Vörös Zászló, 1977. július-december (33. évfolyam, 78-155. szám)

1977-07-02 / 78. szám

Megvitatjuk a Szovjetunió alkotmánytervezetét is kolhoztagok Valamennyi jelenlévő nagyfokú aktivitásának­ je­gyében folyt a nyílt párt­­gyűlés a Marx Károly Kol­hozban. Mánál Péter, a gazdaság pártbizottságának titkára beszámoló­j­á­b­a­n mélyrehatóan elemezte az alkotmánytervezetet, kitért arra a hatalmas politikai és munka iránti lelkesedésre, amelyet a tervezet megvi­tatása váltott ki. Minden kolhoztagnak örömet szereztek az állatte­nyésztők. Éppen a pártgyű­lés napján jelentették a gazdaság vezetőségének a tej állami eladása félévi tervének teljesítését. A na­pi tejhozam a szárazság és a legelők nem megfelelő fűállománya ellenére 12 — 12,5 kilogramm Ez majdnem egy kilogrammal magasabb a kerületi­ átlag­nál. A fejőnők tehát siker­rel teljesítik a Nagy Ok­tóber 60. évfordulója tisz­teletére tett szocialista vál­lalásaikat. A gépkezelők kissé el­maradtak az árpa aratásá­val. Június 29-én még mintegy 40 hektár maradt lábon. A termés viszont ör­vendetes. Hektáronként át­lag 44 mázsás! — A párt és a kormány nagy gondoskodására, a Szovjetunió új alkotmányá­nak tervezetére szorgal­mas, magas termelékenysé­gű, kiváló minőségű mun­kával kell válaszolnunk —, mondotta felszólalásában Lobaskin I., ,a kolhoz bal­esetvédelmi mérnöke. Fel­szólította a kombájnoso­­kat, hogy gyorsan és vesz­teség nélkül arassák le a termést, az aratásnál bon­takoztassanak ki széles kö­rű szocialista versenyt. A gyűlésen szó volt azokról a hatalmas változá­sokról is, amelyek a falu­ban, a kolhozban, a kolhoz­­tagok életében végbemen­tek. — A felszabadulás előtt is a faluban éltem — mondta Pápai A. kolhoz­tag. — Dédát a járás egyik legszegényebb falujaként tartották számon. Majdnem minden ház szalmatetős volt, többségükben nem volt villany. Falunkból sen­ki sem járt gimnáziumba, mert a szülők nem tudtak fizetni a taníttatásért. Ma pedig községünkben nincs olyan ház, ahol ne volna­­televízió, rádió­, mosógép és több más háztartási gép. Mindennap autóbusz szál­lítja a gyerekeket a városi középiskolákba. Ingyenes orvosi ellátásban részesü­lünk, a szovjet alkotmány nyugodt öregkort biztosít számunkra. Mindez a kom­munista párt és a szovjet kormány dolgozók iránti nagyfokú gondoskodásának ragyogó bizonyítéka. Valamennyi felszólaló nagy lelkesedéssel beszélt a szovjet állampolgárok al­kotmány­biztosította nagy jogairól. Ugy­a­n­a­k­k­o­r hangsúlyozták azt is, hogy teljes mértékben teljesíteni kell a haza és a társadalom előtti kötelezettségeket. A legelső kötelesség a haza javára végzendő szorgalmas munka. Ivancsenko Ivan, a de­dai községi tanács elnöke, Margitics Jusztina növény­­termesztési vezető, Ko­vács Miklós kolhozelnök és mások felszólalásaikban hangsúlyozták a munkafe­gyelem "megszilárdításá­nak szükségességét a gaz­daságban. Bírálták többek között a gépkezelőket, a sertésfarm dolgozóit, a gaz­daság egyes brigádvezetőit, akik nem mindig teljesítik közvetlen feladatukat, meg­békélnek a hiányosságok­kal. A kolhozban Pér­­csi István az