Vörös Zászló, 1990. július-december (46. évfolyam, 78-153. szám)
1990-08-14 / 96. szám
Más szemébet (Folytatás az 1. oldalról) két, ahol 150-nél több kommunista van nyilvántartásban. Az instruktorok, osztályvezetők közül sokan a termelésben fognak elhelyezkedni. Az Ukrajnai Kommunista Párt járási bizottságában például a tervek szerint csupán 11 —12 munkatárs marad. Munkájuk lesz elég, hiszen a járásban jelenleg 104 pártszervezet működik. Vajon az a nem egészen 300 rubel, amit egy instruktor kap, olyan sok, ha figyelembe vesszük, hogy fel kell keresnie a pártalapszervezeteket, a kongresszus határozatainak szellemében kell tevékenykednie? A geológiai expedíció kommunistáinak tisztázniuk kellett volna a helyzetet, mielőtt arról döntöttek, hogy befagyasszák a párttagsági díjak befizetését. Mikor lesz valódi tekintélye pártunknak? Különböző gondolatok hangzottak el. Az egyiket Viszockij Vitalij fejtette ki, aki szerint minden kommunistának becsületesnek, elvhűnek kell lennie, teljesíteni kell a Szervezeti Szabályzat által elére kitűzött feladatokat. Valószínűleg legjobban a szálkát...?« Cerman Hja felszólalását várták a jelenlevők, aki egyébként küldöttként részt vett a járási pártkonferencián, s akire jól emlékeznek járásunk kommunistái felszólalását követően, mikor is elmondta gondolatait azzal kapcsolatban, hogyan lehetne kivezetniaz SZKP-t a pangásból, hogyan lehetne elnyerni a tömegek bizalmát. Én ugyancsak egyetértek a felszólalóval abban, hogy a járási és a területi pártbizottság munkatársai csak azt követően kezdtek gyakrabban megfordulni az expedíciónál, amióta nem utalják át a tagsági díjakat a területi pártbizottság számlájára! Igaz, voltak olyanok, akik nem értettek ezzel egyet. Cerman Hja is örömének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a kongresszuson nem történt pártszakadás, ám bírált több kommunistát, így Dracsun V. -t, Kagenec M. -et, Fedinec O. -t. Talán nem volna jobb, ha jómaga s a többi párttag tettekkel bizonyítaná,"hogy a párt képes valamire? Hogyan kell most dolgozni az emberekkel? Ezt senki nem tudja megmondani. A járási pártbizottság szerint többet kell az emberek között tartózkodni Jó, ezt megtehetjük, de mit mondjunk az embereknek, amikor tőlünk, kommunistáktól mindig ugyanazt kérik számon? A pártbizottságot vitaklubbá kell átalakítani, ahol a kommunistákon kívül más társadalmi szervezetek tagjai is ott lehetnének. Cermandia helyesen kérdezte meg a kommunistáktól, hogy az expedíció felett először miért a sárga-kék zászlót s nem Ukrajna állami zászlaját vonták fel? Talán ez nem az ideológiai aktivisták hibája? Az ideológiáé, amely csak a kabinetekben, a jelentésekben létezett, a valóságban viszont nem. E pártgyűlést követően elgondolkodtam: szükség van-e ennyi bírálatra? Az átalakítás évei alatt ebből már volt elég! Keressük inkább a kiutat a válságból! Másként csak egymást fogjuk hibáztatni, előrelépés nem lesz! Ilyen szavakkal fejezte be felszólalását Matelesko Nyikolaj, az expedíció vezetője. A gyűlésen részt vett és felszólalt Ivancsó Iván, a járási pártbizottság első titkára és Hlminec V., a területi pártbizottság titkára, Papig Mihail Odessza. Az Odesszkábel üzemben a finn Nokia-Maillefer vállalat részvételével megkezdődött egy nagyteljesítményű automatizált központ szerelése. A képen: (balról jobbra) Dogarjev V„ az Odesszkábel üzem mérnöke, valamint Antti Rissanen, a tervezési osztály vezetője és Ten Hunen Karrli szerelési vezető, a finn vállalat munkatársai. Pavlenko I. felvétele (Ukrlnform) A KÁRPÁTONA TÚLI Ifjúság c. lap 1990. június 9-én