Volán Hírlap, 1982 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-29 / 9. szám

Megnyerték a kupát a szegedi kézilabdások A kézilabda MNK-döntő visszavágó mérkőzésére ápri­lis 14-én, Veszprém új sport­­csarnokában került sor. Veszprémi Építők—Szegedi Volán 31-26 (16-14). Góllövők: Tóth Géza 8, Lé­lé Ambrus 8, Szabó László 4, Tenke Endre 3, Czombos Sán­dor 2, Hubai János 1, Barta­­los Zoltán, Oláh Zoltán ka­pusok. A csapat 8 gólos előnnyel indult a visszavágóra, még a legpesszimistább szurkolók is biztosra vették a végső győze­lem kivívását. Az április 11-én lejátszott első mérkő­zésen imponáló játékkal si­került ezt a tehetős 8 gólos előnyt megszerezni. Erről a mérkőzésről szinte valamen­­nyi játékost ki lehet emelni, mindenki kiemelkedően ját­szott. A jók közül is legjobb volt Bartalos Zoltán és Lele Ambrus. Ez a két mérkőzés igazi hírverése volt a kézilab­dának, habár igaz az is, hogy Szegeden és Veszprémben már régen bebizonyosodott, hogy a szurkolónak igazi izgalmat, szórakozást és kikapcsolódá­si lehetőséget biztosít ez a sportág, így a döntőn is a két csapat mindent bemutatott amit a kézilabdában be lehet mutatni. A volánosok dicsé­rete mellett mindenképpen szólni kell a veszprémiek nagyszerű sportszerűségéről helytállásáról, és felké­szültségéről. Ilyen csapattal öröm játszani. Szegeden valamennyi Vo­lán dolgozó (az egész város) kitörő lelkesedéssel fogadta a győzelmet és nagy ünneplés­sel a csapatot. Ezzel azt is bizonyította a vállalat kollek­tívája, hogy nemcsak a gaz­dasági munkában, hanem a sportban is képesek kiemel­kedő eredmény elérésére. Ismét dicsérnünk kell szurkolók odaadó áldozatot , a vállaló kitartását, drukkolá­sát. Részt vállalva a győze­lemben ezt sportszerűen tették Szegeden és vidéken egy­aránt. Köszönjük a csapatnak az eredményt és az április köze­pén induló VB küzdelmeiben is sok sikert kívánunk vala­­mennyiüknek! (M. K.) AUSZTRIA - NSZK Salakosaink külföldön Salakmotorosaink idei, nemzetközi bemutatkozásáról szólva,­­ beszámoltunk arról, hogy milyen nagyszerűen si­került az NDK elleni premi­er. A világbajnoki versenyek­re készülve, azóta két újabb nemzetközi versenyen vettek részt a Volán salakosai. Saj­nos, már korántsem az előb­bihez hasonló sikerrel. Még­sem kell azt hinnünk azon­ban, hogy a mostani mérsé­kelt teljesítmény tartós meg­torpanás jele lenne. Történt előbb húsvétkor, hogy Wienerneustadtban két magyar állt rajthoz a nem­zetközi, meghívásos verse­nyen: Sziráczki István és Ko­szolán Bertalan. Az osztrák, dán és nyugatnémet verseny­zők elleni küzdelem huszadik futamában Sziráczki még holtversenyben állt a verseny élén. Sokszoros bajnokunk utolsó startja azonban nem járt sikerrel: bukott, három pont helyett nulla került a neve mellé, így végül negye­dik lett. Koszován a hatodik helyen végzett- Sziráczki esé­lyes volt a végső győzelemre is, de legalábbis dobogós helytől esett el — a szó szo­ros értelmében. Egy héttel később a bene­vezett, de sérült Sziráczki nélkül, ilyenformán gyakorla­tilag tartalék nélkül érkezett a magyar válogatott — Ador­ján, Farkas F., Hajdú, Oresko összetételben — az NSZK-be­­li Augsburgba, ahol a hazai, a csehszlovák