Világtörténet, 1964

1964 / 1. szám

a támadó szűk hídfőállásba van bezárva, ugyanakkor a csapatok és felszerelések összpontosításának elenged­hetetlen előfeltétele, hogy megfelelő térség álljon rendelkezésre, ahonnan,kellő felkészülés után, a döntő mozgóháború megindítható. Mikor az utánpótlás és erősítések bevetésének lehetősége mellett a terep is a védelemnek kedvez, be­következhet, hogy a harctéri helyzet,a sikeres partra­szállás ellenére is, fájdalmasan kimerítővé válik a támadó számára; rosszabb a helyzete, mintha az ellen­séges főerőkkel vívna nyílt, megsemmisítő csatákat.Ezt tapasztalták a szövetségesek az első világháborúban Gallipoli­nál, és ugyanez ismétlődött meg, hónapokon keresztül, 1944­ elején, az Anzio művelet során. Az ilyen nehézségeket alaposan megvizsgáltuk és foglal­koztunk azok elhárításával jóval a D-nap előtt, és ellenrendszabályainkat főként tengerész­etünkre és a légierőre építettük. Abban bíztunk, hogy tönkreteszik az ellenséges utánpótlási és közlekedési vonalakat megakadályozzák a nagyobb csapatmozdulatokat és meg­semmisítik az előkészített védelmi berendezéseket. Ha­jóhadunk és mesterséges kikötőink birtokában az után­pótlások és erősítések rendszeresen beérkeztek. Bíz­tunk abban is, hogy a felkészülés versenyében is mi fogunk győzni. Készültünk ezek mellett egy második, a Bretagne félsziget ellen irányuló kombinált támadásra is. Nagy súlyt helyeztünk már a tervezés korai sza­kaszában az e térségben levő kikötőkre és úgy gondol­tuk, ha az ellenség a normandiai támadásunkra, védeke­zése során, felfedi az ott levő igen erős állásait, meglepetésszerű támadást indítunk ellene Bretagne vi­dékén - egyidejűleg fenyegetve oldal- és hátbatámadás­sal. Mi tapasztaltuk, hogy a németek az általuk fel­adott kikötőket annyira lerombolják és tönkreteszik, hogy azok gyors helyreállítása igen nehéz feladatot jelent, ezért választásunk a Bretagne-i Quiberon öböl­re esett, mely az utánpótlás lebonyolítására igen al­kalmasnak látszott, annak ellenére, hogy nem volt kel­lően kiépítve. Közben júniusból július lett és részleteiben is vizsgáltuk,milyen előnyökkel járna egy második partra­szállás. Egyre inkább elleneztem ilyen műveletet. Lé­gierőnk és cseltámadásaink gátolták a németeket abban, hogy erős védelmi állást építsenek ki; tudtam, hogy egy újabb partraszállás feltétlenül késleltetné­rőarc­­vonalunknak csapatokkal és a szükséges anyagokkal való feltöltését. Felismertem a Bretagne-i kikötők jelentős

Next