hallatlan szenzációt kürtött világgá: Petőfi Sándor, a magyar költő és forradalmár nem nő volt! Pagirja Vaszilij munkácsi nyugdíjas cikkét »Petőfi nem volt... nő« címmel közölték. Ez a felfedezés letaglózta a cikk szerzőjét és a lap szerkesztőségét, egészen természetes hát, hogy nem hallgathattak. Teljesen hiába: a szerzőn és a szerkesztőségen kívül soha senki nem kételkedett Petőfi férfias mivoltában. Egyszerűen arról van szó, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiája és a Magyar Tudományos Akadémia által létrehozott közös szovjetmagyar bizottság 1990 januárjában különösebb nehézség nélkül megállapította, hogy a barguzini temetőből kiásott csontváz, amit lelkiismeretlen és tudatlan emberek a nagy költő földi maradványának tulajdonítottak, valójában egy nő földi maradványa. Erről kellőképpen tájékoztatott az Izvesztyija 1990. január 12-i számában a »Petőfi Sándor sorsáról« címmel Danyilov R. aláírással megjelent cikk. A meghökkent barguzini sírásók először elhallgattak, majd hadjáratba kezdtek a Bajkálontúl és Kárpátalja sajtóján keresztül, így először Tivanyenko A., a levitézlett tudós a Bur Jatszkaja Pravda 1990. január 26-i számában bátortalan írást jelentetett meg : »Petőfi Sándor feltételezett maradványairól«. Majd február 20-án a munkácsi Salonik M. ugyanabban a lapban vitázó cikket közöl, amelyben helyt ad Morvai Ferenc magyar kazánvállalkozó véleményének, miszerint a bizottság »nem volt objektív«. Igyekezett »alátámasztani a már közhírré tett elhamarkodott véleményt.« Majd ugyanaz a Tivanyenko A. március 3-án a Mologyozs Burjatyit hasábjain megengedi magának azt az állítást, hogy »egyes tudósok meghamisítják a tényeket«. Állítja, nevek és tények említése nélkül, meg nem magyarázva, hogyan lehet objektívan létező tényeket meghamisítani. . A szenzációs felfedezést tevő Pagirja Vaszilij, miszerint Petőfi nem nő, hanem férfi volt. a Kárpátontúli Ifjúság 1990. február 10-i számában »Így készül az antiszenzáció!« c. cikkében a Petőfi-ügyben működő maffiáról ír és figyelmeztet: Mórvai Ferenc kazángyárosnak még van elég pénze, hogy folytathassa a barguzini csontok tanulmányozását. A »Petőfi nem volt... nő« c. cikkben ugyanez a Pagicja már arról ír, hogy japán, amerikai és svájci tudósok »teljes bizonyossággal megállapították, hogy a csontok Petőfi Sándor maradványai«. A továbbiakban arra hivatkozik, hogy még mindig nincsenek meg a januári vizsgálat hivatalos jegyzőkönyvei, majd egy nyugdíjas magyar színésznő »A szibériai Petőfi« című könyvéről beszél. A Prapor Peremohi c. munkácsi lap június 15-én anonim hírt közöl arról, hogy az egyik magyarországi faluban megtartott sajtókonferencia részvevője tanúskodott, miszerint Morvai Ferenc rendelkezik ugyanazoknak a senki által nem ismert japán, amerikai és svájci tudósoknak a hivatalos nyilatkozatával arról, hogy a kiásott csontok Petőfi Sándor földi maradványai. тугOST rátérek a tényekre. Morvai Ferencnek nem tanúra kellett hivatkoznia, aki látta nála a dokumentumokat arról, miszerint a kiásott csontok Petőfi maradványai, hanem sajtókonferencián elő kellett volna adni ezeket a bizonyítékokat. Ha nincs okirat, akkor hasztalan a tanúra való hivatkozás. Okirat pedig nincs. Morvai Ferenc és Pagirja Vaszilij csak nagyon szeretné, ha lenne, így hát csak szaporítják a szót. Morvai Ferenc állítja, hogy svájci, amerikai és japán intézetekbe juttatott el »csontmintákat« (Butiina Sz »Könyvek a barguzini ásatásokról«, Pravda Burjatyil, 1990. június 19.) Milyen csontokat továbbíthatott Morvai Svájcba? A barguzini csontváz csontjai Moszkvában találhatók