és a dán csapat ellen kellett felvenni a ver­senyt. Igen sajátos pálya fogadta versenyzőinket. Talaja ho­mok, mérete viszont nem a homokos talajú, úgynevezett „hosszú pályának” megfelelő. Azaz, hogy nem is tudni pon­tosan, minek megfelelő, mert salakpályának viszont túl nagy ... Szóval, mindenkép­pen szokatlan. Mint ahogy szokatlan volt a mieink számára az is, hogy oldalkocsis futamokat is ren­deztek az ő futamaik közben. Ez végérvényesen bebiztosí­totta, hogy a versenypálya homoktengerré váljék. Nem igényel különösebb magyarázatot, hogy az emlí­tett talajon más gumikkal kell — a mi esetünkben: kel­lett volna — felszerelni a gé­peket. Nem erre készültek azonban, s minthogy ez nem történhetett meg, eleve hát­rányban kezdtek a Volán­­versenyzők. A baj pedig rendszerint nem jár egyedül, az egyik motor felmondta a szolgálatot (nemcsak a gumi­kat, a gépeket is másképp ké­szítik fel ezekre a homokver­senyekre), s most már nem­csak tartalék versenyzője, de tartalék motorja sem volt a magyar csapatnak. A fenti viszontagságok, a szokatlan körülmények Haj­dút és Oreskót viselték meg jobban, ők nem iratkoztak fel a pontszerzők közé. Adorján­nak egy futamgyőzelemre is tellett két harmadik helye mellett. Farkas Ferenc egy­szer második, egyszer harma­dik volt futamában, így a szokatlanul alacsony pont­számmal csapatunk az utolsó helyen végzett. Mint említettük azonban, mindez nem tétversenyen történt, csupán felkészülés volt. Elég viszontagságos fel­készülés ... A VB-futamokat salakon rendezik. Dobozy László VOLÁN HÍRLAP A Volán Tröszt vállalatai dolgozóinak lapja Felelős szerkesztő: Korompai Erik Szerkesztőség: Budapest IX., Ráday u. 8. Postacím: Bp. pf. 147. 1431 Telefon: 181-008, 180-93S Telex: 2? 66­10 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Budapest VXII., Blaha L. tér 3. Felelős kiadó: Till Imre, a Hírlapkiadó Vállalat igazgatója 82—1876. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató Kiskunlacházán rendezték a mo­­tocrossbajnokság harmadik futa­mát. Németh Kornél nyert az el­ső osztályban. A gokart OB első fordulójában a 125 kcm géposztályban győzött a győri volános Lachmann. A C 2 géposztályban klubtársa, ifj. Nagy László végzett az első helyen. A C 1 géposztályban Nagy J. má­sodik lett. A csapatversenyben a Győri Volán ugyancsak a máso­dik helyen végzett. Volán—SZEOL 2:2 (1:2). NB I-es labdarúgócsapatunk sorsa a ha­zai döntetlennel megpecsételődött. Ősszel a második osztályban foly­tathatja . . . 22-es Volán—Balassagyarmat 1:0 (1:0). A két pontot érő gólt Kotul szerezte a labdarúgó NB II-ben. Veszprémi Építők—Szegedi Vo­lán 31:21 (13:12). Kézilabdázóink­nak visszavágtak az MNK ezüst­érmesei. BVSC—Volán 16:8. Vízilabdázóink a 7. fordulóban sem szereztek pontot. TÖBBTUSÁZÓ EJTŐERNYŐS Ég és föld között Ejtőernyővel ég és föld kö­zött — ki ne vágyott volna még erre az élményre? Repül­ni, zuhanni, s újra földet érni mégis főleg a fiatalok álma. Tizen­hat évesen már lehet próbálkozni... — Én az ellenpélda vagyok, mert húszévesen kezdtem csak el. Addig cselgáncsoztam, és nem is gondoltam, hogy ejtő­ernyős leszek — mondja az MHSZ békéscsabai klubjában Mengyán Pál, a Volán