Világtörténet, 1991

1991. tavasz-nyár - Balla Lóránt: Az albánok harca a törökök ellen a 15. században

BALLA LÓRÁNT AZ ALBÁNOK HARCA A TÖRÖKÖK ELLEN A 15. SZÁZADBAN A 15. században a Balkánra zúduló török seregek igen gyorsan meghódították a félszigetet. Az 1350-60-as években elfoglalták Bizánc legtöbb balkáni területét (1354-ben Gallipoli és Rodostó, 1361-ben Drinápoly, 1363-ban Filippopolisz esik el), a század hátralévő évtizedeiben Bulgária és Szerbia erőit őrölték fel (1385-86-ban Szófiát és Nist, 1391-ben Skopjét foglalták el, 1394-1402 között sor kerül Konstantinápoly első blokádjára). Az európai török foglalások sorsa tíz évig (1366-1376), míg Gallipoli Amadeus szavojai gróf kezén volt, bizonytalan maradt. Azok a balkáni uralkodók azonban, akik az oszmán áradat útjába próbáltak állni, sorra vereséget szenvedtek. 1364-ben Edirnétől északnyugatra, a Marica partján Vukašin és Uglješa fejedelmek (akiknek a seregében valószínűleg magyarok is harcoltak) szenvedtek vereséget. Vukašin 1371-ben Csirmennél újra próbálkozott, ez azonban már az életébe került. Az 1388-as sikertelen boszniai török hadjárat alkalmával megfordulni látszott a hadiszerencse. A Boszniából visszatérő seregeket Lázár szerb fejedelem Plocsniknál szétverte. A győzelem után Lázárnak sikerült csaknem az egész Balkánra kiterjedő keresztény szövetséget létrehozni: a havasalföldi és dob­rudzsai fejedelem is melléállt, magyar, horvát és lengyel segédcsapatokat kapott. A vereség azonban az oszámonkat is mozgósította, Murád összefogta az anatóliai emírségeket, és alapos előkészítés után - melynek során nagyvezíre, Csandarli Ali meghódoltatta Sismán bolgár cárt — ellentámadásra indult. Rigómezőnél a törö­kök Murád meggyilkolása ellenére is győzni tudtak. E nagyjelentőségű összecsapás megmutatta, hogy még az egész balkáni haderő összefogása is kevés az akkori török erők ellen. Az igazsághoz tartozik, hogy török oldalon is harcoltak kisebb jelentő­ségű keresztény seregek: Konstantin bolgár herceg és kisebb szerb urak, például a később mondai hőssé vált Marko Kraljevics. Rigómezőt követően meggyorsult a balkáni országok felbomlásának és török iga alá kerülésének folyamata. A rigómezei csata hőse, Bajazid feleségül veszi Lázár lányát, Milenát, és a szerb segélyhadak ezután vazallusként rendszeresen ott vannak a törökök mellett. Az 1390-es évektől megszaporodnak az albániai betörések és bevezetik a török közigazgatást Bulgáriában. Most már Sismánnak sem kegyelmez­nek, kivégzik a feleslegessé vált bolgár uralkodót. 1395-ben az akindzsik betörnek Havasalföldre, és (Öreg) Mircea havasalföldi fejedelem is adófizetővé válik. A század végéig elesik a vidini bolgár cárság is. Hogy a török hódítások mégsem bizonyultak ekkor véglegesnek, az egyrészt Timurjenknek és az ankarai vereségnek (ahol a hősiesen harcoló szerbek sem tudták megmenteni Bajazidot az átállt török segédcsapatokkal harcoló ellenségtől), másrészt pedig Hunyadi Jánosnak és Kastri­ota Györgynek (Gjergj Kastrioti), ismertebb nevén Szkanderbégnek köszönhető. Az albán területek a 14. század utolsó évtizedében kerültek a török hódítók számára elérhető távolságba. Mint a többi balkáni országban, itt is a megosztottság és a széthúzás uralkodott, bár itt különben sem voltak az állami egységnek hagyo­mányai. A török veszély jelentkezésekor a mai Albánia területén tucatnyi főúr

Next