a Belügyminisztérium védelme alatt a Törvényszéki Orvostani intézetben. Hogyan juthatott Morvai Ferenc hozzá annyi csonthoz, hogy küldhetett belőle Svájcba, az USA-ba, Japánba? S vajon azok a csontoké, amelyek a barguzini temető 7. szárhú sírjából lettek kiemelve 1989. június 17-én? Nem csodálkoznék azon, ha a Morvai Ferenc által szétküldött csontokról egyszercsen kiderülne, hogy nem is embertől, hanem mondjuk dinoszaurosztól származnak. Sok a sértődöttség a »helytelen Vizsgálat« miatt. Emlékezzünk arra, hogy a barguzini temetőben a 7. sz. parcellát 1989. július 17- én tárták fel és az előkerült csontokat 1989. július 23-ig mélyrehatóan tanulmányozták. S csak ezen a napon adták ki a Morvai Ferenc pénzén fogadott szakértők a »tudományos* véleményezést. Ugyanakkor már a második napon, azaz 1989. július 16-án Morvai »expedíciójának* tagjai szétkürtölték az egész világban: »Szenzáció! Megtaláltuk Petőfi Sándor maradványait!« Pagirja Vaszilij és a többiek nyilvánvalóan az effajta »felfedezést« az objektivitás csúcsának tartják. Jellemző az is, hogy a Morvai Ferenc által szerződtetett antropológusok nem vették észre, hogy olyan nő csontvázával van dolguk, aki életében paradontózisban szenvedett, de nem volt »farkasfoga«, így jóval a januári szakvizsgálat előtt dr. Hajós Ferenc, a budapesti egyetem anatómiatanára meglátva egy folyóiratban sz. sz. sírból előkerült csontváz fényképét, cikket közölt arról, hogy a medencecsont és a koponya alakjából megállapítható: azok nem férfitól, hanem a nőtől származnak, amit egy elsőéves orvostanhallgató is megállapíthat (Új Tükör, Budapest, 1989 szeptember 17.). Pagirja Vaszilij meg van sértve: még mindig nincs meg a januári szakértői vizsgálat hivatalos jegyzőkönyve. Ez az állítása azonban nem helytálló. íme: "A Morvai-expedíció következtetéseit ellenőrző nemzetközi bizottság előzetes szakvéleménye a Barguzin nagyközség (Burját ASZSZK) temetőjében talált maradványok Petőfi Sándornak, a magyar költőnek és forradalmárnak tulajdonításáról«. A bizottság előzetes szakvéleményének lényege: І A Szovjetunió Állami Levéltára által Szervezett kutatások a szovjet levéltárakban eddig nem vizeltek eredményre. Petőfi Sándor oroszországi tartózkodására utaló adatokat nem sikerült találni. A levéltárakban nem találtak semmilyen dokumentális bizonyítékot az Osztrák — Magyar Monarchia alattvalóiról, akiket az 1848 —49-es harci cselekmények során ejtettek foglyul és irányítottak szibériai száműzetésbe. 2. Az archeológiai anyagok nem elegendőek a barguzini temetőben a Petőfi sírjaként kiásott 7. sz. sír azonosítására. 3. A 7. számú sírban talált csontmaradványok morfológiai sajátságai nagy valószínűséggel arra engednek következtetni, hogy a csontváz női. VISSZATÉRÜNK KORÁBBI CIKKÜNKHÖZ SUGALLAT EGY 2. oldás + Az idén be kell zárni a dédai Az augusztus 10-én a járási pártbizottságban megtartott értekezlet nagyon feszült légkörben zajlott. Ezen a dédai homokbánya további sorsáról volt szó. Az olvasók valószínűleg még emlékeznek a »Déda népe a tűrőképesség határán« című cikkre, amely lapunk augusztus 2-i számában jelent meg Balogh Irén tollából. A kétségbeesett dédaiak, akiknek már elegük van a különböző ígérgetésekből, hitegetésekből, határozott lépést tettek , lezárták a bányába vezető utakat, nem engedtek be oda járműveket. A KEDÉLYEK továbbra is izzanak. Eljött, az ideje, hogy megoldják e problémát, eleget tegyenek e falu lakosai követeléseinek. A célból, hogy megvitassák az ezzel kapcsolatos problémákat, egybegyűltek a járási pártbizottság, a járást végrehajtó bizottság, a