teher­gépkocsivezetője. Most hu­szonhárom éves és már első osztályú versenyző, s míg le nem szerelt nemrég, addig a katonai válogatott ejtőernyős­keret tagja volt. — A bátyám és a barátom vittek magukkal. Az ő unszo­lásuk nélkül talán sohasem kezdem el. Úgy is fogtam hoz­zá: ha nem tetszik, nem eről­tetem. — Azóta úgy ezer körül ug­rott már... — Persze, mert megszeret­tem ! Pedig az első őszi-téli elő­készítési tanfolyam és torna­termi edzések, meg a tavaszi ugrások után is, még csak jó időtöltésnek tekintettem. Az­tán egyre jobban elkapott a gépszíj. A sport szépsége. Meg a versenyek izgalma. — Mi a szép ebben a sport­ban? — Minden, mert nagyon vál­tozatos. Két egyforma ugrás nincs. — De maga az ugrás, a zu­hanás miért szép? — Repült már? Igen? Szép volt? Miért? — zúdítja rám a kérdéseit. S tűnődni kezdek. — Hát, tényleg nehéz a vá­lasz. Jó érzés, az biztos ... — Én is ezt mondom. Nagy­jából ezt értem az ugrás, a zu­hanás szépségén. Jó érzés, ha már tudja az ember. — Hogyan dolgozta be ma­gát? — Gyakorolva. Első nap egyet ugorhat a növendék, másnap kettőt, s ez fokozato­san emelkedik a képzettséggel, egészen a válogatott szintű tí­zig. De a kezdet természete­sen az alapelemek megtanulá­sa, csak aztán jöhet az ugrás. Én az első évben hatvanhár­mat ugrottam, viszont a máso­dik évben már többtusáztam. — Az mi? — Remek, összetett sportág: úszás, futás, lövészet és ejtő­ernyőzés. Ebben indultam ’79- ben országos versenyen. — Milyen szerencsével? — Hetedik helyen végeztem egyéniben. Aztán jött a kato­naság. — Milyen versenyeken vett még részt? — Két Bakony Kupán, egy­szer Bulgáriában nemzetközi többtusán, az ősszel a hazai Nemzeti Bajnokságon stílusug­rásban és a baráti hadseregek spartakiádján. Legutóbb tavaly nyáron Szolnokon. Vass Márta ISMÉT A FERJÁNCZÉK! A 13. nemzetközi Volán-rallye Megtévesztő dolgot tapasz­talhatott a szemlélődő az idei, 13. nemzetközi­ Volán-rallye rajtjánál: első látásra azt ál­lapíthatta meg, hogy az ér­deklődés bizony alaposan meg­csappant az esemény iránt. A Győri Volán és a Győr-Sop­­ron megyei Autó és Motor­sport Szövetség rendezésében lezajlott verseny startjánál ugyanis hiányzott az immár megszokott, hatalmas tömeg jó része. Voltak persze nézők most is, de az indításnál, más­kor a kocsik rendszerint sűrű embersorfal között teszik meg az első pár száz métert , s most kétségtelenül kevesebb volt a nézők száma. A rajt­nál! Mert rövidesen kiderült, hogy a szurkolók érdeklődése nem csökkent, inkább csak minőségileg változott — még­pedig nem is rossz irányban. A felszín helyett úgy látszik egyre inkább a tartalom ér­dekli a sportág híveit. Ter­mészetes ugyan, hogy egy ilyen verseny rajtjánál is akad éppen látnivaló, de az sem vitatható, hogy a majdnem 150 kilométeres táv több pont­ján ennél csak látványosabb események szemtanúja lehet az érdeklődő. Például Farkasgyepünél... Aki a fentiek szerint az in­dításnál kevésnek találta a nézőszámot, az itt rögtön megálapíthatta, hogy szó sincs a nézők elpártolásáról. A nem is hűvös, de kifejezetten hi­deg éjszakában valóságos nép­ünnepély zaja verte fel a Ba­kony csendjét. Sátorok, tá­bortüzek, autók és emberek ezrei jelezték, hogy