Vörös Zászló, 1988. január-június (44. évfolyam, 1-77. szám)

1988-01-01 / 1. szám

PÁRTÉLET, A KOMMUNISTA ÉS AZ ÁTALAKÍTÁS­bOl A­Z ÚJ ÉV ELSŐ nap­­­­ján a vállalatunk­nál, a diagnosztikai és ga­rázsberendezéseket gyártó kísérleti ü­zemben folyó át­alakításról szólva először legfontosabb tartalékunkra — az ügyhöz való hozzáál­lásra szeretnék kitérni. A gyorsítással csak akkor birkózhatunk meg, ha min­den kommunista és pár­­tonkívü­li, minden termelő­­munkás elsőként saját te­vékenységét alakítja át. Kollektívánkban nyilván­valóak a változások. Jelen­tősen megjavult a munka­­fegyelem, a munkahelyek rendezettsége, mindenki na­gyobb erőbedobással dol­gozik. Miközben minden munkás felelősnek érzi ma­gát a termelési ügyekért, jól tudja, hogy mennél jobban dolgozik, annál gyorsabban valósul meg az átalakítás. Hála az igazga­tóságnak és a pártszervezet­nek, a termelési alegységek vezetői iránti igényességük­nek, megjavult az előállí­tott termékek minősége. Tavaly hat termékünk kap­ta meg az állami minőség­jelet, ami lelkesít bennün­ket, növelte az üzem tekin­télyét. A futószalagoké­ többek között a megtiszte­lő ötszöggel ellátva kerül­nek le a diagnosztikai mé­rőpadok, a villamos vulka­nizáló készülékek, az üzem­­anyagmérők stb. Ugyanak­kor tisztában vagyunk az­zal, hogy még sok a tar­talékunk. Meg kell javíta­ni a munka szervezését, a meglevő berendezések ki­használtságát. A vállalat munkapadl'г1 пак többsége fizikailag és erkölcsileg elavult. Az üzemrészekben 15—20 éve beállított gépeken a mun­kások nem tudnak a kellő hatékonysággal dolgozni. Különösen sok az ilyen munkapad a diagnosztikai berendezéseket és benzin­kutakat előállító üzemré­szekben. Többször is fel­vetettük ezt a kérdést az általam irányított üzemrészi pártszervezet gyűlésein. Az igazgatóságnak a legna­gyobb figyelmet a vállalat műszaki átszervezésére kel­lene fordítania. A diagnosztikai és ga­­rázsberendezéseket gyártó kísérleti üzem műszaki át­szervezésére több mint 3,5 millió rubelt fordíta­nak. Tisztában vagyunk az­zal is, hogy eleinte lesz­nek nehézségeink. Maxi­mális erőfeszítésre lesz szükség ahhoz, hogy e munkával 1990-re elkészül­jünk. Ellenkező esetben az alacsony minőségű termé­kekért újra bírságot kell majd fizetnünk. 1990-re a termelés volumene üze­meinkben eléri a 7 millió rubeles értéket. Tavaly termékeink a vi­lág 29 országába jutottak el. A szocialista országo­kon kívül szállítottunk Eti­ópiába, Laoszba, hazánk­nak pedig gyakorlatilag nincs egyetlen olyan tele­pülése sem, ahol ne lenne az általunk előállított di­agnosztikai mérőműszer, villamos vulkanizáló ké­szülék. Évente­­ a fogyasz­tókhoz 54 ezer különféle terméket juttatunk el. A jövőben ez a mennyiség tovább növekszik, ám­ na­gyobbak az elvárásaink el­látóvállalatainkkal szemben is. Példaként említhetjük a Tiraszpoli Elektromechani­kai Üzemet. Közömbössé­gük miatt mi vagyunk kénytelenek vesztegelni. December folyamán példá­ul mindössze 150 motort kaptunk tőlük, ami mind­össze kétnapi folyamatos munkát biztosít. Emiatt nem teljesítettük az egyes mutatók terén a tervet, és ami különösen bosszantó, 370 ezer rubellel marad­tunk el a termékértékesí­tési tervtől. Vállalatunk üzemrészei­ben még nagy a kétkezi munka részaránya. A leg­rosszabb a helyzet az ön­tőüzemrészben. A gépek teljes mértékű kihasználá­sa érdekében javasoltuk a háromműszakos munkarend bevezetését. Az igazgatóságnak, a pártszervezetnek továbbra is gondoskodnia kell a vál­lalat szociális-gazdasági fej­lesztéséről. Örvendetes, hogy a nyolcvanhetes év utolsó napjaiban­ elkészült az ötvenlakásos lakóház alapja. Ez segít a káder­kérdés megoldásában is, hisz a fiatal szakemberek a lakáshiány miatt hagyják el vállalatunkat. Szakem­bereink jelenleg azon fá­radoznak, hogy zökkenő­­mentesen térhessünk át az új bérezési rendszerre, az év elejétől pedig az önfi­nanszírozásra. Ám nyugta­lanító, hogy csak két üzemrészben dolgoznak bri­gádmódszer alapján. Az idén még nagyobb