lecsapoló rendszerek munkácsi igazgatóságának, a Mehovodhoz területi igazgatóság, a geológiai expedíció, , a homokbánya, a Marx Károly Kolhoz, a dédai községi tanács képviselői és mások. Ezenkívül jelen volt Molnár Bertalan, a területi végrehajtó bizottság elnökhelyettese, Ivancso Ivan, a népképviselők járási tanácsának elnöke, a járási pártbizottság első titkára. Juhász Péter, a járási pártbizottság titkára. .Sepa Vaszilij, az USZSZK népképviselője, a Tudományos Kutatóintézet igazgatója. Nem fér kétség hozzá, hogy a dédai homokbányát a földtörvény, az érvényes szabályok durva megsértésével üzemeltették. A bányát törvénytelenül, a falugyűlés fiktív jegyzőkönyve alapján bővítették 16 hektárral. A Nyerudsztrojmatyerlak kremencsugi igazgatósága nem számolt el a Marx Károly Kolhozzal a földterületekért. A tervek szerint 25 évig lehetett volna üzemeltetni a bányát, ám a határidő már rég letelt. Nem foglalkoznak a földterületek rekultivációjával, a bányató környékének rendezésével. Még tovább lehetne sorolni a hiányosságokat! Mi a kiút e bonyolult helyzetből? Egy dolog: a dédai homokbányát még az idén be kell zárni! Ez azt jelenti, hogy új homoklelőhelyeket kell felkutatni s ott gyors ütemben meg kell kezdeni a kitermelést. Más kint, úgy tűnik, nincs. A megfelelő szolgálatok és szervezetek elé azt a feladatot tűzték ki, hogy egy hét alatt dolgozzanak ki konkrét javaslatokat arra, hogy Dédában stabilizálni, majd emelni lehessen a talajvíz szintjét. Meg kell téríteni azt a kárt, amit sok év óta okozott tevékenységével a homokbánya. A faluba be kell vezetni a vezetékes gázt, a vízvezetékrendszert, rendezni kell a község területét, ki kell javítani az utakat stb. Ez a legkevesebb, amit e község lakói érdekében tenni kell. A dédaiakkal együtt megfontoltan kell viszonyulni az érdekükben foganatosított intézkedésekhez, nem szabad tovább szítani a kedélyeket, véget kell vetni a fenyegetőzéseknek a homokbánya dolgozóival szemben. Meg kell érteni: az itt kialakult helyzet a pangás gyümölcse, amikor a felsőbb szervek kényszerítették ki a bánya megnyitását az ökológiai ténye homokbányát í zők, a lakossági érdekek figyelembevétele nélkül. A tanácskozáson más problémákat is felvetettek, így például nem tudni, hogy mi lesz a sorsa a városi téglagyáraknak? Az építőanyagok gyártásához szükséges agyagtartalék kimerülőfélben van, arra pedig senki nem ad engedélyt az építőanyag-ipari gyárigazgatóságnak, hogy a városközponton át szállítsa az agyagot. E problémát lehetetlen megoldani a kerülőút megépítése nélkül, ennek tervezése, építése viszont elhúzódik. A tanácskozáson több kérdést vetett fel Sepa Vaszilij, az USZSZK népképviselője. Mint ismeretes, a múlt év májusában e Lenin Kolhozban egy nagy földrészleget elöntött a víz. Ennek oka a meliorációs rendszer helytelen üzemeltetése volt. A gazdaságot nagyanyagi veszteség érte. Ám mindezideig ezt nem térítették meg, a különböző szervezetek csak egymásra mutogatnak, a természeti csapásra hivatkoznak. A képviselőhöz kérdést intéztek a Gyár utca lakói. A város ezen iparnegyedlében már most bonyolult ökológiai helyzet alakult ki, a sejtbetongyár üzembe helyezésével ez még inkább kiéleződik majd. A sejtbeton gyártásához évente legalább 30- 35 ezer köbméter homokra van szükség. , Honnan vegyék? Napjainkban nem lehet figyelmen kívül hagyni az emberek érdekeit. Mindezen problémákat komplex módon kell megoldani, mélyrehatóan kell elemezni a helyzetet, mérlegelni kell mindent. Nincs fontosabb az emberek egészségénél, életénél! Csanádi György VÖRÖS ZÁSZLÓ 1990. augusztus 14., kedd