és vidéken, helyes­írási és fogalmazási tanfolyamok is indultak. Ugyanakkor az üzemek­ben normaszámolási tanfolyamokon megismerkednek a dolgozók a teljesít­ménybér, norma- és munkaeszköz­számítás módjával. Az alapismereti I. és II. tanfolyam ideje száz óra, a helyesírási tanfolyamok negyvenórá­sak. A normaszámolási tanfolyam tan­ideje ugyancsak negyven óra. Jó küzdelmek a Vasas Telefongyár motoros gyorsasági versenyén Az idény utolsó motoros gyorsa­sági versenyét vasárnap délelőtt ren­dezte a Vasas Telefongyár a város­ligeti Nagy­körben. A verseny a leg­több futamban jó küzdelmeket hozott. A 100, 125-ös kategóriában női ver­senyzők: Orosz Emília, illetve Vágó Beáta biztosan győzte le a férfi ver­senyzőket. Nagy meglepetést hozott a 350—500-as szériagépek futamában a csepeli Kiss első helyezése. A 350-es sportgépek futamában Németh Emil szépen versenyezve győzött. Az oldal­kocsis futamban a Kotlár-Rusznyák kettős dugattyú-olvadás miatt kényte­len volt feladni a küzdelmét. A győ­zelmet a Balczer-Pettenkoffer páros (Postás) szerezte meg. A nap egyik legérdekesebb versenyét hozta az 500-as sportgépek futama. Szabó László, majd Cserkuti vezetett és úgy­látszott, hogy Cserkuti meg is nyeri a versenyt. A befejezés előtt 3 körrel azonban Szabó László erősített és visszaszerezte az első helyet Cser­kuti­től, akit viszont Puhony győzött le. Eredmények: 100 kcm. széria 5 kör: 1. Sóbajtó (Cs. Vasas), nők: 1 Orosz Emília (Cs. Vasas), 125 kcm. széria 5 kör: 1. Csabai (Cs. Vasas), nők: 1 Vágó Beáta (Bp. Vasas). 100 kcm. sport 6 kör: 1. Thoma (Postás), 125 kcm. spo­nt 5 kör: 1. Reisz István (Cs. Vasas). 250 kcm. 10 kör: 1. Szűcs László­­ (Bp. Zalka Máté). 350 kcm. széria 15 kör: 1. Gurdon (Bp Bástya). 500 kcm. szé­ria 15 kör: 1. Kiss (Cs. Vasas. 350 kcm. 10 kör: 1. Németh Emil (Postás), 500 kcm. sport 15 kör: 1. Szabó László, Bp. Zalka Máté oldalkocsi: 1. Balezer, utasa Pettenkof­fer, (Postás). Vasárnap megválasztották az Építőművész Szövetség vezetőségét Az építőművészek kongresszusa táviratban mondott köszönetet Rákosi elvtársnak a párt segítségéért . Vasárnap végetért az építőművészek első országos kongresszusa. A kon­gresszus megállapította: építőművé­szeinknek új utakat kell követniök, amelyek biztosít­ják, hogy építészeti alkotásaink művé­sziek, a dolgozó szép igényeinek és szükségleteinek megfelelőek legye­nek. Számos fontos kérdés vetődött fel a kongresszuson. Preisich Gábor elv­társ, a városépítés művészi kérdéseiről szólva, kifejtette, hogy a modernizmus szelleme a vá­rosrendezés te­rén is romboló hatást végzett. A modernizmus hozta létre például a Béke-tér semati­kus, merev beépítését. Jellemző még városépítésünkre a tőkés építkezés módszerének azon folytatása, amely nem látja az új épületnek az egésszel, a környezettel való kapcsolatát. Ez jellemzi a belügyminisztérium duna­­parti épületét, a KÖZÉPTERV székhá­zét és ez a hibás szemlélet mutatható ki az építészkiállításon látható csepeli szállodán és a KOHOTI székházon is. Városépítés terén a modernista szem­lélettől való elszakadás mellett első feladatunk, hogy a városépítést egyál­talán megtanuljuk. E célra rendelkezésünkre áll a szovjet vá­rosépítési tapasztalatok kimeríthe­tetlen tárháza. Hangsúlyozta Preisich elvtárs, hogy fővárosunk tervezésénél is csak a leg­utolsó időben tértünk rá az egész város művészi felépítésének, művészi megjelenésének kérdésére, így pél­dául arra, hogy milyen megjelenést kell biztosítani a Dunapart számára. Beszélt még­ arról a hibáról, hogy városrendezőink általában a város­képnek csupán egy alkotó elemét, az épületet emelik ki. Fontos, hogy a parkok, fasorok, lépcsők, közleke­dési megoldások, utcai oszlopok stb. tervezését erősebb mérték­ben bevonjuk a városképbe. Jan Minorszky, a