agronómus­­entomológus. Feladata a növények kártevői és be­tegségei, a gyomok elleni harc. De egyelőre nem lát­szanak munkájának az eredményei. A búzaföldek egy része gyomos. Bíráló észre­vételek hangzottak el a kolhoz ve­zetőségéről is, amely nem gondoskodik a kultúrház és a fürdő építésének be­fejezéséről. A gyűlés határozatot ho­­zott, amely teljes mérték­ben helyeselte a Szovjet­unió alkotmányának terve­zetét. ► ■*-*--*-* *-***»^ ** * ••• • • •­­ • » A Csap­aj­ev Kolhoz dol­gozói mélyrehatóan tanul­­mányozzák, a Szovjetunió új Alkotmányának terveze­tét. A felvételen: SLJAHTA Mihály (balról), MAGÓCSI József, SELEJA János és BRÓDI László juhászok a Szovjetunió új Alkotmányá­nak tervezetét olvassák. ÜBERALL Emil felvétele • « « «­• «.» jogok és elvárások o­ rszágos megvita­tásra bocsátották a Szovjetunió új alkotmányá­nak tervezetét. Naponta olvashatjuk a sajtóban azo­kat a gondolatokat, észre­vételeket, amelyeket alap­törvényünk vált ki a külön­böző szakmájú és foglalko­zású dolgozók százaiból. Engem a 35. cikkely raga­dott meg. A nők egyenjo­gúságáról szóló törvény. Harminckét éve élünk mi, kárpátontúli asszonyok a szovjet alkotmány bizto­sította jogokkal és lehető­ségekkel. Lányaim — Ma­rika és Erzsike — számá­ra már természetes egyen­jogúságuk. Mindketten a szovjet rendszer neveltjei, maguk választják meg élet­útjukat, szakmájukat. Csak rajtuk áll, mennyire viszik, mennyire futja erejükből, kitartásukból, szorgalmuk­ból Ha néha szóba hozom előttük az én gyerek- és if­júkorom, látom az arcukon, hiszik is, nem is a hallot­takat. Pedig igaz volt minden. Nyolcgyermekes csa­l­á­d­­ban születtem. Alig csepe­redtünk fel, dolgozni kel­lett a megélhetésért. Isko­la? Nemigen tehette a mun­kásember, hogy tandíjat fi­zessen a gyerekéért, akár­milyen eszes volt. Hat ele­mit végeztem én is, s már tizenkét esztendős korom­ban kötözni jártam a szőlő­be, kapálni a kertészetbe. Egyenlő Azóta, szünet nélkül dolgo­zom. 18 éve a ruhagyár népes kollektívájának va­gyok a tagja. Itt talált munkát a lányom is az érettségi után. Marika ve­lem egy brigádban dolgo­zik. Erzsike felvételizett az egészségügyi szakiskolába. Most van a III. évfolyamon, félév se telik bele, s szü­lésznő lesz. Havonta ösz­töndíjat kap az államtól. Szép hivatást választott: az anyák és csecsemőik egész­ségére vigyáz majd. Anya- és gyermekvéde­lem. Mennyire humánus törvénye ez társadalmunk­nak! 15 varrónő van most üzemünkből fizetett gyer­mekgondozási szabadságon. A 15. sz. brigádban, ahol dolgozom, most készül egyik kolléganőm az anya­ságra. A napokban volt ná­lunk egy kedves, meghitt összejövetel. Nyolc kisma­ma hozta el üzemi klubunk­ba gyerekét a névadó ün­nepségre. Nyolc csöppség kapott nevet és születési bizonyítványt, a kollektíva ajándékait, az édesanyák a tisztelet és megbecsülés virágait. A kicsinyekre gondolva, nekik is építi gyárunk a 140 férőhelyes óvodát, melynek átadását a Nagy Október 60. év­fordulójáig tervezzük. Kollektívánk figyelme kiterjed az iskoláskorú gyerekekre is. Szakszerve­zeti bizottságunk Család és Iskola