autóver­seny van. Nem is rossz autóverseny! A Kecskeméti Volán páro­sa, Kárász és Madár például egy olyan „mutatvánnyal” kápráztatta el nézőit, amilyet — legalábis hazai rallye-ver­­senyeken — ritkán lehet lát­ni. Egy kisodródás után a bo­rulás határán látványosan „kétkerekeztek” jó pár mé­tert, aztán vissza a pályára, és az 1300-as Ladával meg sem álltak az abszolút ne­gyedik helyig. Kategóriagyőzelemmel kez­dett a Trabantos Lucza—Pálffy Bp. Volán kettős, viszont fel kellett adni a versenyt Selme­­cziéknek, mert Zastavájuk nem bírta végig a premiert. Hengerfejfájást kapott... A Ferjáncz—dr. Tandary kettős — R 5-ösén — a papír­forma szerint biztosan nyerte a versenyt, a kaposvári Hi­deg—Kecskeméti duó ugyan­ilyen imponáló, jó versenyzés­sel szerezte meg 1600-as La­dával az abszolút második he­lyet, az ÁFOR-os Fülöp—Nagy páros előtt. A rendezés ismét kiállta a próbát. A műszaki gépátvételnél nagyobb pasztalható, szigorúság volt ,a­mint korábban bármikor. Az előírásokat ter­mészetesen mindenkivel egy­formán betartatták, éppen ezért többeknek akadt még sürgős bütykölni valójuk gé­­peken a verseny előtt. Talán egy-két apróságtól most még így is eltekintett a szigorú gápátvétel, de azt hallottuk, hogy legközelebb már a leg­jelentéktelenebbnek tűnő el­térés is kizárással jár. Sza­bály — az szabály! Többször szóba került már, hogy az érdeklődők nagy tö­megében akadnak bizony fe­­gyelmezetlenkedők is. A fele­lőtlenség sehol sem hasznos dolog, de ilyen helyen külö­nösen veszélyes!! Hozzáértők mondják, hogy a legbiztosabb lenne, ha minden nézőre jut­na egy rendező, útellenőr, kar­szalagos felvigyázó — ez per­sze lehetetlen. De azért minél többen van­nak ezek a rendfenntartók — annál jobb, annál biztonságo­sabb! (D) AZ „ALSÓHÁZ" NEHÉZ NAPJAI ÚJRA AZ OB I-BEN A Volán SC immár másod­szor is OB I-es vízilabdázói vereségekkel kezdték újabb élvonalbeli szereplésüket. Mi­előtt azonban bárki is lemon­dóan legyintene, nem árt egy kicsit közelebb lépni a me­dence partjához... Az idei kiírás szerint a ti­zennégy csapatból álló első osztályú mezőnyt két részre osztották, s az „alsóház” szá­mára­ a bajnokság első fele, a tavaszi szezon jelenti a na­gyobb megpróbáltatást. Eb­ben a szakaszban ugyanis az első hét és a második hét csa­pat egymás ellen játssza le oda-vissza mérkőzését, az esé­lyek tehát nagyjából adottak. Amikor egy második helye­zett játszik mondjuk egy ti­zenharmadikkal , rendsze­rint nem az utóbbi a favorit. Ami az újonc Volán SC rajtját illeti, külön balszeren­csés dolog volt, hogy nem is az első hét akármelyiké, ha­nem éppen a sokszoros ma­gyar bajnok Vasas ellen kel­lett kezdeni. Mindkét találko­zón fölényes Vasas győzelem született, ami azonban senkit nem lephetett meg. Vereséget hozott a második „dupla” is a Vasas Izzó ellen, de ez már azért másképpen nézett ki. Az első mérkőzésen például 5:5-ig mindig a Vo­lán vezetett, s a rutinosabb újpesti legénység sikere végül csak nagy küzdelemben szü­letett meg. Ha egy kis szeren­csével itt pontot sikerül sze­rezni, az már komoly fegyver­tény, s valóban nem túl sok híja volt. Másnap ennél si­mább volt az Izzó-győzelem, de mindenesetre itt is mutat­koztak