lengyel Architek­túra főszerkesztője, a lengyel építő­művészek üdvözletét tolmácsolta. Re­szegi Ferenc elvtárs, az Építőipari Dolgozók Szakszervezete nevében szó­lalt fel. Beszélt azokról a hibákról, amelyek a szakszervezet munkájában az építőművészet és az építéstudomány kérdéseinek elhanyagolásában mutat­koztak. Szóvá tette a művészjellegű szakmunkás-utánpótlás kérdését is. Az elhangzott felszólalásokra dr. Kardos György, műegyetemi tanár válaszolt és részletesen értékelte a kongresszus vitáját. Ezután megalakult az Építőművész Szövetség. A jelölőbizottság előter­jesztésére megválasztották a szövet­ség választmányát, az új szövetség vezetőségét. A kongresszus táviratot intézett a magyar dolgozó nép szereteti vezéré­hez, Rákosi­ elvtárshoz. „A párt éber­sége és segítő gondoskodása kellett — írják a táviratban —, hogy a ma­gyar építészet szétrombolhassa azt az akadályt, ami előtt megrekedt és egy leszűkített, egyoldalúságokba tor­zuló, a művészi fantázia szárnyalását bénító kozmopolita stílus romjain fel­építse új, szabad, sokoldalú, szocia­lista tartalmú és nemzeti formájú épí­tészetét." A táviratban az építőművé­szek megígérik a pártnak, Rákosi elv­társnak, minden erejükkel azon lesznek, hogy végre olyan alkotásokat hoz­zanak létre, amelyek méltóak a szocializmust építő magyar nép többi nagyszerű alkotásához. A távirat szövegének felolvasása után a kongreszus részvevői forró, szeretet­tel éltették Rákosi elvtársat. Ezután táviratban mondott a kongresszus kö­szönetet Révai József elvtársnak azért a párt álláspontját képviselő beszédé­ért, amely fordulópontot jelentett a magyar építészet fejlődésében. A kongresszus levelet­ intézett a Szovjet­unió Építészeti Akadémiájához is, amelyben megköszönte a szovjet építő­művészek iránytmutató segítségét. A kongresszus után vasárnap dél­után az érdeklődők részére is meg­nyílt a Nemzeti Múzeumban az építé­szeti kiállítás. A földalatti stadion­ várócsarnokának keresztmetszete (Tervrajz az építész-kiállításon). hi RM Szerszámgépgyár esztergályosainak 60 százaléka gyorsvágással dolgozik Pavel Bikov szovjet sztahánovista gyorsvágó magyarországi látogatása óta hatalmas fejlődésen ment át a gyorsvágási mozgalom a Rákosi Má­tyás Művek Szerszámgépgyárában. Muszka Imre elvtárs, Kossuth-díjas sztahanovista és Hornyák Nándor elv­társ, a Szerszámgépgyár főmérnöke segítségével hónapról hónapra egyre több forgácsológép dolgozója tért át a forradalmi fémmegmunkálási mód­szerre. Hornyák Nándor elvtárs nép­szerű ismertető füzetekkel látja el azokat, akik meg akarnak ismerkedni a gyorsvágás technikájával. Muszka Imre elvtárs gyakorlati tapasztalatait bocsátja a dolgozók rendelkezésére. Kettőjük munkája eredményeként a Szerszámgépgyár­­ esztergályosainak­­már több mint 60 százaléka gyors­vágással dolgozik. A szalagrendszer bevezetésével csökkentik a cipőjavítások idejét A KISZÖV rendezésében a Buda­pesti Bőripari Kisipari Szövetkezetek dolgozói és a vidéki szövetkezetek ve­zetői értekezletet tartottak az ÉDOSZ­ székházában. Az értekezleten a cipő­­javítások idejének csökkentését beszél­ték meg. Seregi Béla a KISZOV tit­kára megnyitójában ismertette azokat a nehézségeket, amelyek gátolják, hogy a dolgozók cipőjét a szövetkezetek egy héten belül elkészíthessék. Kemény kritikát gyakorolt a szövetkezetek munkájáról,­­kifejtette, hogy a problé­mát nemcsak fokozott mechanizálás. Hanem az oldja meg, ha a szövetkezetek áttérnek a szalagrendszerre. A­z elő­adást­­vita követte, majd az értekez­­let tagjai lelkesen felajánlották, hogy november 7-ig bevezetik minden kis­ipari szövetkezetben a szalagtermelést. Amely harminc-negyven százalékkal növeli a teljesítőképességet. Ezáltal lehetővé válik, hogy minden cipőt hét napon belül megjavítsanak.

Next