Világtörténet, 2017
2017 / 1. szám - KULTÚRÁK TALÁLKOZÁSA A MAGYAR KÖZÉPKORBAN - Font Márta: Bevezető
Kultúrák találkozása a magyar középkorban A Világtörténet jelen száma zömében a Vill. Hungarológiai Kongresszus középkor-történeti szimpóziumán elhangzott előadásokra épül. A Kultúra- és tudományköziség. Magyarságtudomány a 21. században elnevezésű, 2016. augusztus 22-27. között Pécsett megrendezett kongresszus középkori történelemmel foglalkozó szekciója a Kultúrák találkozása a magyar középkorban. Gazdaság, egyház, familiárisok címet viselte. Szervezői az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének Középkori Témacsoportja és a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézetének Középkori és Kora Újkori Történeti Tanszéke voltak, személy szerint Weisz Boglárka és Font Márta. A szimpóziumon tíz előadás hangzott el. A kultúrák találkozása a magyar középkorban gondolat jegyében szerveződött szimpózium előadásai - illetve tanulmánnyá bővített változatuk - annak ellenére, hogy a középpontba mindenütt a magyar középkort állították, az adott témát, jelenséget, társadalmi csoportot tágabb összefüggésbe helyezve vizsgálták. A szerzők kutatásai időben a 13. századtól a 16. századig terjedtek, területileg pedig Itáliától Halicsig, Szlavóniától a Drugetek észak-magyarországi birtokáig nyúltak. A térben és időben szerteágazó témákat a társadalomtörténeti megközelítés fűzi egybe, legyen szó familiárisokról, kanonokokról vagy a király tisztségviselőiről, illetve az uralkodó környezetének kevésbé ismert tagjairól. Barabás Gábor írásának főcíme szokatlan: Eretnekek, kalózok és legátusok, az alcím jelöli meg közelebbről az írás témáját: A boszniai eretnekség a Magyar Királyság és a pápák a 13. század elején. Újszerű az 'eretnek' és a 'kalóz' fogalmak összekapcsolása. Erre az adja a magyarázatot, hogy a pápai oklevelekben szereplő eretnekség (herezis) nem minden esetben a hitelvekben megnyilvánuló ellentétekre utal, hanem a keresztény közösséggel vagy az egyház egészével való szembenállást fejezi ki, illetve az excommunicatiot figyelmen kívül hagyó magatartásra utal. A kalózkodás pedig a keresztesek és általában a keresztények ellen elkövetett bűnt jelentette, ilyen módon került egy sorba az eretnekek megítélésével. Mindkét jelenség egyaránt foglalkoztatta az Adria térségének hatalmait, leküzdésükre a pápa legátusokat bízott meg, a magyar királyok rendelkezéseket hoztak, a végeredmény a kettő kölcsönhatásában jelentkezett. Font Márta A halicsi magyar uralmat támogató elit című írása II. András számtalan és IV. Béla egyetlen Halicsba vezetett hadjáratának résztvevőiről szól azokról. Nш >ш СО VILÁGTÖRTÉNET (2017) 1:1 -3