biztató jelek a Volán játékában. Bármennyire sok szó éri az utóbbi időkben a magyar vízi­­labdasport háza elejét, az azért kétségtelen tény, hogy az első osztályú bajnokság színvonala nálunk­­ nem kö­zépszerű. Ebben az osztályban egy újonc csapattól igencsak elfogadható eredmény a bent­­maradás, amit a Volán is cé­lul tűzött maga elé. Az átiga­zolás, erősítés nem egészen úgy sikerült, ahogy azt a szakosztálynál tervezték, a ta­valyelőttinél jóval fiatalabb erőkből álló együttes azonban így is képes lehet a cél eléré­sére. A bajnokságban most szü­net következik, a vidéki csa­patok Egerben, a Dobó Ku­pán kapnak játéklehetőséget. A Volán ez idő alatt a Buda­pesten edzőtáborozó , Jadran Split legénységével gyakorol­hat, s a jugoszláv bajnokság 4. helyezettje nem éppen rossz edzőtárs! A folytatásban, meglehet, már ezeknek a közös gyakor­lásoknak is eredménye mu­tatkozik. Talán egy-egy pon­tot már az első „felvonásban”, az erősebbektől is el tud majd rabolni a Volán. Ha ez így történik, az csak „tiszta ha­szon”. A reális várakozás sze­rint azonban az eredménye­sebb szakasznak majd a má­sodik körben, az alsó hét csa­pat egymás elleni küzdelmé­ben kell következnie. Addig örömmel tapsolnánk egy-egy bravúrnak! (D) Nemzetközi röplabdatorna Idén negyedik alkalommal rendezik meg — április 28. és május 2. között — Székesfe­hérvárott a Volán Kupa nem­zetközi férfi­ röplabdatornát. Staudinger István, a szé­kesfehérvári klub elnökhe­lyettese elmondta, hogy min­den eddiginél rangosabb tor­nára kerül sor, így pályára lép az olimpiai ezüstérmes Bulgária, az Európa-bajnoki negyedik helyezett csehszlo­vák legénység és Kuba csa­pata, a világbajnokság harmadik helyezettje. Itt lesz a jugoszláv válogatott és első alkalommal a Koreai NDK csapata is. A mieink számá­ra a Volán Kupa lesz az idei első jelentős erőpróba. Tulaj­donképpen ezzel kezdődik a felkészülés a jövő évi EB-se­­lejtezőkre. (H) A veszprémi üzemegység első csapata nyerte a 15-ös Volán asz­talitenisz-bajnokságát (Solymosi Vilmos, Molnár Lajos és Sas La­jos). Az egyéni versenyben az aj­kai Illés Mihály győzött. Miskolci Molib­or—Volán 2,5—9,5 (2). OB I-es sakkcsapatunk a két függő ellenére őrzi harmadik he­lyét. A BÉKÉSCSABAI VOLÁN SC győzelmével zárult a kon­­dorosi tömegsportbizottság ál­tal szervezett maratoni téli kispályás labdarúgótorna. A 12 csapat közül 21 ponttal nyertek a csabaiak. Az idő­közben lezajlott felszabadulási kispályás focitornán is a Vo­lán-gárda győzött. veszíthet... A sakkban a világbajnok sze­mélye áll az érdeklődés közép­pontjában. Tökti várjuk, hogy időnként ,,fejét kockáztatva” ál­landóan eredményes legyen, s le­hetőleg stílusával is elkápráztassa híveit. Hogy ez nem könnyű fel­adat, a sakktörténelem statiszti­kai adatai bizonyítják. Raoul José Capablanca, a „le­győzhetetlen”, legjobb, győzelmes időszakában alig vesztett játszmát. Egy-egy veresége olyan meglepe­tést keltett, mintha a lehetetlen­ség vált volna lehetségessé. Vi­lágbajnoki évei alatt mindös­­­sze 9 játszmát vesztett, 1921— 1927 között. Teljes statisztikája: + 45 — 9 , 63 — 65,38 százalék. (Ki­lenc veresége közül 6-ot Aljechin ellen a páros mérkőzésen szen­vedte