elnevezésű bizottsá­ga szoros kapcsolatban van a szülőkkel, a városi isko­lákkal, ahol varrónőink gyermekei tanulnak. A tan­évzárás után idén is meg­tartottuk a szülők és pe­dagógusok tanácskozását a tanév eredményeiről, neve­lési problémákról. A szak­­szervezet szanatóriumi, üdülői, úttörőtáborba szóló beutalókat biztosít a mun­kásnők gyermekeinek. Az anyáknak úgysz­intén. Amikor pár évvel ezelőtt az egészségem meggyen­gült, Szocsiba küldtek sza­natóriumi beutalóval. Szó van a 35. cikkely­ben a nők munka- és egész­­­ségvédelméről is. Egész­ségügyi központ van ná­lunk felcserrel. Ezenkívül szakorvosi rendelést is tar­tanak a gyárban a polikli­­nika szakorvosai. A társadalmi-politikai te­vékenységben is teljesen egyenjogúak a szovjet nők férfitársaikkal. Büszkék vagyunk arra, hogy a te­rületi tanácsba másodszor is megválasztották gyá­runk egyik munkásnőjét, Buda Margitot, aki nálunk kezdte munkáséletét, a kol­lektívában nőtt fel a kom­munista munka élenjárójá­vá. Cibilenko Tetyana a kerületi, Bátori Anna pe­dig a városi tanácsban kép­visel bennünket. A válasz szocialista ál­lamunk gondoskodására csak a kiváló munka lehet. Ezt el is várja tőlünk a társadalom, a tömören meg­fogalmazott tervezet cikke­lyei. Arra vállalkoztam, hogy a forradalom jubileu­máig teljesítem kétéves tervemet. Segít, nekem a szocialista verseny is a Moszkvai Krasznaja Sveta Ruhagyár egyik munkásnő­jével, Loskina Raisza var­rónővel. Közben persze szakítok időt rá, hogy a hozzánk kerülő fiatal lá­nyoknak segítsek a szakma elsajátításában. Szorgos munkám elis­merik, méltatják. Megkap­tam a szocialista verseny győztese jelvényt, kor­mánykitüntetésem van: a Munkadicsőség-rendjel III. fokozata. Sok a rendfelvi­selő varrónő gyárunkban. Csak a szocialista rendszer biztosítja ezt a nagy társa­dalmi megbecsülést szá­munkra. Ezért helyeslem úi alaptörvényünk minden tételét. Kovács Erzsébet, a ruhagyár varrónője Ezekben a napokban kombinátunk műhelyeiben nagy politikai és munkalelkesedés uralkodik. Ezt az ország, minden szovjet ember életében végbement nagyszerű eseményei­ váltották ki, amelyek arra ösz­tönöznek, hogy újabb sikerekkel fogadjuk a Nagy Október 60. évfordulóját, határidő előtt fejezzük be a tizedik ötéves terv két évének termelési feladatait. A még hatékonyabb, minőségesebb munkára ösztönöz­te termelőinket a dolgozók képviselői helyi tanácsai­ba való választások előtti munkaőrség. De elmondhatjuk, hogy dolgozóink körében a leg­nagyobb munkalelkesedést a Szovjetunió új alkot­mánytervezetének közreadása, az SZKP KB májusi plénumának határozata, s Brezsnyev L. I. elvtársnak a plénumon elhangzott ragyogó beszéde váltotta ki. Műbútorasztalosaink kézről kézre adták az ezen anya­gokat közlő újságszámokat, a váltások közötti szüne­tekben élénk viták és beszélgetések alakultak ki. A asztalosok és munkapadkezesek, bontómunkások és furnérválogatók, nagy figyelemmel olvasgatták az új Alaptörvény sorait, amelynek mindegyikében valami újat találtak. Lángra lobbantják e sorok a munkásszí­veket, még odaadóbb munkára lelkesítenek. A