teret adunk a bírálatnak és az önbírálatnak, hisz a nyíltság még nem kellően honosodott meg kollektí­vánkban, a faliújságok nem számolnak be sem si­kereinkről, sem problémá­inkról. Vajon miért? A vá­lasz egyértelmű: a párt­­szervezet még nem kellően igényes a kommunistákkal szemben. A pártszervezet, az igaz­gatóság kevés figyelmet fordít az ifjúság problé­­m­áira. Pedig a komszo­­molmunkában pangás és formalizmus tapasztalható. Ugyanakkor még jól em­lékszem az egyik fiatal lakatos szavaira, aki őszin­tén tette fel a kérdést: »Az új stílus az emberekkel való szótértést jelenti. Ám a mi üzemünkben nem ve­szik komolyan a fiatalokat. Mire való a fellegekben járnunk, csak szólamokat hangoztatnunk« az átalakí­tásról?« Kétségtelen, hogy az új év nehezebb lesz számunk­ra, mint a tavalyi. Ám a kísérleti üzem kollektívája telve van elhatározással, hogy leküzdik a nehézsé­geket, még szebb eredmé­nyeket érnek el. Ám csak szív­vel-lélekkel végzett munkával! Szremenyák Vaszil, a diagnosztikai és ga­rázsberendezéseket gyár­tó kísérleti üzem 3. sz. üzemrészének ma­rósa, az üzemrészi párt­­szervezet titkára SZÍVVEL-LÉLEKKEL BOLDOGSÁGOT ÉS ÖRÖMET AZ ÚJ ÉVBEN! Szilveszterkor tudósítóink interjút készítettek né­hány olyan emberrel, akik munkahelyükön köszön­tötték az Újévet. Az ő válaszaikat ajánljuk az ol­vasók figyelmébe a második és harmadik oldalon. BÉKÉT AZ ANYÁKNAK ÉS A GYERMEKEKNEK! 1954 óta lakom és dolgozom Berehovón. 28 év telt el azóta, hogy először átléptem a kerületi központi kórház szülészeti osztályának küszöbét. Most is izgalommal vá­rom, hogy vajon ki lesz az év első szülötte kerületünk­ben. Tavaly kerületünkben több mint 1300 kisfiú és kislány született. Tizenegy édesanya adott életet ikreknek. Vala­mennyien szépen fejlődnek, gyarapodnak. Utánaszámoltam és kiderült, hogy eddigi munkám során 6 ezer apróságot segítettem a világra. A legidősebbek már elmúltak hu­szonöt évesek, a legfiatalabbak pedig még pólyások. Va­lamennyinek örülök. Az 1988. év szülötteit boldogoknak és vidámaknak sze­retném látni. Békés életet kívánok nekik. Ljubimova Olena, a kerületi központi kórház szülészeti osztályának szülésznője JÓ HANGULATBAN! Az Újévet munkahelyemen, a Fehérke Étteremben fo­gom köszönteni, ahol már 18 éve dolgozom pincérként. Természetesen kicsit bosszantó, hogy nem lesznek mel­lettem szeretteim, ám mind feleségem, mind a két lá­nyom megértőek. A múlt év azért volt emlékezetes számomra, mivel el­látogathattam a csehszlovákiai Tőketerebesre. Sok új és hasznos tapasztalatot szereztem a többiekkel együtt. Az egész család örömmel köszöntötte Tünde lányomat, aki a Szvaljavai Politechnikum diákja lett. Nagyon örülnék, ha az idén sor kerülne éttermünk fel­újítására. Azt is szívesen venném, ha a felújítás után gyer­mekkávézót csinálnának belőle. Balogh Lajos, a Fehérke Étterem pincére ♦ 2. oldal >0000000000000000000000000000000000000 »ÖREGEMBER A HOGY magabiztos kézvonását, erőteljes betűit el­­nézem, élvezem gondolatai gördülékenységét és frissességét, teljesen megfeledkezem arról, hogy egy olyan ember levelét olvasom, aki a napokban tölti be 80. életévét. Személyes találkozásunk is rácáfolt az évek mú­lására: fiatalos mozgása, délceg, szálegyenes tartása meg­engedné, hogy akár húsz évet is letagadjon életkorá­ból. ősz haja csak tekintélyt parancsol az írásaiból olva­sóink számára is jól ismert Birgány Andrásnak. — Soha életemben nem dohányoztam, s nem nyúltam a pohár után — osztja meg velem gondolatait régi leve­lezőnk. — Az egészséges életmód a termelékeny munka alapvető feltétele, a valóban tartalmas, szép élet első számú biztosítéka. Egész élete alátámasztja ezt az igazságot. Hosszú éve­kig volt a kerületi készletezési hivatal vezető áruszakér­tője. A természet szeretete és megbecsülése gyermekko­rától beleivódott életvitelébe, így munkája kétszeresen öröm volt számára.