Világtörténet, 2019
2019 / 1. szám - VALLÁSI JELENSÉGEK ÉS INFORMÁCIÓS FOLYAMATOK. EGY TERMÉKENY TÉMAKAPCSOLAT LEHETŐSÉGEI - Kutrovátz Gábor - Suszta Laura - Vassányi Miklós: Galilei Csillaghírnöke mint óvatos kiállás az új világrend mellett. Forrásközlés bevezető tanulmánnyal
KUTROVÁTZ GÁBOR - LUSZTA LAURA - VASSÁNYI MIKLÓS Ámde ami minden csodálatot messze felülmúl, illetve ami mindenekelőtt arra késztetett minket, hogy minden csillagász és filozófus figyelmét felhívjuk, az az, hogy négy bolygó csillagot [Erraticas Stellas] találtunk, melyeket az előttünk járók egyike sem ismert vagy figyelt meg,66 s amelyek egy bizonyos jeles, az ismertek közé tartozó csillag körül úgy forognak, mint a Vénusz vagy a Merkúr a Nap körül,67 és csillagukat hol megelőzik, hol követik, miközben sohasem távolodnak el tőle bizonyos határokon túl. Mindezeket az általam kigondolt távcső [Perspicilli] révén Ttjv tcov TtávTtov TtoiEiv ti ToioVTOv Kai EKputíi^Eiv áépa te Kai SiaKpívstv”; logikus ugyanis, hogy ha egyetlen csillag mozgása tud ilyet csinálni, akkor az összes csillagé is tud, és fel tudja gyújtani a levegőt, és fel tudja bontani: 345 B 33-346 B 15; ezen belül 346 A 8). Másként szólva, a szublunáris szféra jelenségének tartja a Tejút fényét. Ptolemaios a katalógusában szereplő 1027 objektum közül összesen 57 esetében jegyzi meg, hogy „ködös", majd ezt követően külön fejezetben (Vili. könyv, 2. fejezet) jellemzi a Tejút alakját anélkül, hogy tárgyalná annak mibenlétét. Copernicus szintén öt „csillag"-ot nevez „ködösének (nebulosae) az általa számított összesen 1022-ből. Galilei a távcső segítségével arra a - mások által is képviselt - következtetésre jut, hogy a ködös régiók számtalan egymáshoz közeli, kisebb-nagyobb csillag összemosódott fényétől ragyognak („Est enim GALAXYA nihil aliud, quam innumerarum Stellarum concernatim consitarum congeries; in quamcunque enim regionem illius Perspicillum dirigas, statim Stellarum ingens frequentia se se in conspectum profert, quarum complures satis magnae, ac valde conspicuae violentur, sed exiguarum multitudo prorsus inexplorabilis est." Galilei: Sidereus nuncius, 1610. 161). A kérdés azonban még sokáig vitás marad, és csak a 19. század során kezd tisztázódni, hogy néha valóban ez a helyzet (csillaghalmazok), máskor azonban ténylegesen diffúz objektumok (például csillagközi anyag) fénylenek. 66 Galilei itt feltehetőleg jogosan állítja a felfedezés elsőségét. Simon Mayr (vagy Marius), bajor udvari csillagász ugyanis tőle függetlenül, de egy nappal később - 1610. január 8-án - fedezte fel a Jupiter szóban forgó holdjait, bár csak 1614-ben publikálta eredményeit Mundus lovialis anno MDCIX detectus ope perspicilli Belgici című, Nürnbergben kiadott művében. Galilei (jogtalanul) plágiummal vádolta emiatt. Bár a négy égitestet összefoglaló néven ma Galilei-holdaknak nevezzük, egyedi neveik - ló, Európa, Ganümédész, Kallisztó - Mayr rendszertelen oldalszámozású kötetének B 2r-v oldalairól származnak. Lásd még: Pasadoff, 2015. 67 Ez valójában burkolt kopernikanizmus. Bár e két bolygó égi helyzete sohasem távolodik el a Napétól jelentős mértékben, a hagyományos, földközpontú világkép szerint - akár az aristotelési, akár a ptolemaiosi változatot nézzük - minden bolygó a Föld körül kering. A késő antikvitás óta ismert volt azonban a „geo-heliocentrikus''-nak nevezett elképzelés is, mely szerint a Föld mozdulatlan, míg a Nap a Föld körül, a Merkúr és a Vénusz pedig a Nap körül kering. (Nem összetévesztendő a bevezetőben tárgyalt, Tycho Brahe-féle felfogással, amely nemcsak a két belső, hanem az összes bolygónak ilyen mozgást tulajdonít.) Ennek forrása egyrészt a 4-5. századi Macrobius kommentárja Cicero Scipio álma című művéhez: a Commentarii in Somnium Scipionis I. könyve 19. fejezetének 6. szakasza szerint „circulus per quem sol discurrit a Mercurii circulo ut inferior ambitur ilium quoque superior circulus Veneris includit, atque ita fit ut hae duae stellae, cum per superiores circulorum suorum vertices currunt, intellegantur supra solem locatae, cum vero per inferiora commeant circulorum, soleis superior aestimetur". (Azt a kört, melyen a Nap halad, körüljárja a Merkúr köre mint alul lévőt; és a Vénusz felső köre is magában foglalja; s így történik az, hogy midőn e két csillag a maga körének felsőbb részein fut, azt úgy szokás felfogni, hogy a Nap fölött helyezkednek el; amidőn azonban köreik alsóbb részein járnak, akkor azt szokás vélni, hogy a Nap fölöttük van.) Másrészt kortársa, Martianus Capella De nuptiis Philologiae et Mercurii - Mercurius és Philologia házasságáról - című enciklopédikus műve Vill. könyvének 854. szakasza is megfogalmazza ezt az álláspontot: „tria item ex his cum Sole Lunaque orbem terrae circumeunt, Venus vero ac Mercurius non ambiunt terram" (három ezek közüla bolygók közül a Nappal és a Holddal együtt körbejárja a Föld pályáját, de a Vénusz és a Merkúr nem a Földet járják körül). (Lásd még: Neugebauer, 1975. 695.) Ez az elmélet azonban egyáltalán nem volt általánosan elfogadott, ráadásul Copernicus a De revolutionibus I. könyvének 10. fejezetében hosszasan méltatja az elképzelést (8v), így amikor Galilei említi - igaz, név nélkül és mintegy tényként -, az rejtett asszociációt jelent a heliocentrikus elméletre. VILÁGTÖRTÉNET • 2019. 1.