munkásemberekről való nagy gondoskodás miatti öröm egyesül azzal a hazafias büszkeséggel, amelyet országunkért, Lenin nagy pártjáért érzünk. E párt biztos és győztes úton vezet bennünket az SZKP XXV. kongresszusa történelmi jelentőségű határozatai­nak valóra váltásához, a kommunizmus építéséhez. — Az új alkotmánytervezet szavatolja jogunkat a szabad, alkotó munkára — mondotta Szász Vera, a 2. számú bútorgyártó műhely egyik legjobb munkás­nője. -- De egyben sokra kötelez is, örvendetes, hogy megvitatva az alkotmányterveze­tet, munkásaink szavukat adták: hatékonyabban, job­ban fognak dolgozni, arra törekednek, hogy a leg­nagyobb hasznot hajtsák szeretett hazánknak. Erről beszéltek legjobb dolgozóink, élenjáróink, akiket nemrég magas kormánykitüntetésekben részesítettek, köztük Babinec Dmitrij, vinohradovói kirendeltsé­günk igazgatója, a Tisztelet Jele-rendjel viselője, a Munkadicsőség rendjel III. fokozatával kitüntetett Borsós Mária, a 2. sz. bútorgyártó műhely megmun­kálónője, Kerekes Gyula, az 1. sz. műhely asztalosa, Panykó Iván munkapadkezelő, Perec Vaszil teher­gépkocsi-vezető és mások. Mindannyian igyekeznek úgy élni és dolgozni, hogy egy munkásperc se vesszen kárba. Alkotó munká­juk a hatékony szocialista versenyre épül, azon ne­mes vetélkedésre a közös cél eléréséért, amely szerve­sen egybekapcsolódik az elvtársias segítségnyújtással, a következetes igényességgel. Megbízható munkásga­ranciája ez a Nagy Október jubileumi éve állami ter­vei és szocialista vállalásai sikeres valóra váltásának. SZERGEJEV Valerij, a bútorkombinát személyzeti osztályának vezetője A FEJDNŐK FELÜLVIZSGÁLTÁK VÁLLALÁSUKAT Mélyen jelképes az, hogy éppen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának évében ke­rült országos megvitatásra hazánk új alkotmányának tervezete. Ebben a nagy jelentőségű okmányban visz­­szatükröződnek a társadalmunkban az utóbbi 40 év alatt végbement mélyreható változások, az a fényes út, amelyet a szovjet nép tett meg a kommunista párt vezetésével a fejlett szocialista társadalom felépítésé­nek útján. Az alkotmánytervezet leszögezi, hogy a szocializ­musban a társadalmi termelés legfőbb célja az embe­rek növekvő anyagi és szellemi igényeinek minél teljesebb kielégítése. Ugyanakkor abban fel vannak sorolva a szovjet állampolgárok kötelességei is. A legfőbb ezek között a társadalom, a haza javára vég­zett odaadó munka. Megismerkedve az alkotmány ter­vezetével úgy döntöttem, hogy erőmhöz mérten én is hozzájárulok a tizedik ötéves terv határidő előtti teljesítéséhez. Az eredetileg vállalt 3500 kilogramm helyett az év végéig tehenenként nem kevesebb, mint 4000 kilogramm tejet fejek, örömmel tölt el, hogy példámat követték Ivánkó Jolán, Marton Éva és más fejek is. Ők is fokozott vállalásokat tettek. Adott szavunk maradéktalan beváltása lesz a mi vá­laszunk az alkotmánytervezetben foglalt nagyszerű jogokra. Élész Éva, a Kárpáti Tenyész­üzem állattenyésztési telepé­nek fejőnője 2. oldal A VÖRÖS ZÁSZLÓ yooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo 1977, július 2,, szombat

Next