­­Csakis úgy lehet valaki lelkiismere- TARTJA A MONDÁS. MAGASFOKÚ FELELŐSSÉGTUDATTAL Az új év minden munkaegyüttesben új gondokat, új feladatokat jelent. Az 1988. esztendő a ruhagyár kollektívája számára is felelősségteljes időszak lesz. Hiszen a gyár a gazdasági önelszámolás és ön­finanszírozás feltételei közepette fog dolgozni! Mit végeztek eddig és mit terveznek tenni annak érdekében, hogy biztosítsák a sikeres termelési-gaz­dasági tevékenységet a gazdálkodás új feltételei kö­zepette? Erről beszélgettünk el FEKETE SÁNDOR­RAL, a vállalat igazgatójával. — Az emberek vágya a szép holmik iránt termé­szetes — kezdte a beszél­getést Fekete Sándor. — Valamennyien szeretünk szépen öltözködni. Tehát növekszik a gyárunk által előállított termékek minő­sége iránti igény is. A ru­házati cikkeknek kényel­meseknek kell lenniük, nem maradhatnak el a külföldi cégek termékeitől. — Ám nem titok, hogy a Berehovói Ruhagyár ter­mékei még nem felelnek meg a követelményeknek, nem túlságosan keresettek. Mivel magyarázható ez? Mit tesznek a helyzet meg­javítása érdekében? — Egész sor objektív oka van annak, hogy a gyár termékeit nem veszik a vá­sárlók. Az ellátóvállalatok nem biztosítanak bennünket a szükséges divatos alap­anyagokkal. Még mindig túlságosan sokáig tart az új termékfajták gyártásá­nak beindítása körüli bü­rokratikus huzavona. Ko­rábban termékeink 90 szá­zalékának modelljeit a Lvo­­vi Divatházban tervezték. Gyakran megesett, hogy mire elkezdtük volna a so­rozatgyártást, a termék ki­ment a divatból. Sok ruházati cikk a rak­táron maradt. A meg­oldás az lenne, ha kis tételekben és széles válasz­tékban állítanánk elő ter­mékeinket. Erre elvben van lehetőség, hisz gyárunk kí­sérleti­­ részlegén tehetséges divattervezők dolgoznak, saját modelljeinkkel job­ban tudunk alkalmazkodni a divatirányzatokhoz is. — Miként fogják meg­oldani ezt a problémát? — Azzal a céllal, hogy gyorsan kielégítsük a vá­sárlók új divatos ruházati cikkek iránti igényeit, ja­nuár közepétől a termékek­nek több mint 40 százalé­kát közvetlenül a vállalat­nál fogjuk megtervezni. Az új üzemrész átadásával a gyár kísérleti részlegén rendezzük be a tervezőiro­dát. Az ott dolgozó szak­emberek évente közel 80 új modellt terveznek majd meg. Ezeket alapvetően kis tételekben állítjuk majd elő, a köztársaság kereskedelmi raktáraiba egy bizonyos termékből nem több, mint 2­ 5 ezer darabot szállítunk le. Vagyis semmiképp sem tör­ténhet meg, hogy az utcá­kon két egyforma ruhába öltözött embert lássunk. — Rendelkezik-e a gyár megfelelő tartalékokkal, anyagi-műszaki bázissal ahhoz, hogy a termékeket kis tételekben állítsa elő? — A­ probléma megoldá­sában nagy reményeket fűzünk a Borzsován, Oro­­sziban, Alsóremetén talál­ható fióküzemrészeinkhez. Ezekben egyenként 20—30 munkásnő dolgozik. Ezek­ben az üzemrészekben kü­lönösebb nehézségek nél­kül, s viszonylag rövid idő alatt el lehet kezdeni az új modellek előállítását. Kiváló minőség esetén le­hetőségünk van azoknak szerződéses áron való ér­tékesítésére, jövedelmünk jelentős fokozására. Igaz, ezen a téren vannak ne­hézségeink is. Növeksze­nek a szállítási költségek, sok pénz megy el ezeknek a szövetkezeti üzemrészek­nek a fenntartására. Az említett problémák meg­oldásán fáradozik a válla­lat műszaki tanácsa. — Mivel foglalkoznak az idén a gyár alapvető üzemrészeinek dolgozói? — Az ő feladatuk a ke­reskedelmi szervezetekkel kötött szerződésekben fog­lalt megrendelések telje­sítése. — Nemrég befejeződött az új gyáregység építése. Mikor indul be itt a mun­ka? — December 30-án va­lóban átvettük ezt az ob­jektumot. Úgy tervezzük, hogy január közepén indul be itt a munka. Ez lehe­tővé teszi, hogy az idén 3 millió rubellel nagyobb értékű kiváló minőségű terméket állítsunk elő, mint 1987-ben. Reméljük, hogy termékeink nagy ke­resletnek örvendenek majd a vásárlók körében.­­ Köszönjük a beszél­getést és eredményes gaz­dálkodást, nyereséges esz­tendőt kívánunk az egész kollektívának! Balogh Miklós VÖRÖS ZÁSZLÓ ‚99›x›oooooooooooooooooooo› 1988. január 1., péntek

Next