el!) Legyőzhetetlenségének nimbu­szát alighanem annak köszönheti, hogy kortársai közül ő vesztett a legkevesebb játszmát életében: egész pályafutása alatt 35-öt. Tényleg elképesztő rekord! Capablanca árnyékában tehát elég nehéz mozgolódni. Az utána következő bajnokoknak meg kel­lett küzdeniük a nagy előd hírne­vével, statisztikájával. Ez keve­seknek sikerült. Korunkban Fi­scher és Karpov áll legközelebb a nagy ,,Capa” rekordjához. Anatolij Karpov 1975 óta­­ f 156 , 24 = 199, azaz 67,41 százalékos eredményt ért el, s meglepő sta­tisztika (amely jobb Capa világ­bajnoki korszakáénál!) mellé azt kell tudnunk, hogy Karpov há­romszor annyit játszik világverse­nyeken, mint nagy elődjei. Hát persze, azért ő is veszít. Nem sokszor, de veszít. Hogy a mindent tudó ellendrukkerek is megkapják a magukét, hogy vé­gül is a legyőzhetetlenség való­ban csak a lehetetlenség kategó­riájában szerepelhessen. Olvasóinknak bemutatjuk a vi­lágbajnok egyik nemrégen vesz­tett játszmáját. Jan Timman pil­lanatnyilag a 2. számú játékos a világranglistán. SZICÍLIAI VÉDELEM Karpov—Timman Buenos Aires, 1982 1. e4, c5 2. Hf3, e6 3. d4, cd., 4. N­d4­, N­f6 5. N­c3, d6 6. g4 (Éles folytatás, amelyet Kérész vezetett be a versenygyakorlatba.) 6. —, h6 7. Bgl, Fe7 8. Fe3, Hc6 9. Fe2, ap 10. Vd2, Hd4: 11. Vd4:, e5, 12. Vd2, Fe6 13. Ff3 (Alighanem melléfogás. Ha vi­lágosi­ lépés nélkül kezeli a szi­cíliai védelmet, rendszerint nehéz­ségei támadnak. Jobb lett volna ak­ár íq­y 13. —, Hd7 f 14. Hd5, Fg5 15. 0—0—0, Bc8 16. Kb1, Fd5: 17. ed: (Ez a másik olyan jel, ami nem kedvező világosnak: betömődik a gyenge pont!) 17. —, Hc5 18. Bhl­ez (Lehet, hogy a klíma teszi, de már harmadik olyan lépés, amely kifogásolható, szokatlan tempóvesztés.)Karpovtól 18. —, Vf6 19. Fg2, Fe3: 20. fe:, Vh4! (Szemmel látható, hogy h4 nél­kül világos támadó esélyei a nul­lával egyenlők. Pozícióján viszont sötét jobban áll.) 21. Ff3, 0—0, 22. Ve1, Vd8 23. e4, Vb6 24. Ve3, Vb5 (Timman saját támadó terveket sző a világos király ellen, ezért kerüli el a vezércserét.) 25. h4, Ha1 26. Vb3, Bc5­ 27. Bh3 (Vezércserére a b2-gyalogos menne veszendőbe, vagy egy mi­nőség!) 27. —, Bfc8 28. c3, B8c7 29. Ka1, Vd7! 30. Fc2, b5 31. a3, a5! (Sötét gyalogrohama lesz a ve­szélyesebb, s ami a szomorú: vi­lágosnak nincs ellenjátéka sem a királyszárnyon, sem a középen.) 32. Kb1, Bb7 33. Bg3, g6! (Most g5-re h5, b5-re viszont g5 tartja zártan a védő gyalog állást.) 34. >5, h5 35. Ffl, B5c7 36. Vc2, b4, 37. ab:, ab: 38. c4 Világos: Kb1, Vc2, Bd1, Bg3, Ffl, gy.: b2, c4, d5, e4, g5, h4 Sötét: Kg8, Vd7, Bb7, Bc7, Ha4, gy.: b4, d6, e5, f7, g6, h5 38. —, b3! (A két gyalogroham közötti mi­nőségi különbség eldönti a játsz­mát. A holland nagymester min­taszerűen vezeti a támadást.) 39. Vg2, Bb1 40, Vh3, Vh3: (Micsoda különbség az első négy vezércsere-ajánlathoz képest! Sö­tét nyert végjátékhoz jut, gyalog­előnnyel, jobb huszárral a futó ellen.) 4. Bh3:, Hc5 42. Ke1, He4: 43. Be3, Hc5 44. Kd2, Ilal 45. Bel, Hb2: 46. c5 (Szerepcséllen állás: Hc4:! nyerne: Kb4:. b2! után.)Kc3-ra 46, —, Bd4: 47 Ke2, Bc5: 48. Bc51, de: 49. Bb3:, N­c4 50. Bc3, Bh4: és világos feladta: 0:1. Bilek István

Next