Világtörténet 7. (Budapest, 1965)

III. rész. Az első imperialista világháború. A forradalmi válság érlelődése. A cárizmus megdöntése Oroszországban - XXVI. fejezet. Az első imperialista világháború. A hadiesemények 1914 augusztusától 1917 novemberéig

és a szorosokat, mielőtt még azok az 1915. évi titkos szerződés értelmében a cári Oroszország kezére kerülnek. A tengerszorosokat eredetileg csak haditengerészeti erők bevetésével próbálták elfoglalni. Feb­ruár 19-én megkezdődtek a flottahadműveletek a Dardanellák bejáratánál. De az angol—francia flotta március 18-án kénytelen volt visszavonulni. Ezt követően, április 25-én, az angol—francia hadvezetés nagyarányú partraszállást hajtott végre a Gallipoli (Gelibolu)-félszigeten. Az antant­csapatoknak azonban itt sem sikerült eredményt elérniük. Az év végén az angol­-francia parancs­nokság úgy döntött, hogy kiüríti Gallipolit és beszünteti a tengerszorosok megszerzéséért folyta­tott hadműveleteket. OLASZORSZÁG HADBA LÉPÉSE. AZ ISONZÓI CSATÁK Olaszország uralkodó körei már a háború elején elhatározták, hogy a kialakult politikai hely­zetet imperialista követeléseik kielégítésére használják fel. 1914 augusztusában az olasz kormány nemhivatalos tárgyalásokat kezdett Oroszországgal és Angliával az antant oldalára való átállásáról. A németek gyors előrenyomulását Párizs felé azonban Róma elhamarkodottan Franciaország vere­ségeként könyvelte el. Olaszország megszakította az antanttal folytatott tárgyalásait, és titkos puha­­tolódzásokat kezdett a központi hatalmak fővárosaiban. A német katonai és politikai körök úgy vélekedtek, hogy Olaszországnak a központi hatalmak elleni hadba lépése komolyan megnehezít­heti a fronthelyzetet. Ezért erős nyomást gyakoroltak a Monarchia kormányára, hogy területi en­gedményekkel vásárolja meg Olaszország semlegességét. Olaszország ezen az alapon 1914 decem­berében tárgyalásokat kezdett az Osztrák—Magyar Monarchiával. Az olaszok Tirol egy részét és Trentino átadását, Trieszt számára pedig autonómiát követeltek. A Monarchia azzal válaszolt, hogy francia területeket ajánlott fel kompenzáció gyanánt: Nizzát, Savoyát, Korzikát és Tuniszt. Az olasz kormány ezt az ajánlatot kategorikusan visszautasította. A német kormány erőfeszítései, hogy a két országot megegyezésre bírja, hiábavalónak bizonyultak. 1915 március elején az olasz kormány bizalmas úton értesítette Angliát, hogy tisztázni óhajtja azokat a feltételeket, amelyek alapján Olaszország csatlakozhatnék az antanthoz, és közölte az angol kormánnyal politikai és területi igényeit. Az e lépés nyomán meginduló tárgyalásokon Olaszország ragaszkodott ahhoz, hogy az angol—francia flotta védelmezze meg partjait az osztrák—magyar flotta ellen, az orosz hadsereg pedig kösse le az Osztrák—Magyar Monarchia főerőit, megfosztva a Monarchiát attól a lehetőségtől, hogy „erőit Olaszország ellen összpontosíthassa” — mint az olasz memorandum írta. Az olaszok óriási területi ellenszolgáltatást követeltek. Európában igényt tar­tottak Trentinóra és Dél-Tirolra, Triesztre és egész Isztriára (az Isztriai-szigeteket is beleértve), Dalmáciára, a Dodekanézosz-szigetekre, Albánia egy részére stb. Törökország felosztása esetén maguknak követelték Antalya (Adalia) és Izmir tartományokat, az afrikai német birtokok felosztása esetére pedig „megfelelő és egyenértékű kompenzációt” kívántak Eritreában és Szomáliában a francia és angol gyarmatok rovására. 1915. április 26-án Londonban titkos szerződést írtak alá Oroszország, Anglia, Franciaország és Olaszország között. Olaszország kötelezettséget vállalt, hogy egy hónap múlva belép a háborúba, a szövetségesek pedig megegyeztek abban, hogy a békekötéskor biztosítják az olasz követelések jelentős részének teljesítését. Ugyanezen a napon a négy kormány deklarációt írt alá arról, hogy nem kötnek különbékét. Május 4-én Olaszország hivatalosan bejelentette Bécsben, hogy az Oszt­rák—Magyar Monarchiával fennálló szövetségi szerződést semmisnek tekinti, május 23-án pedig hadat üzent. 1915 május végén tehát Európában új front jött létre: az olasz front. Az olasz had­vezetőség, felhasználva azt a körülményt, hogy a Monarchia erőit az oroszországi harcok kötötték le, támadó

Next